Hogyan gyógyítja ön a vénás keringési zavarokat?

Hivatalos orvoslás

A vérkeringés központja a szív, amelynek bal feléből indul az artériás vagy verőeres keringés, amely a friss vért szállítja a szervekhez. Ahhoz, hogy az oxigént és a tápanyagot le tudja adni a szöveteknek, sejteknek, mikroszkopikus méretű kapilláris hálózatra oszlik. Ugyanez a hajszálérhálózat gyűjti össze a sejtek által elhasznált vért, és egyre nagyobb erekké, értörzsekké szerveződve alakul ki belőlük a vénás vagy gyűjtőeres rendszer, amely a szív jobb felébe érkezik. Innen a vénás vér a tüdőkeringésbe kerül, ahol ismét oxigenizálódik, majd a szív bal felébe ömölve a keringés folytatódik tovább.

Az elmondottakból következik, hogy a vénás keringési zavarok a gyűjtőerek különböző megbetegedései, elváltozásai, esetleg fejlődési rendellenességei következtében alakulnak ki.

Ahhoz, hogy megértsük a vénás rendszer speciális funkcióját, elsősorban azt kell tudnunk, hogy a gyűjtőerek a gravitációs erővel ellentétes irányban szállítják a vért. Ez a bonyolult feladat az emberré válás folyamatában, a két lábra állás kapcsán hárult a vénás keringésre.

Ezt a funkciót különböző, de összerendezetten működő élettani mechanizmusok segítik, és legfontosabb anató-miai képletük a vénabillentyűk rendszere. Ezek egészséges állapotban a szintről szintre felfelé áramló vénás vér visszafolyását akadályozzák meg, és ezáltal a véroszlop súlyának csökkentését és feszítő erejének, nyomásának elosztását valósítják meg. További alapvető anatómiai jellegzetességük az, hogy felületes és mélyvénás hálózatból állnak, amelyeknek külön-külön alakulhatnak ki akut és krónikus megbetegedései.

Rátérve a különböző kórképek ismertetésére, kóreredetükről összefoglalóan annyit kell elmondani, hogy a vénás keringési zavarok, elváltozások legnagyobb lélekszámot érintő formája, az ún. visszeresség örökölhető, de kialakulhat örökletes faktorok nélkül is bizonyos hajlamosító tényezők (mozgáshiányos álló testhelyzet, tartós nehéz fizikai megterhelés, elhízás, nőknél a terhesség vagy fogamzásgátlók) hatására is. A visszeresség különböző megjelenési formái az alsó végtagokra lokalizálódnak, és a lakosság kb. 35%-ánál előfordulnak. Gyakorlatilag minden harmadik ember valamilyen formában és mértékben érintett a felületes póklábszerű bőrvénarajzolattól kezdve a kifejlődött és kiterjedt ágrendszerű törzsvénatágulatokig bezárólag. A megjelenési formától, a lokalizációtól, a kiterjedéstől és a fennállási időtől függően ezek a felületes vénatágulatok az esztétikai problémáktól kezdve a súlyos egészségkárosodást előidéző krónikus vénás elégtelenség végstádiumáig, a lábszárfekély kialakulásához vezethetnek. Kezelési lehetőségüket, gyógyítási módszereiket is a felsoroltak határozzák meg. Tárgyalásukat kezdjük a legenyhébb elváltozásoktól. A csupán kozmetikai gondot okozó bőrvénatágulatok megszüntetésére az injekciós kezelés a legalkalmasabb. Ennek során a vénatágulatokba olyan anyagot fecskendezünk megfelelő mennyiségben és koncentrációban, amitől azok elzáródnak, nem tudnak ismételten vérrel feltöltődni és ezáltal eltűnnek. Természetesen ez egy folyamat, és nem azonnal az injekcióbeadás után következik be. Egyszerre csak bizonyos mennyiségű gyógyszer adható be, tehát egy nagy kiterjedésű vénahálózat csak többszöri kezeléssel szüntethető meg. A kezelést annak időtartama alatt és azt követően a teljes gyógyulásig kompressziós kezeléssel (pólya vagy harisnya) szükséges kiegészíteni.

