Mit jelent az étvágytalanság?
Az étvágy kiváltója az éhségérzet. E mögött két tényező áll: a vércukorszint csökkenése, illetve a szokás hatalma. Ha csökken a vércukorszint, a szervezet a tartalék cukor – mely glikogén formájában a májban és az izomzatban tárolódik – lebontásából megszünteti a hiányt. Ez a korrekció annál gyorsabb, minél gyakrabban veszi igénybe az anyagcserénk. Ha lassú, kialakul bennünk az éhségérzet. Ha azonnal nem tudunk magunkhoz venni táplálékot, egy idő után éhségérzetünk gyengül, vagy teljesen el is múlhat. Ez utóbbi eset természetesen akkor következik be, ha van elég glikogéntartalékunk.
Mi történik akkor, ha hosszabb ideig teljes böjtöt tartunk, vagyis semmit nem eszünk, csak vizet iszunk? Ekkor szervezetünk feléli a rendelkezésre álló minden olyan raktározott tápanyagot, mely alkalmas a csökkent vércukorszint normalizálására. Az éhségérzet a kezdeti erősségéből egy idő után veszít, a vércukorszint alacsonyabb szinten állandósul, amíg a testi tartalékok teljesen el nem fogynak. De a böjt – az önmagunk vállalta tápmegvonás – nem tart addig. Ugyanis ha a szervezet szénhidrát-, zsír- és fehérjetartalékai is kimerülnek, akkor anyagcserénk összeomlik. És ez már az éhhalál állapota.
Amilyen mértékben tudunk étrendünkbe böjtöket iktatni, olyan mértékben tudjuk szervezetünket, annak működését az egészséges szintnek megfelelően tartani. A heti böjtnap (böjtnapok) alkalmasak a kisebb hibák kijavíására és a szervezet alkalmazkodóképsségének, reakciókészségének edzésben tartására, a vércukorszint csökkentésének azonnali, gyors korrigálására.
Az éhségérzetet a megszokás is kiválthatja. Amikor elérkezik a megszokott étkezés ideje,
úgy érezzük, hogy mindenképpen ennünk kell. Éhségérzetünk lesz akkor is, ha vércukorszintünk változatlan.
Mit jelent az étvágytalanság? Semmi esetre sem mindig azt, hogy vércukorszintünk fiziológiás. Ha eszünk, az emésztéshez komoly energiakoncentrációra van szükségünk. Szervezetünkben nagyon sok fiziológiás folyamat játszódik egy időben. Például, amikor immunrendszerünk meg van terhelve, valamilyen kóros folyamat játszódik le szervezetünkben, étvágytalanság jelentkezik. Nem leszünk éhesek, nem kívánunk enni. Miért? Mert azok az energiák, melyek szükségesek az emésztéshez, a különböző kórfolyamatok felszámolására, a gyógyító folyamatok energetikai háttere biztosítására köttettek le. És itt vétünk önmagunk és a hozzánk forduló betegek ellen, amikor erőszakkal kíséreljük meg önmagunkat és másokat evésre bírni, mondván: „…ha meg akarsz gyógyulni, akkor enned kell!” Így a gyógyító energiát elvesszük a betegtől, a kórfolyamat felszámolása elhúzódik, a felépülés hosszabb időt vesz igénybe. Leegyszerűsítve az elmondottakat: vagy eszünk, vagy gyógyulunk.
Amikor már étvágytalanság jelentkezik – és ha ez hosszabb ideig tart és esetleg egyéb tüneteket is észlelünk –, akkor mindenképpen komolyan kell venni ezeket a tüneteket. Természetesen, ha az étvágytalansággal hányinger, hányás is jelentkezik, de sem láz, sem gyengeségérzet nincs, a táplálkozást akkor is célszerű azonnal felfüggeszteni.
