Orvosi szén

A fából készülő orvosi szén felhasználása nagy múltra tekinthet vissza. Az ókori papiruszok tanúsága szerint már 1550 évvel Krisztus előtt is alkalmazták. Hippokratész (Kr. e. 400) az epilepsziát, a szédülést és a fokozott bélgázképződést (flatulencia) kezelte szénnel.

A faszenet az ókor óta változatlanul speciális szénégetőkben állították elő. A folyamat napokig tartott, mert az égő fát földdel, fűvel és mohával fedték, így az nem lánggal égett, hanem lassan, apránként elszenesedett.

1773-ban Scheele német vegyész felfedezte, hogy a szén képes elnyelni a gázokat. 1831-ban Tourey francia gyógyszerész a Francia Tudományos Akadémia tagjainak jelenlétében 15 gramm faszénnel együtt a halálosnál tizenötször nagyobb dózisú sztrichnint (egy rendkívül erős mérget) vett be, és mindenki csodálatára túlélte a kísérletet. Garrod és Rand a XIX. század közepén igazolták a faszén pozitív hatásait az állatoknál és az embereknél sokféle mérgezéssel kapcsolatban. Kísérleteikben pontosan meghatározták többféle méregre vonatkozóan, hogy mekkora adag szénnel lehet semlegesíteni azokat, illetve, hogy a szén adása milyen mértékben lassítja, ill. gátolja a méreg felszívódását.

A szén mérgekkel szembeni hatása azzal magyarázható, hogy igen jól képes megkötni a felületén más anyagokat. Különleges szerkezetének köszönhetően belső felülete óriási, 4 gramm aktív szén felülete kb. egy futballpálya területével azonos! Az aktív szén magas hőmérsékleten (kb. 600-900 °C) növényi eredetű anyagból, pl. fából, cellulózból vagy kókuszhéjból készül. A szenesedés közben hozzáadott fémkloridokkal elősegíthető a szén felületén parányi pórusok keletkezése. Az aktív szenet a bélrendszer méregtelenítésére, ill. akut hasmenések kezelésére alkalmazzák. A szén a megkötött anyagokkal együtt a széklettel távozik. A legjellemzőbb indikáció éppen ezért a bakteriális hasmenés.

Kávéból készült szénnel megnyugtatható az irritált, gyulladt bélnyálkahártya

A szénkészítmények közül ma már klasszikusnak számító egyik készítményt 1909-ben fejlesztették ki – az Eucarbon nevű termékről van szó, amely faszén, szennalevél és orvosi rebarbara keverékéből készül. Egy osztrák klinikai kísérlet bizonyította, hogy az irritábilis bél szindrómában szenvedők székletét képes beszabályozni. A faszén abszorbens, a szennalevél és a rebarbara ugyanakkor hashajtó hatású, ami a megkötött méreganyagok gyors távozását biztosítja.

Jól bevált a Myrrhinil intest nevű készítmény is, amely kamilla, mirrha és kávészén keveréke. Utóbbi zöld kávébabszemekből készül, a babszemeket addig pörkölik, míg elszenesednek, majd megőrlik őket. A szén a bélcsatornában található folyadékot, a mérgeket és az erjedt anyagokat, valamint a kórokozókat felszívja és megköti. Ugyanakkor adsztrigens (összehúzó) hatású is, aminek következtében a nyálkahártya kevesebb folyadékot választ ki, ez is enyhíti a hasmenést. A többi orvosi szénnel ellentétben azonban a kávéból készült szén koffeint is tartalmaz (a nyers kávébab koffeintartalmának kb. 75%-át). Ezt mindenképp figyelembe kell venni, amikor alkalmazzuk.

A Myrrhinil intest (zöld kávéból készülő szén) főképp a krónikus gyulladásos bélbetegségek enyhítésében bizonyította gyógyhatását (naponta háromszor 2-3 drazsé 4 héten át). Míg a kávészén megköti a toxikus anyagokat és a gázokat, a készítményben lévő mirrha és kamilla gyulladásgátló, ráadásul a mirrha egyben a gombák szaporodását is gátolja.

A természetgyógyászat előszeretettel alkalmazza a szenet a bélrendszer miliőjének változásai miatt keletkezett méreganyagok és anyagcseretermékek, például az erjedéses vagy rothadásos diszpepszia kapcsán keletkező gázok megkötésére is. E betegségek közös vonása, hogy a beteg bizonyos emésztőnedvekből nem termel kellő mennyiséget, ezért nem működik megfelelően az emésztése. Jellegzetes tünet a rendszertelen széklet, a fokozott gázképződés és a bélkorgás. Ilyenkor az erjedés és a rothadás melléktermékei, ill. a candida gombatörzsek elszaporodása miatt keletkező alkohol jelentős terhelést rónak a májra. Ezek megkötésére és eltávolítására kiválóan alkalmas a szén.

