Ég az erdő

Pedig mindig is voltak nagy erdőtüzek – összességében azonban annyi, mint ebben az esztendőben, talán még soha korábban az emberiség történetében. Ezért is kaptuk fel a fejünket a Föld számos pontjáról – Brazíliától kezdve a Kongói-medencén és Indonézián át Szibériáig – érkező hírekre. No és azért, mert az erdőt egyre gyakrabban maga az ember gyújtja fel, s ez ellen az állam sem lép fel kellő eréllyel. A klímavészhelyzet célegyenesbe fordulásával mintha végképp eszét vesztette volna az ember.

Amazonas. A végtelen, buja őserdők világa, a kígyóként tekergő hatalmas folyam, a természet páratlan gazdagsága. Ezek az első képek, amik felvillannak bennünk a szót hallva. A következő kép azonban a gépszörnyeké, amiket a fák elpusztítására kreált az ember. S amik akadályt nem ismerve, megállíthatatlanul haladnak, letarolva a fákat, a liánokat, felszámolva a majmok, a papagájok, a párducok élőhelyét, és mindenét, amiért az Amazonast szeretjük.

A legfőbb ok a gyújtogatás

Bármennyire is hatékonyak azonban ezek a masinák, az ember mohóságával mégsem tudnak versenyt tartani. A magukat mindenhatónak gondoló farmerek, földesurak vagy közönséges bűnözők egyre gyakrabban nyúlnak egy egyszerű eszközhöz a pusztítás érdekében: felgyújtják az erdőt. Csak ebben az esztendőben, augusztussal bezárólag, 80 ezer erdőtüzet jelentettek Brazíliából. Kétszer annyit, mint egy évvel korábban ugyanebben az időszakban.

Nagy erdőtüzek persze korábban is pusztítottak Brazíliában. Nem is olyan régen, tíz-tizenöt éve előfordult, hogy százezren felüli tűzesetet is feljegyeztek az év első nyolc hónapjában. A leggyakoribbak a júliustól októberig tartó szárazabb évszakban. Ilyenkor természetesen előfordulhatnak nem ember által okozott tüzek is. Ám az feltűnő, hogy a leggyakrabban az utak mentén, vagyis az ember által jól megközelíthető helyen lángol azt erdő.

Mindez arra utal, hogy az ok elsősorban a gyújtogatás. Hála azonban a környezetvédőknek és a nemzetközi nyomásnak, a tüzeket az évek múltával sikerült egyre inkább visszaszorítani. Ez a kedvező irányultság ért véget ebben az évben egy csapásra.

Brazil gondok

A brazíliai erdőégetéseket kimondva, kimondatlanul bátorítja a jelenlegi brazil elnök, Jair Bolsonaro, aki magát nem egy beszédében Láncfűrész Kapitánynak is nevezte már. Feltűnő, hogy a januári hivatalba lépése óta folyamatosan ostorozza a környezetvédőket, s tudatosan akadályozza hivatalnokok, aktivisták védő, felderítő munkáját. Amióta uralmon van, egynegyedével csökkentették az őserdők védelmére hivatott hatóságok költségvetését, és ugyanennyivel fordítanak kevesebbet az erdőtüzek megelőzésére.

Az elharapódzó tüzek ellenére a bírságok számát csaknem 30, a mértékét pedig több mint 40 százalékkal vágták vissza. Mindeközben a brazil elnök a tagadással védekezik a vád ellen, amely szerint intézkedéseivel közvetve ő is okozója az egyre gyakoribb erdőtüzeknek. Egyszerűen nem kívánja elhinni a saját országa űrügynökségének, hogy szinte megduplázódott a tűzvészek által elpusztított erdőségek nagysága az elmúlt év azonos időszakához képest.

Hitetlensége okán aztán ki is rúgatta az űrügynökség vezetőjét, mondván, hogy az az adatok nyilvánosságra hozásával kárt okozott hazájának. Amikor pedig a tagadása már nevetségessé vált, azzal a képtelen állítással védekezett, hogy az erdőségeket maguk a környezetvédők gyújtották fel, hogy az ország rossz hírét keltsék.

A legfejlettebb államok 22 millió dolláros segítségfelajánlását is visszautasította, s éles szópárbajba keveredett a tűzesetekkel kapcsolatban Emmanuel Macron francia elnökkel.

