Gyomorhurut 2.

Az előző szám­ban is­mer­te­tett két ás­vá­nyi ere­de­tű ho­me­o­pá­ti­ás ha­son­szer után nö­vé­nyi készítmé­nyek kö­vet­kez­nek. Ada­go­lá­suk a ki­ke­zelt be­te­gek­nél in­do­kolt a vissza­esé­sek, ki­újulások (re­ci­di­va) megelőzése cél­já­ból.

NUX MOS­CHA­TA (a sze­re­csen­dió­fa, Myris­ti­ca fra­grans ter­mé­sé­nek mag­ja). Ne­ve­zik muskátdiónak is. A Dél­ke­let-Ázsiá­ban ho­nos fát több he­lyen ter­mesz­tik. A mag (ami te­hát nem „dió”) és a fe­lü­le­tén ta­lál­ha­tó roj­tos mag­kö­peny, a Ma­cis vagy „dió­vi­rág” fű­szer­ként hasz­nált.

He­veny gyo­mor­hu­rut (gast­ri­tis acu­ta), a gyo­mor és a nyom­bél nyál­ka­hár­tyá­já­nak gyul­la­dá­sa (gast­ro­du­o­de­ni­tis), to­váb­bá a Ro­em­held tü­ne­tegyüt­tes (gast­ro­car­dia­lis syndro­ma) ké­pe­zik a fő ja­val­la­tot. Utób­bi főleg fér­fiak­nál lép­het fel.

A re­ke­szi­zom (di­aphrag­ma) ma­gas ál­lá­sa miatt nyo­mást gya­ko­rol a szív­re. Oka puf­fa­dás, felfúvódás. A be­teg pa­na­szai alap­ján a szív meg­be­te­ge­dé­sé­re le­het­ne kö­vet­kez­tet­ni, ezért döntő sze­re­pe van a ki­vizs­gá­lás­nak, majd a meg­fe­le­lő ét­rend biz­to­sí­tá­sá­nak, a has­puf­fa­dás megelőzése cél­já­ból, a fo­ko­zott gáz­kép­ződés el­ke­rü­lé­sé­re (me­te­o­ris­mus, fla­tu­len­tia). Bi­zo­nyos át­fe­dé­sek le­het­nek re­kesz­sér­vek ál­tal oko­zott pa­na­szok­kal is.

A ho­me­o­pá­ti­ás ke­ze­lés szó­ba jö­het tü­ne­ti eny­hí­tés (pal­lia­tiv) meg­ol­dá­sa­ként a ki­vizs­gá­lás időszakában, vagy ha a túl nagy koc­ká­zat miatt a mű­té­tet el­ha­laszt­ják.

A be­teg­re gya­kran jel­lem­ző, hogy túl ér­zé­keny kül­ső in­ge­rek­re, pél­dá­ul fény­re, sza­go­kra, érintés­re. Ilyen irá­nyú tü­ne­tei, pa­na­szai ál­mos­ság­ba csap­hat­nak át. Ke­délyál­la­po­ta amúgy is csa­pon­gó, van, ami­kor feltünően jó­ked­vű előző pa­na­szos han­gu­la­tá­tól el­té­rő­en, de az­tán hirtelen el­szo­mo­ro­dik, eset­leg sí­rás kör­nyé­ke­zi, ag­gá­lyai re­mény­te­len­sé­get tü­kröz­nek.

A nyál­ka­hár­tyák szá­ra­zak. Puf­fasz­tó ét­el fo­gyasz­tá­sa után pa­na­szai fo­ko­zód­nak, mi­ként hi­deg, sze­les idő­ben is, ám csök­ken­nek me­leg­ben, szá­raz idő­ben. Gya­kran vissza­utasít ét­ele­ket. Lerom­lott ál­ta­lá­nos ál­la­pot­ban nem táp­lál­ko­zik meg­fe­le­lő­en.

A Nux mos­cha­ta el­ső­sor­ban idő­sebb be­te­gek ha­son­sze­re (ge­riat­ri­cum).

Ada­go­lás: D2 – D4.

Amennyi­ben nem ta­lá­lunk mó­dot oki ke­ze­lés­re vagy nem ja­vallt olyan be­avat­ko­zás, amely fiata­labb kor­ban ja­vall­ha­tó le­he­tett vol­na (her­nia hia­tus és egyéb re­kesz­sér­vek ese­té­ben), állapo­tá­nak meg­fe­le­lő tü­ne­ti ke­ze­lés­re be­vál­hat a Nux mos­cha­ta.

