Asztma

Aki asztmában szenved, kezelésre szorul. Bizonyos tüneteket a hivatalos, másokat a természetes gyógyászat képes hatékonyabban enyhíteni. Az asztma (asthmaino) görög eredetű szó, jelentése „nehéz légzés”. Már Hippokratész is ismerte az olykor életveszélyessé váló betegséget. Orvosi neve asthma bronchiale – a légutak idült betegsége. Lényege a hörgők túlérzékenysége egyes anyagokkal szemben, valamint a légutak összeszűkülése. E tünetek egyénenként eltérő mértékben lépnek fel. Az allergiás asztma a leggyakoribb krónikus betegség a gyermekek körében.

Miről ismerhető fel?

A WHO becslései szerint kb. 200 millióra tehető az asztmás esetek száma.
A jellegzetes tünetek:

• Rövid légzés.
• Mellkasi szorítás.
• Rohamokban fellépő légszomj, fulladás, gyakran éjjel és kora hajnalban.
• Nehezített kilégzés, amely a normálisnál hosszabb.
• Rohamokban jelentkező száraz légzés.
• Sípoló vagy búgó légzési hangok.

• Enyhe lefolyás esetén előfordulhat, hogy a beteg egyetlen tünete a száraz ingerköhögés.
• Ingerköhögés sűrű, üvegszerű slejmmel, amit nagyon nehéz felköhögni.
• A panaszokat bizonyos anyagok váltják ki vagy súlyosbítják.
• Ha a betegség még nem nagyon előrehaladott, a rohamok között panaszmentes időszakok vannak. Előrehaladottabb stádiumban a légszomj és a köhögés a súlyosabb rohamok között is jelentkezik.
• Jellemző, hogy a légzésfunkciós vizsgálatok eredményei gyakran eltérőek.
• Allergiás asztma esetében az allergénnel történő érintkezést követő néhány percen belül roham jelentkezik. Az érintettek felénél hat-tíz órán belül egy második schub jelentkezik.

A tüdőfunkció vizsgálata – önmagunkat is tesztelhetjük

Az asztma gyakran pusztán a tüdőfunkció tesztelésével is diagnosztizálható. A teszt segítségével az orvos megállapítja, hogy a légzést akadályozza-e a légutak szűkülete, valamint azt, hogy milyen típusú légzési problémával áll szemben. Mivel az asztmára főképp a nehezített kilégzés jellemző, az orvos ezért megvizsgálja az ún. kilégzési kapacitást. Ez magába foglalja a levegőmennyiséget, amelyet a páciens teljes erőből, lehetőleg minél gyorsabban képes kifújni. Másfelől azt a levegőmennyiséget is mérik, amely a tüdőben marad kilégzés után.

E paraméterek mérésére főképp a spirometria és a peak-flow eljárás alkalmas. Míg a spriometria  tüdőfunkcióteszt, a peak-flow mérést a páciens önállóan is képes kivitelezni egy kis méretű, könnyen kezelhető eszközzel, az ún. Peak-Flow-Meterrel. A műszer a beáramló levegő legnagyobb sebességét méri. A mérésnél nem a hosszú, hanem a lehető legerősebb és leggyorsabb kilégzésre kell törekedni. A gyakorlott páciens így képes megállapítani tüdeje működésének változását, és ehhez igazítani gyógyszeradagját, illetve, ha kell, felkeresi kezelőorvosát.

Az asztma sokféle arca

Asztmát sokféle ok kiválthat, ennek megfelelően a betegségnek különféle típusait ismerjük. A két fő csoport, amelyből minden típus levezethető, az ún. allergiás (extrinsic) és a nem allergiás eredetű (intrinsic) asztma. Ha a szénanáthát nem kezelik, egy idő után a betegség „szintet vált”, azaz a légutakon lejjebb haladva megtámadja a tüdőt. Ez a forma gyakran gyermekkorban kezdődik. A nem allergiás eredetű asztma ezzel szemben meglehetősen későn, általában 40 éves kor után kezdődik, jellemzően a légutak vírusfertőzését követően. Az extrinsic forma esetén gyakran megfigyelhető az orrmelléküregek idült gyulladása is.