Korábban a hársfából készülő szén igen elterjedt orvosság volt. Porát főképp külsőleg alkalmazták, gennyes, nedvező sebeket és kiütéseket, ekcémás területeket hintettek be vele, igaz, ekkor legkésőbb negyed órán belül a szénport le kellett mosni. Belső használatra a hársfaszenet felfúvódás, bélbetegségek, hasmenés, sőt székrekedés ellen is szedték. A hársszén ma már ritkaságszámba megy, de az igazán agilis patikus be tudja szerezni. Ellenkező esetben az interneten keresztül megvásárolható.

A késő-középkor nagy gyógynövényes gyógyítója, Hieronymus Bock (1498–1554) a hársfaszénnel vérzéseket kezelt. Susanne Fischer-Rizzi gyógynövényszakértő könyvében a hársfaszenet fogmosáshoz ajánlja: 1 rész hársfaszenet 1 rész szárított zsályalevéllel kell porítani, majd összekeverni. A keverékéből egy keveset a fogkefére kell tenni, majd ezzel a fogínyt alaposan át kell dörzsölni, masszírozni.

A szén az antropozófikus orvoslásban is előkelő helyet foglal el, igaz, itt – a Weleda által gyártott nyírfaszén kivételével – homeopátiás hígításban. A potenciált, tehát hígított nyírfaszén, a Carbo betulae erősíti a kilégzést, tonizálja a szív-érrendszert, főképp, ha a háttérben elsavasodás áll. Javítja továbbá a veseműködést.

Az antropozófikus orvoslás az alábbi szénfajtákat alkalmazza:

• mezei zsurlóból készülő szén (Carbo equiseti arvensis) veseelégtelenség esetén,

• fekete áfonyából készülő szén (Carbo myrtilli) hasmenésre,

• saspáfrányból készülő szén (Carbo pteridii aquilini), gyermekek gyakran kiújuló húgyúti fertőzéseire,

• dohányból készülő szén (Carbo tabaci) a véredények és a hörgők görcseire.

Homeopátiás szén roborálásra

A homeopátiában gyakran alkalmazott szer a Carbo vegetabilis, amely bükkfából vagy nyírfából készül. Fő alkalmazási területe az emésztési zavarok, de gyengeség és kollapszus kezelésére is szolgál.

A növényi eredetű szenet orvosi alkalmazás mellett élelmiszerek, gyógyszerek és kozmetikumok színezésére is használják. Főképp a sötét színű sajtkérgeket színezik gyakran szénporral.

Vigyázat: a szénnel egy időben nem szabad egyéb gyógyszereket vagy étrendi kiegészítőket szedni, mert azokat is megköti. A szén és minden egyéb belsőleg alkalmazott szer beszedése között legalább 2-3 órának kell eltelnie.

A bélrendszer gyógyítása: tekintettel kell lenni a bélflórára is

A bélrendszer egészségének helyreállítása keretében nem elegendő a kórokozók kiirtása vagy a bélflóra felborult egyensúlyának helyreállítása.

A helytelen étkezési szokások, vegyszerek, fertőzések, gyógyszerek – főképp antibiotikumok, kortizon és gyomorsavgátló szerek –, valamint az emésztőnedveket termelő szervek működési zavarai és a pH-érték eltolódása károsíthatják a bélflórát. Az egészséges bélmiliő helyreállítása mindig a beteg alkatához, aktuális panaszaihoz és tüneteihez igazodik, és az alábbi fő lépésekből áll:

Béltisztítás: Főképp akkor, ha káros anyagcseretermékeket kell kiüríteni a szervezetből pl. keserűsóval, glaubersóval, beöntésekkel, colon-hidroterápiával vagy szénkúrával.

Táplálkozás: Az étel legyen ízletes, változatos és tartalmazzon elegendő ballasztanyagot.
Az emésztőfunkciók erősítése: Lehetséges, hogy a betegnek emésztőenzimeket kell szednie. Savas bélmiliő esetén (erjedéses diszpepszia) kerülni kell a gyümölcsöket, a cukrot és a nagy mennyiségű gabonát. Ha ellenben túlságosan lúgos viszonyok uralkodnak a bélrendszerben (rothadásos diszpepszia), jótékony hatásúak a tejsavas erjedéssel készített élelmiszerek, mint pl. a savanyú káposzta leve, a kvász (kenyérital) vagy a hígított almaecet.

Probiotikumok szedése: Ezek olyan készítmények, amelyek legyengített vagy szárított baktériumokat tartalmaznak. Segítségükkel ismét felépíthető az egészséges bélflóra. Idetartoznak pl. a bifidustörzsek, ill. a tejsavbaktériumok, amelyek javítják a miliőt. A colitörzsek erősítik az immunrendszert, és allergiaellenes hatásúak. E készítmények segítségével a nem kívánatos kórokozókat kiszoríthatjuk a bélrendszerből. Ma már sok élelmiszer (főleg a joghurt) tartalmaz probiotikus baktériumokat. Sajnos ezekben a gyakran drága készítményekben általában nem elegendő a baktériumcsírák száma, ráadásul sok cukrot és mesterséges aromát is tartalmaznak. Ezért inkább a gyógyszertárakban kapható standardizált probiotikumok ajánlhatók.