Lenkei Gábor – Egészségünk és a betegségipar

Aki nem is­me­ri a köny­vet, an­nak a jobb meg­ér­tés vé­gett ajánl­juk, hogy az aláb­bi be­szél­ge­tés tar­tal­má­nak meg­is­me­ré­se előtt ol­vas­sa el a ke­re­tes idé­ze­te­ket, ame­lyek Lenkei Gábor dok­tor köny­vé­ből szár­maz­nak.

Lehet esély a gyógyulásra

– 1992-ben – ami­kor még or­vos­ként dol­go­zott – az or­szág már meg­is­mer­het­te Önt, ami­kor egy or­vos kol­lé­gá­já­val együtt az AIDS ke­ze­lé­se miatt állt a nyil­vá­nos­ság elé. Újabb 12 év­nek kel­lett el­tel­nie, és is­mét re­flek­tor­fény­be ke­rült a köny­vé­vel. Rit­kán szó­lal meg, de ak­kor oda kell fi­gyel­ni Ön­re. Az AIDS-ügy­nek egyéb­ként volt foly­ta­tá­sa?

– Or­vos-mi­kro­bio­ló­gus­ként ko­ráb­ban a ví­ru­sok, bak­té­riu­mok mű­kö­dé­sét, jár­vány­ta­nát ta­nul­má­nyoz­tam, és ami­kor az AIDS re­flek­tor­fény­be ke­rült, úgy vél­tem, mes­ter­sé­ge­sen ger­jesz­tett hisz­té­ri­á­ról van szó. Tu­do­má­nyos kép­te­len­sé­gek vol­tak kö­rü­löt­te, nem le­he­tett be­le­he­lyez­ni a klasszi­kus jár­vány­tan­ba. Amit mond­tak ró­la, hogy mi­képp ala­kult ki, az tu­do­má­nyos non­szensz volt – egy­sze­rű­en nem ke­let­kez­he­tett úgy. Elő­re je­lez­ték, mi­lyen lesz az AIDS jár­vány­ta­na, ter­je­dé­se, epi­de­mio­ló­giá­ja. Én már 1992-ben meg­mond­tam, hogy ez haz­ug­ság, ezek a gra­fi­ko­nok nem fog­nak meg­va­ló­sul­ni. Lát­tuk, hogy az elő­re­jel­zé­sek nem is vál­tak va­ló­ra. De kép­te­len­ség volt az az ál­lí­tás is, hogy az AIDS-szel nem le­het kez­de­ni sem­mit. Elein­te úgy hit­tem, hogy egye­sek so­kat akar­nak ke­res­ni ve­le, és azért van az ügy ki­csit fel­fúj­va, hogy tá­mo­ga­tást kap­ja­nak a ku­ta­tá­sok­hoz. Azu­tán rá­jöt­tem, nem tel­je­sen er­ről van szó. Nem volt vi­lá­gos, mi­ért ál­lít­ják be gyó­gyít­ha­tat­lan be­teg­ség­ként.

– Kü­lön­ben ami­kor a nagy nyil­vá­nos­ság elé áll­tam, ép­pen fel­mond­tam a kli­ni­kán, ahol dol­goz­tam, mert rend­kí­vü­li ha­tás­sal volt rám Be­a­ta Bis­hop Ide­je a gyó­gyí­tás­nak cí­mű köny­ve. Idő­köz­ben meg­is­mer­ked­tem a Max Ger­son-fé­le rá­kel­le­nes dié­tá­val és más ter­mé­sze­tes mód­sze­rek­kel. Ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tam: ki­zárt do­log, hogy egy AIDS-be­teg ennyi­re esély­te­len le­gyen. Azt mond­tam, ige­nis le­het esé­lye a gyó­gyu­lás­ra, ha fel­ja­vít­juk a tes­tét, mé­reg­te­le­nít­jük és el­lát­juk vi­ta­mi­nok­kal, ás­vá­nyi anya­gok­kal, nyo­me­le­mek­kel. Ha fe­le­rő­sít­jük az im­mun­rend­sze­rét, szem­be­száll­hat az AIDS-szel.

„Megint a ke­zem­be akadt egy könyv…”

– Ezek sze­rint nagy dó­zi­sú táp­lá­lék­ki­egé­szítőt adott az AIDS-be­te­gek­nek?

