ADHD – Minden nőnek joga van szégyenérzet nélkül élni

Bizonyára mindannyian olvastunk olyan cikkeket, ahol a figyelemhiányos gyerekekről azt írták, régen egyszerűen fiúknak hívták őket. Az ADHD ugyanis korábban valóban a hiperaktív fiatal fiúk kezelhetetlen viselkedését írta le, a legtöbb érintett lány azonban nem mutatta ezeket a viselkedésformákat. „Az ADHD-val élő nők menekültként kényszerültek élni – állapítják meg a szerzők. – Egyrészt azért marginalizálódtak, mert nem feleltek meg a társadalmi nemi szerepük diktálta elvárásoknak, úgymint az empátia, a szervezettség és az alkalmazkodás. Másodszor pedig azért marginalizálódtak, mert nem feleltek meg a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM) meghatározott kritériumoknak.”

Ha hiányzik a karmester

Az idők során a „hiperaktivitás” címke is többször változott, amíg megszületett a ma érvényben lévő elnevezés, a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar, rövidített nevén ADHD. Ennek három altípusa létezik. Az első a túlnyomórészt figyelemhiányos megjelenési forma, amikor az illetők számára nagy nehézséget jelent, hogy elkezdjenek dolgokat vagy aktivizálódjanak bennük, szervezetlenséggel, feledékenységgel, figyelemzavarral, zónázással, az idő téves érzékelésével és az érzelmi szabályozás nehézségeivel küzdenek. A második csoport tagjai, főként férfiak, a túlnyomórészt hiperaktív/impulzív megjelenési formát mutató emberek leginkább hiperaktivitással küzdenek.

Állandóan mozgásban kell lenniük, különben belső nyugtalanságot éreznek, képtelenek egy helyben ülni vagy sorban állni. Impulzívak, és általában sok negatív következménnyel szembesülnek a gátlástalan viselkedésükből, meggondolatlan megjegyzéseikből és elhamarkodott döntéseik miatt. Végül az ADHD kombinált megjelenési formában szenvedők, általában nők, gyakran írnak le a figyelemhiányos tapasztalatokat, illetve azt, hogy túlságosan beszédesek, hajlamosak a párbeszédek félbeszakítására, elhamarkodott döntéseket hoznak, valamint fizikai és/vagy mentális hiperaktivitást mutatnak.

Mint a két szerző megállapítja, nemritkán maguk az érintettek is úgy gondolnak önmagukra, mint akik egyfelől „elromlottak”, másfelől meg lehetne őket javítani. Holott, hangsúlyozzák, mára bizonyítást nyert, hogy az ADHD krónikus, genetikailag meghatározott, agyi eredetű állapot, amely strukturális, kémiai és kommunikációs eltérésekkel jár együtt, és ezek következtében hatással van a megismerési folyamatokra, az érzelmekre és a viselkedésre, tehát különösen az agy úgynevezett végrehajtó funkcióira.

Thomas E. Brown amerikai pszichológus a szimfonikus zenekar metaforáját használta fel arra, hogyan írható le az agy végrehajtó működési rendszere. „Képzeljünk el egy szimfonikus zenekart, amelyben minden zenész mesterien játszik a saját hangszerén. Ám ha nincs karmester, aki az összhatásért felel, aki összefogja a zenekart, aki jelzést ad a fúvósok belépésére vagy a vonósok elhalkulására, a zenekar nem fog összhangban működni, és az előadás nem lesz tökéletesen harmonikus.

Elfogadni a különbözőséget

Az ADHD-s páciens tehát, hívja fel a figyelmet rá a könyv, nem fog meggyógyulni a szó hagyományos értelmében. Viszont megtanulhatja, hogyan fogadja el a másságát, hogyan éljen együtt a különbözőségével, és a szégyenérzettől megszabadulva hogyan fordítsa az előnyére a hátránynak érzett adottságait. A két szerző így fogalmaz: „Amíg nem kötsz békét a különbözőséged gondolatával, addig az életed színleléssel, rejtőzködéssel és szégyenkezéssel fog telni. A korábbi tapasztalataidtól függően hosszú időbe telhet, mire eljutsz oda, hogy változást érj el az ADHD-ról alkotott elképzeléseidben. Ne feledd: nem számít, milyen gyógyszert szedsz, vagy milyen új szervezeti rendszert próbálsz ki: nem jutsz el a változáshoz mindaddig, amíg az a célod, hogy túllépj azon, aki vagy.”

A munkafüzetként is szolgáló könyv számos gyakorlatot kínál az olvasónak. Ezeknek a feladatoknak a célja messze túlmutat azon, hogy az érintettek megtanulják a szervezettséget. Segítségére vannak abban is, hogy el tudja különíteni az alapvető identitását az agyi eredetű nehézségeitől;·hogy teljes embernek érezhesse magát; hogy közel tudjon engedni magához másokat, miközben megvédi az énhatárait; hogy megismerje az ADHD-val együtt járó nehézségeit, és kezelni tudja a tüneteit; továbbá módot találjon a feltöltődésre , és ne hagyja többé, hogy alulértékeljék.