A póklábszerű bőrvénatágulatok eltüntetésére újabban lézersugár-kezeléssel is kísérleteznek. Nem megfelelő készülék használatával látható hegesedés maradhat vissza, ezért a kívánt kozmetikai eredmény elmarad, sőt a kiindulási állapotnál rosszabb, csúnyább lehet.

A vénabillentyű-elégtelenségen alapuló törzsvénatágulatok formájában megjelenő visszeresség gyógyításában a vezető szerepet továbbra is a műtét foglalja el. Ennek során a károsodott billentyűzetű, kitágult vénatörzset eredésétől a mélyvénába való beömléséig teljes terjedelmében eltávolítjuk, majd ezt követően a kanyargós oldalágait is megszakítjuk. Ezáltal megszüntetjük a felületes vénás nyomásfokozódást és annak kóros következményeit. A vénás vér áramlását a mélyvénák felé tereljük. A műtét után is a teljes gyógyulásig kompressziós kezelés kötelező.

Olyan gyógyszeres kezelés, amelytől a visszeresség megszűnne, nem létezik. A vénás keringést serkentő gyógyszerek mind a vénás nyomásfokozódás és pangás kóros következményeit hivatottak enyhíteni, de a morfológiai elváltozást, a visszértágulatokat nem tüntetik el. Nagy súlyt kell azonban a megelőzésre és a gondozásra fektetni, amelyek a hajlamosító tényezők kiiktatásával, aktív izommunka végzésével és kompressziós kezeléssel valósíthatók meg.

A vénás rendszer akut megbetegedései jóval ritkábban fordulnak elő, mint az előzőekben részletezett krónikus elváltozások. Döntő többségükben gyulladásos eredetűek, azonban súlyosságuk az egészséget vagy életet veszélyeztető szövődményeik szempontjából alapvetően különböznek attól függően, hogy a felületes vagy a mélyvénás rendszerben alakulnak-e ki.

A felületes vénás rendszer akut megbetegedése a visszérgyulladás, amely egy-egy elhanyagolt szövődményes esettől eltekintve veszélytelen elváltozás. A visszértágulat vörös, fájdalmasan duzzadt, vizenyős, meleg tapintatú. Rendszerint körülírt szakaszra lokalizálódik. Kezelésére gyulladáscsökkentők, vénás keringést segítő gyógyszerek, helyileg hűtés alkalmasak. A beteget rugalmas pólyával járatni kell. Az ágynyugalom, felpolcolás kifejezetten káros, mert kikapcsolja az izompumpa-tevékenységet és ezáltal a vénás pangás fokozódását segíti elő. Antibiotikum és véralvadásgátló gyógyszerek adása felesleges és ellenjavallt. Megfelelő kezeléssel 7-10 nap alatt az akut tünetek elmúlnak és a folyamat átmegy krónikus formába.

A mélyvénák akut elzáródása, a mélyvénás trombózis súlyos megbetegedés, amelynek életveszélyes szövődményeként tüdőembólia keletkezhet. A betegség lényege az, hogy friss véralvadék tölti ki a mélyvénás hálózatot változó kiterjedéssel. Minél nagyobb szakaszát zárja el a thrombus az alsó végtag vagy a medence mélyvénáinak, annál súlyosabb keringési zavar lép fel, amely még a végtag életképességét is veszélyeztetheti. A jellemző klinikai kép a következő: hatalmasra duzzadt, sápadt vagy livid színű fájdalmas alsó végtag. Fénylő, feszülő bőr, fokozatosan kialakuló érzés- és mozgászavar. Az elzáródott mélyvénákon keresztül nem tud a végtagból kiürülni a vénás vér, holott az artériás keringés folyamatosan tölti az érpályát. A mélyvénás trombózis kialakulásakor a friss véralvadék még csupán lazán kötődik az érfalhoz, ezért arról könnyen leválhat és tovasodródhat centrális irányba. A levált vérrög nagyságától függően változó súlyosságú tüdőembólia keletkezhet az enyhe panaszt kiváltótól egészen az azonnali halált okozóig.