Később a nyálkahártyákon polipszerű burjánzás alakul ki, ami erősen gátolja az orron keresztül történő légzést. Nem ritka, hogy egyeseknél a betegség mindkét típusa fennáll, ilyenkor az asztma kevert formájáról beszélünk. Általában az allergiás asztmával kezdődik a folyamat. Mivel az asztmás ember hörgői és tüdeje sokkal fogékonyabb a a légúti fertőzésekkel szemben, egy ilyen fertőzés erősítő, ún. triggertényezőként hat.

A foglalkozásköri asztma a potenciális allergénnel történő folyamatos, hosszú ideig tartó érintkezés hatására alakul ki. Ezek lehetnek vegyszerek, például egy fodrászatban. De kiválthatják a bajt önmagukban véve nem allergizáló anyagok is, ha éveken át olyan nagy koncentrációban érintkezünk velük, hogy gyulladást okoznak a légutakban.

Lelki-szellemi tényezők az asztma kialakulásában

A betegség soha nem pusztán testi folyamat, kialakulásában a lelki-szellemi állapot is szerepet játszik. A panaszok – akár akut, akár krónikus jellegűek – gyakrabban vagy súlyosabb formában jelentkeznek, ha lelki állapotunk nem megfelelő vagy stressz hatása alatt állunk. Kérdések, amelyeket az asztmás betegeknek fel kell tenniük maguknak:

• Életem milyen területén akarok csak kapni, és nem akarok adni
• El tudom fogadni, hogy olykor agresszív érzéseim is vannak?
• Milyen lehetőségem van ezen érzések kiélésére?
• Hogyan oldom fel a „dominancia/kicsinység” kérdését? (Egyes szerzők szerint az asztmásokra jellemző az erős dominanciára való törekvés, amit azonban elfojtanak, és szó szerint a testükbe temetik, ahol a beteg „felfuvalkodottsága” kiütközik. Minél erőteljesebb a hatalmi igény, annál inkább felerősödik a kicsinység és a kiszolgáltatottság érzése is.)

• Milyen életterületeket tartok jónak, és melyeket nézek le?
• Érzem azt a félelmet, amely ezen értékítélet mögött rejlik?
• Milyen életterületeket próbálok meg kiküszöbölni életemből, melyeket tartok „mocskosnak”, alacsony értékűnek?
A témához ajánlott a Thorwald Dethlefsen–Rüdiger Dahlke szerzőpáros „A betegség a lélek nyelve” című könyve.

Hogyan kezelik az asztmát?

Az asztma kezelésének mindenre kiterjedő módja négy fontos tényezőt foglal magába. Először is a kiváltó okokat – amennyire csak lehet – eliminálni kell. Kerülni kell a potenciális allergéneket, de minden egyéb, nem allergizáló tényezőket is ki kell iktatni (például a háztartási spray-ket vagy a dohányfüstöt). A második pont a megfelelő gyógyszerek alkalmazása. Ezeket gyakran inhalálni kell, hogy hatásukat a megfelelő helyen tudják kifejteni.

A kezelés alfája és ómegája a páciens megfelelő informálása, oktatása. Az érintett így jobban megérti betegségének lényegét és azt, miként kell szükség esetén módosítani a gyógyszerek adagját. A megfelelő oktatással a gyógyszerdózis csökkenthető, lerövidíthetők a rohamok és a kiújulásos epizódok.

A negyedik pont a kórfolyamat rendszeres ellenőrzése az orvos által. A kontrollvizsgálatok gyakorisága a betegség súlyosságától függ. A beteg állapotának romlása vagy javulása határozza meg a kezelést. A konzultációknak mindenképp része kell legyen a tüdőfunkció mérése.

Légzéstornával a légszomj ellen

A légzést megkönnyítő testhelyzetek elsajátítása fontos része a kezelésnek. A fő cél a mellkas felszabadítása a karok és a váll súlya alól. Fontos testhelyzet az ún. kocsisülés. A beteg leül, kissé előrehajol, és alkarjait a combján vagy az asztal lapján megtámasztja. A kapusállás során vállszélességű terpeszbe áll, a kezek a térden vagy a combon támaszkodnak, a felsőtest így szintén előrehajlik.

