Epe­be­teg­sé­gek, epe­kő

Epe­hó­lyag-gyul­la­dás­ra vagy az epe­ve­ze­ték el­záró­dá­sá­ra uta­ló tü­ne­tek a hány­in­ger­rel, há­nyás­sal, láz­zal együtt já­ró fáj­da­lom vagy pe­dig na­gyon erős ha­si fáj­da­lom. Gyo­mor­égés, puf­fa­dás is je­lent­kez­het. Ilyen­kor azon­na­li or­vo­si el­lá­tás­ra van szük­ség. Ke­vés­bé he­ves tü­ne­tek­kel jár­hat a ré­geb­ben meg­lé­vő epe­kő, idő­sza­kos fáj­dal­mat okoz­va a has jobb fel­ső fe­lén. A fáj­da­lom ki­su­gá­roz­hat a hát­ba, a mell­kas­ba vagy a jobb váll­ba is, és ál­ta­lá­ban ét­ke­zés után je­lent­ke­zik, 30 perc­től 4 óra hosszat tart­va.

Ta­pasz­ta­la­tok sze­rint a nő­ket in­kább érin­tik az epe­be­teg­sé­gek, és 40 éves kor fe­lett gya­krab­ban for­dul­nak elő. Haj­la­mo­sí­ta­nak az epe­kő ki­ala­ku­lá­sá­ra a gé­nek – ez ügy­ben egye­lő­re nem so­kat te­he­tünk –, va­la­mint az el­hí­zás és a túl gyor­san vég­zett fo­gyó­kú­ra, a böjt. Ér­de­kes össze­füg­gés­re utal, hogy az erős ha­lán­ték­tá­ji fej­fá­jás­sal, mi­grén­nel gya­kran baj­ló­dó nők­nél az ese­tek több­sé­gé­ben az epe­mű­kö­dés za­va­ra is meg­fi­gyel­he­tő. Ta­pasz­ta­la­taim sze­rint kez­dő­dő mi­grén­nél csil­la­pít­hat­ja, sőt meg is szün­tet­he­ti a fej­fá­jást az ener­gia­áram­lás ser­ken­té­se az epe­hó­lyag-me­ri­di­án­ban. Ezt mind­két láb­szár kül­ső ol­da­lá­nak né­hány per­cen át tar­tó, le­fe­lé tör­té­nő fi­nom si­mí­tá­sá­val ér­het­jük el.

Ét­rend, élet­mód

Táp­lá­lé­kunk­ban le­gyen ke­vés fi­no­mí­tott szén­hi­drát, cu­kor és zsi­ra­dék, de tar­tal­maz­zon sok ro­stot. Bő­sé­ge­sen fo­gyas­szunk gyü­möl­csöt, zöld­sé­get, zab­kor­pát és más ro­stos anya­go­kat, kü­lö­nö­sen gél­for­má­ló vagy nyák­kép­ző ro­sto­kat (le­n­olaj, gu­ár, pek­tin stb.). Min­de­zek hoz­zá­já­rul­nak az epe­kö­vek fe­lol­dá­sá­hoz.

A gyü­mölcs- és zöld­ség­fé­lék kö­zül el­ső­sor­ban a ma­gas pek­tin­tar­tal­mú na­ran­csot, al­mát, ba­nánt, bor­sót és sár­ga­ré­pát ré­sze­sít­sük előny­ben. Igyunk sok fo­lya­dé­kot.

Ha va­la­ki ké­nyes az epé­jé­re, ne fo­gyasszon to­jást, ke­rül­je a cu­krot, az ál­la­ti fe­hér­jé­ket, a zsír­ban vagy olaj­ban sült ét­ele­ket, a ká­posz­tát, a tej­fö­lös, a pa­pri­kás és hagy­más ét­ele­ket. Nem tesz jót a sze­szes ital, tö­mé­nyet pe­dig ti­los fo­gyasz­ta­ni!