– Ak­kor még en­gem is kö­tött az or­vo­si gon­dol­ko­dás, és bár ah­hoz ké­pest szo­kat­la­nul nagy, a mai szem­lé­le­tem­mel azon­ban nem elég nagy ada­go­kat ad­tam ét­rend-ki­egé­szítők­ből há­rom hó­na­pon át há­rom AIDS-be­teg­nek. És az tör­tént, hogy akik a ha­lá­lu­kon vol­tak, ne­gyed év el­tel­té­vel vi­dá­man tol­las­lab­dáz­tak. Nem mond­tam, hogy meg­gyó­gyul­tak, de az ál­la­po­tuk nem­hogy nem rom­lott to­vább, ha­nem tes­ti és szel­le­mi ér­te­lem­ben egy­aránt lát­vá­nyo­san ja­vult. Min­da­mel­lett le­het, hogy HIV-po­zi­tí­vak vol­tak, vagy­is a ví­rus ben­nük ma­radt. Az­után a ránk zú­du­ló ne­ga­tív szak­mai és mé­dia­össz­tűz ha­tá­sá­ra a be­te­gek meg­ijed­tek, „el­tűn­tek”. Be­val­lom, ott áll­tam egy olyan hely­zet­ben, ami­vel nem tud­tam mit kez­de­ni, ezért vissza­hú­zód­tam, majd más te­vé­keny­sé­gek­kel kezdtem fog­lal­koz­ni. Egy ide­ig volt ugyan Sze­ge­den egy ter­mé­szet­gyó­gyász-ren­de­lőm, de az­tán azt is meg­szün­tet­tem, meg­sza­kí­tot­tam min­den kap­cso­la­tot az egész­ség­üggyel, és üz­le­tem­ber lett be­lő­lem. En­nek el­le­né­re mind­má­ig nem tud­tam tel­je­sen el­sza­kad­ni ko­ráb­bi sze­re­pem­től, az egész­ség szol­gá­la­tá­tól. Ér­dek­lő­dé­sem a me­nedzs­ment-ta­ná­csa­dás fe­lé for­dult, van egy jól me­nő ta­ná­csa­dó cé­gem. Ez­zel el­telt nyolc év, az­tán megint a ke­zem­be akadt egy könyv. Ne­kem nem sza­bad köny­ve­ket ad­ni a ke­zem­be…

Mi fo­lyik va­ló­já­ban az egész­ség­ügy­ben

– A fon­tos köny­vek min­dig meg­ta­lál­ják az em­bert, szin­te ma­guk­tól jön­nek.

– Igen, így van, és ez tör­tént ve­lem más­fél-két év­vel eze­lőtt is, ami­kor elol­vas­tam Edward G. Grif­fin A vi­lág rák nél­kül cí­mű köny­vét. Fan­tasz­ti­kus él­mény volt. Előbb-utóbb ma­gya­rul is meg fog je­len­ni. A könyv ar­ról szól, hogy lé­te­zik még egy al­ter­na­tív gyógy­mód­ja a rák­nak, egy olyan mód­szer, ame­lyet a gyó­gyult ese­tek so­ka­sá­ga mi­nő­sít. De le­ga­lább ennyi­re iz­gal­mas a könyv má­sik ré­sze, amely ar­ról a rend­kí­vül al­jas játsz­má­ról szól, aho­gyan ezt a mód­szert el­süllyesz­tet­ték. Azt mond­tam ma­gam­ban: úris­ten, mi­lyen tu­da­to­san szer­ve­zett, al­jas játsz­ma van a hát­tér­ben. És ak­kor megint el­kez­dett iz­gat­ni, mi fo­lyik va­ló­já­ban az egész­ség­ügy­ben. Mi­köz­ben foly­tat­tam mun­ká­mat a ta­ná­csa­dó cé­gem­ben, ma­gá­nem­ber­ként – hob­bi­ból – megint el­kezdtem gyűj­te­ni az iro­dal­mat. Ak­kor még nem akar­tam köny­vet ír­ni, csak meg akar­tam ér­te­ni, mi zaj­lik a hát­tér­ben.

– Ho­gyan lett még­is könyv az ol­vas­má­nyai­ból?

– Egy idő után el­jön az a pil­la­nat, ami­kor az em­ber­nek össze­áll a tu­dá­sa, és ott tart, hogy el kell dön­te­nie, meg­tart­ja-e vagy meg­oszt­ja má­sok­kal. Fel­tet­tem ma­gam­nak a kér­dést: meg­te­he­tem-e azt, hogy amit tu­dok, nem mon­dom el má­sok­nak. A vá­la­szom alap­ján szü­le­tett meg a köny­vem.

A beteg a gyógyszerezésbe halt bele

– A Cen­zú­rá­zott egész­ség ki­mon­dot­tan gyógy­sze­rel­le­nes könyv­nek tű­nik. Pon­to­sab­ban: Ön meg­pró­bál­ja té­nyek­kel és ér­vek­kel alá­tá­masz­ta­ni azt a fel­té­te­le­zést, hogy a gyógy­szer­gyá­rak a más ipa­rá­gak­ban szo­ká­sos­nál jó­val na­gyobb ha­szon­kulcs mel­lett gya­kran ered­mény­te­len és ha­szon­ta­lan sze­re­ket dob­nak piac­ra.

– Nem gya­kran, ha­nem több­nyi­re.