Az edzéssel növelhető a mellkas, ezzel együtt pedig a tüdő volumene, így mélyebbé válik a belégzés és több levegőt tud beszívni a beteg. A légzéstornát azonban csak a tünetmentes időszakok alatt szabad végezni.

Az asztmások számára kitalált légzéstechnikák közül az egyik legfontosabb az ajkakon keresztül történő kilégzés. Segítségével légszomj esetén nyugodtabban és hatékonyabban tudnak lélegezni, mivel a nehéz kilégzés ellenében hat. A technika lényege, hogy kilégzéskor összeszűkítjük az ajkak közötti rést, miközben az ajkak lazán illeszkednek egymáshoz. Lassú kilégzés közben a levegő tovább tartózkodik a szájüregben, így itt enyhe túlnyomás keletkezik. Ez a túlnyomás áttevődik a légutak alsóbb szakaszára, megakadályozva ott a kisebb, összehúzódott hörgők további összeesését.

A helyes köhögést tanulni kell

Az erős köhögés is kiválthat asztmás rohamot, ezért ajánlatos a spontán köhögési ingert, amennyire csak lehet, elnyomni. Különösen reggel gyakori a slejmlerakódás a hörgőkben, ami heves köhögési ingert idézhet elő. Az asztmás betegnek ezért törekednie kell a „célzott köhögésre”. Normális köhögés során a levegő szinte robbanásszerűen távozik, az asztmás páciensnek ezzel szemben meg kell tanulnia, hogy a köhögés minél szelídebben, enyhébben történjen. Mély belégzés után, enyhe harákolással kísért kilégzést követően a maradék kevés, még bent maradt levegőt köhögje fel.

Fontos tudni

Az akut asztmaroham életveszélyes lehet, ezért azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ha a beteg roham idején annyira súlyos légszomjban szenved, hogy alig tud beszélni, azonnal mentőt kell hozzá hívni. A súlyos roham (status asthmaticus) további jelei: a peak-flow értékek a személyesen mért legjobb érték 50 százaléka vagy annál alacsonyabb; a légzésszaporaság percenként 25 légzésnél több; és 120/percnél szaporább a pulzus.

Inhalálható gyógyszerek

A legtöbb asztma kezelésére szolgáló gyógyszer ma inhalálható formában kapható. Ezek előnye, hogy a készítmények közvetlenül a betegség helyszínére jutnak, így gyorsabban kifejthetik hatásukat. Ráadásul jóval kevesebb hatóanyaggal is elérhető a megfelelő hatás, ezért az inhalált gyógyszer sokkal kevésbé terheli meg a szervezetet, mint a lenyelt gyógyszerkészítmények.

Az asztma kezelésére szolgáló gyógyszerek között két fő hatóanyagcsoportot különböztetünk meg: a „rohamot oldó” és a fenntartó készítményeket. Előbbiek, amint nevük is utal rá, a sürgős, súlyos panaszokat, rohamokat hivatottak enyhíteni. Ellazítják a hörgők görcsét, így tágítva a légutakat. Segítik a slejm kiürítését is, bár e hatásuk nem kifejezett. Ugyanakkor e rohamoldó szerek nem tartalmaznak gyulladáscsökkentő hatóanyagot, ezért nem képesek az akut epizódok gyakoriságát és a betegség súlyosságát befolyásolni.

A fenntartó gyógyszerek ezzel szemben olyan hatóanyagokat tartalmaznak (általában kortizont), amelyek a hörgők gyulladáskészségét hivatottak csökkenteni. Mérséklik a nyálkahártya duzzanatát, a nyálkaképződést és a gyulladást. A hatás a rohamoldó szerekkel ellentétben lassabban, fokozatosabban alakul ki. E két gyógyszercsoport használata a standard tüdőgyógyászati asztmakezelés alappillére, általában együtt, egymással kombinálva alkalmazzák őket.