A mélyvénás trombózis kezelésének lényege, megállítani a további véralvadék-képződést, a már kialakult véralvadék feloldása vagy eltávolítása által az érpálya újra átjárhatóvá tétele és a tüdőembólia keletkezésének megakadályozása. Mindezek különböző gyógymódokkal érhetők el. A mindmáig legelterjedtebb és legrégebbi kezelési mód a véralvadásgátló kezelés, amelyet különböző heparinkészítményekkel vezethetünk be, majd tartós kumarinkezeléssel folytatunk 6-12 hónapig. Lényege az, hogy a véralvadék-képződés megakadályozása által lehetőséget teremt a kompenzáló kollaterális érhálózat kialakulásához és működéséhez. A véralvadék feloldására alkalmas készítmények bevezetése előtt a véralvadásgátló kezelésre nem javuló esetekben a thrombus műtéti eltávolítását kellett végezni, majd az operáció után heparin-bevezetéssel 6-12 hónapos kumarinterápia következett.

Ma már a véralvadék érpályán belüli feloldása a választandó kezelési mód, amelyet szintén véralvadásgátló kezelés követ. A tüdőembólia kivédésére az alsó testfél vérét összegyűjtő fő vénatörzs lumenének megosztása vagy szűkítése történik különböző típusú szűrők behelyezésével. Valamennyi gyógymódot kompressziós kezeléssel és korai, de fokozatos mobilizálással kell kiegészíteni. Az elégtelenül, vagy nem kezelt akut mélyvénás trombózisok krónikus mélyvéna-elzáródáshoz vezetnek, amelyek sok esetben gyógyhajlamot nem mutató lábszárfekély kialakulásával életre szólóan invalidussá tehetnek embereket.

Ennek elkerülése érdekében a vénás keringési zavarok bármelyik formájának kialakulásakor idejében szakorvosi ellátásra kell a betegeket irányítani.

Dr. Acsády György egyetemi tanár, Sote Ér- és Szívsebészeti Klinika

Alternatív orvoslás

20 éves sebészi tevékenységemre visszatekintve talán az alsó végtag visszeres problémáinak, azok komplikációinak, valamint az aranyeres panaszok kezelésének a témaköre az, ahol a megelőzés és a terápia módszerei a legörvendetesebb és leghatásosabb módon megváltoztak – hála a komplex alternatív gyógyító lehetőségeknek.

A gyógykezelés alapelveinek megértéséhez engedjék meg, hogy egészen röviden vázoljam a test alsó felének visszeres panaszai hátterében álló kínai energetikai, élettani elgondolásokat.

A vérkeringés harmonikus állapota ezen gyógyító filozófia szerint nagy általánosságban az energia és a vér arányának egyensúlyától függ. Az energia – a Qi – az ősi szövegek szerint „a vér tábornoka”, így „ha a Qi mozdul, a vér is mozdul vele”. Következésképp, amennyiben a szervezetben valamilyen okból – és ennek eredője több rendszerben lehet – a Qi mennyisége nem elegendő, vagyis nem képes a vér megfelelő keringetésére, akkor pangás jön létre annak minden hátrányos következményével.

A „kínai vér” annyiban különbözik az európai értelemben vett vörös folyadéktól, hogy magában foglalja a meghajtó energiát is.

A vér keringetésének fő felelőse a kínai orvoslásban is a szív funkcióköre, amelyet ebben a munkájában a vérerek urának energiapáholya támogat. Mindkettő a tűz elemhez tartozik, ahhoz a tűz elemhez, amely szimbóluma a szétterjesztésnek, a Qi elosztásának. A szív és a vérerek ura is energiájukat az ősi, öröklött energiát tároló vesétől, a táplálékenergiát elosztó léptől és a levegő energiáját szétosztó tüdőtől kapja.