– Köny­vé­ben meg­döb­ben­tő ada­tok ol­vas­ha­tók. Egyik ál­lí­tá­sa sze­rint „a gyógy­sze­rek át­lag 80%-á­ról ki­de­rül, nem hat vagy sú­lyos mel­lék­ha­tá­so­kat okoz”. Va­gyis 10 gyógy­szer­ből 8-ról hosszú évek múl­va tud­juk meg, ha meg­tud­juk egy­ál­ta­lán, hogy vagy ha­tás­ta­lan, vagy a mel­lék­ha­tá­sai erő­seb­bek a várt­nál, ezért ki kell von­ni a for­ga­lom­ból.

– Ezek nyil­vá­nos ada­tok. Az Ame­ri­kai Or­vo­sok Szö­vet­sé­gé­nek tu­do­má­nyos fo­lyó­i­ra­ta, a JA­MA 1998-ban meg­ír­ta, hogy a ne­gye­dik ha­lál­ok a gyógy­szer­mel­lék­ha­tá­sok. És ezek az ada­tok csak az USA-ban kór­ház­ban el­hunyt sze­mé­lyek­re vo­nat­koz­nak, pon­to­sab­ban a kór­há­zi ke­ze­lé­sek so­rán azo­no­sí­tott és be­je­len­tett ese­te­ket ve­szik fi­gye­lem­be! Azaz ami­kor rá­jöt­tek, hogy a be­teg nem a be­teg­sé­gé­be, ha­nem a gyógy­sze­res ke­ze­lés­be halt be­le, és ki­töl­töt­ték az ilyen ese­tet be­je­len­tő for­ma­nyom­tat­ványt…

Ma­gyar­or­szág­ra ugya­nez a hely­zet jel­lem­ző

– Ez va­ló­ban drá­mai köz­lés, az em­ber­nek még­is hi­á­nyér­ze­te van, mert bár a könyv bő­sé­ges kül­föl­di iro­da­lom­mal tá­maszt­ja alá ér­ve­lé­sét, vi­szony­lag ke­vés ben­ne a ma­gyar hi­vat­ko­zás. Az Ön ol­va­sói Ma­gyar­or­szá­gon él­nek, és szá­mu­kra a ma­gyar egész­ség­ügy min­den­nap­jai a fon­to­sak.

– Az ál­ta­lam össze­gyűj­tött for­rá­sok alap­ján ír­tam meg a köny­ve­met, de azért van­nak ben­ne ma­gyar vo­nat­ko­zá­sok is. Min­de­ne­set­re azt ta­pasz­ta­lom, hogy az ol­va­sók egyér­tel­mű­en lát­ják: Ma­gyar­or­szág­ra ugya­nez a hely­zet jel­lem­ző. Az imént azt mond­ta, hogy a köny­vem gyógy­sze­rel­le­nes. Két­ség­te­len, de nem pusz­tán gyógy­sze­rel­le­nes, in­kább hü­lyí­tés-, becs­te­len­ség- és ka­ta­sztró­fa­el­le­nes. Ha va­la­mit meg aka­rok ja­ví­ta­ni – le­het az egy csö­pö­gő víz­csap, egy el­rom­lott au­tó vagy a meg­rom­lott egész­ség –, és ja­vít­ga­tom, ja­vít­ga­tom, ke­ze­lem, még­sem jön lét­re ja­vu­lás, ak­kor irányt kell vál­ta­ni. A ma klasszi­kus­nak ne­ve­zett or­vos­tu­do­mány alap­ve­tő­en a „va­la­mi okoz­za a be­teg­sé­get” elv sze­rint mű­kö­dik, mi­köz­ben több év­ti­ze­de tud­ha­tó, hogy a be­teg­sé­gek ke­let­ke­zé­sé­ben ve­ze­tő sze­re­pe van a hi­ány­nak. A be­teg­sé­gek igen nagy ré­szét va­la­mi­nek a hi­á­nya okoz­za.

Mi a be­teg­ség?

– A va­ló­ban klasszi­kus­nak mond­ha­tó, mert évez­re­dek óta al­kal­ma­zott ha­gyo­má­nyos kí­nai or­vos­lás­nak is az egyik alap­el­ve ép­pen az, hogy min­dig a hi­ányt pó­tol­juk, nem pe­dig a töb­ble­tet pró­bál­juk csök­ken­te­ni.