Hogyan segíthet a természetgyógyászat?

Semmiképp se hagyható abba hirtelen elhatározástól vezérelve az orvos által rendelt gyógyszerek szedése. A természetgyógyászat szelíden, lassan fejti ki hatásait, segíti a szervezet öngyógyító mechanizmusait. Mindez attól függően hosszabb-rövidebb ideig tarthat, hogy a betegség milyen régóta áll fenn. Az asztma életveszélyes rohamokba torkollhat, amelyek enyhítése csak nagy hatású gyógyszerekkel lehetséges. E betegség esetében nem jelent ellentmondást, ha az orvosi és a természetgyógyászati kezelés párhuzamosan zajlik. Amennyiben a természetes módszerekre pozitívan reagál a szervezet, az orvos által felírt gyógyszerek dózisát csak óvatosan, fokozatosan szabad csökkenteni, lehetőleg a tüdőgyógyász folyamatos kontrollja mellett.

Homeopátia – az orvosi kezelés kiegészítése

A homeopátia általában alkalmas az asztma tüneteinek enyhítésére, de öngyógyításra lehetőleg ne vállalkozzon a beteg. A homeopátiás „monokészítményeket” minden esetben a beteg egyéni panaszaira és állapotára kell szabni, mert csak így lehet eredményt elérni velük. Öngyógyításra inkább a komplex, azaz több összetevőből álló homeopátiás készítmények alkalmasak (A-Bomin, Asthmavowen).

Gyógynövények – a természet jól bevált patikája

Számos növény létezik, amelyek jótékony, enyhítő, támogató hatásúak az asztmára. Általános ajánlást azonban itt sem lehet tenni, ugyanis főképp az allergiás asztma esetén az egyik gyógynövény az egyik betegnek jót tesz, míg a másiknak árthat, sőt akut asztmarohamot válthat ki! Fontos tehát az egyes gyógynövényeket nagyon óvatosan tesztelni. A népi gyógyászat és a modern farmakológia a következő növényeket ajánlja: A kakukkfű gátolja a baktériumok szaporodását és csillapítja a köhögést.

Hildegard von Bingen a kaukkfüvet légszomj, asztma és szamárköhögés ellen ajánlotta. A kakukkfű illóolajainak fő alkotóeleme a thymol nevű fenol, amely bizonyítottan gátolja bizonyos baktériumok, vírusok és gombák szaporodását. Ugyanakkor serkenti a légutak nyálkahártyáját borító csillószőrök működését, elfolyósítja a slejmet, ezáltal megkönnyítve annak felköhögését, és görcsoldó hatású is. A növényben található egyéb, a flavonoidokhoz sorolható anyagok és csersavak gyulladásgátló hatásúak.

A borostyán görcs- és slejmoldó tulajdonságú

A borostyán is régi múltra visszatekintő gyógynövény, igen sokféle panasz enyhítésére alkalmazták. A 19. században terjedt el széles körben, mint köhögés és hörghurut elleni orvosság, a növény nyákoldó és köhögéscsillapító hatását azóta számos klinikai vizsgálat igazolta. A borostyán oldja a hörgők görcsét is, ezért különösen hatásos gyermekkori asztmában. Mindenkit lebeszélünk azonban a borostyán saját begyűjtéséről és feldolgozásáról, mert e növény tartalmaz olyan hatóanyagokat is, amelyek túladagolva mérgezőek.

Az eukaliptusszal helyettesíthető a kortizon

Az eukaliptusz rendkívül hatásos illóolajat tartalmaz, amelyre már a 19. század elején felfigyeltek csíraölő tulajdonságai miatt, ezért orvosi eszközök fertőtlenítésére és sebkezelésre használták. Ma főképp hűléses megbetegedések kezelésében alkalmazzák. Az eukaliptusz olaja természetes alternatívája lehet a kortizonnak.

