Lopják Erdélyt: az erdészek ellen elkövetett gyilkosságok egyre szaporodnak
Vajon miért egyre kevesebb az erdő Erdélyben? Oka több is van, a népesség növekedésétől kezdve a mészégetésen át a lakosság, a fűrésztelepek faigényéig. És van még valami, ami viszont nem elfogadható: Erdélyben manapság ipari méretekben lopják a fát.
Méregzöld mesék
Ötvenperces dokumentumfilmet nézek, ki tudja, hányadszor már. Címe: Méregzöld mesék. Forgatókönyvét írta és rendezte: Szabó Attila. A történet annyira valószínűtlen, hogy akár azt is hihetnénk, hogy az egész valóban csak (rém)mese – ha nem hús-vér szereplők mondanák el a velük megesett borzalmakat. Az alkotás az erdélyi valóságot ábrázolja. Egy elszánt természetvédő, a szász Hans Hedrich küzdelmén keresztül mutatja be az erdélyi erdők ellopását a hatalom, a politika szeme láttára.
Mit szeme láttára? Hiszen a szemét már régen behunyta,s nem csak asszisztál hozzá, valójában részese. Mert Erdélyben különösen nagy érték az erdő, Európa érintetlen erdeinek kétharmada Romániában található. Törvénytelen megszerzésük szálai Bukarestig vezetnek, s a legfelsőbb politikai körök homályába vesznek…
A rendező tudja, hogy az erdők pusztításának tragédiáját a legérzékletesebben emberi sorosokon keresztül tudja ábrázolni. A sorsok pedig megrendítők. Például a kászonaltízi András Magdolnáé, aki már két évtizede vívja a harcát, hogy visszakapja családja ezerhektárnyi erdejét, amely a tolvajlások okán egyre csak fogy. Végül negyven hektárt megítélt számára az igazságszolgáltatás, ám azt a saját önkormányzata nem méri ki számára.
Harc a fatolvajokkal
A gyergyóalfalui Madarász István csaknem az életével fizetett a fatolvajokkal vívott harcában Erdélyben: koponyájából ma is hiányzik egy darab. Mindennapjai azóta nyomorúságosak, annak örülne, ha nem élte volna túl a támadást. De említhetném a gyergyóditrói Balázs József esetét is, akivel egyetlen fejszecsapás végzett. Akkor kapta, amikor a tolvajokat kérdőre akarta vonni. A tetteseket letartóztatták, másnap szabadon engedték. Az özvegy háromszor kísérelte meg az öngyilkosságot gyógyszerrel, negyedszerre felakasztotta magát. Az erdészek ellen elkövetett gyilkosságok pedig egyre szaporodnak – de erről majd később. Mi most keressük fel személyesen a gyergyóalfalui Pál Imrét, és hallgassuk csak a történetét. Elegáns fekete autó állt meg a háza előtt.
Pál Imre története
Hárman ültek benne, közülük ketten kiszálltak, de a házhoz már csak az egyikük tartott. Akik kinn maradtak, figyeltek. Az pedig, aki a kapun belépett, határozott léptekkel az első ajtóig ment, és kopogás nélkül benyitott. A konyhában Pál Imre reggelizett. Sietve evett, mivel kilenc órakor kezdődött a közbirtokossági ülés, nem szeretett volna elkésni. Persze hogy nem, hiszen már évek óta küzdött azért, hogy végre tisztességesen rendeződjék a legelők, rétek, szántók és főleg az erdők sorsa faluja határában. Köztük a sajátja. A hívatlan vendég nem sokat teketóriázott. Kezén boxer volt, azzal ütötte le a házigazdát, aki a kövezetre zuhant.