– Ugye mi­lyen szép az a sza­vunk, hogy egész­ség, va­gyis egész-ség. Gyö­nyö­rű a ma­gyar nyelv, min­dent el­mond ez a szó. Az egész nem más, mint tel­jes, hi­ány­ta­lan, csor­bí­tat­lan. De eb­ből azon­nal kö­vet­ke­zik a kér­dés, hogy mi a be­teg­ség. Az egész­ség fo­gal­ma alap­ján az em­ber el­ső gon­do­la­ta az, hogy a be­teg­ség nem más, mint hi­ány. Az or­vos­tu­do­mány be­bi­zo­nyí­tot­ta a skor­but­nál, a be­ri­be­ri­nél, a vé­szes vér­sze­gény­ség­nél, a pel­la­grá­nál, hogy ezek hi­ány­be­teg­sé­gek. De ak­kor mi­ért nem for­dult a ku­ta­tás eb­be az irány­ba? Il­let­ve ha ar­ra for­dult, mi­ért nem hasz­nál­juk még­sem a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket? No­bel-dí­jas tu­dó­sunk, Szent-Györ­gyi Al­bert leír­ta a meg­ol­dá­so­kat, mű­kö­dő meg­ol­dá­so­kat adott, de eze­ket egy­sze­rű­en fi­gyel­men kí­vül hagy­tuk. Szent-Györ­gyi egyik pél­dá­ja sze­rint „ha a nem meg­fe­le­lő táp­lál­ko­zás miatt va­la­ki meg­hűl, és tü­dő­gyul­la­dás­ban meg­hal, a di­ag­nó­zis tü­dő­gyul­la­dás lesz, nem hely­te­len táp­lál­ko­zás, és az or­vo­sa va­ló­szí­nű­leg csak a tü­dő­gyul­la­dást ke­zel­te”. Vé­le­mé­nyem sze­rint az, hogy még ma is itt tart az or­vos­tu­do­mány, már nem szim­pla os­to­ba­ság, csa­kis „csi­nált”, szán­dé­kos le­het.

Módosított kokain

– Köny­vé­nek leg­drá­maibb fe­je­ze­te szá­mom­ra az, ame­lyik­ben a gye­re­kek­kel, il­let­ve a hi­pe­rak­ti­vi­tás­sal fog­lal­ko­zik. Ott ol­vas­ha­tó a kö­vet­ke­ző döb­be­ne­tes mon­dat: Hogy for­dul­hat elő az, hogy gye­re­kek mil­liói szed­nek egy olyan gyógy­szert, ami ké­mia­i­lag na­gyon ha­son­ló egy má­sik drog­hoz, a ko­kain­hoz, amit nem­csak ve­szé­lyes­nek és füg­gő­sé­get oko­zó­nak tar­ta­nak, ha­nem ami­nek az áru­sí­tá­sa és sze­dé­se bűn­cse­lek­mény­nek mi­nő­sül? Ön Ri­chard DeG­rand­pre pszi­cho­ló­gi­apro­fesszort, a Ri­ta­lin nem­zet cí­mű könyv szer­ző­jét idé­zi.

– Ez így igaz, hi­szen a Ri­ta­lin ne­vű gyógy­szer nem más, mint mó­do­sí­tott ko­ka­in.

– Eb­ből az em­ber már ma­ga le tud­ja von­ni a meg­fe­le­lő kö­vet­kez­te­tést. Egy fon­tos mon­da­tot azon­ban itt is hi­á­nyol­tam a könyv­ből. Nincs ben­ne az, hogy a Ri­ta­lin Ma­gyar­or­szá­gon is for­gal­ma­zott gyógy­szer, pe­dig ez saj­nos így van.

– Sőt, pro­gram lé­te­zik ar­ra, ho­gyan ál­lít­sa­nak rá mi­nél több gye­re­ket.

Orvosi reakciók

– A Cen­zú­rá­zott egész­ség meg­je­le­né­se óta mi­lyen re­ak­ció­kat ta­pasz­talt az ol­va­sók, il­let­ve or­vos­kol­lé­gái ré­szé­ről? Mi­lyen a könyv utó­éle­te?

– Ol­va­só­im­tól ren­ge­teg le­ve­let ka­pok. Rend­kí­vül po­zi­tív ta­pasz­ta­lat­nak tar­tom, hogy számos or­vos hí­vott fel. Nem mon­dom, hogy nin­cse­nek ne­ga­tív or­vo­si re­ak­ci­ók, de hoz­zám egyet­le­negy sem ju­tott el. Aki ed­dig meg­ke­re­sett, ki­vé­tel nél­kül po­zi­tí­van ér­té­kel­te az ol­va­sot­ta­kat. Volt kö­zöt­tük eu­ró­pai hí­rű gyer­mek­gyó­gyász-pro­fesszor is.

– Szak­mai szem­pont­ból ez min­den­kép­pen meg­erő­sí­tést je­lent Ön­nek.

– Úgy gon­do­lom, és a köny­vem­ben is meg­ír­tam, hogy az or­vo­sok túl­nyo­mó több­sé­ge alap­ve­tő­en be­csü­le­tes, jó szán­dé­kú em­ber, aki se­gí­te­ni sze­ret­ne má­so­kon. Más kér­dés, hogy sze­ret­ne ugyan se­gí­te­ni, de nem min­dig tud. Szá­mos or­vos va­ló­ság­gal meg­könnyeb­bül, mi­u­tán elol­vas­ta a köny­ve­met, mert ma­gya­rá­za­tot kap ar­ra, mi­ért nem tu­dott se­gí­te­ni, így fel­sza­ba­dul az ön­vád sú­lya alól, rá­éb­red, mi­ért volt kép­te­len ja­ví­ta­ni egy-egy be­te­ge ál­la­po­tán.

– Po­li­ti­ku­sok­tól is ér­ke­zett vissz­hang?

