Hasnyálmirigy-elégtelenség

Ha a hasnyálmirigy többé nem juttat elegendő mennyiségű emésztőnedvet a bélbe, akkor a táplálék nem emészthető meg rendesen. A nagyobb mennyiségű vagy zsíros ételek ilyenkor szinte megülnek a gyomorban

Ez alkalommal a hasnyálmirigyről nem mint az inzulint termelő belső elválasztású mirigyről lesz szó, amely a vércukor szintjét szabályozza, hanem sokkal inkább olyan szervről, amely emésztőnedveit a bélbe bocsátja ki. Ha ez a funkció zavart szenved, akkor hasnyálmirigy-elégtelenségről beszélünk.

A tünetek elsősorban zsíros ételek elfogyasztása után jelentkeznek: ha az illető megeszik mondjuk egy szelet tejszínes tortát, egy jó kis sertéssültet vagy sajttal és olívaolajjal bőségesen meghintett pizzát, és rövid időn belül súlyos panaszok lesznek úrrá rajta. A tünetek között olyanokat találunk, mint teltségérzet, puffadás, felfúvódás, görcsös hasi fájdalom és esetleg hasmenés. Néhány óra után aztán lassan beáll az enyhülés.

Mivel ezek a tünetek zsíros ételek fogyasztása után majdnem mindig jelentkeznek, a beteg érthető módon először epebántalmakra gyanakszik, és bevesz mondjuk némi articsóka-kivonatot. Ez az epeelválasztási panaszoknál valóban valóságos csodaszerként működő orvosság most azonban semmilyen hatással nem jár. Ha valakinél ez a helyzet, annál lehetséges, hogy hasnyálmirigy-elégtelenség áll fenn.

A hasnyálmirigy enzimjei bontják le a fehérjéket és a zsírokat

A hasnyálmirigy (pankreasz) mélyen a has belsejében rejtőzik, félúton a köldök felett, a máj, a gyomor, a lép és a vékonybél között. Legfontosabb feladata az anyagcsere számára az inzulin termelése (ez a vérbe jut), és olyan, különféle emésztőnedvek kiválasztása, amelyek a vékonybél első szakaszába, a patkóbélbe jutnak. Közülük az amiláz a szénhidrátok széthasításáért felelős, a lipázok a zsíremésztésben, míg a proteázok (mint amilyen például a tripszin) a fehérjék szétbontásában játszanak szerepet.

Ha a szénhidrátok, fehérjék és zsírok széthasítása nem történik meg a vékonybél felső részében, akkor ezek a tápanyagok a bél mélyebb rétegeibe jutnak. Ott normális esetben már a lebontott tápanyagok – az amino- és zsírsavak – felszívása történik meg. Ha azonban egész zsír- és fehérjemolekulák jutnak ide, akkor a vastagbélben lakó baktériumok boldogan vetik rá magukat erre a plusztáplálékra. Megemésztik őket és közben bélgázokat termelnek, amely puffadáshoz, teltségérzethez és hasfájáshoz vezet. Zsíros táplálékok elfogyasztása után ezek a panaszok érthető módon még erősebbek. Néha a zsírok még a székletben is megfigyelhetők. Nagyritkán ez a folyamat fennálló hasnyálmirigy-elégtelenség esetén székrekedéshez is vezethet.

A hasnyálmirigy-elégtelenség további kellemetlen mellékhatása a „béldiszbiózis”. Ez a bélflóra helytelen eloszlását jelenti. Ha a vastagbelet zsír és fehérje terheli meg, elszaporodnak benne azok a baktériumok, amelyeknek ezek a kedvenc táplálékaik. Ezeket a csírákat „rothadó flórának” nevezik. Míg normál esetben az erjedő és rothadó flóra között értelmes egyensúly áll fenn, hasnyálmirigy-elégtelenség esetén túlsúlyba kerülnek ez utóbbiak. Ennek pedig nemcsak a már említett tünetek lesznek a következményei, hanem a kellemetlen szagú „szelek” és széklet is.