A Bonni Egyetemen végzett klinikai kísérlet eredménye szerint az eukaliptuszban található cineolum nevű hatóanyagból napi 100 mg-os dózis 20 százalékkal javította a tüdőfunkciót. A cineolum tehát hasonlóan eredményes, mint a kortizon, de nem idézi elő annak mellékhatásait. A kísérletben részt vevő pácienseknél háromhavi cineolummal végzett kezelés eredményeként 36 százalékkal lehetett csökkenteni kortizondózisukat.

A sokoldalú acsalapu

A növény gyökerét a középkorban a nagy pestisjárványok idején használták. A modern természetgyógyászatban e növényt elsősorban standardizált hatóanyag-tartalmú készítmények formájában alkalmazzák migrén, köhögés, szénanátha és asztma kezelésében. Asztmaellenes hatása görcsoldó tulajdonságain alapul.

Amikor a saját vér szolgál gyógyszerül

A sajátvér-terápia keretében a pácienstől csekély mennyiségű vért vesznek, amelyet izomba vagy bőr alá fecskendezve juttatnak vissza a szervezetébe. A vért olykor a betegségtől függően természetes eredetű gyógyszerekkel dúsítják, mielőtt visszainjekciózzák, máskor ultraibolya fénnyel világítják meg vagy ózonnal dúsítják. Az allergiás típusú asztma kezelésében különösen jó szolgálatot tesz a sajátvér-terápia.

A vér elsősorban szállító közeg, amely számos anyagot továbbít – oxigént, tápanyagokat, elektrolitokat és vitaminokat, azonban anyagcsere-végtermékeket is. A vér ezenkívül számos egyéni információt hordoz, például korábban lezajlott betegségekről, jelen lévő méreganyagokról, anyagcseretermékek lerakódásairól, ezeken kívül specifikus antitestek is jelen vannak benne.

Amikor a vért leveszik az érrendszerből, majd visszainjekciózzák, a szervezet már nem saját anyagaként ismeri fel, hanem bizonyos fokig idegen testként azonosítja. Szöveti receptorok és sejtmembránok útján a betegségre vonatkozó információkat észleli szervezetünk, ami védekezési reakciókat vált ki. A test készültségi helyzetbe kerül, mobilizálódik immunrendszere.

Akupunktúra – hogyan kezela hagyományos kínai orvoslás?

Az allergiás betegségek, így az asztma is kiválóan kezelhetők akupunktúrával. A kezeléseket azonban mindenképp a hagyományos kínai orvoslás (hko) szabályai szerint kell alkalmazni. Minden esetben a beteg egyéni panaszaihoz, tüneteihez kell igazítani a terápiát. A hko-ban az asztma lehet hiány, illetve túltelítettség típusú betegség egyaránt. A kezelés mindkét esetben másképp alakul.

Neurálterápia – a zavaró mezők kiiktatása

A neurálterápia a homeopátia és az akupunktúra mellett további komplementer gyógymód, amely az asztmát a vegetatív idegrendszeren keresztül képes kedvezően befolyásolni. E terápia során az autonóm idegrendszer rostjait helyi érzéstelenítő segítségével rövid ideig blokkolják. A kezelés célja itt is az öngyógyító mechanizmusok aktiválása.

A neurálterápia célja az ún. zavaró mezők kiiktatása. Zavaró mezőnek nevezzük a kórosan elváltozott szöveteket, amelyek tartósan apró impulzusokkal zavarják meg a vegetatív idegrendszer működését. Ezek a folyamatosan leadott jelek idővel számos panasz forrásai lehetnek. Zavaró mezők sérülések, műtétek és fertőzések következtében is létrejönnek.

Általában hegek, de lehetnek beteg, gócos fogak, mandulák, irritált orrmelléküreg-nyálkahártya, idegen testek és granulómaszövettel burkolt baktériumgócok. A neurálterápiával dolgozó orvos számára ezért nagyon fontos a részletes kórtörténet, az alapos kikérdezés, mivel minden korábban lezajlott betegség lényeges lehet a terápia szempontjából.