– A po­li­ti­ku­sok több­nyi­re po­li­ti­kus vá­la­szo­kat ad­nak, va­gyis ud­va­ri­as és sem­mit­mon­dó le­ve­le­ket kül­de­nek. Akadt azon­ban olyan po­li­ti­kus is, aki ko­mo­lyan fog­lal­ko­zott a do­log­gal, meg­ér­tet­te, mi­ről van szó, és en­nek meg­fe­le­lő le­ve­let írt. Meg­kap­ta egyéb­ként a köny­ve­met a mi­nisz­te­rel­nök, az összes mi­nisz­ter és több mint 300 par­la­men­ti kép­vi­se­lő. A je­len­le­gi és a volt köz­tár­sa­sá­gi el­nök­nek, Mádl Fe­renc­nek és Göncz Ár­pád­nak sze­mé­lye­sen ad­tam a ke­zé­be. Az egész­ség­ügyi mi­nisz­ter nem re­agált rá

Ki kell kényszeríteni a változást

– Lát-e re­ális esélyt az egész­ség­po­li­ti­ka vagy az egész­ség­gel, be­teg­sé­gek­kel kap­cso­la­tos szem­lé­let­mód vál­to­zá­sá­ra Ma­gyar­or­szá­gon?

– Op­ti­mis­ta va­gyok, lesz vál­to­zás, de ki kell kény­sze­rí­te­ni. Mon­dok egy pél­dát, ho­gyan. Meg­néz­tem a táp­lá­lék­ki­egé­szítők sza­bad for­gal­ma­zá­sát kor­lá­to­zó jog­sza­bályt és az al­kot­mányt, és úgy vé­lem, hogy az előb­bi al­kot­má­nyel­le­nes. Fel­ké­ré­sem­re az or­szág egyik leg­jobb ügy­véd­je, egyéb­ként al­kot­mány­jo­gász, szín­vo­na­las be­ad­ványt ké­szí­tett, be­bi­zo­nyít­va, hogy a kor­lá­to­zó jog­sza­bály öt pon­ton al­kot­má­nyel­le­nes. Ma­gán­sze­mély­ként be­nyúj­tot­tam ezt az Al­kot­mány­bí­ró­ság­hoz, kér­ve a jog­sza­bály el­tör­lé­sét. Az Al­kot­mány­bí­ró­ság­nak pe­dig – tud­juk – kö­te­les­sé­ge el­tö­röl­ni az al­kot­má­nyel­le­nes jog­sza­bá­lyo­kat. Kér­dés per­sze, mennyi idő alatt, mert az nincs elő­ír­va, mi­kor.

– Van en­nek a do­log­nak gyógy­sze­ri­pa­ri vo­nat­ko­zá­sa is. Az utób­bi hó­na­pok hí­rei­ből tud­juk: el­kép­zel­he­tő, hogy ha­ma­ro­san már a ben­zin­kút­nál is le­het gyógy­szert ven­ni. Pe­dig a gyógy­sze­ré­szek jog­gal mond­ják, hogy a gyógy­szer olyan ter­mék, ame­lyet csak sza­k­üz­let­ben sza­bad áru­sí­ta­ni. De tér­jünk vissza a táp­lá­lék­ki­egé­szítők­höz, hi­szen köny­vé­ben Ön egyér­tel­mű­en le­te­szi a vok­sot a táp­lá­lék­ki­egé­szítők hasz­ná­la­ta mel­lett.

– Ha va­la­ki a könyv alap­ján meg­ér­ti, hogy „át­ver­ték”, és csak annyit tesz, hogy el­kezd tu­da­to­san táp­lá­lék­ki­egé­szítőt fo­gyasz­ta­ni, má­ris sok­kal előbb­re ju­tott egész­sé­ge vé­del­mé­ben. Köny­vem kon­krét cél­ja, hogy az em­be­rek éb­red­je­nek fel, tegye­nek va­la­mit ön­ma­gu­kért.

Ké­szít­mé­nyen­ként is vál­to­zó a meg­íté­lés

– Az egész­ség­nek per­sze szá­mos össze­te­vő­je van. Biz­tos, hogy le­egy­sze­rű­sí­tés len­ne azt mon­da­ni, sem­mi más nem kell ah­hoz, hogy az em­ber mak­ke­gész­sé­ges le­gyen, mint hogy min­den­nap be­ve­gye a táp­lá­lék­ki­egé­szítő­jét. Nincs tel­jes egész­ség moz­gás, he­lyes táp­lál­ko­zás, stressz­csök­ken­tés és po­zi­tív gon­dol­ko­dás nél­kül.

– Nem ír­hat­tam meg min­dent egyet­len könyv­ben. Ha most fe­léb­resz­tem az em­be­re­ket, és el­kez­de­nek ten­ni va­la­mit ön­ma­gu­kért, ak­kor er­re rá­épí­tem majd a kö­vet­ke­ző köny­ve­met. Mert már most je­lez­tem, mi­lyen to­váb­bi köny­ve­ket fo­gok ír­ni.

