Földrengést hazudtam
Egy igen magas mennyezetű iskolában vagyok, ahol a nővérem osztálytársai is fel-felbukkannak. Az épület igen rossz állapotban van, túlzás nélkül mondhatom, hogy valósággal esik szét.Kívül a vakolat málladozik, belül alá van gerendázva az egész.
Nővérem egykori osztálytársa, aki mostanság zöldséges, átvisz egy modern iskolába, ahol engem elural a veszendőségérzet. Keresem a hajdanvolt negyedikes osztályt és az érettségi előtt álló társaimat, de nem találom őket. Bolyongok összevissza.
Majd egy általános iskolai társammal futok össze, aki csodálkozva néz rám, hogy kerülök ide, vagy hol voltam eddig. Kapásból azt mondom neki:
– Azért nem tudtam járni évekig, mert a Közel-Keleten éltem. Érdekes emberek vannak ott, de a fiatalok modern zenére táncolnak.
És átéltem egy nagy földrengést… – fűzöm hozzá, de álmomban is világos, hogy ebből egy szó sem igaz, hazugság az egész.
Csak annyi a valóság, hogy évek teltek el az iskoláskorom óta, ami rossz érzéssel tölt el.
A folyosón egy fiú és egy lány akrobatikázik, valami kardszámot gyakorolnak. Véletlenül megütik a karomat, fáj, de nem mutatom. Bokszoló mozdulatokkal leplezem és vezetem le a fájdalmamat és félelmeimet.
Bevetődöm a tanáriba is, ahol egy öreg tanárnő szunyókálni látszik. Beülök mögé, és halkan figyelem őt. Kicsit ingerülten förmed rám:
– Ugye arra számítottál, hogy beteg vagyok, vagy alszom. Az üvegasztalon három nagy kristály és kovakő van kirakva.
– Ezeket meg kellene tisztítani – mondom.
A tanárnő gúnyosan méreget.
Kedves Ruth!
Bizony már eltelt tíz év azóta, hogy leérettségizhettem volna. 29 éves vagyok, de évvesztes, mivel ősszel születtem. Világéletemben gyenge tanuló voltam, főleg a matematika és a nyelvtan a gyenge pontom. Az eltelt tíz évben több kineziológusnál is jártam, akik megerősíteni látszanak azt, hogy én akalkuliás és diszlexiás vagyok. De hát, ez már eső után köpönyeg. Én már maradok autószerelő, bár sok mindennel foglalkozom. A természetgyógyászat nagyon érdekel. Lapjuk hű olvasója vagyok.
Az álom kicsit felkavarta a továbbtanulással kapcsolatos, szunnyadni látszó érzéseimet, emlékeimet, kudarcaimat. És a hazugság is felkavart, hogy én ilyen kapásból vett hazugsággal vágom ki magam egy helyzetből, az igen mellbevágó. Nem akarom szépíteni a bizonyítványomat, de ez a fajta hazudozás az ébrenlétben engem nem jellemez. Hogy mit akartam mondani ezzel a földrengéssel!? Számomra rejtély. Talán Ön jobban mögé lát a kulisszatitkoknak. Utazni nagyon szeretek és vágyom is a Közel- Keletre. De eddig inkább a spanyol nyelvterülete ket céloztam meg, mivel spanyolul igen jól beszélek. A szakmunkásképző után a jó sorsom ugyanis Spanyolországba vezérelt, ott éltem egy évig, majd egy kis világcsavargás következett. Azóta már egy váláson is túl vagyok. A válás igen keserves és hosszadalmas procedúra volt. De már talpra álltam, és nem adtam fel a reményt, hogy megtalálom az igazi páromat. Szeretem boldog családapának látni magamat a jövőben, és teszek is azért, hogy ez bekövetkezhessen.
Az idős tanárnőt és kristályokat végképp nem értem. Megjegyzem, a kristályok visszatérő elemek az álmaimban. Engedelmével kristályálmokat is küldök, hátha figyelemreméltónak találja azokat. Hát ennyi.
Üdvözlettel: Péter
Kedves Péter!
Az iskolaálmok igen sokat képesek elárulni rólunk, hiszen sokféle szárnypróbálgatás történik velünk ezekben az években. Ebben az álomban is markánsan kirajzolódik mind a társaival, mind a szunyókálni látszó tanárnővel való kapcsolata.
– A társai felé egy kis nagyzolással kompenzálja a tőlük való elszakadás, a köreikből való kimaradás fájdalmát: nemcsak egy távoli, egzotikus utazásról füllent, hanem egy földrengés átvészeléséről is. Ezzel egy kicsit hősnek, veszélyektől edzettnek állítja be magát, kicsit irigylésre és csodálatra méltónak, nehogy lesajnálják.
– A tanárnővel kapcsolatban is mutatkozik egy felülkerekedni akarás, miközben mustrálgatják egymást. Nem igazán sikerül szóba elegyedniök egymással, megmarad a feltételezés és leleplezés, mint kommunikációs dinamika. És a végén elbeszélnek egymás mellett: a tanárnő igyekszik túljárni a maga vélt feltételezésén, maga pedig arról beszél, hogy a kristályokat meg kellene tisztítani.
Figyelemreméltó még az álomban a két iskolaépület, a düledező, széteső és az új, a modern, amelyben nem sikerül eligazodnia. Ez – napnál világosabban – utal az egész személyiségének a megújulási szükségletére. Hagyni kell már a középiskolás éveket, a jelen az 5×7 = 35 életciklus felépítése, amely nyilvánvalóan a valódi felnőtté válást jelenti. Tanulja a modern természetgyógyászati ismereteket és ne érezze félbemaradottnak a tanulmányait. Rengeteg embernek nem adatik meg a hagyományos, iskolarendszerű önképzés a legkülönfélébb okokból. Ám a tapasztalati tanulás ugyanolyan fontos és érdekes. Ahhoz, hogy önmagunk közepébe jussunk, vagyis valóban megértsük a kérdést: KI VAGYOK ÉN?, az irányított és tapasztalati tanulás egyensúlya szükséges. Magánál ez utóbbi dominálóbb, hangsúlyosabb.
A legnagyobb kihívás az életben a hiányból többletet, a hátrányból előnyt kicsiholni.Magánál ismutatkozik egy efféle kihívás. Visszatérve az iskolaálmok tanulságaira, talán nemtúlzás azt állítani, hogy az érettségi álmok a leggyakoribbak. Az érés, éretté válás részben spontán folyamat lelki életünkben: egyénileg testünkre szabottmódjai vannak. Benne van a sors is,mint a legmarkánsabb alakító erő. Olyanok,mint az utak között a taposott ösvények, amesterségesen épített sztrádákmellett. De a fő- és mellékutaknak is ugyanabba a középpontba kell vezetniök. Erre is van utalás az álomban,mégpedig a kristályok, és azokmegtisztítása. Ezekmélyénjelképek. Azt jelzik, ami örök bennünk, nincs alávetve az átmenetiségnek, amulandóságnak. De errőlmajd a kristályálmok kapcsán, ha azt elküldi. Ebből az álomból a földrengés által jelzett belső bizonytalanságán kell túljutnia.
Üdvözlettel:
