Mi védi meg a nőket a szívkoszorúér-megbetegedésektől?

Régebben a 45. és 65. év közötti nők valóban a férfiaknál jóval ritkábban szenvedtek koronáriás szívbetegségekben, amelyek a szívinfarktus előállapotának tekinthetők. Sajnos azonban az utóbbi években a munkahelyi, családi és az idős rokonok ápolásából adódó hármas terhelés miatt sokkal kedvezőtlenebbé váltak a mutatók. Sőt, olyan adatok is vannak, amelyek szerint az 50–54 év közötti nők körében jóval súlyosabb formában lép fel a szívinfarktus, mint a hasonló korú férfiaknál. Az is ismert, hogy a 60 év alatti nők gyakrabban halnak meg a szívinfarktusukat követő két éven belül, mint ugyanennek az életkorcsoportnak a férfi tagjai.

1985 és 2003 között a javuló gyógyszeres terápiáknak köszönhetően a férfiaknál csökkent a szívinfarktusok száma. A nőknél viszont nemcsak hogy csekély számban csökkent, hanem a 45–54 évesek körében még növekedett is.

A legújabb kutatások ezenkívül azt is mutatják, hogy a nőket már középkorúan (40 és 65 év között) bizonyos koronáriás szívbetegségek jobban érintik, mint a férfiakat: esetükben gyakrabban állapítanak meg magas vérnyomást, és fokozottabban fordul elő náluk az erős túlsúly is. Ez utóbbi pedig a nőknél 3,6-szorosára növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát. 1998 és 2003 között emelkedett a fiatal dohányos nők száma is. Az erős dohányos nőknél pedig négyszerte nagyobb a szívinfarktus kockázata, mint a nemdohányzóknál. Ha egyidejűleg hormonális fogamzásgátló tablettát is szednek, és naponta több mint 15 szál cigarettát elszívnak, a veszély a hússzorosára nő, és mindez már harmincas éveik vége felé jelentkezik. A 350 mg/dl érték feletti, magas trigliceridszint a nőknél a szívinfarktus rizikóját 70, míg a férfiaknál csak 30 százalékkal növeli meg.

A kísérő betegségeknél a helyzet ugyanilyen veszélyes: a cukorbajos nőknek 6-szoros, a férfiaknak 4-szeres rizikója van a szívinfarktus kialakulására az egészségesekhez képest. A cukorbetegség ezenkívül meggyorsítja és rontja a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve az érbetegségek lefolyását.

Már az életmód megváltoztatása is csökkenti a kockázatot

A megelőzésben az életmód megváltozatásának kell a középpontban állnia, ezt pedig a nőknek legkésőbb negyvenéves korukban meg kell kezdeniük. Tanácsos legalább kétévente ellenőriztetniük egészségi állapotukat, amely magában foglalja az anamnézist, a fizikai vizsgálatot, a szív és a tüdő meghallgatását, a hasüreg áttapintását, a mozgásszervrendszer ellenőrzését, a bőr és az érzékszervek vizsgálatát, a vér összkoleszterinszintjének és cukorszintjének tesztjét, a vizelet fehérje-, glukóz- és nitrittartalmának ellenőrzését, valamint a fehérvérsejtek és a vörösvértestek számának vizsgálatát. A szívkoszorúér-megbetegedések kockázatának felderítéséhez nemcsak az összkoleszterin, hanem az LDL- és a HDL-koleszterint szintjének mérése is szükséges. Ha ugyanis a megnövekedett koleszterinszint a jó HDL szintjének emelkedése miatt történt, akkor a koronáriás szívbetegség rizikója nem nő.

Az Amerikai Szívgyógyászati Társaság (American Heart Association, AHA) 2004-ben nyilvánosságra hozta a nők koronáriás szívbetegségeinek megelőzésére szolgáló irányelveket. Ez a dohányzásról való leszokás, a rendszeres mozgás és az egészséges táplálkozás mellett a következő intézkedéseket javasolja a megelőzéshez:

• Naponta legalább 30 perces közepes-intenzív testi aktivitás, például séta, nordic walking, biciklizés, tánc vagy úszás.

• Rostokban gazdag, kalóriákban szegény, zsírszegény táplálkozás.

• Kevés állati eredetű zsiradék, amely telített zsírsavakat tartalmaz.

• Nagyobb arányban fogyasztandók az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmazó növényi zsiradékok (olívaolaj, repceolaj), főleg olyanok, amelyekben omega-3 zsírsavak is vannak (zsíros tengeri halak, lenmag-, kender- és repceolaj).

• Élelmiszerek az úgynevezett krétai diéta alapján: sok zöldség, saláta és gyümölcs, teljes őrlésű gabonából készült termékek, zsírszegény tejtermékek, hal, hüvelyesek, kevés hús, abból is szárnyas- és zsírszegény vörös hús.

Kettesben könnyebb

Az életmódváltás mindjárt könnyebben megy, ha az ember nem egyedül, hanem valaki mással együtt (barátnő, lánytestvér, munkatársnő) csinálja. A napi aktivitás objektív méréséhez jó szolgálatot tehet a lépésszámláló. Napi plusz 3000 lépés már jó kezdetnek számít, ez megfelel egy fél-háromnegyed órás sétának.