– A táp­lá­lék­ki­egé­szítők kap­csán meg­ke­rül­he­tet­len kér­dés, va­jon a ter­mé­sze­tes, il­let­ve a szin­te­ti­kus ere­de­tű ké­szít­mé­nye­ket vá­lasszuk. Meg­te­het­jük-e azt, hogy csak ter­mé­sze­tes ere­de­tű ét­rend-ki­egé­szítőt sze­dünk?

– A do­log­nak ve­gyes a sza­kiro­dal­ma, kon­krét ké­szít­mé­nyen­ként is vál­to­zó a meg­íté­lés. A ter­mé­sze­tes és a szin­te­ti­kus vi­ta­mi­nok kö­zött egyes ese­tek­ben van kü­lönb­ség, más­kor nincs. Min­den­e­set­re ha egy tí­zes ská­lát raj­zo­lok, és azt mon­dom, hogy a nul­la pont­nál van, aki egy­ál­ta­lán nem szed táp­lá­lék­ki­egé­szítőt, a tí­zes pont­nál pe­dig az, aki csak ter­mé­sze­tes for­rás­ból szár­ma­zó ké­szít­ményt fo­gyaszt, ak­kor ér­zé­kel­te­tem a két vég­pon­tot. Egy jó kom­bi­nált – ter­mé­sze­tes és szin­te­ti­kus – ké­szít­mény va­la­hol a nyol­cas szám kö­rül le­het a ská­lán, de még egy szin­te­ti­kus ter­mék is meg­kap­hat­ja az ötös vagy ha­tos osz­tály­za­tot. Akár­mi­lyen táp­lá­lék­ki­egé­szítőt szed te­hát az em­ber, fel­tét­le­nül előbb­re jut, mint ha gyógy­szer­rel akar­ná meg­őriz­ni az egész­sé­gét.

– Úgy tu­dom, szin­te le­he­tet­len ter­mé­sze­tes for­rás­ból ki­von­ni min­den vi­ta­mint, mert pél­dá­ul a C-vi­ta­min egyet­len ta­blet­tá­já­hoz több ki­ló na­ran­csot kel­le­ne fel­dol­goz­ni.

– Ha min­dent ké­szít­ményt ter­mé­sze­tes for­rás­ból ál­lí­ta­ná­nak elő, iszo­nyú drá­ga és so­kak számá­ra elér­he­tet­len len­ne. És mi­ből von­juk ki? A skor­bu­tos na­rancs­ból? Hi­szen már a na­rancs is skor­bu­tos!

Te­remts egy jö­vőt ma­gad­nak!

– Mi az Ön el­kép­ze­lé­se, mer­re ha­lad a ma­gyar egész­ség­ügy a kö­vet­ke­ző évek­ben?

– Egy igen bölcs fi­lo­zó­fus azt mond­ta: sze­ret­néd tud­ni, mit hoz a jö­vő? Te­remts egy jö­vőt ma­gad­nak! Az egész­ség­po­li­ti­ká­ban egy­re in­kább té­nye­ző le­szünk mi min­dan­nyi­an, akik fog­lal­ko­zunk az egész­ség­gel és ké­pe­sek va­gyunk fel­emel­ni a sza­vun­kat. Kér­dés per­sze, mi­lyen irány­ba tud­juk te­rel­ni a po­li­ti­kát. Ma­gunk­nak kell ké­pes­nek len­nünk ar­ra, hogy né­hány éven be­lül gyö­ke­res for­du­la­tot ér­jünk el.

– Az érem­nek van má­sik ol­da­la is. Ön be­lül­ről is­me­ri az or­vos­tár­sa­dal­mat. Úgy gon­dol­ja, az át­la­gos ma­gyar csa­lá­dor­vos meg­en­ged­he­ti ma­gá­nak, hogy tel­je­sen há­tat for­dít­son an­nak, ami mos­ta­ná­ban fo­lyik, és azt mond­ja, hogy ezen­túl más­ként csi­ná­lom? Le­het­sé­ges pél­dá­ul ez anya­gi szem­pont­ból?

– Ezen még nem gon­dol­kod­tam. Az azon­ban biz­tos, hogy ezt az ügyet a nagy­po­li­ti­ka nél­kül ne­héz lesz ke­zel­ni. Két­ség­te­len, hogy a je­len­le­gi hely­zet­ben az or­vos ki­szol­gál­ta­tott, hisz bi­zo­nyos dol­gok­ban nincs dön­té­si sza­bad­sá­ga. Ezért úgy vé­lem, hogy az új szem­lé­let­tel, fi­lo­zó­fiá­val egy­fe­lől a tö­me­ge­ket kell elér­nünk, más­fe­lől pe­dig a leg­fel­ső szin­tű po­li­ti­kát, ki­kény­sze­rít­ve, hogy ne tegyék le­he­tet­len­né azo­kat az or­vo­so­kat, akik vál­ta­ni akar­nak.