Epe­kö­vek ki­haj­tá­sá­ra jól be­vált mód­szer az olí­va­olaj al­kal­ma­zá­sa. Há­rom evő­ka­nál­nyit ke­ver­jünk össze ci­trom­lé­vel, és le­fe­kvés előtt, il­let­ve éb­re­dés­kor igyuk meg. Ez­zel az el­já­rás­sal ki­hajt­hat­juk az epe­kö­ve­ket:

ér­de­mes fi­gyel­ni a szék­le­tün­ket, meg­je­len­nek-e ben­ne. Ci­trom­lé he­lyett grép­frút­dzsúszt is hasz­nál­ha­tunk. A máj meg­tisz­tí­tá­sá­ra ugyan­csak ki­vá­ló a tisz­ta al­ma­lé. Öt na­pig fo­gyas­szunk annyit, amennyit csak tu­dunk, ter­mé­sze­te­sen tar­tó­sí­tó­szer és cu­kor nél­kül. Ér­de­kes össze­füg­gés­re utal, hogy egy ta­nul­mány ki­mu­tat­ta: al­ler­gia el­le­ni szi­go­rú dié­tá­val va­la­mennyi epe­be­teg tü­net­men­tes ma­rad.

Jus­son eszünk­be gya­kran az a mon­dás, hogy „az em­bert elön­ti az epe”. Ez oly­an­kor szo­kott meg­tör­tén­ni, ha va­la­ki hir­te­len meg­ha­rag­szik, fe­lin­dul, ne­ga­tív ér­zel­mek ke­rí­tik ha­tal­muk­ba. Mi­vel az epe a máj­ban ter­me­lő­dik, máj­be­te­gek is gya­krab­ban küz­de­nek epe­pro­blé­mák­kal. Mind a máj, mind az epe mű­kö­dé­sé­nek kar­ban­tar­tá­sá­ra ér­de­mes gya­kran la­zí­ta­ni, re­la­xál­ni. Ér­de­kes­ség, hogy egy tu­do­má­nyos ku­ta­tás sze­rint a na­poz­ni sze­re­tő, fe­hér bő­rű em­be­rek ese­té­ben az epe­kő­kép­ző­dés koc­ká­za­ta két­sze­res volt a na­pot nem ked­ve­lők­höz ké­pest. Akik pe­dig ki­mon­dot­tan le szok­tak ég­ni a hosszú na­po­zás­tól, azok­nál a koc­ká­zat még egy nagy­ság­rend­del na­gyobb: 26-szo­ros a na­pot ke­rü­lők­höz vi­szo­nyít­va.

Gyógy­nö­vé­nyek

Egy is­mert ma­gyar sza­kér­tő te­ake­ve­ré­ke 18-20-fé­le fü­vet tar­tal­maz, al­kal­ma­zá­sá­val a mű­té­tet gya­kran el le­het ke­rül­ni. Az epe­bán­tal­mak alap­te­ái­nak ha­tó­a­nya­gai a kö­vet­ke­zők: pe­me­te­fű, re­bar­bara, apró­boj­tor­ján, sós­ka­bor­bo­lya. (Lu­kács­né) Ér­de­kes Lu­kács­né­nak az a meg­jegy­zé­se, amely­ben ta­ní­tó­mes­te­ré­re, Forst Ká­roly­ra hi­vat­koz­va azt mond­ja, hogy a gyo­mor­sav mennyi­sé­gét is az epe sza­bá­lyoz­za. Ma­gya­rán: akár sok, akár ke­vés a gyo­mor­sav, epe­bán­ta­lom­mal kell szá­mol­ni.

A ma­gyar gyógy­szer­könyv­ben két­fé­le epe­haj­tó te­ake­ve­rék is meg­ta­lál­ha­tó, ezek epe­kő és epe­görcs ese­tén aján­lot­tak. Az egyik Fo-No ke­ve­rék össze­té­te­le: szen­na­le­vél (10 g), üröm­fű (20 g), pe­me­te­fű (20 g), ci­trom­fű (20 g), fe­hér­mály­va­gyö­kér (30 g), édes­gyö­kér (30 g). A má­sik ma­gyar Fo-No ke­ve­rék a kö­vet­ke­ző: apró­boj­tor­ján­fű (10 g), ezer­jó­fű (10 g), tisz­tes­fű (10 g), ka­táng­fű (10 g), gyer­me­klánc­fű­gyö­kér (10 g), kál­mos­gyö­kér (10 g), bo­ró­ka­bo­gyó (10 g), bor­sos­men­ta-le­vél (6 g), ho­mok­igyo­pár-vi­rág (4 g), ben­ge­ké­reg (4 g).