A vért alkotó szerves folyadékok elosztásáért az ősi hagyományok szerint két pólus felelős: a test alsó részében a vese, felső részében pedig a tüdő energiapáholya. S jóllehet csaknem háromezer évvel ezelőtt a kínaiak nem voltak tisztában a vérkeringés anatómiai funkcionális viszonyaival, a legrégibb ránk maradt orvosi műben, a Huang Ti Nei Chingben mégis azt olvashatjuk, hogy „a máj teszi szabaddá a víz útjait”. A test anatómiája szerint ugyanis a májkapu fő vénája, a vena portae gyűjti össze az alsó testrész elhasznált vérét. A máj ödémája, zsugorodása vagy daganata esetén így logikusan alakulhatnak ki az alsó testrész visszeres panaszai.

A visszerek falának és általában a kötőszövet állapotáért a kínai orvoslásban a lép funkcióköre a felelős. Ebből az egészen vázlatos felsorolásból is látható, hogy a visszérbetegségek kialakulásában mind az öt „elemhez” tartozó szervrendszer energetikai zavara közrejátszhat, így egy egyszerű lábszár-visszértágulat igazi „kínai” kórokának feltárása, majd annak megoldása igen komoly analízist igényel.

Az európai orvoslás az alsó végtag vénás keringésében felületes és mély hálózatot különböztet meg. A kínai orvoslás szintén felületes és mély keringésről beszél, de egészen más értelemben. A keringés a Qi különböző fajtáinak cirkulációját jelenti. A felületes rendszerben elsősorban az ősi és a védekező energia áramlik, a mély áramlás pedig a különböző energiák és a vér együttes cirkulációját jelenti. Mindkettőt más-más energiapályák szabályoznak.

Mindkét rendszer megbetegedése létrejöhet külső vagy belső okok következtében. A külső okok között a nedvesség a legártalmasabb, mert ez sérti leginkább a lépet. A belső energetikai zavarok az ősi energia szétosztásának elégtelensége következtében jöhetnek létre. A mély zavarok oka a kínai orvoslásban a jin és a jang nem megfelelő kommunikációja a test alsó és felső része között. Ilyenkor általában az övmeridián, a Dai Mai harmóniavesztéséről van szó.

A betegségek kialakulását a jang és a jin eloszlásának sokféle zavara okozhatja, ezért a beteg tüneteinek aprólékos értékelése és nagy tapasztalat szükséges a megfelelő hatékonyságú pontok és a kezelési módok kiválasztásához. Ha például a mozgató jang elégtelen mennyiségben van jelen a végtagban, akkor a vér pangani fog, kitágítja az ereket, nem tudja elszállítani a toxinokat. A pangó jin egy idő után mindig saját ellentétébe, vagyis fölös mennyiségű jangba csap át, amelynek eredménye a visszérgyulladás, a kötőszöveti gyulladás, a lábszárfekély stb. Az alsó végtagok és a kismedence jinjének és jangjának „harmonikus házasságát” helyreállíthatjuk a megfelelő pontokon alkalmazott tűszúrásokkal, lágylézerkezeléssel, moxakezeléssel, digitópresszúrával (amit általában helytelenül akupreszszúrának szoktak nevezni), az energiapályák mentén alkalmazott önmasszázzsal (Do in). Az energiaháztartás adekvát rendezésével, vagyis a jang áramlás harmonizálásával a jin állapota is meglepő módon rendeződik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy gyorsan megszűnnek az éjszakai görcsök, a „nehéz láb” érzése, a lábszárvizenyő és a velük legtöbbször együtt járó érzészavar, viszketés. A vérkeringés javulásával megszűnik a jin felhalmozódásának veszélye, vagyis elhárul a vérrögképződés réme is.

A jin normális felfelé áramlásának biztosítása mindig magával hozza azt a meglepő változást is, hogy a visszértágulatok, aranyerek gyorsan visszahúzódnak, és ezáltal nemcsak a keringéssel kapcsolatos panaszok megszűnése vagy nagyfokú csökkenése miatt örül a páciens, hanem az esztétikum helyreállása okán is.