Ki ok­tat­ná a ter­mé­sze­tes egész­sé­get az or­vo­sok­nak?

– Sok mú­lik az or­vos­kép­zé­sen. Med­dig ma­rad­hat olyan, ami­lyen most? Mi­kor kez­dik el ta­ní­ta­ni az or­vo­sok­nak az új szem­lé­le­tet?

– Nem tud­ha­tom, pon­to­san med­dig ér el a gyógy­szer­lob­bi ke­ze. Köny­vem­ben leí­rom, hogy az Egye­sült Ál­la­mok­ban az ala­pít­vá­nyok rend­sze­rén ke­resz­tül tu­da­to­san ala­kí­tot­ták át az or­vos­kép­zést. Vissza­csi­nál­ni ezt per­sze nem lesz könnyű, pe­dig ide­je len­ne, hogy az or­vos­egyet­eme­ken el­kezdjék ok­tat­ni a ter­mé­sze­tes egész­sé­get. Gon­dol­ja meg, ke­vés olyan egész­sé­ges em­ber akad, aki be­esik a ren­de­lő­be, mert sú­lyos asz­pi­rin­hi­á­nyos ál­la­pot ala­kult ki ná­la. Egyéb­ként ki ok­tat­ná a ter­mé­sze­tes egész­sé­get az or­vo­sok­nak? Ma nincs, aki ta­nít­sa. Vagy eset­leg az a fur­csa hely­zet áll­na elő, hogy ter­mé­szet­gyó­gyá­szok ké­pez­né­nek or­vo­so­kat. Iz­gal­mas fel­ve­tés, én egyéb­ként el tu­dom kép­zel­ni.

– Úgy gon­do­lom, hogy a ket­tőn­ek – az or­vos­tu­do­mány­nak és a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat­nak – min­din­kább ki kel­le­ne egé­szíte­nie egy­mást.

– Az új egész­ség­kul­tú­rát il­le­tő­en, amin ma egy­re töb­ben dol­go­zunk, vé­gül is egyet­len ko­moly ne­héz­ség adó­dik. Ma ál­ta­lá­nos fel­fo­gás, hogy ha va­la­ki­nek ba­ja van, ak­kor ké­nyel­mes és passzív sze­rep­be he­lyez­ke­dik, mond­ván: majd a dok­tor úr meg­mond­ja, mit kell ten­ni, én pe­dig szé­pen, en­ge­del­me­sen be­sze­dem, amit ő fe­lír. Eb­ből a szem­lé­let­ből – a sze­gény ál­do­zat, a meg­mun­ká­lan­dó mun­ka­da­rab né­ző­pont­já­ból – át kel­le­ne vál­ta­ni egy fe­le­lős­ség­vál­la­ló szem­lé­let­be. Jó len­ne, ha az em­be­rek rá­érez­né­nek, hogy az egész­sé­gü­kért el­ső­sor­ban sa­ját ma­guk fe­lel­nek. Kö­te­les­sé­gük ta­nul­ni, is­me­re­te­ket sze­rez­ni és ten­ni is ön­ma­gu­kért.

Az orvos mint egészségmegőrző

– Azért ne fe­led­kez­zünk meg az or­vo­so­król sem, mert az ő sze­re­pük nap­ja­ink­ban sok­kal fon­to­sabb, mint a ter­mé­szet­gyó­gyá­szo­ké. El tud­nék azért kép­zel­ni egy olyan vi­lá­got, amely­ben az or­vos nem a sze­rint kap­ná a fi­ze­té­sét, a „kár­tya­pénzt”, hogy hány be­te­ge van, ha­nem hogy há­nyat gyó­gyí­tott meg, il­let­ve há­nyan nem be­te­ged­tek meg.

– Én is el tu­dom kép­zel­ni ezt a vi­lá­got. El kell ér­ni. Cé­lunk le­het az, hogy az or­vos ne el­ső­sor­ban gyó­gyí­tó, ha­nem egész­ség­me­gőr­ző sze­re­pet tölt­sön be. Ha a je­len­le­gi­nél jobb ta­ná­cso­kat fog ad­ni a hoz­zá for­du­lók­nak, az már ha­tal­mas, döb­be­ne­tes vál­to­zás lesz.

Idézetek a könyvből

• A leg­na­gyobb szá­mú em­bert érin­tő be­teg­sé­gek HI­ÁNY­BE­TEG­SÉ­GEK, tes­ti okuk: lét­fon­tos­sá­gú tá­pa­nya­gok hi­á­nya.
• Ren­ge­teg til­tott – el­foj­tott – ha­té­kony al­ter­na­tív gyógy­mód van, a leg­több­jük ép­pen a hi­á­nyok pót­lá­sá­val éri el a si­ke­re­it.
• A hi­ány­be­teg­ség-elv tel­je­sen bi­zo­nyí­tott. Több mint ele­gen­dő tu­do­má­nyos bi­zo­nyí­ték áll ren­del­ke­zé­sün­kre.
• Az or­vo­sok nem ta­nul­ják az egész­sé­gi pro­blé­mák hi­ány­be­teg­ség-ere­de­tét.
• A Föl­dön ta­lán a leg­jö­ve­del­me­zőbb ipa­rág a gyógy­szer­biz­nisz.
• A szív-ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek, a rák és az agyi vér­ke­rin­gé­si za­va­rok után a ne­gye­dik ha­lá­lok a gyógy­szer­mel­lék­ha­tá­sok okoz­ta elhalálozás – ha csak a kórházakban felismert és bejelentett eseteket számoljuk. Nem tudjuk, mennyi lehet a tényleges esetek száma.

