Álomfejtés: Áprilisi bolondság

Esküvőre készültem hajdanvolt férjemmel, hosszú, rózsaszín ruhában és gyönyörű magas sarkú szandálban. Keveredett az időpont: 7 és 11 óra szerepelt. Akkor kellett indulnunk a templomba. Hét óra előtt öt perccel rápillantottam az órámra, és rémült kapkodásban kezdtem öltözni. Közben berohantam a mellékhelyiségbe, ahol én egy bőröndben tartottam a pénzemet. De ott marcona alakokat találtam, akik ellopták. De az idő rövidsége miatt nem lehetett az ügyet tisztázni.

A templomban kellett volna pénzt adni, ötezresekre gondoltam, tehát ellopták. Anyámhoz folyamodtam, aki elég gyorsan igyekezett előhozni a márkáját. Hajlandó volt ideadni. Bonyolultan volt becsomagolva egy nejlonzacskóba. Először azt hittem, a perforációk mentén kell letépnem a tasakból, hogy a pénzhez jussak, de kiderült, hogy kötegekben van és azt kell kihúzni. Végre begyűrtem a táskámba egy pénzt. Beleléptem a gyönyörű szandálomba (ilyet szeretnék most venni magamnak) és indultunk a templomba, ahol már elharangozták a várakozási időt. Karonfogva mentünk be. Rajtam sötét szemüveg volt, semmit sem láttam. Exférjem óvott, nehogy nekimenjek valaminek.

Kedves Ruth!

Ez az április elsejei álmom igazi bolond tréfának tűnik, hiszen én már több mint húsz éve elváltam a férjemtől. Nem is voltam boldog vele igazán. Talán percekben mérhető a jó élmény ideje, amelyet vele éltem és csak néhány alkalomra. Igaz, hogy sok fájdalmat okozott, de én úgy érzem, már túljutottam az egész histórián.

Igen fiatalok voltunk, húszévesek, amikor összekerültünk. Hamar fellobbant a szerelem, vagy legalábbis annak éreztük. Valami nagyon közös volt bennünk, hiszen akkor nem házasodtunk volna össze röpke egy hónapos ismeretség után. Valóban szép templomi esküvőnk volt, megadtuk a módját.

De azután jöttek a fekete idők. Ő egy koholt ügy kapcsán börtönbe került. Igaz, csak néhány hónap vizsgálati fogság volt az egész, de mindez házasságunk első évében, amikor már a fiunkat is vártuk. De amikor kijött a vizsgálati fogságból, sokáig nem talált megfelelő munkát. Majd tanulni kezdett a bölcsészkaron nappali tagozaton. Őt az apja tartotta el, én pedig hamar dolgozni kezdtem. A fiamat bölcsődébe, óvodába hordtam. Mire ő lediplomázott, már sehol nem volt a hajdani lelki rokonság. Csaba, a fiunk, 12 éves volt, amikor elváltunk. Én esti egyetemen végeztem el a szociológia szakot. Csabát lényegében egyedül neveltem fel. És persze mindez megtűzdelve megalázó és gusztustalan nőügyekkel.

Mi volt jó: A fiamat nagyon szeretem. Ő azért persze nem teljesen érti a mi kapcsolatunkat. Két unokám is van. És még mindig dolgozom. De hogy miért álmodok én olyat, hogy esküvőre megyek vele! Ez elég megfoghatatlan számomra.

Ámbár, ha visszaperegne az idő – ami természetesen soha nem történhet meg –, gondolom, ugyanígy zajlana minden. Hiszen akkor egy rövid időre igen összevillant a mi komplikált lelkünk. Igaz, a szülei meglehetősen ellenségesek voltak velem. Azt éreztették, hogy én vagyok a gaz csábító, aki az ő egyetlen kisfiacskájukat ilyen nehéz helyzetbe hozom. Talán ez is a „sötét szemüveg” mögött van, amit Ön jobban kiolvas az álomból, mint én.

Üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!

Valami, ami nem történhetett másként, mégsem lett igazán jó végkifejlete – ez éppen elég ok arra, hogy annyi idő után visszamenjen a kezdetekhez és megpróbálja elvarrni a felfejtődött szálakat a fonákon. Mert valami felfejtődött, mivel

– marcona alakok elvették a pénzét, mégpedig oly módon, hogy nem lehetett tisztázni;

– anyjától kellett pénzt kérnie, aki külföldi pénzt ad, márkát;

– és a végén nem lát semmit az egészből, mert sötét szemüvege van.

Talán a cipő, mint a továbblépés eszköze, amelyet most éppen venni készül, segít túllépni az egyhelyben topogáson. Mert azon, hogy a kapcsolat egy nagy ígéret volt, ami nem vált valóra, bizonyára nem könnyű túllépni.

Ezek a következők:

1. saját lelki éretlenségünk, kiforratlanságunk,

2. a családpatológia,

3. a történelmi helyzet.

Nos, a rövid levél utalásaiból úgy tűnik, hogy az Önök egy hónap alatt tető alá hozott házasságában mindhárom ok felütötte a fejét valamilyen mértékben. Hiszen mindketten továbbtanulási stádiumában voltak életüknek, exférje anyuci elkényeztetett egykéje, és a börtön! Lehet, hogy ez tette szociológussá Önt?

Soraiból úgy tűnik, nem kötött újabb házasságot, és hogy fiát, unokáit nagyon szereti. És noha a férjét apósa kitaníttatta nappali egyetemen, Ön is szerzett egyetemi diplomát, támogatás nélkül. Viszont a márka, amelyet édesanyja habozás nélkül ad Önnek, akár az anyaság védjegye lehet. Hiszen nem lírát kap, dollárt vagy rubelt, hanem márkát.

Szerepel még két szám is az álmában, a 7 és a 11. Minden bizonnyal életkori vonatkozása is van. Ezekben az időkben életében kellett valami olyan dolognak történnie, amely analógiában áll a házasságkötés idejével, amikor igen sok szál futott össze. Hangvételéből én is úgy éreztem, hogy harag vagy keserűség nincs Önben. De ha újból esküvőre készül, akkor még vannak látnivalók igen különös élettörténetében. Exférje figyelmezteti, el ne botoljon a sötétben.

Fotó: Shutterstock