A hazai és nemzetközi nyomásnak engedve végül elfogadta a chileiek segítségét, s beengedett az országába az oltást szolgáló 4 repülőgépet, s a térségbe vezényelt 40 ezer katonát is. De miért és kinek az érdeke valójában az erdők felégetése?

Percenként másfél-két futballpályányi erdőcsökkenés

Az elpusztított területeket a gazdák már nem engedik újra erdősülni, a fák helyét legelők veszik át, amelyeken leginkább szarvasmarhákat tartanak. Az erdőtüzekről – azok növekvő mértéke miatt – idén a világban különösen sokat beszélnek, ám a kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a gazdák egy része a legeltetési időszak végén minden évben felgyújtja a területét. A nagy erdőégések okai közé sorolják azt is, hogy a tüzek egy része kikerül az ellenőrzésük alól, s nagy területeket elpusztít. Ez pedig emeli a hőmérsékletet, csökkenti a páratartalmat, ami újabb tüzek okozója lehet.

Sokszor előfordul az is, hogy a fákat kivágják, ám nem szállítják el, hanem megvárják, hogy kiszáradjanak, s ezt követően gyújtják fel. Teszik ezt egyrészt azért, hogy a hamu táplálja a talajt, másrészt, hogy az így okozott tűzvész által a kellő gyulladási hőmérsékletet elérve már a buja, nedves erdőségek is lángra kapjanak. A tűzesetek számának a növekedése mellett figyelemre méltó – ezzel összefüggésben – az erdő nélküli területek növekedése is.

Ameddig ez az Amazonas mentén az elmúlt két évben a nyári szárazabb hónapokban havi 500 négyzetkilométerrel növekedett, addig a brazil elnök januári hivatalba lépése óta idén júliusban már a 2 ezer négyzetkilométert is meghaladta. Ez percenként másfél-két futballpályányi erdőcsökkenést jelent. Nem csupán az erdőségek folyamatos zsugorodása okoz problémát, hanem a levegőnek az égetés általi szennyezése is. A füst gyakorlatilag a hárommillió állat- és növényfajnak otthont adó erdőségeket és a bennük lakó egymillió őslakos mindennapjait is megkeseríti.

A nagyvárosokban is érződik

Ráadásul nem csupán az üvegházhatást – és az ebből következő felmelegedést – okozó szén-dioxid mennyiségét növelik a gyújtogatók a légkörben, hanem az oxigénhiányt okozó szén-monoxidét is. Az erdőségek csökkenésével ráadásul a felmelegedésért nagymértékben felelős szén-dioxid elnyelődésének lehetősége is csökken.

Érződik az erdőségek égése a nagyvárosokban is. A brazíliai metropoliszt, Sao Paulót augusztus 19-én például valósággal sötétbe borította a szél által odáig sodort füstfelhő. Ne higgyük azonban, hogy csak Brazíliában ég egyre gyakrabban az Amazonas. Az egyre gyakoribb tűzvészek a 7,9 millió négyzetkilométeres medence valamennyi országára jellemzők, kivéve Kolumbiát és Ecuadort.

A viszonylag kis Suriname-ban és Guyanában megduplázódott a tűzesetek száma, de feltűnő a megugrás Peruban és Bolíviában is. Ez utóbbi országban a jelek szerint legalább állami szinten nem pártolják a természet pusztítását, s elfogadták a legfejlettebb gazdaságú országok által felajánlott segítséget.
S amíg a világ idén elsősorban az Amazonasra figyel, nem volt kisebb a baj Indonéziában sem, ahol a világ legrégebbi esőerdői lángolnak – a brazíliaihoz hasonló ökológiai katasztrófát okozva.

Az itteni erdőségek égései persze a délkelet-ázsiai országban sem egyedülállók: négy évvel ezelőtt az ideihez hasonló tragédiát élt át a természet az egzotikus szigetvilágban. Idén 700 helyen csaptak fel a lángok Szumátrán, Kalimantán és Riau-szigeten. Az indonéziaiak pedig különleges jelenségnek lehettek tanúi: a nappali égbolt kék helyett vörössé változott.