Léteznek olyan újabban felismert tények a koronáriás szívbetegségekről, amelyekkel nincs mindenki tisztában. Sokáig azt hittük, a női hormonok a változás kora előtt védenek ezektől a betegségektől. Ezért a klimaxon túli nőket 2004-ig gyakran kezelték hormonpótlással. Mára kiderült, hogy a hormonpótlás nemhogy nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, növeli a szívinfarktus és a szélütés kockázatát. A magas ösztradiolszint ugyan növeli a jó koleszterin szintjét is, a többi rizikófaktort azonban nem befolyásolja. Éppen ezért a HDl-koleszterin szintjének emelését tanácsos inkább rendszeres sporttal elérni.

A pufók has veszélyesebb, mint a vaskos comb

A szívkoszorúér-megbetegedések kialakulásában a hormonoknál jóval fontosabb szerepet játszik a test zsíreloszlása. Tudjuk, hogy a hasüregben felgyűlt zsír (férfias zsíreloszlás, almatípus), azaz ha a derék körfogata 88 cm (férfiaknál 94 cm) fölött van, növeli a szívbetegségek esélyét. Ugyanakkor a közvetlenül a bőr alatt elhelyezkedő zsírréteg ebből a szempontból nem számít. Egy amerikai vizsgálat eredményei egyértelműen igazolták az összefüggést a derékkörfogat, az anyagcsereértékek és a mozgási szokások között.

Egy másik vizsgálatban a változás kora előtt álló, túlsúlyos nők étkezési szokásait kísérték figyelemmel. Ha a bevitt kalória több mint 52,9 százaléka szénhidrátból és azon belül is cukorból (szőlő-, répa- vagy gyümölcscukor) származik, akkor jelentősen megnő a vérben az LDL-koleszterint és a trigliceridek szintje. Ezenkívül vastagabbakká válnak az LDL-koleszterinrészecskék, amelyek ebben a formában különösen veszélyeztetik a szív koszorúereit.

A depresszió további rizikót jelent

Újabban egyre több eredmény mutat arra, hogy a túlsúly és a depresszió együttesen lépnek fel, és főként olyan embereknél, akiknek a hasi zsírszövete túl sok. A depressziósoknál nő a koronáriás szívbetegségek veszélye is, ezenkívül pedig a nem depressziósokhoz képest gyakoribb náluk a diabétesz és a magas vérnyomás is.

A hasi zsírban olyan testazonos, cukortartalmú fehérjék képződnek, amelyek valószínűleg részt vesznek a szívkoszorúér-megbetegedések és a depresszió kialakulásában. Ha tehát sikerül csökkenteni a hasi zsírszövetet, ezeknek az anyagoknak a szintje is csökken a vérben. A zsírszövetet leolvasztó mozgással tehát harcolhatunk a depresszió és a szívbetegségek ellen egyaránt, méghozzá eredményesen, költségkímélő módon és mellékhatások nélkül. A sport és az értelmes táplálkozás nők esetében is a legjobb módszer a koronáriás szívbetegségek megelőzésére.

Minél vastagabb a derék, annál nagyobb a kockázat

A connecticuti egyetemen 2004-ben elvégzett vizsgálat a derékkörfogatot, a laboreredményeket, a vérnyomást és a mozgási szokásokat hasonlította össze a változás korát még el nem ért, túlsúlyos nők esetében.

• A vizsgált nők közül 11 százalék szenvedett metabolikus szindrómában (magas vércukorszint, 88 cm fölötti derékbőség, 150 mg/dl fölötti trigliceridszint, 50 mg/l alatti HDL-koleszterinszint, magas vérnyomás).
• Minél nagyobb volt a derékbőség, annál magasabb volt a diasztolés vérnyomás és a vér trigliceridszintje.
• A 88 cm fölötti derékbőségű nők jellemzően legalább ezer lépéssel kevesebbet tettek meg egy nap, mint karcsúbb társaik.
• Minél többet mozgott egy nő, annál karcsúbb volt a dereka.
• A túl sok hasi zsírral rendelkező nőknek rosszabbak voltak az anyagcsereértékeik és nagyobb a koronáriás szívbetegségek rizikója, mint azoknak a nőknek, akiknek a zsírszövete inkább a bőr alatt helyezkedett el, holott a két csoport egyaránt túlsúlyos volt.
• Testmozgás hatására csökkent a derékkörfogat és a hasi zsír mennyisége, és ezzel együtt a testsúly is. A bőr alatti zsírréteg ezzel szemben alig reagált a mozgásra.

A derékkörfogatot mi magunk is megmérhetjük: a legalsó borda és a medencecsont között középen, maximális kilégzés közben. Ez a méret kiválóan alkalmas a szívkoszorúér-megbetegedés rizikójának folyamatos kontrolljára. Nőknél az értéknek 88 cm alatt kell lennie.