Schüssler-sók asztma ellen – csak kiegészítésképp

A Schüssler-sókkal végzett kezelés az előzőekben bemutatott gyógymódok hatásától elmarad az asztma esetében, de értékes impulzusokat adhat a gyógyuláshoz az ásványianyag-háztartás rendezésében. A következő szerek jöhetnek szóba:

Calcium sulfuricum: asztmára, amely száraz levegőben rosszabbá válik.
Kalium chloratum: világos, nehezen oldódó, a légzést nehezítő slejm esetén.
Magnesium phosphoricum: „forró hetes” formájában a légutak görcsös állapota esetén, amelyet izgalom vált ki.
Natrium chloratum: egyaránt híg, vizes köpet és száraz köhögés ellen.
Natrium sulfuricum: asztma, amely nyirkos időben rosszabbodik.
Silicea: gennyes köpet esetén, és általában a tüdő és a hörgő szöveteinek erősítésére

A legjobb asztmaellenes házi szerek

Asztmatea

30-30 g lándzsás útifüvet, kakukkfüvet, ökörfarkkóróvirágot és 10 g eukaliptuszlevelet keverjünk össze. A keverékből egy teáskanálnyit 150 ml forrásban lévő vízzel öntsünk le, 10 percig lefedve hagyjuk állni, majd szűrjük le. Naponta háromszor egy csészényit igyunk meg belőle.

Fokhagyma juharsziruppal

Ez egy régi amerikai házi recept: Több fokhagymagerezdet szeleteljünk fel vékonyan, dobjuk egy edénybe, majd öntsük le juharsziruppal. Éjszakára hagyjuk az egészet állni, majd leszűrés után a fokhagymás szirupot töltsük át egy befőttesüvegbe. Hűtőszekrényben tároljuk. Naponta háromszor egy teáskanálnyit vegyünk be belőle.

Virágpor mézzel

A mézzel kevert virágpor nem csak a fájdalmas nyelés, hanem a hörgők betegsége ellen is hatásos. Azonos mennyiségű mézet és a virágport keverjünk össze. Reggel és este egy-egy teáskanálnyit együnk belőle.

Torma mézzel

Asztma esetén megkönnyebbülést ad a lereszelt, sok mézzel elkevert torma. Lefekvés előtt egy teáskanálnyit vegyünk be belőle.

Sárgarépapép

Néhány sárgarépát folyó víz alatt körömkefével alaposan tisztítsunk meg, ne hámozzuk meg. Aprítsuk fel egészen pici kockákra, és kevés vízben főzzük puhára. Az egészet pürésítsük. Ha kihűlt, kevés mézzel keverjük, és lefekvés előtt együk meg.

Túrópakolás

A főképp kora reggeli órákban jelentkező asztmarohamok enyhíthetők meleg túrópakolással. Ehhez 20 dkg szoba-hőmérsékletű átpasszírozott túrót egy-két milliméter vastagságban kenjünk fel egy pamutkendőre. A túrós felével helyezzük fel a mellkasra, tegyünk fölé egy száraz pamut- vagy lenvászon kendőt, végül pedig egy gyapjúkendőt, amely lehetőleg érje körbe a mellkast. Reggel a túrót alaposan mossuk le langyos vízzel.

Fekete mustárlisztes fürdő

Egy evőkanálnyi mustárlisztet forró vízzel keverjünk el sűrű, sima péppé, és adjuk a fürdővízhez Egy tízperces mustárfürdő valóságos jótétemény a légutaknak, de az érzékeny bőrt irritálhatja. Ha valakinek ég, viszket tőle a bőre, azonnal szálljon ki a kádból. A mustárfürdő nem alkalmas gyermekek kezelésére! Mindegyik alkalmazás esetén ajánlatos az egyéni allergiakészséget figyelembe venni. Óvatos kipróbálással (főképp a mustárfürdő esetén) elkerülhető a nem kívánatos reakciók.

Fontos figyelmeztetés: Minden, a fenti cikkben leírt természetes gyógymód nem alkalmas akut vészhelyzet, asztmaroham kezelésére. Főképp enyhe esetek kezelésére alkalmasak, illetve a szervezet hosszabb távú áthangolását szolgálják.