Aranyeres bántalmak
Az aranyeres csomó (nodus haemorrhoidalis) a végbél (rectum) legalsó szakaszának vénás tágulása. A visszértágulásos megbetegedések közé sorolható egyik kórfolyamat (l. lapunk előző két számának Fitoterápia rovatában), a tájanatómiai, szerkezeti, élettani, kórélettani sajátosságok mellett az is jellemző az esetek nagy részében, hogy a visszerek (vena) mellett a verőerek (arteria), illetőleg azok vékony elágazásai (arteriola) is érintettek.
A nyálkahártya alatti duzzadó szakasz (corpus cavernosus recti) megduzzad, ami a további kórfolyamat kezdetét jelentheti.
A végbél visszereinek (vena rectalis) elágazásai (venula) károsodnak elsősorban. A visszeres vérnyomás emelkedhet, vértolulás (congestio) is fenntartja a kórfolyamatot.
A végbél nyílása (anus) feletti szakasz lobosodása, a visszerek tágulása vérzéseket okozhat. A kórfolyamat kezdeti szakaszában kialakulnak a megbetegedés tünetei.
Mindez az ún. belső aranyerek kialakulására vonatkozik.
A „külső aranyeres csomók” kezdettől fogva, tehát már a kórfolyamat elején láthatók. A vénák falának megrepedése (ruptura) következtében bőr alatti vérömleny (haematoma) jöhet létre, az aranyeres csomó is felnyílhat (interruptio), ami székletürítéskor vérzést okoz.
A végbélnyíláson belüli kórfolyamat kezdeti szakaszában még csak alig látható kidudorodás, de később előesik (prolapsus ani), ami főleg székletürítés után észlelhető, mert utána visszahúzódik vagy ujjal visszahelyezhető a végbél nyílásán belülre (repositio). A kórfolyamat további szakaszában ez a visszahúzódás vagy visszahelyezés már nem lehetséges. Fellép erősebb vérzés.
A székleten a vér világosabb, mint a vérvétel alkalmával „lecsapolt” vér.
Ebben a szakaszban felléphet viszketés (pruritus ani), előrehaladott állapotban nyákos váladék képződik, illetve távozik. Tartóssá válik a helyi nyomásérzés, esetenként égető fájdalom (rectalgia). Az időközben kialakult vagy fokozódó gyulladás, vértolulás (congestio) mellett gyakran lép fel a végbél környékén ekcéma, elhanyagolt betegnél fekélyképződés (ulceratio) is.
A vérzés ekkor már minden székletürítéskor jelentkezhet, a vér mennyisége is fokozódhat.
A súlyosabb szakaszok létrejötte, illetve a szövődmények megelőzése, elkerülése céljából a kezelést minél korábban ajánlott megkezdeni, főleg akkor, ha a családi előzmények is hajlamra utalnak.
A gyógyszeres kezelés mellett jelentős szerepe van az életmódnak, az étrendnek, a személyi higiénének.
Akárcsak a lábszár panaszainak esetében, a rendszeres napi séta (30–60 perc, illetőleg 2–4 kilométer) mindenképpen ajánlott. Főleg a panaszok, tünetek fellángolásakor ellenjavalltak az erősen fűszerezett ételek, amelyekről fokozatosan le lehet szokni. Le kell mondani a szeszes italok fogyasztásáról is, mindenképpen legfeljebb mérsékelt használatukat engedélyezi a kezelőorvos. Ajánlott a fürdés vagy zuhanyozás naponta. Ülőfürdő napi gyakorisággal ajánlott, ne legyen túl meleg. Hozzáadhatók növényi kivonatok.
A széklet rendszerességének, állományának szabályozására ne használjunk olyan hashajtót, amely alhasi vérbőséget okoz (antranoidtartalmúakat), ami nem zárja ki jótékony hatásukat homeopátiás hasonszerként a különleges előállítási mód miatt (erre még visszatérünk).
Az aranyeres bántalmak tünetei fokozódnak hosszabb ülés során.
A szakorvosi vizsgálat, az elkülönítő kórismézés (differential diagnosis) a gasztroenterológus belgyógyász és a proktológus hatáskörébe tartozik. A családorvost tájékoztatni kell az esetleges vérzésekről. Vérszegénység (anaemia) megállapításakor gondolnunk kell az emésztőrendszeri vérzések lehetőségére. A kezelésre vonatkozólag az értanász (angiológus) szakorvos, a vénás megbetegedésekre szakosodott belgyógyász (phlebologus) is jó tanácsokkal láthatja el a beteget. A kezelés rábízható homeopátiás szakképesítéssel rendelkező orvosra is.
Amennyiben mindezek után az állapot nem javul, szükségessé válhat a műtéti beavatkozás.
A homeopátiás kezeléstől eredményt várhatunk a kórfolyamat első tüneteinek megjelenésétől kezdve.
A nagyszámú homeopátiás kezelési lehetőség közül elsőként emeljük ki a lábszár visszeres megbetegedései során növényi gyógyszerként bemutatott vadgesztenyét (Fitoterápia c. rovatunk keretében a lap előző két számában).
AESCULUS HIPPOCASTANUM. Aranyeres bántalmakban minden fellángolásban ajánlott, majd a panaszok enyhülése vagy megszűnése után még néhány hétig. A cseppek adagolása esetén D3-D6 naponta 3-szor 20-20 csepp kevés vízben. Lenyelés előtt néhány percig a szájban tartjuk.
Tünetmentes vagy tünetszegény időszakban fenntartó kezelésként minden hónap első 10-20 napjában naponta 2-3-szor 10-10 cseppet.
Előnyei közé tartozik, hogy más hasonszerrel társítható, ezek közül bevált az ARNICA és/vagy a COLLINSONIA.
Részletesebb ismertetésük lapunk következő havi számának Homeopátia c. rovatában.