A körülbeül 16 cm hosszú hasnyálmirigy (pankreász) mélyen a felhasban simul hozzá a patkóbélhez, amelybe lúgos kémhatású váladékát üríti. A váladékban lévő enzimek gondoskodnak arról, hogy számos szénhidrát, fehérje és zsír felszívhatóvá váljon

A bél diszbiózisa megterheli az immunrendszert is, amelyet egyébként az egészséges bélflóra folyamatos edzésben tart. A fehérvérsejtek nyolcvan százaléka a bél területén található, ami hangsúlyozza a bélflórának a szervezet védekezőrendszerében játszott fontos szerepét. Hogy immungyengeségben (például megnövekedett fertőzésre való hajlam) vagy immuntúlműködésben (például allergia, autoimmun-megbetegedések) szenvedünk-e, az a bélben dől el. Sajnos a székletvizsgálattal foglalkozó természetgyógyászok általában csak a flórával foglalkoznak, és pótolják a hiányzó csírákat. Holott ha rothadó flóra áll fenn, az első feladat az ide vezető okoknak a felderítése. Ezen okok egyik legjellemzőbbike a hasnyálmirigy-elégtelenség. Ennek az elváltozásnak az oka megint csak ritkán deríthető fel egyértelműen. Időskorban sok szerv funkciója fokozatosan alábbhagy. Az izmok lassan gyengébbé válnak, a vesék nem képesek többé jól megtisztítani a vért, a mirigyek kevesebb hormont és enzimet termelnek. Ez a hasnyálmirigyre is vonatkozik. Ha kevesebb emésztőnedvet termel, mint amennyire a bélnek szüksége volna a tápanyagok felvételéhez, akkor bántalmak lépnek fel.

Néha autoimmun-folyamatok is előfordulnak, ilyenkor az immunrendszer a szervezet saját szöveteire, adott esetben a hasnyálmirigy sejtjeire támad rá. A szövetek mind nagyobb számú pusztulásának eredményeként az emésztőenzimek termelődése is visszaesik. A vérben közben autoantitestek termelődnek az exokrin pankreáasz ellen. Ez „exokrin” azt jelenti, hogy „külső elválasztású”, ez esetben produktumát a bélbe ürítő – szemben a belső elválasztásúval, amikor a szerv az általa termelt hormonokat a véráramba juttatja. Ha 1-es típusú cukorbaj áll fenn (fiatalkori diabétesz), amikor az autoantitestek a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit teszik tönkre, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy idővel a hasnyálmirigy exokrin, azaz emésztőnedveket termelő sejtjei ellen is kialakulnak majd ellenanyagok.

Ha visszatérő vagy hosszabb ideig fennálló hasnyálmirigy-gyulladás alakul ki, akkor a szerv sok sejtje elpusztul. Ennek eredményeként is alábbhagyhat a szerv működése, amelynek hasnyálmirigy-elégtelenség lehet a következménye. Mukoviszcidózis (cisztikus fibrózis, egyfajta öröklődő betegség) esetén a hasnyálmirigy-elégtelenség már többnyire gyerekkorban fellép.

A diagnózist a székletben előforduló pankreászenzim és zsír alapozza meg

Ha a klinikai tünetek alapján megalapozott gyanú áll fenn, akkor következhet a széklet vizsgálata, amelynek során a pankreász-elasztáz 1 nevű enzimet keresik. Ha ennek a székletben való előfordulása magas, abból indulhatunk ki, hogy a többi enzim is a szükséges mennyiségben választódik ki. Ha azonban a pankreász-elasztáz 1 szintje alacsony (200 mikrogramm alatt 100 g székletben), akkor nagy valószínűséggel hasnyálmirigy-elégtelenségről van szó. Ennek enyhébb formájáról akkor beszélünk, ha a székletben megtalálható szintje 100-200 mikrogramm/100 g széklet között van. Súlyos hasnyálmirigy-elégtelenség esetén az érték többnyire 100 mikrogramm alatt van. Súlyos hasmenésnél az érték a felhígulás miatt megtévesztő módon túl alacsony lehet, amit az eredmény értékelésekor figyelembe kell venni.