Az érintettekről nemritkán kiderül, hogy kivételesen okosak

A két szerző arra biztatja az érintetteket, engedjék meg magunknak, hogy ADHD-val élő nőként elképzeljenek egy fényesebb életet, és át is lépjenek oda. Mindezt megköveteli, hogy átgondolják, mit is akarnak igazán. Gyakorolják az ábrándozást, játsszanak a lehetőségekkel, tágítsák a variációk körét, felélesszék, megváltoztassák vagy felfrissítsék a régi álmaikat, hogy meggyőző legyen a jövőjük, amely felé haladnak. Erre pedig jó esélyük van, hiszen az érintettekről nemritkán kiderül, hogy bár nehézségeik vannak a figyelem terén, ugyanakkor kivételesen okosak. „Az ilyesmit gyakran nevezik kétszeresen kivételesnek, ami azt jelenti, hogy az illetőnek vannak bizonyos nehézségei, például ADHD vagy tanulási zavar, egyúttal azonban rendkívül okosnak vagy tehetségesnek is bizonyul. Ez a képességek és nehézségek közötti zavarba ejtő szakadék elhomályosíthatja a képet, és azt eredményezheti, hogy a kétszeresen kivételes embereket nem ismerik fel, ráadásul félreértik, így rendszerint nem kapják meg a szükséges segítséget” – írja a könyv.

Amikor a nők elkezdenek újra hinni magukban

A könyv úgy fogalmaz, a gyógyulás azt jelenti, hogy az érintettek helyreállítják magukban a teljességet. A gyógyulás érdekében képesnek kell lenniük rá, hogy komplett egészként tekintsenek magukra, olyan egészként, amely a legkülönbözőbb tulajdonságok széles skáláját öleli fel. Mindennek velejárója, hogy többé nem kell csakis a kihívásaikra vagy csakis az erősségeikre összpontosítaniuk. Ez a megállapítás amúgy a nem ADHD-s olvasó számára is érdekes és tanulságos, hiszen mindannyian összetett emberi lények vagyunk. Ránk is érvényes, hogy sokkal könnyebben tudunk önmagunkról mint teljes egészről beszélni és gondolkodni, ha nem tévesztjük szem elől, hogy mindannyian tökéletlenek vagyunk.

„Az ADHD-val élő nőkkel végzett munkánk során terapeutaként az egyik legnehezebb dolog látni, hogy milyen könnyen lekicsinylik magukat a nők, elnyomnak minden bimbózó hitet önmagukban, félnek bízni benne, hogy képesek olyan életet teremteni, amelyet jónak és teljesnek éreznek – állapítják meg a szerzők. – Mindemellett az ADHD-val élő nőkkel végzett munkánk során terapeutaként az egyik legjobb dolog, hogy láthatjuk, milyen erősek, rugalmasak, bátrak és elszántak lesznek ezek a nők, ha valami csodálatos dolog felé veszik az irányt, és elkezdenek újra hinni magukban.”

Fájdalmas üzenetek

Az érintettek gyakran kapnak negatív üzeneteket családtagoktól, barátoktól, tanároktól és kortársaktól: lusta vagy, túlérzékeny vagy, nem próbálkozol eléggé, olyan szerencsétlen vagy, sikeres lehetnél, ha egy kicsit jobban odatennéd magad”. Ezek a címzettek számára felérnek egy-egy tőrdöféssel.

Az üzenetek azért olyan fájdalmasak, mert az ADHD-s nők félreértik vagy félreértelmezik ezeket, vagy összekeverik a személyiségüket azzal a viselkedéssel, amely az agyuk egyedi berendezkedéséből fakad. A kritikát megfogalmazó családtagoknak, barátoknak általában fogalmuk sincs arról, hogy az illető zavarba ejtő viselkedésére van alternatív magyarázat. Meggyőződésük olyan régi és mélyen gyökerező, hogy mire az ADHD-s megtanulja tisztábban látni önmagát, például azért, mert kap egy pontos diagnózist, lehet, hogy már ellenállás alakult ki benne az önmagáról a fejében élő kép megváltoztatására. Ekkor már az is előfordulhat, hogy a diagnózist csak kifogásnak fogja tekinteni.

Az ADHD-val élő nők függetlenségi nyilatkozata

A szerzők az Amerikai Egyesült Államok alapító okirata nyomán megalkották az ADHD-val élő nők függetlenségi nyilatkozatát.

• Jogod van a kapcsolatokhoz még akkor is, ha nehézségekkel küzdesz.
• Jogod van a tehetséged kibontakoztatásához még akkor is, ha vannak nehézségeid.
• Jogod van hozzá, hogy beszélj, hogy hangot adj az elképzeléseidnek még akkor is, ha a véleményed eltér másokétól.
• Jogod van hozzá, hogy igényt tarts a reményeidre és az álmaidra még akkor is, ha gyakran kell nehézségekkel szembenézned az életedben.
• Jogod van hozzá, hogy időt szánj magadra és teret biztosíts magadnak még akkor is, ha vannak nehézségeid.
• Jogod van szégyenkezés nélkül élni, és ahhoz is, hogy tisztelettel bánjanak veled még akkor is, ha nem vagy tökéletes.
• Jogod van segítséget kérni és elfogadni még akkor is, ha vannak erősségeid.(X)

Sari Solden – Michelle Frank: Útmutató ADHD-val élő nőknek – Fogadd el a különbözőséget, élj merészen, és törj át a korlátokon! Jaffa Kiadó, www.jaffa.hu

Fotó: Adobe Stock