A gyer­me­klánc­fű (pon­gyo­la­pity­pang vagy té­ve­sen el­ne­vez­ve: ku­tya­tej) friss szá­rai fáj­da­lom­men­te­sen old­ják az epe­kö­vet, sza­bá­lyoz­zák a máj és az epe mű­kö­dé­sét. Hasz­nos le­het, ha a nö­vény jól meg­mo­sott nyers szá­rá­ból na­pon­ta 5-10-et jól meg­rág­va el­fo­gyasz­tunk. Ugyan­csak jó ha­tá­sú a svéd­csepp, ami­ből egy-egy evő­ka­nál­lal fo­gyaszt­ha­tunk reg­gel és es­te, éj­sza­ká­ra pe­dig be­bo­ro­gat­hat­juk a has jobb fel­ső ol­da­lát.

Egy gyógy­bor­re­cept: ve­gyünk föl­di töm­jént, bo­ros­tyánt, kom­lót, apró­boj­tor­jánt, bors­men­tát és ür­möt, min­de­gyik­ből 20-20 gram­mot. Ad­junk há­rom evő­ka­nál­nyi ke­ve­ré­ket egy li­ter al­ma­bor­hoz vagy must­hoz, tegyük hi­deg hely­re, majd az egé­szet for­ral­juk fel, de csak annyi­ra, hogy egyet buggyan­jon. A tűz­hely­ről le­vé­ve hagy­juk áll­ni 3 per­cig. Órán­ként egy-egy evő­ka­nál­lal fo­gyas­szunk be­lő­le a nap fo­lya­mán, össze­sen 8-9 al­ka­lom­mal. A gyógy­bort tart­suk ter­mosz­ban, mert me­le­gen kell in­ni.

Epe­hó­lyag-gyul­la­dás el­len aján­lott tea: ezer­jó­fű (20 g), bors­men­ta­le­vél (20 g), cic­ka­fark (20 g), ka­mil­la­vi­rág (20 g). Az alap­re­cep­tet a pa­na­szok alap­ján vál­toz­tat­ni le­het. Puf­fa­dás ese­tén tegyünk a ke­ve­rék­be édes­kö­ményt és kö­ményt is, ha pe­dig evés után rend­sze­res nyo­más­ér­zés je­lent­ke­zik, tár­ni­csot és gyer­me­klánc­fű­gyö­ke­ret. Ha egyidejű­leg szék­re­ke­dés is van, ad­junk a ke­ve­rék­hez ben­ge­kér­get és szen­nát.

Epe­kőn­él se­gít­het a kö­vet­ke­ző ke­ve­rék: bors­men­ta­le­vél (30 g), ezer­jó­fű (20 g), ci­trom­fű­le­vél (20 g), füs­ti­ke (20 g), fe­hé­rü­röm (10 g). (Bar­bara és Pe­ter Theiss)

Kül­föl­di ku­ta­tá­sok sze­rint ugyan­csak elő­nyös le­het az epe­mű­kö­dés­re a má­ria­tö­vis al­kal­ma­zá­sa, mert csök­ken­ti a ko­lesz­te­rin­szin­tet, nö­ve­li az epe­fo­lya­dék ol­dé­kony­sá­gát, kőol­dó ha­tá­sú.

Bo­ro­ga­tás

A he­veny epe­fáj­da­lom, görcs csil­la­pí­tá­sá­ra a bors­men­ta­tea mel­lett ér­de­mes ki­pró­bál­ni a len­ma­gos bo­ro­ga­tást. En­nek el­ké­szí­té­sé­hez 200 g őrölt len­mag­gal tölt­sünk meg egy vé­kony vá­szon­zacs­kót (le­het kis­pár­na­hu­zat is), gon­do­san kö­töz­zük be, és ló­gas­suk 10 per­cen át for­rás­ban lé­vő víz­be. Ki­csit le­hűt­ve al­kal­maz­zuk, olyan for­rón, aho­gyan csak a be­teg el­bír­ja. Egy­sze­rűbb és gyor­sabb el­já­rás, ha 6 evő­ka­nál őrölt len­ma­got for­ró víz­zel pép­pé ke­ve­rünk és for­ró víz­be már­tott vá­szon ken­dő­re si­mít­juk. A bo­ro­ga­tást mind­két eset­ben he­lyez­zük a leg­job­ban fá­jó pont­ra, majd kös­sük át szé­les gyap­jú­ken­dő­vel. Fél órán át hagy­juk raj­ta. Len­mag he­lyett gyó­gyi­sza­pot is al­kal­maz­ha­tunk.

