Hogyan gyógyítja ön a női és férfi meddőséget?
Hivatalos orvoslás
Sokáig a meddőség okát csak a nőkben keresték. Később is a meddőség létrejöttében gyakoribbnak tartották a nők részesedését. Az újabb hazai vizsgálatok – a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban – 50-50%-ra teszik a nők és a férfiak arányát a nehezített teherbe esés létrejöttében. Sajnos elég gyakori, hogy mindkét fél érintett, ilyenkor a legnehezebb az orvosi kezelés. A férfiak nemzőképességét az egyszerű ondóvizsgálattal lehet tisztázni. (A szeretkezésre való képtelenség is okozhat meddőséget, de ez nagyon ritka.) Jelenleg a magyar férfiak 1 milliliter ondójában átlagosan 40 millió ondósejt van, ezeknek 70%-a kielégítően mozog és 80%-uknak az alakja normális. Ha az ondósejtszám nem éri el a 20 milliót, illetve 25% alatt van a jól mozgó sejtek aránya, kicsi az esély a fogamzásra, éppen ezért orvosi kezelésre van szükség. Természetesen az utóbbi sikere függ az elváltozás mértékétől, sokkal jobb az esély az 5-15 milliós ondósejttartományban, mint az 1 millió alatt. Az okok között gyakori egy fejlődési rendellenesség, amely a hereleszállás elmaradását okozza. A herezacskóban több fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, és erre a here zavartalan működése miatt is szükség van. Emellett a fejlődési rendellenességet kiváltó ok is szerepet játszhat a here kóros ondósejtképzésében. A here működését külső ártalmak, így például a cigarettázás vagy súlyosabb gyulladások is károsíthatják. A herezacskóban levő erek visszértágulata pedig olyan keringési zavart idézhet elő, amely árthat az ondósejt-termelődésnek. Végül az utóbbi időben egyre több genetikai ártalomra derült fény. Így nem ritkák a férfi Y nemi kromoszóma aberrációi vagy olyan génhibák, amelyek leállítják bizonyos szinten a herében az ondósejt termelődését. Mégis, jelenleg a legnagyobb gondot a férfiak nemzőképességének világszerte észlelt romlása jelenti. Hazánkban negyven évvel ezelőtt még 80, húsz évvel korábban pedig 60 millió ondósejt volt a magyar férfiak 1 milliliter ondójában.
A nőkben sokféle oka lehet a nehezített fogamzásnak. Érdemes ezeket a fogamzás szemszögéből sorba venni. A hüvely elváltozásai elvétve szerepelnek csak az okok között, noha a súlyos hüvelygyulladások vagy a ritka hüvelyrendellenességek (pl. a vakon végződő hüvely) idesorolhatók. Gyakrabban észleljük ennél a méhnyak érintettségét. A méhnyak tekinthető a női belső nemi szerv „kapusának”. S ennek a szerepének köszönhetően a férfi fertőzött ondóját nem engedi be, ami jó tett, hiszen a havi vérzéskor leváló méhnyálkahártya után maradó sebfelszínen e fertőzésnek súlyos következménye lehetne. A méhnyak kapus funkciójával függ össze a partnerek „összeférhetetlensége” is. Ha korábban a szeretkezéskor esetleg hüvelyi sérülés történt, és a partner ondója bekerült a nő vérkeringésébe, akkor a nő immunrendszere ezzel az idegen fehérjével szemben ellenanyagokat kezd termelni. Ezek az ellenanyagok általában a méhnyakban béníthatják meg az ondósejteket. A méh ritkán szerepel a nehezített teherbe esés okai között, legfeljebb ritka hiánya vagy túl durva művi abortusz miatti felszínes összenövés jöhet szóba. A petevezeték elzáródása sokkal gyakoribb ok, mivel a megfelelő kezelés nélkül maradó kismedencei gyulladásoknak szokásos következménye.