A rutindiagnosztikában a paknreász-elasztán 1 egyszeri vizsgálata megbízható módja a hasnyálmirigy-elégtelenség felismerésének. A székletben lévő zsír mennyiségének mérése kiegészítő információval szolgálhat az emésztés teljesítményéről.

Minden terápia első lépése a zsírszegény koszt

Mivel a hasnyálmirigy nem termel elegendő emésztőenzimet a szénhidrátok, a fehérjék, de mindenekelőtt a zsírok megemésztéséhez, a hasnyálmirigy-elégtelenségben szenvedőknek óvatosan kell bánniuk a zsírfogyasztással. Mindenfajta terápia első lépése a zsírszegény, főként vegetáriánus koszt bevezetése. Ez elsősorban a rejtett zsírok csökkentésében segít, amelyek megtalálhatók például a sült krumpliban, a sültekben, a csokoládéban és az édes ételekben. Nagyon mértékletesen szerepeljenek a beteg étlapján a húsfélék, a tojás és a tejtermékek. Az ennivalónak azonban nem szabad teljesen zsírmentesnek lennie, mivel az esszenciális zsírsavak (mint ezt a nevük is jelzi) bizonyos mennyiségben létfontosságúak. Ha valaki nagyon rosszul reagál a zsírokra, annak általában a közepes láncú zsiradékokkal sikerül a legjobban megbirkóznia. Az ilyeneket tartalmazó margarinokat és egyéb készítményeket reformüzletekben vásárolhatjuk meg.

Enyhébb hasnyálmirigy-elégtelenség esetén (pankreász-elasztáz 1 éppen valamivel 200 mikrogramm/100 széklet érték alatt) serkentheti a szerv működését a harongafa kérge (Harungana madagascariensis) vagy levele.

Kifejezett hasnyálmirigy-elégtelenségnél (pankreász-elasztáz 1 100 mikrogramm vagy az alatt) a gyógynövényes kezelés már nem elegendő. Ilyenkor feltétlenül szükség van étkezéshez az emésztőenzimek adagolására. Olyan készítményeket kell választani, amelyekben megtalálhatók a lipázok a zsíremésztéshez, az amilázok a szénhidrátok feldolgozásához és a proteázok a fehérjék lebontásához. Ezek általában disznóhasnyálmirigyből készülnek. A dózis és a készítmény megválasztásához általában a lipázok aktivitása nyújt útmutatást. Hogy a betegnek mennyire van belőlük szüksége, azt elsősorban a hasnyálmirigy-elégtelenség mértéke, illetve a táplálék összetétele határozza meg. Minél zsírosabb az étkezés, annál nagyobb adagra van szükség. Például a banánból álló reggelinél valószínűleg elegendő a 10 000 egységből álló készítmény, vagy esetleg egyáltalán nincs szükség külső enzimpótlásra. Sertéscsülök mellé viszont két, egyenként 40 000 egységes tablettára is szükség lehet. Az enyhe és mérsékelt hasnyálmirigy-elégtelenségben szenvedő beteg általában jól elboldogul egy-egy 25 000 egységes készítménnyel. Súlyosabb esetben viszont 80 000 egység adagolása is szükséges lehet. A variációkat a táplálék mennyiségéhez és összetételéhez kell igazítani.