A zsur­ló­teá­ból ké­szí­tett dunsztkö­tés se­gít epe­ro­ha­mok (de nem epe­hó­lyag-gyul­la­dás!) ese­tén is. El­ké­szí­té­se: for­rás­ban lé­vő víz fö­lé szi­tá­ban he­lyez­zünk egy ma­rék­nyi zsur­lót. Ha a fű for­ró lesz és meg­pu­hul, csa­var­juk vá­szon­ken­dő­be, és tegyük a be­teg test­rész­re. Még me­le­gen bu­gyo­lál­juk be. A kö­tést több órán át vagy egész éj­sza­ka a tes­ten hagy­hat­juk.

Re­tek­lé­kú­ra

A re­tek­lé­kú­rá­nak 6 hé­ten át kell tar­ta­nia. A re­tek­ből gyü­mölcsprés­sel nyer­jük ki a le­vét. Reg­gel éh­gyo­mor­ra 100 gram­mal kezdjük a kú­rát, 3 hét alatt fo­ko­za­to­san emel­jük az ada­got 400 grammra, majd újabb 3 hét alatt csök­kent­sük a ki­in­du­lá­si mennyi­ség­re. Vi­gyá­zat: ha a gyo­mor- vagy a bél­fal gyul­la­dás­ban van, ne hasz­nál­junk re­tek­le­vet.

Az is hasz­nos le­het, ha rend­sze­re­sen fo­gyasz­tunk fe­ke­te ret­ket só nél­kül, ebéd és va­cso­ra előtt. (Fe­ke­te­re­tek-ki­vo­nat, édes­kö­mé­nyo­laj­jal együtt, gyógy­szer­tá­ri ké­szít­mény for­má­já­ban is kap­ha­tó.)

Be­ön­tés ká­vé­val

A ká­vé más­ként hat be­ön­tés for­má­já­ban, mint ha meg­in­nánk. Be­ön­tés­ként ugya­nis nem ha­lad át a tel­jes emész­tő­rend­sze­ren, ké­pes vi­szont ha­té­ko­nyan ösz­tö­nöz­ni a má­jat ar­ra, hogy meg­sza­ba­dít­sa a szer­ve­zet a mér­gek­től, vagy ahogy gya­kran mond­ják, a „mér­ge­ző epé­től”.

Be­ön­tés cél­já­ra tegyünk 6 pú­po­zott evő­ka­nál­nyi ká­vét bő 2 li­ter víz­be (ne hasz­nál­junk nesz­ká­vét vagy kof­fe­in­men­tes ká­vét). For­ral­juk a ke­ve­ré­ket 15 per­cig, majd hagy­juk ki­hűl­ni és szűr­jük át. Egy al­ka­lom­mal csak fél li­tert hasz­nál­junk fel, a töb­bit el­te­het­jük.

A be­ön­tést tart­suk benn mi­nél to­vább; a leg­jobb, ha er­re 15 per­cig ké­pe­sek va­gyunk. Na­pon­ta leg­fel­jebb egy­szer vé­gez­zünk be­ön­tést. Vi­gyá­zat: ha túl hosszú ide­ig (6 hó­na­pig vagy to­vább) al­kal­maz­zuk ezt a mód­szert, vér­sze­gény­ség­hez ve­zet­het.

Il­ló­o­la­jok

Jó ha­tá­sú­ak a kö­vet­ke­ző il­ló­o­la­jok: bors­men­ta, eu­ka­lip­tusz, le­ven­du­la, roz­ma­ring. A bors­men­ta­o­la­jat ér­de­mes ki­pró­bál­ni bél­ben ol­dó­dó (en­ter­oszol­vens) kap­szu­la for­má­já­ban, mert így erő­tel­jes kőol­dó ha­tá­sú. Ét­ke­zé­sek kö­zött fo­gyas­szuk.

Re­fle­xo­ló­gia (talp­masszázs)

Ke­ze­len­dő zó­nák: ve­se, húgy­ve­ze­ték, húgy­hó­lyag, máj, epe, has­nyál­mi­rigy.

A ve­se­zó­na, mi­vel pá­ros szerv­ről van szó, mind­két lábon meg­ta­lál­ha­tó. A ve­se re­flex­zó­ná­ja a talp kö­ze­pé­től in­dul, a húgy­ve­ze­ték zó­ná­ján ke­resz­tül ha­lad a bel­ső bo­ka irá­nyá­ba a sa­rok­pár­ná­ig, a húgy­hó­lyag­zó­na fe­lé, és eb­ben az irány­ban kell masszí­roz­ni is. A húgy­hó­lyag zó­ná­ja a láb bel­ső ol­da­lán, a bo­ka előtt, a bo­ka­csont meg­hosszab­bí­tá­sá­ban van.