A lányok, nők inkább „petefészek-gyulladásról” szoktak beszélni, pedig ez valójában a méh környezetének, így elsősorban a petevezetéknek együttes gyulladása. Az ok csaknem mindig a szeretkezés kapcsán a férfiaktól szerzett fertőzés, éppen ezért a szexuálisan terjedő betegségek tipikus megnyilvánulása. A gyulladást hegesedés követi, és ez zárja el az amúgy is igen szűk petevezeték belső csatornáját. A nők nehezített teherbe esésének valószínűleg leggyakoribb oka a petefészekben kereshető, amikor is nincs tüszőrepedés (ovuláció) és ezért petesejt-termelődés. A háttérben a hormonális szabályozás zavara állhat. Ugyancsak valójában vagy látszólag nehezített teherbe eséshez vezethet a sárgatest-elégtelenség. A tüszőrepedéskor a méh még felkészületlen az esetleg bekövetkező fogamzás után kialakuló magzatkezdemény befogadására. Éppen ezért a megrepedt tüsző ágya átalakul sárgatestté, amely olyan sárgatest-hormont (progeszteront) termel, amely előkészíti a méhet a fogamzás utáni 5-7. napon odaérkező magzatkezdemény befogadására.
A sárgatest-elégtelenség mellett a fogamzás bekövetkezhet, de a magzatkezdemény méhbe történő beágyazódásának elmaradása látszólag nehezített fogamzásnak tűnhet. Legfeljebb a havi vérzés néhány napos késése, illetve újabban az érzékeny terhességi próbák utalhatnak a fogamzás megtörténtére. A nehezített teherbe esésnek ez az oka azért is fontos, mivel a túlzott gyermekakarás, illetve az ennek elmaradása miatti sikertelenségérzést szorongás, továbbá más stresszállapotok is kiválthatják. Az agyalapi mirigyben termelődő tejelválasztást szabályozó hormon (prolaktin) tekinthető ugyanis az egyik stresszhormonnak, és ennek fokozott elválasztása sárgatest-elégtelenséget okozhat. A szoptató nők e hormon magasabb szintje miatt nem szoktak teherbe esni. Ritkán a petesejtek hiánya vagy csökkenő száma (pl. a klimaxkor, illetve a 35 év után az életkor előrehaladtával mind kifejezettebben), esetleg a petefészek hiánya (így az X nemi kromoszóma hiánya okozta egyik fejlődési zavarban) is felfedhető a női meddőség okai között.
A nehezített fogamzásokat egyre hatékonyabban gyógyítják, de az új orvosi módszerek gyakorta váltanak ki társadalmi vitát.
A férfiak súlyos nemzőképtelenségekor ondósejtek esetleg nincsenek is az ondóban, vagy számuk 1 milliliterben 1 millió alatt van. Ilyenkor a szokásos hormonális (elsősorban az ondósejtképzést serkentő férfihormont szokás adni) vagy sebészi (a herezacskón belüli visszértágulat megoldására) kezelések ritkán sikeresek. Ilyen rossz minőségű ondó mesterséges bevitelével sem érdemes kísérletezni. A férj ondójának mesterséges bevitele a méhnyakba vagy a méhüregbe milliliterenként 5-20 millió ondósejt mellett indokolt. E módszer hatékonyságának két magyarázata lehet. Egyrészt így elkerülhető az ondósejtek nagyfokú pusztulása a női nemi szerv kezdeti állomásaiban. A hüvelyben az ondósejtek fele pusztul el a savanyú vegyhatás miatt, másik felük pedig a méhnyakon való áthaladás áldozata lesz. Így az átlagos 40 millió ondósejtből is csak 10 millió jut el a méhüregig. A különben természetes megtermékenyítésre rossz esélyű 10 milliós ondósejtszámú férfi ondójának mesterséges bevitele ezáltal az átlagosakéhoz hasonlítható mennyiségi viszonyokat teremt. Ezen túl a pár közötti összeférhetetlenség is orvosolható a méhnyak ilyen formában történő „kicselezésével”. Mégis, a férj ondójának mesterséges bevitele a nő tüszőrepedése előtti napokban, amit hat női ciklus során helyes elvégezni, ritkán haladja meg a 40%-os fogamzási arányt. Éppen ezért is félrevezető e módszer idejétmúlt magyar megnevezése: művi megtermékenyítés. Az esetek többségében ugyanis nem történik fogamzás-megtermékenyítés, ráadásul az emberek összekeverik e nevet a lombikbébi módszerével is. Hatásosabb lehet a más férfi ondójának mesterséges bevitele, ha a házaspár ezt igényli. Ilyenkor jól kivizsgált férfiak a „donorok”, és az eljárás hasonlítható a véradáshoz. Az utóbbi életet menthet, az ondódonor pedig életet adhat.