Súlyos esetekben semlegesíteni kell a vékonybélben lévő savakat

Súlyos hasnyálmirigy-elégtelenség esetén (pankreász-elasztáz 1 jóval 100 mikrogramm alatt) figyelembe kell venni az emésztőrendszer sav-bázis egyensúlyát is. Erre általában nem gondolnak. Miközben a gyomorban erősen savas környezet uralkodik, hogy fertőtlenítse a táplálékot és megteremtse az ideális működési feltételeket a gyomornedvek számára, addig a vékonybélben lúgos kémhatásnak kell fennállnia. A hasnyálmirigy emésztőenzimjei csak 7-es fölötti, lúgos kémhatásnál működnek optimálisan. Hogy ezt a lúgos kémhatást elérje, a hasnyálmirigy nátrium-hidrogénkarbonátot termel. Súlyos hasnyálmirigy-elégtelenségnél azonban ennek a termelődése is korlátozott. Ha a hiányzó emésztőenzimeket kívülről pótolják is, ezek ebben az esetben, a vékonybél túlságosan savas kémhatása miatt nem képesek teljes mértékben kifejteni a hatásukat. A nátrium-hidorgénkarbonát külső pótlása (például nátron formájában) nem segítene, mivel a gyomorsav azonnal semlegesítené. A megfelelő megoldást a gyomorsavnak ellenálló formában adagolt nátrium-hidrogénkarbonát jelenti. Ezt azonban általában csak nagyon súlyos esetekben alkalmazzák.

A zsírban oldódó vitaminok kiürülnek a széklettel

A terápiás intézkedések sikere – legyen szó bár diétáról, a harongafa kérgéről vagy enzimekről – lemérhető a beteg állapotáról és a széklet vizsgálatáról. Megfelelő terápia esetén a hasnyálmirigy-elégtelenségben szenvedő beteg alig panaszkodik majd olyan tünetekre, mint a teltségérzés, puffadás, hasmenés. A kezelés sikere obejktíven a széklet zsírtartalmának vizsgálatával mérhető. Ha ez normális értéket mutat, akkor jó úton járunk.

Mint már említettük, hasnyálmirigy-elégtelenség esetén a szénhidrátok, a fehérjék, de mindenekelőtt a zsírok felszívódási zavarával állunk szemben. Ha a zsírok kiürülnek a széklettel, az érinti a szervezet vitamin- és ásványianyag-ellátottságát is. A zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) feloldódnak ugyanis a székletben lévő zsírban, és így megnövekedett mennyiségben ürülnek ki. Az ásványi anyagok a zsírokkal nem oldódó szappant képeznek, és ezért szintén csak tökéletlenül szívódnak fel.

A nem megfelelő tápanyag-ellátottság miatt a hasnyálmirigy-elégtelenségben szenvedő betegek az átlagosnál jobban ki vannak téve a csontritkulás (kalcium- és D-vitamin-veszteség), illetve az immungyengeség (cinkveszteség) veszélyének. Kétséges esetekben elvégezhető a vér vitamin- és ásványianyag-tartalmának vizsgálata. Ásványi anyagoknál (és néhány vitaminnál) azonban a teljes vér elemzése megbízhatóbb képet mutat, mint a szokásos szérumvizsgálat. A legtöbb ásványi anyag (például a kálium- és a magnézium) túlnyomórészt a sejteken belül található meg (intracelluláris formában), éppen ezért a szérumvizsgálat számára nem megfelelően érzékelhető. Így előfordulhat, hogy akkor is hiányállapot áll fenn, ha a szérumértékek normális képet mutatnak. A teljes vérnek ezt a speciális vizsgálatát azonban csak néhány laboratóriumban végzik el.

A vitamin- és ásványianyag-hiány legfontosabb terápiája az emésztésnek a fent említett módszerekkel történő javítása. A kiegészítő vitamin- és ásványianyag-pótlásnak csak akkor van értelme, ha az emésztés újra optimálisan működik. Ekkor érdemes – a hiányállapottól függően – pótolni a hiányzó anyagokat egy meghatározott időn át (többnyire több hónapon át), majd következhet a megismételt ellenőrző vizsgálat.

Megfelelő diagnosztikával és terápiával majdnem mindig megcélozható a teljes panaszmentesség. A helyes emésztés és ezzel a létfontosságú tápanyagok felvétele nemcsak az életminőséget javítja, hanem számos egyéb megbetegedés megelőzésének is a kulcsa.