A kristálykoponyák tit­ka

 A ma­ja ha­gyo­mány azt tart­ja, hogy a kristálykoponyák az el­jö­ven­dő „idő­vál­to­zás” szent „tu­dá­sá­nak tár­ai”. Ma egy­re több kris­tály­ból ké­szült ha­lot­ti ko­po­nya tű­nik fel, és egy sze­mi­ná­ri­um elvég­zé­se után min­den­ki „kom­mu­ni­kál­hat” ve­lük.

A kristályko­po­nyák elő­ál­lí­tá­sa több ge­ner­áci­ót ölelt ma­gá­ba

Az el­ső is­mert kris­tály­ko­po­nyát Lu­ba­an­tun­ban ta­lál­ták meg, ami a mai Be­liz­nek fe­lel meg. Ez ak­kor ré­gé­sze­ti vi­lág­szen­zá­ció volt, de sen­ki sem volt ké­pes meg­ma­gya­ráz­ni, ho­gyan tu­dott va­la­ki egy ilyen ob­jek­tu­mot el­ké­szí­te­ni. Az ása­tá­sok­nál se­géd­ke­ző ma­ják le­gen­dái sze­rint ez a ko­po­nya sok ezer éves, és egy nagy­ra be­csült pap és ta­ní­tó fe­je sze­rint volt meg­for­mál­va, „hogy sa­ját tu­dá­sát örök­ké bent tud­ja őriz­ni”. Ezért en­nek a ko­po­nyá­nak „gyó­gyí­tó és ok­ta­tó ha­tá­sa van” – ál­lí­tot­ták. A leg­na­gyobb rej­tély még­is az volt, hogy ké­szít­het­ték el év­szá­za­dok­kal ko­ráb­ban a ko­po­nya le­ve­he­tő al­só áll­kap­csát. Ugya­nis a csi­szo­lás­nál ke­let­ke­zett vi­brá­ciók­nál egy ilyes­faj­ta vé­kony kris­tály nyom­ban szét­hul­lik. A ku­ta­tók a ko­po­nyán nem ta­lál­tak sem­mi­fé­le szer­szá­mok hasz­ná­la­tá­ra uta­ló nyo­mot, ami ki­zár­ta a leg­ke­mé­nyebb fém­szer­szá­mok hasz­ná­la­tát. A kris­tályt te­hát csa­kis kéz­zel mun­kál­ták meg, ami­hez csak a le­gegy­sze­rűbb esz­kö­zö­ket hasz­nál­hat­ták, mint a ho­mok, és eset­leg még réz­szer­szá­mo­kat is, mert ezek sem hagy­nak ma­guk után sem­mi­fé­le nyo­mot. Ezért a ko­po­nya elő­ál­lí­tá­sa több ge­ner­áci­ót ölelt ma­gá­ba – a ku­ta­tók sze­rint kb. 300 évet.

Nem is olyan ré­gen még úgy tud­tuk, hogy csak né­hány to­váb­bi pél­dány lé­te­zik szét­szór­va a vi­lág mú­zeu­mai­ban, mint pél­dá­ul a hí­res kris­tály­ko­po­nya a lon­do­ni Mu­se­um of Man­kind­ban. Sok in­di­án törzs­ről idő­köz­ben ki­de­rült, hogy a törzs tit­kos he­lye­ken „szent fe­je­ket” őriz. Sőt, a kristálykoponyák fel­tűn­tek Ti­bet­ben is, és sok in­téz­mény és ma­gán­sze­mély be­je­len­tet­te, hogy az ő tu­laj­do­nuk­ban is van­nak ilyen ob­jek­tu­mok, és ezek kö­zül so­kan meg­ad­ták az elér­he­tő­sé­gi le­he­tő­sé­gü­ket is.

Vi­lág­szer­te több mint 200 kris­tály­ko­po­nya lé­te­zik

A te­xa­si „Max” ne­ve­ze­tű ko­po­nyát pél­dá­ul egy ti­be­ti lá­ma hoz­ta el USA-ba. Egy má­sik ti­be­ti ko­po­nya pe­dig a Sot­heby’s ár­ve­ré­sén ke­rült pri­vát tu­laj­don­ba. Ma már tud­juk, hogy vi­lág­szer­te több mint 200 kris­tály­ko­po­nya lé­te­zik. Bár azt sem tud­juk pon­to­san, hogy ezek­ből me­lyik az iga­zi ős­ré­gi, és me­lyi­ket ké­szí­tet­ték csak eb­ben az utol­só év­ti­zed­ben.