A férfi tovább ütlegelte. Pál Imre nem vesztette el azonnal az eszméletét. Üvöltését meghallotta az édesanyja a ház hátsó traktusában, rohant át a fiához, majd ki a házból, és segítségért kiáltott. A támadó elmenekült, Pál Imre pedig – hála a gyors orvosi beavatkozásnak – életben maradt. Hogy miért támadták meg? Ahogy ő mondja, beleköphetett a levesbe. Más magyarázat nincs rá. Nem hagyta, hogy elvegyék az erdőjét. Pál Imre precíz ember, vastag dossziék sorjáznak előtte. Benne dokumentumok, amelyek közül a legrégebbiek a XIX. század végéről származnak, amikor is a gyergyóalfalui tulajdonosok egy része a közbirtokosságból kiszállva, kizárólag a saját pillanatnyi hasznát szem előtt tartva irtotta ész nélkül az erdőt.
Tolvajlás és korrupció
A székely férfi végül is sikerrel óvta meg azt, ami a jogos jussa, ám az erdőkért folytatott küzdelem Erdélyben szakadatlan. És hogy mi a fatolvajok módszere? Leginkább a dátum nélküli, így aztán többször is felhasználható fuvarlevelek. Persze az ilyesmivel az első közúti ellenőrzésnél le kellene bukni, ám mégsem ez történik. És itt lép a tolvajlás mellé a korrupció. A DNA, a romá niai korrupcióellenes ügyészség ugyan számos politikust, rendőrt, polgármestert juttatott rács mögé, ám jócskán maradtak szabadlábon is. Más módszer: tarra vágják a hegy gerincét Erdélyben – ami persze szintén jogszabálysértő –, majd a szél a fákba kapaszkodva dominószerűen dönti a hegy oldalán nőtt fákat. A kidöntött fák elhordására pedig már könnyű engedély kapni.
Villámáradás
A felelőtlenség néha emberéletet is követel: néhány évvel ezelőtt tucatnyian váltak a villámáradás áldozatává Farkaslakán és környékén Erdélyben. A tragédiát követő napokban a faluban jártam. Abban mindenki megegyezett, hogy a felhőszakadást követően a Nyikó-patak nem tarolta volna le negyedóra alatt a part menti házakat, ha az évszázadok során nem csupaszítják le a mészégetők a hegyek oldalát – vagy legalább pótolják a kitermelt fát.
A mészégetők erdőirtása azonban nem törvénytelen volt, „legfeljebb” észszerűtlen.
Romániában legálisan évente 18 millió köbméter fát lehet kivágni, ám 20 millió tűnik el. A kétmilliós különbség a tolvajlás mértéke. Az elmúlt húsz évben közel 400 ezer hektárnyi erdőt vágtak ki illegálisan. Ez napi 50 hektárt jelent. A kár értéke meghaladja az 5 milliárd eurót.
És akkor keressük fel Erdély fátlanításának egyik fő okát vagy inkább okozóját. Kalauzom egy kiváló erdélyi fotós és újságíró, Toró Attila. És az erdélyi erdők történetének kiváló ismerője. A felelőtlenség kezdetét valamikor a XIX. század végére teszi ő is. Arra az időszakra, amikor már több erdőt vágtak ki Erdélyben, mint amennyit újratelepítettek.
Vagyis amikor megbomlott a természet kényes egyensúlya a természet egy igen mohó tagjának, az embernek a kapzsisága miatt. Attila egy háromszéki hegyi falu, Komandó nevét említi, ahol száz évnél is régebben tarra vágták már az erdőt, s azóta sem hagyták, hogy magához térjen a terület: amint gazdaságilag megérte, ismét a fejszék csattogása, láncfűrészek moraja verte fel az amúgy békés tájat. De térjünk csak vissza a mába: Kovászna megyében járunk, Rétyen, a Háromszéki-medencének ebben a kicsiny falvában, ami az erdélyi erdők pusztításának a jelképévé vált az utóbbi években.
A fafeldolgozó
Nem a helyi erdők miatt, mert azt már régen kivágták, viszont a falu határában 70 hektáron terpeszkedik az osztrák alapítású Schweighofer fafeldolgozó üzem. A dobozépületek mint megannyi koporsó. A legyilkolt fenyvesek itt alakulnak át fűrészáruvá. Ottjártunkkor is éppen egy hosszú-hosszú vasúti szerelvény gördült be, a vagonokban dugig rönkökkel. A tiltakozás az üzem jelenléte ellen a természetvédők körében a kezdetektől, 2013 nyarától óriási.