A máj­zó­na csak a jobb lábon ke­zel­he­tő. A tal­pon a pár­nás rész alatt, a ne­gye­dik és ötö­dik láb­kö­ zép­csont te­rü­le­tén hú­zó­dik, a har­ma­dik és a ne­gye­dik ujj vo­na­lá­tól ol­da­li­rány­ban, a talp kül­ső szé­léig tart. Csak fi­no­man sza­bad masszí­roz­ni!

Az epe­hó­lyag re­flex­zó­ná­ját a máj­zó­na al­só te­rü­le­tén ta­lál­juk a jobb tal­pon, a har­ma­dik és a ne­ gye­dik ujj vo­na­lá­ban, nagy­já­ból a mu­ta­tó­ujj he­gyé­nek meg­fe­le­lő te­rü­le­ten.

A has­nyál­mi­rigy fe­ji ré­szé­nek meg­fe­le­lő zó­na a jobb lábon, a tes­ti és far­ki ré­szé­nek zó­ná­ja pe­dig a bal lábon he­lyez­ke­dik el. Mind­két lábon a gyo­mor­zó­na alatt hú­zó­dik, a bal lábon va­la­mi­vel szé­le­sebb, egé­szen a ve­se­zó­ná­ig tart.

Aku­presszú­ra

A tes­ten ke­ze­len­dő pon­tok: Eh-34, Szb-6.

Az epe­hó­lyag-ve­ze­ték 34-es pont­já­nak (Eh-34) ke­ze­lé­se se­gít epe­hó­lyag-gyul­la­dás­nál, emel­lett hasz­nos máj­gyul­la­dás és ma­gas vér­nyo­más ese­tén. A térd kül­ső ol­da­lán le­fe­lé ha­lad­va, a szár­ka­pocs­csont fe­je alatt, egy kis mé­lye­dés­ben tap­int­ha­tó úgy, hogy a lábun­kat térd­ben be­haj­lít­juk. Nyom­ko­dás­sal masszí­roz­hat­juk.

El­la­zí­tó, nyug­ta­tó ha­tá­sa miatt epe­ere­de­tű fáj­da­lom vagy gyul­la­dás ese­tén ér­de­mes ke­zel­ni a szív­bu­rok-me­ri­di­án 6-os pont­ját (Szb-6). Úgy ta­lál­juk meg, hogy kö­zép­ső há­rom ké­zuj­jun­kat össze­zár­va, me­rő­le­ge­sen a csuk­ló­re­dő­re he­lyez­zük a kar bel­ső ol­da­lán, és eb­ben a ma­gas­ság­ban nyo­mo­gat­juk a pár­hu­za­mo­san fu­tó két hosszú ín kö­zöt­ti részt.

Táp­lá­lék­ki­egé­szítők

Mi­vel az epe­kő ki­ala­ku­lá­sa va­ló­szí­nű­leg össze­függ az epé­ben lé­vő ko­lesz­te­rin szint­jé­vel, jó vá­lasz­tás, ha olyan ét­rend-ki­egé­szítő­ket sze­dünk, ame­lyek csök­ken­tik a ko­lesz­te­rin­szin­tet. Ta­pasz­ta­la­tok sze­rint igen elő­nyös a lu­cer­na (al­fal­fa) al­kal­ma­zá­sa. Tisz­tít­ja a má­jat, sok vi­ta­mint és ás­vá­nyi anya­got tar­tal­maz, és min­den emész­tő­rend­sze­ri pro­blé­má­nál be­vá­lik. Jó még a C-vi­ta­min, va­la­mint a zsí­ré­ge­tő tu­laj­don­sá­gú le­ci­tin. A ben­ne lé­vő esszen­ciá­lis zsír­sa­vak ré­vén az epe­kö­vek ki­ala­ku­lá­sá­nak meg­elő­zé­sé­hez, il­let­ve a kö­vek fe­lol­dá­sá­hoz is se­gít­sé­get ad­hat a len­ma­golaj. Aján­lott to­váb­bá a B-vi­ta­min kom­plex sze­dé­se, hi­szen B-vi­ta­mi­nok hi­á­nyá­ban az emész­tés nem le­het meg­fe­le­lő.