• Egy­sze­rű­en ét­ke­zés­sel szin­te le­he­tet­len biz­to­sí­ta­ni ele­gen­dő mi­kro­tá­pa­nya­got, mes­ter­sé­ges pót­lás­ra is szük­ség van.
• A táp­lá­lék­ki­egé­szítők egyes anya­ga­inak meg­fe­le­lő mennyi­ség­ben és meg­fe­le­lő arány­ban kell be­jut­ni­uk.
• Nem csak a hi­á­nyo­kat kell pó­tol­nunk. El­len­sú­lyoz­nunk kell a tes­tet elá­rasz­tó és feny­ege­tő nagy mennyi­sé­gű, mér­ge­ző vegyi anyag ha­tá­sát is. Ezért a test mé­reg­te­le­ní­tő rend­sze­re to­váb­bi mi­kro­tá­pa­nyag-mennyi­sé­get igé­nyel.
• A „ja­va­solt”-nak ne­ve­zett, va­ló­já­ban ki­kény­sze­rí­tett ún. „ja­va­solt na­pi adag” (RDA) tel­je­sen tu­do­mány­ta­lan, cél­ja az egész­ség elé­ré­sé­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sa.
• A gyógy­szer­lob­bi pro­pa­gan­da­gé­pe­ze­te ha­mis ada­to­kat ter­jeszt a nagy adag vi­ta­mi­nok ál­lí­tó­la­gos ve­szé­lyes­sé­gé­ről. Bi­zo­nyí­ta­ni nem tud­ják.

Meghatározások

• Drog: Je­lent gyógy­szert és ká­bí­tó­szert is. Né­ha va­ló­ban nem túl sok a kü­lönb­ség. A ká­bí­tó­sze­rek­re jel­lem­ző pl. a hoz­zá­szo­kás, a füg­gő­ség ki­ala­ku­lá­sa és a tu­da­ti ál­la­pot meg­vál­to­zá­sa. Sok­kal több gyógy­szer vált ki ilyen ha­tást, mint ahá­nyat hi­va­ta­lo­san is ká­bí­tó ha­tá­sú gyógy­szer­nek mi­nő­sí­tet­tek.
• Gyógy­szer: A „gyó­gyí­tó szer” szó­ból ke­let­ke­zett rö­vi­dí­tés­sel. Ha a szó ere­de­ti ér­tel­mét néz­zük, a ma gyógy­szer­nek ne­ve­zett anya­gok in­do­ko­lat­la­nul bi­to­rol­ják ezt a ne­vet. Kér­dez­ze meg or­vo­sát, me­lyik „gyógy”-szer hoz lét­re tel­jes gyó­gyu­lást. Na­gyon ke­vés ilyen van. A he­lyes el­ne­ve­zé­sük va­la­mi ilyes­mi le­het­ne: „tü­ne­te­ket el­foj­tó vegyi anya­gok”.
• Hi­pe­rak­ti­vi­tás: Túl­zott ak­ti­vi­tás, kó­ro­san fo­ko­zott ak­ti­vi­tás. Ne­he­zen meg­fog­ha­tó fo­ga­lom. Es­te egy fá­radt szü­lő számá­ra a még ját­sza­ni aka­ró gye­rek túl­zot­tan ak­tív­nak szá­mít­hat. Nincs ob­jek­tív mér­ce an­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ra, hogy mi a kó­ro­san fo­ko­zott ak­ti­vi­tás. Egy rossz ál­la­po­tú, in­ger­lé­keny em­bert ide­ge­sít­het má­sok nor­má­lis ak­ti­vi­tá­sa is. Ál­lí­tó­lag be­teg­ség, de tu­do­mány­ta­lan, mert tel­je­sen a di­ag­nó­zist fe­lál­lí­tó sze­mély né­ző­pont­já­tól függ.
• Nar­ko­ti­kum: Al­ta­tó-bó­dí­tó szer. Olyan szer, amely csök­ken­ti a sze­mély tu­da­tos­sá­gát. Csök­ken­ti a sze­mély ké­pes­sé­gét ar­ra, hogy a kör­nye­ze­té­ből in­ge­re­ket, je­le­ket tud­jon fo­gad­ni. Erős ha­tás ese­tén még a ko­moly fáj­dal­ma­kat sem ér­zi, ezt hasz­nál­ják fel pl. 

Fotó: Adobe Stock