Az egészen rossz minőségű ondójú férfiak kezelési fegyvertárába az utóbbi időben lépett be az ondósejt-injekció. Ilyenkor az ondóban levő egy-egy ondósejt is alkalmas lehet – a lombikbébimódszer segítségével nyert – petesejt megtermékenyítésére. Sőt, legújabban a heréből injekcióval kivett éretlen ondósejtekkel is sikerült terhességet és egészséges újszülött világra jöttét elérni. Mindezek korábban elképzelhetetlenek voltak. Egyfelől úgy tudtuk, hogy csak érés folyamatán átment és „aktiválódott” ondósejtek képesek a petét megtermékenyíteni. Másfelől az egy-egy szeretkezés során a női nemi szervbe kerülő mintegy 200 millió ondósejt között igen fontosnak tartottuk a versenyt – vagyis hogy a hibás sejtek válogatódjanak ki. Ezzel szemben az ondósejt- injekciókor az amúgy is rossz nemzőképességű férfi egy sejtjével történik a megtermékenyítés, mégis az eddigi tapasztalatok szerint a szokásosnál nem nagyobb kockázattal.
A nők meddőségének gyakori és korábban szinte megoldhatatlan oka volt a kétoldali petevezeték-elzáródás. (Az ún. plasztikai vagy rekonstrukciós műtétek komoly beavatkozásnak számítanak, és 100, e megpróbáltatáson átesett nő közül kb. 15 lett terhes.) A lombikbébimódszer azt jelenti, hogy az általában hormonálisan előkezelt nő petefészkéből – a köldökön történő műszeres (ún. laparoszkópos) behatolással – több petesejtet távolítanak el. Az így nyert petesejteket összehozzák a férj ondójával, és a létrejövő magzatkezdeményeket három napig „gondozzák” (nem lombikban), majd a hüvelyen keresztül – általában 3 magzatkezdemény bevitele ellenére jelenleg is egy-egy beavatkozás után csak 20-25%-ban lesz terhesség.
A lombikbébimódszer tette lehetővé a dajkaterhességet is. Ritkán e női meddőség oka a méh hiánya: fejlődési rendellenesség, vagy sérülés (pl. művi abortuszkor), vagy rák miatti eltávolítás következtében. Ilyenkor a nőnek természetesen nincs esélye a szülésre. Petefészke és petéje azonban van, így „genetikai” gyermeke lehet. A méh nélküli nő petefészkéből a szokásos módon távolítják el a petesejteket, és ezt a férje ondósejtjeivel termékenyítik meg. A magzatkezdemények beültetése azonban az önként jelentkező dajka méhébe történik, aki kihordja a magzatot, majd nyílt örökbe adás formájában átadja a genetikai szülőknek.
Végül ugyancsak a lombikbébimódszer nyújt lehetőséget a petefészek-, illetve petesejthiányos nőknek a szülésre. E módszer hasonló az ondósejt nélküli férfiak kezeléséhez, amikor a donortól származó ondósejtet használják fel. Ilyenkor a női donor bocsátja rendelkezésre a petét – amit tőle ugyanúgy vesznek ki, mint a lombikbébimódszerre vállalkozó nőktől. Az adományozott petét azonban a petefészek-petesejt hiányos nő férjének az ondósejtjével termékenyítik meg, és ezt a petefészek-petesejt nélküli nő méhébe ültetik be. Így ő megismerheti a várandóság és szülés élményét, bár genetikailag nem saját magzatát hozza a világra.