PHEL­LAND­RI­UM (a bor­gyö­kér vagy me­tély­kó­ró ma hasz­nált tu­do­má­nyos ne­ve OE­NANT­HE AQUATI­CA. Gya­ko­ri víz­par­ti, mo­csá­ri er­nyő­svi­rág­za­tú nö­vé­nyünk. Ter­mé­sét hasz­nál­ják hasonszer­ként).

Gyo­mor­hu­rut­ban, emész­té­si za­va­rok­ban. A be­teg gya­k­ran szen­ved lé­gú­ti pa­na­szai miatt is, ilyen­kor re­kedt, is­mé­tel­ten nát­hás. Több kü­lön­bö­ző ét­el­hez hoz­zá sem nyúl, azok hány­in­gert vált­hat­nak ki ná­la. Mell­ka­si szú­rós fáj­dal­ma­kra pa­nasz­ko­dik.

Ada­go­lás: D2 – D4 na­pon­ta 2-3-szor ét­ke­zé­sek előtt fél órá­val, egy órá­val.

PUL­SA­TIL­LA (a kö­kör­csin­fa­jok kö­zül a Pul­sa­til­la pra­ten­sis ne­vű faj vi­rág­zás­kor gyűjtött, föld felet­ti ré­szét hasz­nál­ják a ho­me­o­pá­tiá­ban. Ma­gyar­or­szá­gon min­de­gyik kö­kör­csin­faj vé­dett!).

Nő­gyó­gyá­sza­ti pa­na­szok­ban fon­tos ha­son­szer (polychrest, synchrest).

Zsí­ros ét­elek fo­gyasz­tá­sa után ala­kul ki gyo­mor­hu­rut telt­ség ér­zé­sé­vel, ilyen­kor nem szom­jas, de ké­sőbb fo­lya­dé­kot kí­ván. Fel­ha­si pa­na­szok, ét­ke­zés után órák hosszat gyom­rá­ban nyo­mást érez, „mint­ha kő len­ne a gyom­rá­ban”. Hány­in­ger is fel­lép­het.

Időn­ként a leg­kü­lön­bö­zőbb ét­elek mér­ték­te­len fo­gyasz­tá­sa után rosszul­lét­ről pa­nasz­ko­dik.

Pa­na­szai csök­ken­nek sé­ta köz­ben, friss le­ve­gőn. Fá­zé­kony sze­mély, de tü­ne­tei fo­ko­zód­nak meleg­ben.

Al­ka­ti­lag vi­lá­gos bőrű, szőke, kék sze­mű. Sze­líd ter­mé­sze­tű, de ke­délyál­la­po­ta is­mé­tel­ten változ­hat egy nap le­for­gá­sa alatt is. Lel­ke­sen ra­jong sok min­de­nért, de könnyen meg­bánt­ha­tó, sér­tő­dé­keny.

Ada­go­lás: D4 – D6 – D12. Az ada­go­lást aján­la­tos reg­gel meg­kez­de­ni, éh­gyo­mor­ra, majd délelőtt és dél­után meg­is­mét­el­ni ét­ke­zé­sek kö­zött.

NUX VO­MI­CA (a Strychbos nux-vo­mi­ca mag­ja). Erős ha­tá­sá­ra utal ne­ve: eb­vész­mag. Előfor­dul tü­kör­for­dí­tás­ban „hány­ta­tó dió” né­ven is. A fás­szá­rú, ázsiai tró­pu­si kú­szó cser­je na­rancs­ra emlékez­te­tő ter­mé­sé­ben ta­lál­ha­tók ko­rong ala­kú mag­jai, te­hát a név­ben sze­re­plő „dió” té­ves kife­je­zés.

Az előzőleg is­mer­te­tett ha­son­szer után azért em­lít­jük meg, mert szin­tén igen szé­les kör­ben alkal­maz­zák a ho­me­o­pá­tiá­ban, de el­ső­sor­ban fér­fiak­nál. A sok ja­val­lat kö­zött sze­re­pel a he­veny és az idült gyo­mor­hu­rut (gast­ri­tis acu­ta, gast­ri­tis chro­ni­ca) és a sze­szes ita­lok ál­tal ki­vál­tott, illetőleg fenn­tar­tott gyo­mor­hu­rut. Sor­oza­tunk­ban a Nux vo­mi­ca már sze­re­pelt, to­váb­bi javallataira visszatérünk.