A szférák zenéje

A káprázatos csillagvilág, az égbolt bársonyos, mélytüzű kupolája egyszerre élményszerű, érzéseinket felkavaró és ugyanakkor az elménket megmozgató mennyiségi viszonyok egysége. A Természet, a Világegyetem szépsége, a végtelenség lenyűgöző élménye egyszersmind módot ad a legszigorúbb mennyiségi vizsgálatokra, a csillagok fényének elemzésére, világmodellek számítógépes vizsgálatára. Mintha egy keresztúton állnánk: vagy átadjuk magunkat az elménk egészét elragadó élménynek, vagy kikapcsoljuk elménk egészének zsongó üzenetét, és a mennyiségi szemléletre váltunk át.

Létezik azonban egy olyan szemlélet is, amelyben a mennyiségek és minőségek világa nem válik szét két külön világra, amelyben megőrződik a Természet egész-sége, épsége. Ha nem akarunk lemondani elménk egyik feléről sem, meg kell tanulnunk élményközpontját az értelmi üzemmód felé is nyitottabbá tenni – vagy ha agyunk másik térfeléről indulunk, akkor az értelem látókörét kell kitágítani, a mennyiségi szemlélet megtartásával nyitni a mélyebb, átfogóbb törvényszerűségek felé. Az emberiség történelmében az egyik legsikeresebb kísérlet a Világegyetem mennyiségi viszonyainak és az érzésvilágunkat kormányzó zenei erők egységének megvilágítására Johannes Kepler nevéhez fűződik.

Zenei harmóniák és a csillagászat

Kepler a csillagászat egyik legjelentősebb alakja. Élete főműve a Harmonice Mundi – A Világ Harmóniái – címet viseli. Ezt a rendkívüli és meghatározó művet mindmáig nem fordították le latinról más nyelvre, csak németre. Azonban Kepler születésének 400. évfordulójára a Vistas in Astronomy, az egyik legjelentősebb csillagászati szakfolyóirat vaskos kötetet jelentetett meg. Ebben külön fejezet foglalkozik a Világ Harmóniáival. Kepler e művében bemutatja a zenei harmóniákat jellemző arányokat: az oktávnyi távolságban levő hangok rezgésszámának aránya 1:2, a kvinté 2:3, a kistercé 5:6, a nagytercé 4:5 stb. Művének következő, V. fejezetében megvizsgálja, hogy a Naprendszer bolygóinak mozgásában találhatók-e a zenei harmóniákra jellemző arányok.

A csillagászati mérések (főleg Tycho Brahe mérései) alapján megállapította, hogy a bolygók nem szigorú körpályán, hanem ellipsziseken mozognak. A Szaturnusz pályájának a Naphoz legtávolabbi pontjában (az aphéliumban) 106 ívmásodpercet tesz meg egy nap alatt, míg a Naphoz legközelebbi pályaszakaszon (a perihéliumban) 135-öt. E legkisebb és legnagyobb szögsebességérték, a 106 és a 135 aránya csak 2 ívmásodperccel tér el a 4:5 aránytól, a zenei nagy terctől. Ez még önmagában lehetne akár puszta véletlen egyezés, azt mutatja, hogy ugyanilyen harmóniák találhatók rendre a többi bolygó mozgásában is. A Jupiter mozgásában mérhető legnagyobb és legkisebb szögsebességérték (pontosan) a kis tercet adja ki, a Marsé a kvintet, a Földé a diatonikus félhangot, a Vénuszé a kromatikus félhangot, a Merkúré a nagytercet egy oktávval magasabban.

A félhangoktól eltekintve tehát csak konszonanciákkal, harmóniákkal találkozunk. És hogy ez az egyezéssorozat nem véletlen, az is mutatja, hogy a jóval Kepler után felfedezett Uránusznál ugyanezek a pályajellemzők ismét zenei harmóniát adnak, a kistercet. Egy tudományos elmélet többek között attól méltó az elmélet elnevezésre, ha képes eddig nem ismert jelenségeket pontosan megjósolni. Kepler világharmónia elmélete ennek az elvárásnak tökéletesen megfelel. Ráadásul ha nem egy bolygó szögsebességének szélsőértékeit hasonlítjuk össze, hanem a különböző bolygópárokét, akkor még elképesztőbb egyezések következetes sorozatára bukkanunk.

Kepler felfedezte, hogy a Szaturnusz perihéliumbeli szögsebessége a Jupiter aphéliumbeli szögsebességével épp egy oktávot alkot, és a különböző bolygók szögsebességei egymással összevetve szintén zenei harmóniákat adnak. De ez még nem minden: ha a Szaturnusz aphéliumától indulunk a Naprendszer feltérképezésére, dúr, ha a perihéliumától, moll skálát kapunk! Ha pedig a bolygók éppen együttállásban, egy vonalban állnak egymással és a nappal, olyan motetta az eredmény, amelyben a basszust a Szaturnusz és a Jupiter, a tenort a Mars, az altot a Föld és a Vénusz, a szopránt pedig a Merkúr képviseli. „Az égi mozgások összessége nem egyéb, mint különböző hangokból álló szüntelen dal, melyet nem fülünkkel, csupán értelmünkkel hallhatunk: muzsika, mely disszonáns feszültségekkel, szinkópákkal és kadenciákkal halad az előre eltervezett, hathangú klauzúráig, hogy mérföldköveket állítson az idő mérhetetlen folyója mellé.” (Kepler: Harmice Mundi)

Rudolf Haase nemrég megmutatta, hogy a zenei skálákban megmutatkozó matematikai törvényszerűségek a hallás fiziológiáján és pszichológiáján alapulnak. Így pedig Kepler olyan egységes képet alkothatott, amely kiterjed a matematika birodalmától a biológia (hallás), a pszichológia (zenei élmény) és a csillagászat (bolygómozgások) birodalmáig. Maga a Kozmosz szó a régi görögöknél a Világegyetem rendjének szépségét, ékességét jelölte, vagyis azt az élményszerűséget, amely a mai világban oly fájó messzeségbe taszítódott a mai anyagelvű világkép egysíkú látásmódja által a matematikai igazságok természetétől.

Ha ez így lenne, akkor a társadalom működését az egyes emberek mozgásának figyelembevételével lehetne csak megérteni – márpedig bármennyire szilárd tényekre is építenek a közlekedési szakemberek, mégis a kevésbé szilárd tényeket jelentő kulturális és gazdasági viszonyok jellemzik inkább a társadalom állapotát. Gondolatainkat sem az atomok az idegsejtekben adott viszonyok közti, véletlenszerű tánca idézi elő, hanem mi magunk. De amíg ezt az értelmi szerveződést az emberi világban többnyire elfogadjuk, vagyis a téridőbeli viszonyok elsődlegességét itt elutasítjuk, addig ugyanezt a bolygók világában mindeddig nem ismertük el. Pedig a zenei harmóniák kutatása a bolygórendszer meghökkentő arányosságában a legkülönbözőbb módokon is jelentkezik. Ez a zeneiség a bolygórendszer sok egyéb tulajdonságában is jelen van, és ezek okainak vizsgálata elvezethet a Naprendszer keletkezését és fejlődését irányító mélyebb szervezőerő feltárásához.

Érdekes megemlíteni, hogy dr. Fiorella Terenzi olasz csillagász és zenész a távoli galaxisok rádióhullámait felvéve ezeket hallható tartományba transzponálta át, és ezek segítségével olyan lenyűgöző zenét hozott létre, hogy a Galaxisok Zenéje című CD felkerült a Billboard húszas listájára is.

Fotó: Adobe Stock