Jól jön a pálmaolaj-termesztőknek

A jelenség magyarázata az igen apró koromszemcsék által okozott fénytörés. Az indonéziai erdőtüzek a szomszédos országokban is súlyos gondokat okoztak. Malajziában a füst miatt már több iskolában nem volt oktatás. Súlyosodott a helyzet Szingapúrban is. Bár többen természetes folyamatnak tartják az erdők égését, valójában nagyon is jól jön ez a pálmaolaj-termesztőknek, akik az elpusztult erdők helyét igyekeznek elfoglalni és helyükre olajat adó fákat ültetni.

Igen, fák ezek is, mondhatjuk, ám monokultúrák, amelyeket a biológiai gazdagságot jelentő esőerdők ökológiai értékével nem lehet összehasonlítani. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a rövidlátó indonéz és a szomszédos malajziai kormány nem sokra becsüli az esőerdőket. E két ország adja a világ pálmaolaj-termelésének a 85 százalékát, s erre annyira büszkék, hogy azokat a termékeket, amelyek gyártói mellőzik ezen alapanyag használatát – jóllehet megtehetnék –, betiltani készülnek.

Ha tehát erről a termékről lemondanánk, azonos mennyiségű olaj megtermelése érdekében még nagyobb területet kellene elfoglalni a természettől. Amit mi tehetünk, az végső soron a fogyasztásunk visszafogása. A Kongói-medencében az erdők égésének a mértéke megközelítette a dél-amerikait. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezen a területen „hagyománya” van a hatalmas kiterjedésű tüzeknek.

A gazdák rendre felgyújtják a bozótosokat, hogy ilyen módon „tisztítsák” meg a legelőket az állataik számára. Az afrikai földművesek szokása a tűznapok tartása: a földjeik kimerülését követően erdőt égetnek, hogy új helyet nyerjenek. Ha viszont ezek a tüzek – a brazíliaiakhoz hasonlóan – átterjednek az erdőségekre, akkor már komoly károkat tudnak okozni. Idén nyáron sajnos ez történt. A legtöbb erdőtüzet Angolából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Zambiából jelentették. Szibériában található a világ legnagyobb kiterjedésű őserdeje.

Szibériai tüzek

Idén egészen a déli Irkutszkig égtek az erdők – legnagyobb kiterjedése során 4,3 millió hektáron, vagyis fél magyarországnyi területen. Ez a terület a szakértők szerint a klímavészhelyzet következtében már nem fog újraerdősülni. A szibériai tüzek okozója egyrészt a klímaváltozás, másrészt az illegális gyújtogatás. Oroszország már ma is a világ legnagyobb búzaexportőre.

Háromszor akkora részen termel búzát, mint Magyarország teljes területe, s elszántan törekszik a még nagyobb búzakivitelre. Ehhez azonban hely kell, s ennek számukra nagyszerű lehetőséget kínál a melegedő Szibéria, ahol a vetésterület egyre északabbra kúszik. A politika azonban nem várja meg, amíg ezek az erdők maguktól átadnák a helyüket a lombhullató fajtáknak, hanem felégetik, a szűzföldeket pedig feltörik. A legmeghökkentőbb, hogy az erdők idén nyáron a sarkkörön túl is égtek. Nem először, de most soha korábban nem látott mértékben.

Igen: Alaszkában például 400 ezer hektáron, sőt, Grönlandon is. Ez utóbbi sziget úgy él a képzeletünkben, mint egy hatalmas, végeláthatatlan jégmező. Az, valóban, ám a déli, part menti részein nem az örök jég az úr. Ezen a keskeny sávon találhatók erdőségek is, bár valószínűleg már nem sokáig. A Föld északi, sarkkörön túli része ugyanis az átlagnál jobban melegszik, ami kedvez az erdőtüzek elharapódzásának. S mivel ember által ritkán lakott részekről van szó, az oltás is nagyobb erőfeszítést kíván, mint máshol. A bajt pedig tetézi, hogy a légkörbe kerülő korom a fényt visszaverő hóra, jégre ülepszik ki, ami által a napsugár energiája immár elnyelődik, felgyorsítva ezzel az olvadást.

