Köhögés 3. rész

A köhögéses beteg kezelésére használt hasonszerekről előzőleg számoltunk be (l. lapunk idei júliusi és augusztusi számában). A köhögésről szóló ismertetést megszakítottuk, hogy megemlékezzünk HAHNEMANN érdemeiről születésének 250. évfordulóján. Őt tekintik az egész világon e gyógyászati irányzat megalapítójának és a kezelési módszer kidolgozójának (l. szeptemberi és októberi számainkat, továbbá jelen írásunk első felét). A HAHNEMANN-i GYÓGYMÓD általános jellemvonásait folyamatosan ismertetjük ebben a részben is.

Ezek közé tartozik a beteg hasonszerének (simileremedium) megállapítása, amely egymagában (monokomponensű vagy simplex készítmény) nemcsak a kezelést szolgálja, hanem a beteg főbb jellemvonásait is mutatja. Tehát ha DROSERA-val kezeljük a beteget, akkor nem soroljuk egy adott kórtani csoportba, hanem a beteget is DROSERA névvel illetjük. A hangsúly nem csak a vizsgálatakor észlelt betegségén (panaszain) van, ha nem a betegen, minden téren.

Nem az egyes megbetegedések állnak előtérben, hanem figyelembe vesszük a beteg alkatát, közérzetét, szokásait, környezetét és minden panaszát. Fontos a tüneteket enyhítő vagy – ellenkezőleg – a kiváltó, illetőleg fokozó körülmények szerepe is. HAHNEMANN a kezelés megállapításakor a fentiekben felsorolt minden körülményt magában foglaló egyetlen hasonszert jelölt meg.

A homeopátiás kezelés esetében is természetesen gyakori, hogy a hasonszer nem foglalja magában mindazt, ami az egyénre jellemző. Ilyen esetben a hasonszer tulajdonképpen inkább nevezhető „a leghasonlóbb szernek”. Ma tekinthetnénk az alap kezelés gyógyszerének, amely részben a diagnózist is jelenti. (Tehát az ingerköhögés helyett a beteg megjelölésére a hasonszer nevét használjuk: DROSERA.) Ez társítható még egy alkati vagy egyéb hasonszerrel.

A homeopátia nevezéktanában, nyelvezetében a „gyógyszerkép” helyett napjainkban „betegkép” szerepelne a szövegben. A homeopátia gyógyászati irányzat 200 éves fennállása és jelenlegi elterjedése során az alapító gyógyászati rendszerét tanítványai és követői folyamatosan bővítették. Nemcsak új hasonszerek kerültek be az eredeti „materia medica”-ba, szemléleti változások is történtek. Mindezek folyamatosan nem csak bővítették a HAHNEMANN-i homeopátiát (nevezik klasszikus homeopátiának is), hanem részben módosították. A legelterjedtebb változások jelentős része igyekszik több szempontból közeledni a jelen orvoslásához (klinikai homeopátia).

A változások között szerepel a nagyobb számú szert („remedium”) tartalmazó ún. komplex vagy kombinált készítmények előállítása. Ez a folyamat HAHNEMANN halála után indult el, és ebben nagy szerepük van a homeopátiás gyógyszergyáraknak.

Az eredeti homeopátián belül végbement változtatások jelentős mértékben Hans-Heinreich RECKEWEG nevéhez fűződnek. Az idén emlékeznek megszületésének 100. évfordulójáról (1905-1965). Orvos volt, gyár- és kórházalapító.

A RECKEWEG által kidolgozott módszert homotoxikológiának nevezik. Az elnevezés két szótagja, hasonlósága miatt zavart kelthet a homeopátia műszó egyik betűje miatt.

A homotoxikológiai gyógyszerek gyakran szerepelnek „biológiai gyógyszerek” néven. Használják az antihomotoxikum elnevezést is.

A biológiai gyógyszer kifejezés nyilvánvalóan általánosabb jellegű, tehát gyűjtőnévnek tűnik. Ezeket a készítményeket a következőképpen jellemezhetjük: sok komponensű gyógyszerek, amelyek készítési módja alapján homeopátiásak ugyan, de gyakran nem tekinthetők hasonszereknek. Ennek egyik magyarázata, hogy rendeltetésük sok esetben eltér a homeopátiás gyógyászat célkitűzéseitől. Erre utal a „toxikus” szó, mert jórészt a szervezet ún. méregtelenítésére használják.

Példaként kiemelünk egyetlen összetett készítményt, amelyet köhögés esetében használnak. Ez a HUSTEEL cseppek tartalma: Arsenum judatum (arzén-jodid), Belladonna (maszlagos nadragulya), Scilla (tengeri hagyma), Cuprum aceticum (réz-acetát), Ceusticum Hahnemanni (kálium-hidrogénszulfáttal kezelt mész).

Az egyes remediumok jellemzése után soron következő számunkban további komplex készítményeket és egyes összetevőiket ismertetjük.

A gyógyszergyárak által kidolgozott összetett (több összetevőt tartalmazó készítmények) új korszakot jelentenek a gyógyászatban, ezen belül a homeopátiában is. A 19. század első feléig és a gyógyszeripar látványos fejlődéséig az összetett gyógyszereket is orvos rendelte. Az orvosi rendelvény, vagy egyszerűbb, elterjedtebb nevén „vény” (a köznyelvben a latin „recipe” szó rövidítéséből – „Rp.”- kialakult „recept”) előnyei közé tartozik, hogy az orvos által jónak látott „magisztrális vény” összetétele módosítható volt, a kezelés eredményétől függően. Ma lényegében véve ez történik a gyári ún. specialitások esetében, amikor az orvos több monokomponensű gyógyszert ír fel.

A receptúra, tehát az orvos által írt vény alapján a gyógyszerész által elkészített gyógyszer az utóbbi évtizedekben átadta helyét a specialitásoknak. Receptúra mindenhol van a világon, ahol gyógyszertár működik, de a forgalomnak általában kevesebb mint 10%-át képviseli. Fél évszázaddal ezelőtt ez az arány fordított volt.

Európa-szerte léteznek kizárólag homeopátiás gyógyszereket készítő patikák, a nagyobb gyógyszertárak helyiségeinek egy része szolgál erre a célra. Ez a helyzet is jelzi, hogy van lehetőség a homeopátia és a korszerű gyógyászat egymáshoz való közelítésére.