Az anya­gu­kat te­kint­ve hegyi kris­tály­ból vagy drá­ga­kő­ből töb­bé-ke­vés­bé mű­vé­szi­en meg­for­mált kristálykoponyák még mai is a vi­lág leg­ti­tok­za­to­sabb je­len­sé­gei kö­zé so­rol­ha­tók. Ám kb. öt év­vel eze­lőtt az egyes in­di­án tör­zsek kép­vi­se­lői – fő­leg a ma­ják – meg­osz­tot­ták a kris­tály­ko­po­nyá­król szó­ló tu­dá­su­kat a kül­vi­lág­gal. A ma­ja pa­pok ál­lí­tá­sa sze­rint né­pük az eu­ró­pai em­ber meg­je­le­né­sé­nél meg­es­kü­dött, hogy ezt a tu­dást 500 évig ti­tok­ban fog­ja tar­ta­ni. 1997-ben vi­szont a dél- és észak-ame­ri­kai tör­zsek ta­lál­ko­zó­ján új­ra a nyil­vá­nos­ság előtt mu­tat­tak be ri­tu­á­lé­kat a ko­po­nyák­kal. Egy év­re rá a „Pe­ace El­ders” meg­bí­zá­sá­ból eze­ket a nyil­vá­nos cer­emó­niá­kat Nagy-Bri­tan­nia ősi drui­da he­lye­in mu­tat­ták be. Az iga­zi kristálykoponyák ha­tá­sá­ról meg­le­pő dol­go­kat le­het hal­la­ni. El­ső­sor­ban úgy hasz­nál­ják őket, mint ener­ge­ti­kai gyó­gyí­tó esz­közt. De ál­lí­tó­lag a tu­da­ta­lat­ti vagy az em­be­ri­ség em­lé­ke­ze­té­ben ta­lál­ha­tó in­for­má­ciók­hoz (az úgy­ne­ve­zett „Akas­ha kró­ni­kák­hoz”) is el le­het jut­ni a se­gít­sé­gük­kel, mert úgy mű­köd­nek, mint egy be­lé­pő kulcs.

Nem tudni, pontosan mikor készülhetett

A már em­lí­tett – el­ső­ként meg­ta­lált – be­li­zi kris­tály­ko­po­nyá­nak erős pi­e­zo­elek­tri­kus tu­laj­don­sá­ga van. Ez azt je­len­ti, hogy át­ala­kít­ja a nyo­mást vagy a dör­zsö­lést elek­tro­mos töl­tés­re. És az ilyen áram fo­lyá­si irá­nya eg­zakt mó­don meg­egye­zik a fe­jen át­ha­la­dó me­rő­le­ges ten­gely irá­nyá­val, és a te­tő­csúcs­tól a ko­po­nya bá­zi­sá­ig fo­lyik. Az alul­ról be­bo­csá­tott fény a kris­tály­ban úgy vál­toz­tat­ja meg irá­nyát, hogy a ko­po­nyát a sze­me­ken át hagy­ja el. Ez az ere­de­ti kris­tály ter­mé­sze­tes op­ti­kai ten­ge­lyé­nek kö­szön­he­tő, amely men­tén a fény gyor­sab­ban ha­lad, mint a kris­tály töb­bi ré­szé­ben.

A kristálykoponyák el­ké­szí­té­sé­nek az ide­jét sem le­he­tett a mai na­pig meg­ál­la­pí­ta­ni. A 90-es évek kö­ze­pén a lon­do­ni Bri­tish Mú­ze­um új­ra fel­ve­tet­te ezt a kér­dést. Hét kris­tály­ko­po­nyát vizs­gál­tak meg, és csak ket­tőn ta­lál­tak olyan nyo­mok­at, amik me­cha­ni­kus csi­szo­ló­esz­kö­zök­re utal­tak. De mi­vel ezek a nyo­mok ki­zá­ró­lag csak a fo­ga­kon vol­tak ta­lál­ha­tók, ez azt is je­lent­he­ti, hogy a nyo­mok csak a ké­sőb­bi utó­mun­kák­tól szár­maz­tak. Eköz­ben a ré­gé­szek meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy egy má­sik fej egy ugya­n­o­lyan ere­de­tű kris­tály­ból van, mint az a kris­tály­ke­hely, amit Me­xi­kó­ban ta­lál­tak, és ami bi­zo­nyít­ha­tó­an le­ga­lább 1000 éves.

Tu­do­má­nyos el­já­rá­sok­kal vizs­gál­ják

A kristálykoponyák tit­ká­nak meg­fej­té­sét a So­ciety of Crystall Skulls tűz­te ki cé­lul. A ko­po­nyá­kat tu­do­má­nyos el­já­rá­sok­kal vizs­gál­ják el­ső­sor­ban a szen­zi­tív ér­zé­kek alap­ján és a nyil­vá­nos­ság be­vo­ná­sá­val. A tár­sa­sá­got 1945-ben Nick No­ce­ri­no, az ame­ri­kai tit­kos­szol­gá­lat volt tag­ja ala­pí­tot­ta azu­tán, hogy mint ka­to­na Fran­cia­or­szág­ban egy ma­gán­tár­sa­ság tu­laj­do­ná­ban le­vő kris­tály­ko­po­nyát lá­tott. No­ce­ri­no 1993-tól sze­mé­lye­sen több mint 100 kü­lön­bö­ző ko­po­nyát vizs­gált meg. Ezek­ből vé­le­mé­nye sze­rint csak 14 au­ten­ti­ku­san ré­gi da­rab, a töb­bit ké­sőbb ké­szí­tet­ték.