Klímaváltozás és égő erdők

Ha azt kérdezzük, mi okozza a másikat, az olyan, mintha azt firtatnánk, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Az azonban vitán fölüli, hogy a felmelegedés következtében egyre nagyobb a forróság, amit az emberi szervezet nehezen visel. Egy-egy hőhullám idején megnövekszik a halálozások aránya. Az így elhunyt emberek, ha közvetve is, de akár az erdőirtások áldozatainak is tekinthetők. Vannak azonban közvetlen áldozatai is az emberi esztelenségnek, ők a meggyilkolt erdővédők, például azok, akik az őslakosokat meg akarják menteni az erdőt felgyújtóktól, s ez az életükbe kerül.

Csak egy példa egy jellegzetes kivégzésre: Maxciel Pereira dos Santost a brazil–kolumbiai–perui hármas határnál fekvő Tabatingában a forgalmas utcán lőtték fejbe családja szeme láttára. Santos azért küzdött, hogy távol tartsa az illetékteleneket – vadászok, favágók, gazdák – a legtöbb elszigetelt törzsnek otthont adó, 85 ezer négyzetkilométernyi Javari-völgytől. Santos tragédiája azonban csupán csepp a tengerben: Brazíliában évente többtucatnyi természetvédővel végeznek.

A háttérben rendre olyan nagy hatalmú földbirtokosok állnak, akiknek érdeke az erdők eltüntetése. A Föld hét százalékát borítja esőerdő, ami az ember által megtermelt szén-dioxidnak az egyharmadát, 11 milliárd tonnát nyel el évente. Az erdőségek megmaradása valamennyiünk felelőssége és érdeke, ugyanis ez a klímavészhelyzet enyhítésének egyik záloga.

Gyorsan kellene cselekedni

Cselekednünk pedig azonnal szükséges. Azonnal, mert az átlaghőmérséklet emelkedése az ipari forradalom kezdetéhez – a XVIII. század közepe – viszonyítva vészesen közelíti azt a másfél-két fokot, ami fölött a folyamat már visszafordíthatatlan. A felmelegedés amúgy a fákat ugyanúgy gyötri, mint az embert. A fák immunrendszere – mert nekik ugyanúgy van, mint az embernek, állatoknak – legyengül, a kórokozó gombák, baktériumok pedig – amiknek korábban ellen tudott állni – megbetegítik őket, legyengülnek, elpusztulnak, kiszáradnak. A száraz fa pedig mindig könnyebben kap lángra, mint az élő. Kérdés tehát, hogy tehetünk-e valamit az erődtüzek ellen?

A világ különböző megoldásokon gondolkodik. Ahogy említettem, Emmanuel Macron francia elnök bírálattal fűszerezett segítséget ajánlott a tüzek fékezéséhez, amit viszont a brazil kollégája visszautasított. A német és a norvég kormány leállította az erdők védelmére szánt összegek utalását, ami szintén a brazil elnök gúnyos megjegyzését váltotta ki: védjék csak a németek a saját erdőségeiket. Más a dél-amerikai országokkal kötendő kereskedelmi egyezmények aláírásának feltételeibe építené be az esőerdők megóvását. Ismét más szankciókat vezetne be azon trópusi országokkal szemben, amelyek nem óvják meg az erdőségeiket. Eddig azonban egyik elképzelés sem késztette visszakozásra a megtorlással fenyegetett országokat – s vélhetően nem is fogja.

Fenntarthatatlan fogyasztás

Addig ugyanis, ameddig kereslet van a felégetett erdőségek helyén megtermelt javakra a világban, valójában közvetve mi magunk is okozói vagyunk az erdők égésének – bármennyire fájdalmas is ezt belátnunk. Ameddig a Dél-Amerikából behozott szóját etetjük fel a haszonállatainkkal, ameddig a hamburgerjeinkben az onnan származó marhahúst fogyasztjuk, ameddig az Indonéziából származó pálmaolaj felhasználásával készült kozmetikumokkal szépítjük magunkat, ameddig a végeláthatatlan afrikai kakaóbab-ültetvények termését felhasználó csokoládét majszoljuk, ne csodálkozzunk, hogy ég az erdő.

Illetve nem kérdés, legfeljebb az időé, hogy ezt mikor tesszük meg. Akkor, amikor a klímavészhelyzet miatt élhetetlenné válik a bolygónk, vagy amikor ésszel belátjuk, hogy a jelenlegi fogyasztásunk mértéke fenntarthatatlan. A döntés a mienk.

Fotó: Adobe Stock