Természetgyógyászat
Az emberi nem történetének – úgy gondolom – legcsodálatosabb találkozása, amikor a férfi és női ivarsejt a jövendő anya méhkürtjében vagy méhében egymásra talál. A két egészséges nemző sejtnek igazán csak néhány centiméter utat kell bejárnia, ahhoz, hogy a jin és a jang szerelme az emberiség örökös folyamatosságát a megtermékenyüléssel biztosítsa.
Ezt a néhány centimétert azonban a korábbi évtizedekhez viszonyítva egyre kevesebb egészséges sejt és egyre nehezebben járja be.
A termékenységet drasztikusan csökkentő jelenségeknek az egyik legfontosabb eredője a környezetszennyezés. „Ha bárki analizálni kívánja a világ bármelyik táján élő emberek zsírszöveteit, legalább 250-féle szennyező anyagot találna benne. Lehetetlen ez elől megszökni” – írja Theo Colborn „Our Stolen Future” (Ellopott jövőnk) című könyvében. A legkomolyabb ilyen irányú kártevők, amelyről kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a spermaszám csökkenéséhez vezetnek, a glikoléterek. Ezek az iparilag fejlett országokban az 50-es évektől kezdődően 100 ezer tonna számra kerültek bele a legkülönfélébb lakkokba, festékekbe, textíliákba, samponokba, ragasztókba, parfümökbe, sőt kozmetikai cikkekbe és orvosságokba is. A szervezetbe beépült testidegen kémiai anyagok „zavaró rádióadóként” megzavarják a sejtek normális, élettani információcseréjét. Az energetikai orvoslás valamennyi válfaja (így a legmodernebb biorezonancia-, vagy lágylézerkezelés, vagy a több mint 200 éves homeopátia és a több ezer éves akupunktúra) ennek a bioenergetikai kommunikációnak a helyreállításával, normalizálásával teremti meg a lehetőséget a nemzőszervek működésének a helyreállításához.
A másik, a férfi- és női terméketlenségért leginkább felelős tényező a dohányzás. Ez nemcsak a spermatozoidok számát csökkenti, hanem azok minőségét, mozgásképességét is sokoldalúan rontja. A dohányzás ártalmairól itt csak igen röviden a következőket jegyeznénk meg. A dohányfüstben lévő nikotin és hasonló anyagok az immunrendszer biokommunikációjának megzavarásával minden szinten lecsökkentik az ellenálló képességet, sokszorosára emelik a rákos megbetegedések kockázatát. (Különösen igaz ez a nagyvárosokban, ahol az ipari gázok és a kipufogógázok rákkeltő hatását erősítve teszik ezt!)
A nikotin azonban minden slukkra összehúzza a nemi szerveket ellátó ereket is, így minden funkciót ront a „babaműhelyben”, és a benne lévő szén-monoxid hatásával együtt egyik fő felelőse a spontán vetéléseknek is.
A legveszélyesebb azonban a fertilitás szempontjából a dohányfüsttel beszívott szén-monoxid. Ez az anyag bizonyítottan tönkreteszi az erek belhártyáját. Ennek következtében nemcsak az infarktusveszély nő meg, hanem a nemi szervekhez vezető verőerek – elsősorban a spermaképzést támogató artéria spermatica – korai beszűkülését eredményezik, aminek egyenes következménye a csökkent nemzőképesség, erekciós képesség, az impotencia. A szén-monoxid továbbá mintegy háromszázszor (!!!) erősebben kötődik a vérfestékhez, mint az oxigén, így hihetetlen energiákat von el általában a szervezettől, s az arra igencsak rászoruló petesejtektől és ondósejtektől is. A megtermékenyüléshez az ondósejteknek például olyan gyorsasággal kell száguldaniuk, mintha egy versenyló másfél-két órán keresztül 60 km/óra sebességgel vágtatna. A versenyló ezt a sebességet legfeljebb néhány percig bírná, az ondósejtnek pedig ezt a hihetetlen embrióalkotó iramot bírnia kell!
