Álomfejtés: Két ló – szalmakalodában

Egy erdőben járok, pontosabban egy ösvényen az erdő szélén, amelytől balra az erdő, jobbra a szántás van. Az erdőben vadászok vannak mindenfelé. Sorban ülnek, én pedig közöttük járkálok, a soraik között. Valami vadászverseny van, amelyben én nem veszek részt. Csak én is ott vagyok. Ők vadászlesen vannak, ez afféle passzív vadászat. Azt a vadat ejtik el, amelyik eléjük kerül.

Két kép merül fel:

– az egyik egy fiatal kölyökkutya,

az egyik vadász mögött van, nyilván vadászkutyát akarnak nevelni belőle;

– a másik pedig két ló, egymás mellett állnak, nehéz leírni, miben álltak úgy, hogy csak a fejük látszott ki. A hideg miatt valamiféle szalmából készült testbe, kalodaszerű testbe voltak beletéve. De ez a szalmamicsoda csak a testük egyik felét védte, úgy is mondhatnám, belső felüket elválasztotta egymástól, a külső fele mindkettőnek szabad volt. Álmomban is elcsodálkoztam a látványon. Annyira, hogy felébredtem.

Kedves Ruth!

Azt gondolom, az álom üzenete a két lóban van. Bár nyilván a kölyökkutya is fontos – főleg, ha mindkettő és is vagyok. Kérem, ne nevessen ki, de azért írom meg az álmomat, mert úgy érzem, összefügg azzal, hogy néhány napja hátulról belém hajtottak, amikor a kislányommal mentem Budán. Szerencsére az én kocsimon csak karcolás esett, a mögöttem jövő kocsija igen megrongálódott. A kislányommal sem történt baj. Vétlen voltam, a mögöttem jövő kocsi csúszott meg a vizes úton, de én mégis úgy érzem, egy ilyen ütközés akkor is fontos jelzés, ha az ember megússza. A feleségem otthon kiingázta ezt a történést, a 34. hexagram jött ki:

villám a menny fölött

erőteljes tevékenység és mozgás,

amely önuralom hiányában hamis

útra visz.

A harmadik vonal figyelmeztetés arra, hogy szellemi erőket kell alkalmazni, fizikai úton veszély leselkedik.

Visszatérve az álmomra: bár hátulról ütköztek nekem, én olyan nyugalomban hajtottam, mint amilyenben a vadászok voltak a lesben.

Ez a tudatom.

De a tudattalanomban mégis csak kellett lenni valaminek, ami miatt belém jöttek. Ön talán érti, mit kapiskálok.

Azt gondolom, hogy az álom a tudat/tudattalan ütközetéről szól. De mi ütközik mivel? Az erdő és a szántó is ezt fejezi ki, az ösvény, amelyen haladok, nyilván az én viselkedésem. És a két ló: ez is lehet a tudat/tudattalan, vagy az animus/anima, vagy a feleségem és én, esetleg a cselekvés és várakozás. De hogy miért van köztünk szalmakaloda, ezt nem értem egészen világosan.

Ámbár, való igaz, hogy egy éve, amióta a gyermekünk megszületett, kicsit eltávolodtunk egymástól. A gyerek körül forog az életünk éjjel-nappal. Sokat sírt, rengeteget virrasztottunk vele, és sokszor igen-igen lemerültünk.

Ez lenne a szalamakaloda?

Üdvözlettel életem 34. esztendejéből:

Győző

Kedves Győző!

Nagyon jól kapiskál. Úgy vélem, amikor egy ilyen ősi latin kifejezés is felbukkan – capiscere = sejteni, megérteni kezdeni –, valami ősi tudást is felszínre hoz. Jelen esetben ez az ősi tudás önlelke, saját tudatos és tudattalan lélekrészének kapcsolata, dinamikája, ütközete.

Csodálatosak a megközelítések, mármint az ingázás, a hexagram és a szimbólumok, a tao vu-wei elvére való utalás vagy a zen pillanat. De a lényeg úgy néz ki, valóban, a két ló egymástól szalmakalodával elzárva. Mert nyilvánvaló, a két ló a házaspár, maga és a felesége, a vadászmezőn állnak egymás mellett. Eltávolodásuk egymástól a saját maguktól való eltávolodást jelenti.

A gyermek megszületése minden házaspár életében annyira megváltoztatja a dinamikát, az erőviszonyokat, hogy a férfi- és női szerep átstrukturálása nem történhet mindig spontán módon. De ha megértik, hogy kapcsolatukban saját Holdjuk és Napjuk fényszöge fejeződik ki, ölt külső formát, a visszatalálás egymáshoz – azaz önlelkéhez – nem lesz nehéz.

Igen érdekes, hogy a lovakat elválasztó anyag szalma. Többféle jelentést hordoz:

– a lényegétől, a terméstől, a magtól megfosztott pelyva, súlytalan dolog,

– Mint természetes anyag, a káros sugárzásokat kivédi. Ebből a felismerésből fakadhatott a szalmazsákok készítése, amelyen aludtak az emberek, és a házak szalmateteje.

Az inga valóban a tudatos és tudattalan lélek között közvetít: fölöttem az ég, alattam a föld, gerincünk a létra. A 34. hexagramban a menny alul van, tehát nem természetes helyén, hanem megfordítva. A villám felül a helyén van. A szellemi erőkre és önuralomra való utalás azt is tartalmazza, hogy a kettőjük elszigeteltsége a kislányra nézve is veszélyes. Az álom inkább passzív hangulata, hiszen alig történik valami, valóban inkább afféle vadászles, várakozás. Maga a vadászversenyben nem vesz részt, csak sétál a vadászok között. Vagyis megfigyelő pozícióban van, a nem-cselekvés hatalma csak azzal a holtbizonyos tudással együtt képes érvényesülni, amely a tettek kellő idejét is alkalmazni képes. Úgy, ahogyan a valóban jó vadászok éber figyelmüket működtetik.

Az erdő az identitáskeresés ősi színtere, a tudattalant jelképezi, a szántó, a megművelt terület a tudatot.

Az ösvény pedig maga az éber figyelem, amely alkalmassá teszi számunkra a pillanat valóságának megragadását, vagyis az átélést és felismerést.

Fotó: Shutterstock