Az ál­ta­la ala­pí­tott tár­sa­ság hon­lap­ján egy „ga­lé­riá­ban” 21 kü­lön­bö­ző kő­ko­po­nya ké­pe és leí­rá­sa ta­lál­ha­tó. Kö­zöt­tük azok is, me­lyek a lon­do­ni és pá­ri­zsi mú­zeu­mok­ban van­nak. De itt van a Mi­t­chell–Hed­ges-ko­po­nya és a ti­be­ti ere­de­tű Max ko­po­nya is, to­váb­bá a Sha-Na-Ra ko­po­nya, amit No­ce­ri­no sze­mé­lye­sen ásott ki, és amely ame­tiszt­ből van. No­ce­ri­no ál­ma, hogy 13 ere­de­ti kris­tály­ko­po­nyát gyűjt­sön össze, és se­gít­sé­gük­kel egy spe­ciá­lis ener­gia­kí­sér­le­tet vé­gez­zen el. Ez az ener­gia­mű­ve­let meg­ta­lál­ha­tó a ré­gi ma­ja le­gen­dák­ban. De em­lí­tik más in­di­án tör­zsek le­gen­dái is, és ezek a be­szá­mo­lók le­g­alább annyi­ra meg­döb­ben­tők, mint a tu­do­má­nyos kí­sér­le­tek ered­mé­nyei.

Má­sik di­men­zió­ból és egy má­sik csil­lag­ról jöt­tek

Don Ci­ri­lio ma­gas ran­gú ma­ja pap, az öre­gek ta­ná­csá­nak el­nö­ke egyi­ke azok­nak, akik szor­gal­maz­ták a ri­tu­á­lék be­mu­ta­tá­sát a nyil­vá­nos­ság előtt. Ő így me­sé­li el a ma­ja le­gen­dát: „Va­la­ha a ma­ják 13 kris­tály­ko­po­nya bir­to­ká­ban vol­tak, de ko­ru­król ők sem tud­tak sem­mit. A ko­po­nyák ál­lí­tó­lag a ma­ják négy mi­ti­kus ta­ní­tó­já­tól szár­maz­nak, olyan lé­nyek­től, akik egy má­sik di­men­zió­ból és egy má­sik csil­lag­ról jöt­tek.”

Az egyik ilyen hely Ti­bet, a má­sik Abo­ri­gi­nes Ausz­trá­liá­ban. Sze­rin­te a vi­lá­gon össze­sen 52 ere­de­ti kris­tály­ko­po­nya lé­te­zik. Ezek­ből ké­szül­tek hosszú-hosszú idő előtt az el­ső má­so­la­tok, amik a ma­ja tem­plo­mok te­te­jén vol­tak el­he­lyez­ve. Ha si­ke­rül össze­gyűj­te­ni 13 egy­más­hoz tar­to­zó ko­po­nyát (mert 13 ma­ja törzs lé­te­zik), és eze­ket egy kör­be he­lye­zik, a ko­po­nyák „éne­kel­ni” kez­de­nek.

Szi­vár­vány­har­co­sok jö­ven­dö­lé­se

A 13 ma­ja ko­po­nya le­gen­da, le­ga­láb­bis úgy, ahogy Don Ci­ri­lio el­mond­ja, és szo­ro­san össze­fo­nód­ott a nyu­ga­ti vi­lág­ban is is­mert szi­vár­vány­har­co­sok jö­ven­dö­lé­sé­vel. A jö­ven­dö­lé­sek a nyu­ga­ti vi­lág­ban már évek­kel eze­lőtt ezo­te­ri­kus cso­por­tok meg­ala­ku­lá­sá­hoz ve­zet­tek, hogy kul­tu­rá­lis és né­pe­ket át­öle­lő együtt­mű­kö­dés­re ösz­tö­kél­jék a spi­ri­tuá­lis be­ál­lí­tott­sá­gú em­be­re­ket. A szi­vár­vány­har­co­sok jö­ven­dö­lé­sei ugya­nis el­mond­ják, hogy a vi­lág összes val­lá­sá­nak és né­pé­nek egye­sül­nie kell ah­hoz, hogy a föld és az em­be­ri­ség szel­le­mét meg le­hes­sen gyó­gyí­ta­ni. A ma­ja kris­tály­ko­po­nya-le­gen­dák sze­rint vi­szont azért kell egy­mást meg­ta­lál­ni­uk a szi­vár­vány har­co­sai­nak, mert csak a föld összes né­pe lel­ki és spi­ri­tuá­lis igye­ke­ze­té­nek se­gít­sé­gé­vel le­het meg­is­mer­ni a kris­tály­ko­po­nyák tu­dá­sát.

Er­re a tu­dás­ra a 2012. év vé­gén lesz nagy szük­ség, mert ak­kor a szent ma­ja nap­tár sze­rint a mos­ta­ni 5126 éves kor vé­get ér, hogy „egy új kor ve­gye kez­de­tét”. De a kris­tály­ko­po­nyák szol­gál­nak majd ar­ra is, hogy a „Föld ne­vű űr­ha­jót új idők­be le­hes­sen kor­má­nyoz­ni”. Egy olyan idő­be, amit a ma­ja jós­la­tok a „ti­zen­há­rom ég­nek” ne­vez­nek.

Fotó: Adobe Stock