A visszerekkel kapcsolatos problémák megoldásában is az ősi kínai gyógymódokat mindig kiegészítem egyéb eljárásokkal, tanácsokkal a gyorsabb eredmény elérése és legfőképp az életminőség javítása érdekében. A kismedencei pangás feloldására igen sok esetben szükséges lehet a gerinc alsó szakaszának manuálterápiás korrekciója. Itt mindenképpen meg kell említenünk, hogy komoly alsó végtagi visszeres panaszok esetén – főként, ha a felületes erek trombózisai alakulnak ki – mindig gondolnunk kell kismedencei térszűkítő folyamat jelenlétére, így az ez irányú kivizsgálás javasolt.

A keringésjavítás modern módszerei közül nagy előszeretettel alkalmazom a biorezonanciás kezelést, amely a hagyományos kínai orvoslás módszereihez hasonlóan rendkívül pontosan, egyénre szabható terápiát tesz lehetővé.

A vénák tonizálásában rendkívül sokrétűen képesek részt venni a fitoterápiás készítmények. A növényi kivonatokat belsőleg és külsőleg alkalmazva is jó eredményeket érhetünk el. A külső kezelések közül a repkény, a ciprusfélék, a zsálya, a vadgesztenye, a gingko biloba készítmények és az algakivonatok azok, amelyek helyi alkalmazása, bedörzsölése jelentősen javítja az alsó végtag vénás keringését. Külön megemlíthetjük a belsőleg, külsőleg egyaránt használható vörösszőlőlevél-kivonatokat. A Vitis vinifera a legrégebben használt növény a vénás betegségek javítására. A benne található flavonoidok, elsősorban az antocián jelentősen fokozzák a vénák falának rugalmasságát, hatásuk amellett antioxidáns, antibakteriális és antivirális. A vörös szőlőlevél fürdővízbe téve is megteszi jótékony hatását.

A vénás megbetegedések kezelésére szolgáló gyógynövényarzenálból ki kell emelnünk a somkórót, az egértövist, a varázsdiót, a fekete ribizlit és a vadgesztenyét.

A somkóró (Melilotus officinális) kumarinszármazékot tartalmaz, amely a véralvadást gátolva csökkenti a vér viszkozitását, következésképp a vérlemezkék összecsapódásának, a trombózis kialakulásának a veszélyét, növeli a nyirokkeringés és a vénás átfolyás mennyiségét, ami által oldódik a lábszárvizenyő. Mellesleg nyugtató hatással van az idegrendszerre és javítja a májműködést is.

Az egértövis (Ruskus akuleatus) kivonata erősen gyulladáscsökkentő és vízhajtó, gyorsan javítja a végtag nehézségérzését és a pangásból eredő görcsöket.

A varázsdió (Hamamelis virginiana), amely csersavban gazdag, javítja a vénák tonicitását és elősegíti a különböző anyagok beáramlását a pangás miatt szenvedő kötőszöveti sejtekbe.

A Hamamelis nemcsak gyógynövénykivonatában, hanem különböző, egyénre szabott potenciálokban homeopátiás szerként is a vénás panaszok, vérzések, aranyeres gondok legfőbb orvoslója.

A homeopátiás szerek közül emellett megfelelő esetben nagyon jó hatású lehet a Carduus (főleg a D 10), a Calcium fluoratum, a Clematis, a Haplopappus vagy a Flor de piedra. A „kínai lép” funkciókörének komolyabb zavara – elsősorban a cellulitis különböző formáinak az esetén – a Thuja és a Natrium sulphuricum D 9 és D 12 potenciálja is hasznos lehet.

A detoxikálás és az ödémák megszüntetése érdekében szóba jön még a nyirokdrenázs alkalmazása is. Ez a módszer a táplálkozás gyökeres átalakításával együtt különösen javasolt azoknál a túlnyomórészt nőnemű betegeknél, akiknél narancsbőr (cellulitis) is fennáll. Ebben a kóros állapotban ugyanis a zsírsejtek mértéktelen módon megnövekednek, és a bennük felhalmozott toxinokkal nemcsak egy állandó méregforrást jelentenek a szervezet számára, hanem állandó nyomás alatt tartják a nyirokereket és a kisvénákat, ami a visszértágulattal kapcsolatos kóros helyzetet fenntartja és folyamatosan rontja.

