Csigamacska

Egy hatalmas fa odúja előtt állok, földbe gyökerezve a látványtól. Az odúban ugyanis egy óriási, mondhatnám kutyanagyságú éti csiga van. Szépen bordázott csigaház, sötétbarnától a szürkéig terjedő színárnyalatokkal.

De ez mind semmi! Ahogy közelről szemlélem, tanulmányozom, egyszer csak egy nagy macska bontakozik ki belőle. Cirmos, elég vad, és termete nagyobb az átlagmacskáénál.

Kibújva az odúból és csigaházból, egy faágon állt és megnyújtóztatta magát (visszaalvás után újabb csigák bukkantak fel).

Egy barátomon szeretnék segíteni, aki nagy bajban van. Egy közös barátunk ügyvéd apjának próbálom elmondani a problémát, de nem sikerül világosan megfogalmaznom. Ülünk a kocsiban, próbálok telefonálni, de amint megnyomok egy gombot, minden kitörlődik. A következő pillanatban azt mondják, hogy a barátom, akin segíteni akartam, halott. Csak szellem már.

Megjelenik, elárasztom kérdésekkel, de ő türelmetlenül leint, hogy majd rájövök mindenre.

Bevisz egy túlvilági kertbe, amelynek szín- és formavilága teljesen más, mint az evilág. – Ó, ennél még van szebb és jobb is! – mondja a halott barátom. Ahogy megyünk a túlvilági kertben, miniatűr csigákat találunk. Cizellált, finom házakkal. Rengeteg, de megszámlálhatónak tűnik. Egy anyacsiga körül helyezkednek el a kis miniatűr csigácskák.

Kedves Ruth!

Higgye el, hogy a valóságban is földbe gyökereztem ettől az álomtól. Nem tudok szabadulni a hatásától, bár nem biztos, hogy rossz érzések kerítenek hatalmukba, persze jók sem. Biztos vagyok abban, hogy mind a csigák, mint a macska fontos jelentést hordoz, bár nem tudok rájönni, mit, nem tudom megfogalmazni a sejtéseimet. Magamról annyit: 29 éves vagyok, nőtlen. Járom a világot, mintegy tíz éve. Sofőr vagyok. Rengetegféle emberrel ismerkedem meg állandóan és ez nagyon is érdekel engem. Ezeknek az embereknek nagy része nem a tanult, kiművelt forma, hanem inkább tapasztalt, minden hájjal megkent, ravasz olykor ügyeskedő. De a tanulás nekem sem erősségem, bár sokszor hiányát érzem az ismereteknek. Viszont sokat olvasok. A magazinjuknak is rendszeres olvasója vagyok. Néhány évig éltem külföldön is, de visszajöttem. Idegennek éreztem magamat. Itthon a baráti köröm egy része óvodás koromtól kezdve megvan, és ők is nagyon fontosak nekem. Ez a barátom is, akinek segíteni szeretnék, kábítószer-csempészés miatt került bajba. Ifjú koromban én is kipróbáltam – ki nem? – de a józan élet most fontosabb nekem.

Nagy sorscsapásokat mindeddig még nem éltem át. Szoktak is riogatni, hogy csak várjak! Majd rám is rám szakad a mennykő. De én ettől nem félek.

Úgy érzem, megtalálom az igazit, a társamat, akivel építjük a közös életünket, neveljük a gyerekeinket.

De a barátom túlvilági jelenése szívbemarkoló volt.

Ha úgy ítéli, hogy az olvasóknak is tanulságos lenne az álmom megfejtés e, hálásan látnám azt a lap hasábjain.

Köszönettel és üdvözlettel: Szabolcs

Kedves Szabolcs!

Mindenekelőtt az első szaturnikus ciklusára (29 év) hívom fel a figyelmét. Mindig azt szoktam mondani, hogy ebben a korunkban akkor is történik velünk fontos dolog, ha semmit sem csinálunk. Ezt gondolom magával kapcsolatban is. Új ciklus vette kezdetét az életében, az 5×7, amely 35 éves koráig tart. Fontos egy számvetés, a tanulságok levonása, hogy megállapíthassa, min kell és lehet változtatnia, elkerülendő, hogy ismétlődően sétáljon bele ugyanazon csapdába.

Az álomban többszörösen visszatérő elem valamiféle védelemre vágyás:

az odú,

a csigaház,

az anyacsiga.

Tudjuk, hogy az álom minden képe magát az álmodót jeleníti meg. Nos, a fa odújából kibújó csiga Szabolcs világjáró szárnypróbálgatása. Maga a fa általában személyiség-jelkép. Nem írja, milyen fát látott, pedig ez is beszédes lenne.

A másik momentum az átváltozás, amelyre fel kell figyelnünk: a csigából macska válik, egy ragadozó.

Mindkét archetipális állat az álmodó énjének aspektusait rajzolja meg. A macska a szabadságot, egyéniséget, önállóságot éli meg. Ruganyos, aranyos, szép, kedves, simogatni való, szereti saját magát, sőt önző. És főleg ragadozó, hatalmas karmaival remekül védekezik, szemben a félénk és rejtőzködő csigával.

A hedonista barát túlvilági tartózkodása a mesterséges „tudattágítás” életellenességére és veszélyeire utal. Maga segíteni szeretné, de kicsit körülményesen, nem közvetlenül, hanem valamiféle körvonalazatlan buzgalomból.

Kicsit érzelemvezéreltnek tűnik. Remélem, ezt nem érzi elmarasztalásnak vagy kritikának. Az érzelmek a négy elem egyikét – a vizet – jelentik, az a jó, ha egyensúlyban működnek. Bármelyik elem túlsúlyos, az a többi rovására történik: a föld nehézkedési ereje, a tűz túllelkessége, a levegő megfoghatatlansága, a víz medrét vesztett túláradása okozza az egyes elem önvesztét. A zárókép az anyacsigával és a miniatűr csigákkal az önvédelem megtalálásának irányába mutat, a csigaházak az énhatár megfelelői.

Köszönettel és üdvözlettel: