Szuperkoherencia: az emberiség túlélésének záloga

Kevés a világ megmentéséhez az, hogy egyezményeket kötnek a kormányok a szennyezéskvótákról és a fegyverkezés korlátozásáról, hogy a túlnépesedett országok az egykés családokat támogatják, és oldódott a feszültség a nagyhatalmak között. A tudományos szemlélet gyökeres megváltozására, gondolkodásunk és hozzáállásunk átformálására, teljes paradigmaváltásra van szükség, és arra, hogy helyreállítsuk a természet és az ember között megbomlott koherenciát – így vélekedik László Ervin professzor és a világ számos haladó tudósa, gondolkodója. László Ervin szerint kevés a szó: az ő kezdeményezésére alakult 1993-ban a Budapest Klub, korábbi hazai tudományos munkatársai, így Vitányi Iván és munkacsoportja közreműködésével, a Magyarok Világszövetsége segítségével. László Ervinnel a szuperkoherencia fogalmáról is beszélgettünk.

A munka a tiszteletbeli tagok felkérésével, a klub célkitűzéseinek meghatározásával, egy kiáltvány megfogalmazásával kezdődött meg. Elsők között csatlakozott a célkitűzésekhez például Yehudi Menuhin hegedűművész-karmester, Maurice Béjart balettművész és Göncz Árpád köztársasági elnök. A Budapest Klubnak ma mintegy hetven tiszteletbeli tagja között a világ meghatározó művészei, tudósai, gondolkodói foglalnak helyet, például a XIV. dalai láma, Paulo Coelho író, Deepak Chopra orvos-író, Jane Goodall etológus vagy Sri Sri Ravi Shankar spirituális vezető, az Élet Művészete Alapítvány megalapítója. Az elmúlt években a Budapest Klub nemzetközi hálózattá fejlődött, huszonnégy országban működik. E hálózatban a nemzeti klubok egymástól függetlenül, de egymással kapcsolatban állva  működnek világszerte, budapesti központtal. A hálózat minden egyes tagját egyazon cél vezérli. Minél szélesebb területeket átölelve létrehozni azt a kritikus tömeget, amely jelentőségteljes és tartós változást hoz a világban.

Önös érdekeinket a szuperkoherencia fölé helyezzük

‒ A koherencia az élő rendszerek azon tulajdonsága, amelyben a rendszert alkotó különálló elemek egymással kölcsönös kapcsolatban állnak, és folyamatosan együttműködnek  – magyarázza dr. Sági Mária, a Budapest Klub Alapítvány tudományos igazgatója.

‒ Szuperkoherencia esetén a kapcsolattartás és együttműködés nemcsak az adott rendszeren belül, hanem a rendszer és környezete között is megvalósul, létrehozva ezáltal a lehető legteljesebb szociális és ökológiai egységet. A természetben a tartósan fennálló élő rendszerek szuperkoherensek. A mai ember azonban önös érdekeit a szuperkoherencia fölé helyezi, így rendszeréből hiányzik a szociális és ökológiai együttműködés. Ha a természet törvényei nem érvényesülnek, a rendszernek buknia kell, ami az emberiség végét jelenti.

‒ A Budapest Klub legfőbb feladatának azt tartja, hogy újraszője a szuperkoherencia hálóját, ahol az egyén együttműködik legtágabb környezetének minden tagjával – tette hozzá Sági Mária.

Rendkívül összefogott és pontos diagnózist ad az emberi társadalom legújabb változásairól. A kiáltvány aláírásának huszadik évfordulóján Budapesten tartottak nemzetközi konferenciát december 3‒4-én. Ezen részt vett László Ervin profeszszor, aki a Természetgyógyász Magazin Karácsonyi Fesztiválján is felszólalt.

‒ Lehet, hogy a planetáris tudat utópia, de azt hiszem, minden ember lelkében benne van, mindannyian vágyakozunk a pozitív irányába – vélekedik Sági Mária.

‒ A globalizációnak és a humanizáció kultúrájának össze kell érnie és harmóniában lennie ahhoz, hogy a világunk harmóniában legyen. A közös nyelv pedig a szeretet: ez teszi lehetővé az egymás közötti kommunikációt és kapcsolatot.

Az evolúció együttműködésre ösztönöz

Bruce H. Lipton sejtbiológus professzor, a fejlődésbiológia doktora kutatásokat folytatott az epigenetika és az evolúció témakörében. Öt könyvet írt és számos előadást tartott többek között arról, milyen változásokat idézhetnek elő a gondolatok sejtszinten. Hogyan nyilvánul meg a hit teremtő ereje, milyen módon támasztja alá a kvantumfizika a spiritualitás és a gyógyulás összefüggéseit. Spontán evolúció című műve magyarul is megjelent. A Budapest Klub konferenciáján videoüzenetben szólalt fel, ennek lényegét idézzük. Az evolúció darwini elgondolása szerint véletlenek sorozatából jött létre a mai élővilág, a különböző spontán mutációt követően az életképesebbnek bizonyult egyedek kiválasztódásával.

Ez versenyt feltételez: az egyes egyedek a túlélésért ádáz küzdelmet folytatnak egymással, és az erősebb örökítheti tovább tulajdonságait. Ezzel szemben Lipton professzor álláspontja szerint az evolúció alapja nem a verseny, hanem a kooperáció, az élő organizmusok együttműködése. A verseny éppen hogy ellentétben áll az evolúcióval, amelynek során egyre komplexebb élő szervezetek jelentek meg.

Az emberiség, mint egyetlen egység

A fejlődés nem az egyes sejten belül jött létre – a baktérium és az ember egyetlen sejtjében éppen úgy körülbelül húszezer gén található –, hanem a sejtek társulása és együttműködése hozta magával. Minél bonyolultabb és fejlettebb ez az együttműködés, annál magasabb az élőlény tudatossági szintje. A sejtmembrán nem pusztán fóliacsomagolás a sejten, hanem információ átadását lehetővé tévő, arra szolgáló része. A sejt folyamatosan kommunikál a környezetével, és a sejtek csoportja más sejtek csoportjával.

Minél több ilyen kapcsolat, kommunikáció jön létre, annál fejlettebb tudatosságot találunk.

A betegség ezen egyensúly megbomlása, a sejtek kommunikációjának és együttműködésének zavara. Az emberi társadalom az emberek kommunikációja és együttműködése, éppen úgy, ahogyan a szervezetben a sejteké. Mindannyian egy sejt vagyunk csupán egy óriási szervezetben, az emberiség testében. Az emberiség úgy bonthatja le saját korlátait, hogy közösségeket alkot, és ezen közösségek egy szuperszervezetté, globális idegrendszerré állnak össze – másként elpusztul. Ez az új evolúciós kihívás és forradalom: az emberiség, mint egyetlen egység, mint közös kreatív elme kialakulása.

Fotó: Adobe Stock