Ennek az energiának a biztosításához egy igen komplex életmódváltozást kell ajánlanunk: Az előbb említett méregtelenítő kúrák egyik legüdvösebb hatása – a kiegészítő akupunktúrás, lézeres, biorezonanciás, homeopátiás kezelésekkel együtt – az, hogy a dohányzásról való leszokás meglepően könnyen és zökkenőmentesen megy végbe, kóros elhízás és pszichés nyugtalanság nélkül!
A modern ember nagyfokú cigarettaigényének talán a legfontosabb kiváltója, a termékenység csökkenésének pedig fontos okozója a mindennapi élet stresszhalmaza. A mindennapok problémamegoldási nehézségei, zajai, intenzív fényreklámjai, a televízió és a számítógépek túlhajtott használata agyunk egyik legfontosabb érzelmi központját, a hypothalamust zavarják meg leginkább. Az agy ezen részéből származó kóros információk az egész hormonrendszert befolyásolják negatívan, így a spermatermelést és az ovulációt is. Állatkísérletekkel igazolták, hogy a fent leírt külső zavaró tényezők hím állatoknál szinte teljesen leállíthatják az ondótermelést, nőstényeknél pedig a havi vérzés elmaradását idézhetik elő.
A stressz jelentőségéről szólva feltétlenül el kell mondanunk, hogy az abnormális idegi feszültség azokat a funkcióköröket blokkolja, amelyek az ősi kínai orvoslás szerint a legszorosabb kapcsolatban állnak a nemzőképességgel, a termékenységgel. A kínai orvoslásban ugyanis az ondó és a normális hüvelyváladék nem más, mint a vér speciális formái. A vér „kínai képzésében” ugyan több energiapáholy részt vesz, de az érzelmek által befolyásolt szív- és májfunkciókör jelentősége túlnő a többiekén. A méhnyak által kiválasztott nyák megfelelő minősége, pH-értéke például alapvetően fontos ahhoz, hogy az ondósejtek feljussanak a méhkürtbe, így a központi idegrendszer kóros izgalmi állapota önmagában lehetetlenné teheti a megtermékenyülést. Ezeknek a stresszeknek az oldására és a kismedencei energiakeringés harmonikussá tételére mindenkinek ajánlok néhány testre szabott qi gong gyakorlatot, vagy valamilyen relaxációs módszert. Természetesen a legfontosabb mindig a stresszhelyzetet okozó életszituáció részletes megbeszélése és a megoldási, megelőzési lehetőségek közös megkeresése a pácienssel.
A természetes gyógymódok a maguk komplexitásában alapvetően arra törekszenek, hogy a szervezet energia-háztartását olyan harmonikus állapotba hozzák, hogy annak minden sejtje optimális fordulatszámon működjön, a megfelelő hormonokat, enzimeket a megfelelő helyen és mennyiségben állítsa elő. A kívülről bevitt hormonok ugyanis egyrészről csak becsapják a szervezetet, amely a visszacsatolásokon keresztül letiltja a természetes hormontermelést, de az elhízással és annak minden következményével sok egyéb kárt is okozhat. Megállapították például, hogy azon asszonyok gyerekeinél, fiúknál és lányoknál egyaránt, akiket a spontán vetélés megelőzése céljából disztilben tartalmú hormonkészítményekkel kezeltek, gyakrabban jelentkeztek nemcsak a terméketlenség különböző formái, hanem a rendellenes helyzetű herék és a nemzőszervek daganatai is.