Akkor kezdték el az építését, de már a foganása sem volt szeplőtelen: régészeti feltárások helyett – amire akkor az engedélyt kapták – talajegyengetést végeztek. Akkor Attiláéknak fél évre sikerült felfüggesztetniük a létesítést. Ennyi haladékot kaptak Erdélyben az erdők. A Schweighofer amúgy nem új keletű cég Erdélyben, ám a 13 év alatt, amióta jelen van Romániában, domináns szerephez jutott a fűrészüzemek között. Szászsebesi és radóci üzemében óránként 12 teherautónyi fát dolgoznak fel.
De mindez eltörpül a rétyi üzem faéhsége mellett. A 150 millió euróból elkészült üzemben évente két teljes székely megyében kitermelt fenyő mennyiségét, 800 ezer köbméter fát dolgoznak fel. Ez óránként ötkamionnyit jelent. S hogy mindennek a társadalmi vonatkozását is lássuk: ennyi fát Románia-szerte korábban 13 ezren dolgoztak fel, most a rétyi üzem 650 alkalmazottja megteszi ugyanezt…
Illegális fafelvásárlás
De miért is időzök ilyen hosszan a cégnél? Elvégre a cikk témája az erdélyi falopás. Nos, az említett adatok „csak” arra a famennyiségre vonatkoznak, ami legális forrásból származik. Hans birtokába került egy környezetvédelemre szakosodott nemzetközi oknyomozó szervezet által készített rejtett kamerás felvétel, amiből egyértelműen következtetni lehet a cég illegális fafelvásárlási hajlandóságára…
A civileknek végül sikerült elérnie, hogy a Schweighofer elveszítse a fűrészüzemek számára oly fontos nemzetközi minősítést, amely igazolja, hogy kizárólag legális alapanyagból származó terméket forgalmaz. Ezért több európai barkácsáruházlánc megszakította vele a kapcsolatot. Ennek előzménye, hogy az FSC (Forestry Stewardship Council) úgy döntött, hogy megvonja a cégtől a fenntarthatósági tanúsítványukat és kizárja tagjai közül a céget. A Schweighofer változtatásokat ígért, ám az Agent Green civil szervezet és az Environmental Investigation Agency szerint szinte semmi változás nem állt be az illegális fakitermeléssel szembeni hozzáállásuk terén.
A két szervezet 2017-es jelentése szerint a Schweighofer nem tanult az addig elkövetett hibáiból: a Radnai-havasok Nemzeti Park területén illegális fakitermelésre bukkantak, s szerintük a szálak az osztrák céghez vezetnek. Mindez azért is a természet ellen elkövetett merénylet, mert ez a nemzeti park ökológiai szempontból különösen értékes.
Különlegessége nemcsak a méretéből fakad: több mint 47 ezer hektár, hanem abból is, hogy állatok és növények sokaságának otthont adva egységes ökoszisztémát alkot, az ilyesmi pedig már Európa-szerte ritkaságszámba megy. Időközben a Schweighofer ellentámadásba lendült, s feljelentette Hans Hedrichet hitelrontásért. Hansot Bécsben csak egy ottani ügyvéd képviselhette volna, erre pedig nem volt pénze, ezért védtelenül maradt, így a bíróság a felperesnek adott igazat. Egyebek között azon kijelentések visszavonására szólították fel a cikkek szerzőjét, miszerint a gyár törvénytelenül épült, és illegálisan termelt fát is feldolgoz.
Erdély megmozdult
Erre azonban Hans nem hajlandó, mivel – ahogy az egyik újságnak nyilatkozta – állításait dokumentumokkal tudja bizonyítani. Hans szerint ezeknek az eljárásoknak, amilyenekhez a Schweighofer most folyamodott, a civil szervezeti zsargonban az a neve, hogy SLAPPing: ez a betűszó a „Strategic Lawsuit Against Public Participation” rövidítéséből származik, azaz egy közjóért cselekvő személy stratégiai beperléséről, hogy ellehetetlenítse őt. Szerinte a Schweighofer célja egyértelműen a károkozás, megfélemlítés, és valószínűleg rájöttek arra, hogy vesztésre állnak a hátralévő, még le nem zárult perben, amit a civilek indítottak ellene, ezért kényszeríteni próbálják őket, hogy kilépjenek az utolsó perből. Az óriáscég Hansot idén nyáron a három évvel ezelőtt lefolytatott per költségeinek a megfizetésére szólította fel. A 4800 eurót azonban az aktivista képtelen lett volna kifizetni.
A szülei által számára vásárolt ház elárverezésére került volna sor emiatt, ám ez mégsem történt meg – ugyanis a hír hallatán Erdély megmozdult: három nap alatt összeadták számára az összeget, sőt még ezen felül is.
„A rosszban is van jó – nyilatkozta Hans és ez az, hogy ismét beszélnek a Schweighofer-ügyekről az emberek, az erdők védelmének fontosságáról.
A szolidaritás új szintre emelkedett, ilyent még nem éltem meg, nagyon megható, és egy pozitív jel számomra, hogy folytassam a munkámat.” Erre pedig mind égetőbb szükség van, ugyanis a fatolvajok egyre durvábban lépnek fel, s már a fákat védő erdészeket sem kímélik, egyszerűen legyilkolják őket.
Az elmúlt években több száz erdészt fenyegettek meg halálosan, 90 esetben pedig a támadásra ténylegesen is sor került. Ezek súlyosságát jelzi, hogy 40 esetben kórházi kezelésre szorultak, hatuk pedig belehalt a sérüléseibe. Az erdők szentjei ők. Idén szeptemberben a romániai állami erdészet egyik alkalmazottját gyilkolták meg szolgálata gyakorlása közben: a Iaşi megyei erdészeti hivatal Paşcani erdészeti körzetének erdészét, Răducu Gorcioaiát ölte meg három, illegális fakivágás közben meglepett személy.
Erdészek a parlament előtt
Ezt már megelégelték az erdészek: szakszervezetük tagjai koporsókkal a vállukon vonultak a parlament épülete elé. Követelték annak a jogszabályi lehetőségét, hogy az erdészek meg tudják védeni magukat: például a felszerelésük javítását. A legutóbbi erdészgyilkosság Máramaros megyében történt októberben. Az erdész Kohóvölgy erdészeti kerület területén próbált megakadályozni egy törvénytelen fakivágást. Liviu Pop erdészt a tolvajok agyonlőtték.
Harmincéves volt, hét éve állt alkalmazásban a Máramaros megyei erdészeti hivatalnál, felesége és három gyermeke maradt utána özvegyen, illetve árván. Úgy tűnik, a fiatal máramarosi erdész meggyilkolása volt az a csepp, amivel a pohár végképp túlcsordult. Környezetvédő szervezetek felhívására november elején több ezren tüntettek Bukarestben is és Románia más nagyvárosaiban is, hogy tiltakozzanak a törvénytelen erdőirtások, s legfőképpen a fákat megvédeni igyekező erdészek meggyilkolása ellen.
„Elég a famaffiából!” – volt olvasható az egyik táblán, amellyel a szaktárca elé vonultak.
De követelték az erdőkitermelést és a fák szállítását nyomon követő rendszer korszerűsítését is.
Ennek a – sokak szerint szándékosan – gyengén tartott rendszernek a hiátusai teszik lehetővé a fák lopását. A tüntetők szerint az falopások visszaszorítására a román állam nem tesz meg minden tőle telhetőt: már négy éve megalakították az erdőőrséget, létezik egy úgynevezett erdőradar, a büntetések is kiszabhatók lennének, csak éppen minden esetlegesen működik. Emiatt a természetvédők az utóbbi időben 40 pert indítottak – most már egyenesen a román állam ellen.
Fotó: Adobe Stock