Az altesti pangás másik gyakori oka a szoros öv, nadrág, harisnya, térdgumi viselése, így ezekre mindig fel kell hívnunk a beteg figyelmét. Ma már rendkívül jó minőségű elasztikus, térdig vagy combtőig érő kompressziós harisnyák kaphatóak, amelyek remekül kiegészítik a felületes vénák működéséhez elengedhetetlenül szükséges mechanikus támogatást, az izompumpát.

Ezzel kapcsolatban mindenképpen szólnunk kell arról, hogy a visszeres panaszok megelőzésében és gyógyításában a beteg aktív közreműködése is feltétlenül szükséges. Ezek közül három területet emelnék ki: a dohányzásról való leszokást, a rendszeres testmozgást és a táplálkozási szokások megváltoztatását.

A vénás rendszert karbantartó tevékenységek közül ideálisnak mondható a jóga – elsősorban a fordított testhelyzetű ászanák -, a qi kung és a tai chi, vagyis azok a kínai mozgás- és légzéskombinációk, amelyek a testi-lelki energiaegyensúly kiváló karbantartói.

Az izompumpa fenntartásához megfelelő eszköz a napi rendszeres séta is, kivált a lépcsőn járás és a hegymászás. Ennek eredményességéről az a néhány évvel ezelőtt rendezett lábszépségverseny győzhette meg a kételkedőket, amelyet Angliában rendeztek és amelyen a zsűri csak a versenyzők térd alatti részeit tekinthette meg. A győztes egy 40 év feletti postás lett, aki naponta több száz emeletet mászott meg. A hegymászás fogyókúrának sem utolsó, hiszen egy óra alatt ily módon akár 1100 kcal-t is leadhatunk, s ezáltal megszabadulhatunk azoktól a felesleges kilóktól, amelyek a visszeres eredetű panaszok fenntartásához is jelentősen hozzájárulnak.

A szervezet sokoldalú károsítása miatt nem lehet eléggé óvni a dohányzástól. A dohányfüst a rákkeltő és érösszehúzó hatása mellett nagymennyiségű szénmonoxidot tartalmaz. Ez a vegyület pedig háromszázszor (!!!) jobban kötődik a vérfestékhez, mint az oxigén. Ennek eredményeképpen minden sejtünk segítségért – oxigénért – kiált, s az oxigénhiány mindenekelőtt az érfalakban hoz létre masszív degeneratív elváltozásokat.

Végezetül, de nem utolsósorban, mindig szigorúan egyénre szabottan megbeszélem a beteggel a követendő étrendet. Ez általánosságban azt jelenti, hogy tartózkodjon az olyan ételek fogyasztásától, amelyek a lép funkcióit sértik. Ilyenek például a vörös húsok, a tehéntej, az erős fűszerek, az állati eredetű zsiradékok, az alkohol, a rendszertelen, nagymennyiségű, a nem kellően megrágott, vagy túl sok nyers táplálékot tartalmazó étrend. Ezzel szemben növelni kell a megfelelő gabonakészítmények és enyhe fűszerek használatát, gondoskodni kell a megfelelő folyadékmennyiség elfogyasztásáról és arról, hogy délután a gyümölcsevést mellőzzük.

Összefoglalva az elmondottakat a gyakorlat azt mondatja velem, hogy a visszeres jellegű panaszok, elváltozások, rendellenességek az alternatív, természetes gyógymódokkal kitűnően megelőzhetőek és gyógyíthatóak. Emellett az alapvető életfunkciók nagymérvű javításával, az életszemlélet pozitív módosításával hozzásegítenek a hosszú, minőségi élet lehetőségéhez is.

Dr. Simoncsics Péter alternatív orvos