A termékenységért felelős legfontosabb energiapáholy a kínai orvoslásban a veséé. Ez nagyjából az európai orvoslás mellékvese-hormonrendszerének felel meg. Ebbe a rendszerbe tartoznak például a legismertebb gyulladáscsökkentők, a kortikoszteroidok is. Ezek a hormonok adják a szervezet fűtőenergiáit, így hiányuk a kínai orvoslás „hideg méh” tünetegyütteséhez vezet, vagyis férfinál és nőnél egyaránt „jégveremmé változtatja a babaműhelyt”. Sajnos a gyakori, sokszor már kisgyermekkorban elkezdett szteroid kezelés elvezethet ennek a „vese-jangnak” oly mértékű csökkenéséhez, amely még a bioenergetika módszereivel is nehezen leküzdhető általános gyengeséghez, fáradékonysághoz, fertőzési hajlamhoz, állandó alsó háti fájdalmakhoz és egyéb tünetekhez vezethet. Nagy potenciálú homeopátiás szer alkalmazásával, különleges biorezonanciás programokkal azonban az esetek túlnyomó többségében a hormonális egyensúly azonban ma már a súlyosabb esetekben is helyreállítható.
A vese energiapáholyának úgynevezett jin oldalát pedig a gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító szerek tartós alkalmazása teszi tönkre. Ennek a tünetei a krónikus gyulladások, főként a vastagbél és a vizeletkiválasztó nemi szervek gyulladásai lesznek, de jelentősen csökken a libidó és gyakorivá válik az erekciózavar, a korai magömlés is.
A vese energiapáholyának a táplálására a lézeres, a biorezonanciás, moxibuciós és akupunktúrás kezelések mellett szükséges a szervezet megfelelő ionokkal, elsősorban cinkkel, krómmal, szelénnel, mangánnal való ellátása és a táplálkozás átállítása. Itt elsősorban a tenger gyümölcseinek fogyasztásáról, a kefir- és zöldségadag növeléséről van szó. Ezek mellett egyéni fitoterápiás kúrák is szükségesek lehetnek.
A meddőséggel, fertilitási panaszokkal jelentkező betegeim kórokai között nagyon jelentős számban fordul elő a keresztcsont és az alsó háti ágyéki csigolyák kóros helyzetéből fakadó kismedencei energia- és következményes nyirok- és vérkeringési zavar. A kismedence beidegzését alapvetően meghatározó kóros csontrendszeri állapot mindig több funkciókör hosszan tartó zavarának eredménye. Ilyen esetekben elsősorban a lép energiapáholya az, amely segítségért kiált. Ennek az energiapáholynak a gyengesége felelős ugyanilyen esetekben a táplálékok elégtelen szétosztásáért, a salakanyagoknak a szalagrendszerben való lerakódásáért és a szalagrendszer következményes meggyengüléséért. Ezeknél a betegeknél természetesen szükséges a normális anatómiai viszonyok helyreállítása a kiropraktika, az orvosi gerincmanipuláció – népies nevén a csontkovácsolás – segítségével.
A lépenergia javítására rendkívül fontos a táplálkozás egyénre szabott átalakítása, mindenekelőtt a répacukor és a fehér liszt fogyasztásának minimálisra redukálása, az állati fehérjék elsősorban a vörös hús bevitelének csökkentése, az alkoholfogyasztás redukálása. Ugyancsak lényeges eleme a terápiának a salakmentesítő teakúrák rendszeres alkalmazása, az enyhe fűszerek (lestyán, édeskömény, babérlevél, citromlevél, kakukkfű, gyömbér) rendszeres alkalmazása.
Elengedhetetlen a megfelelő energiakeringés és ezen keresztül a szalagrendszer harmonikus anyagcseréjének biztosítása céljából a rendszeres sportolás, illetve a személyre szabott jóga- vagy qi gong gyakorlatok mindennapi gyakorlása, speciális masszázsformák alkalmazása.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a komplex természetgyógyászati és egyénre szabott bioenergetikai módszerekkel, adekvát életmódváltozással, a stressz életerővé alakításának módszereivel a férfi- és női szervezetet ma már olyan komplex módon vagyunk képesek harmonizálni, hogy a nem anatómiai okból fennálló meddőségek 80-90%-ában sikerül kiváló eredményt elérni. Az eredmény pedig ezekben az esetekben valóban önmagáért – gőgicsél.
