Dr. Papp-féle makrobiotikus diéta

Annyiféle diéta van, ahány ember – állítja dr. Papp Zsófia belgyógyász-főorvos, akupunktőr. Természetesen bizonyos alapelveket el lehet különíteni, de a széles keretek közötti finomításokat mindenkinél másképp kell beállítani.

A cél az, hogy a sikeresen leadott kilók ne térjenek vissza, hiszen a jo-jo effektus, az évente többszöri kúraszerűen elért rohamos fogyás, majd visszahízás ártalmas a szervezetnek. Többek között ezért van szükség a diéta megkezdése előtt egy általános állapotfelmérésre.

Dr. Papp Zsófia azt mondja, a túlsúly általában azt szimbolizálja, hogy védekezési reflexként magunk köré vonunk egy ütközésgátló zónát. Az emberek a problémáikat és a félelmeiket aggatják magukra zsírpárnák formájában. A doktornő vizsgálata kiterjed a korábbi betegségeken és a vércsoporton túl a táplálkozási és az életvezetési szokásokra is. Például arra, hogy mennyit alszik a páciense és azon belül mennyit éjfél előtt. Sőt, az elhízás típusa és az álomtartalom között is van összefüggés. Ezért a doktornő kikérdezi a hozzá fordulókat, hogy szoktak-e álmodni, ha igen, akkor színes képeket látnak vagy fekete-fehéret, álmukban napi tevékenységüket folytatják-e, esetleg éppen ellenkezőleg, olyasmit csinálnak-e, amit ébren soha.

Amikor a komolyabb diéta mellett szükség van energiafeltöltésre is, akkor kerül előtérbe a makrobiotikus diéta, amely a tisztító hatás mellett feltölti a szervezetet. Amikor csupán szintentartásra van szükség, akkor az ételek elkészítésénél lisztet is használhatunk, súlycsökkentésnél ez kimarad. A makrobiotikus diéta alapját a gabonafélék jelentik. Méghozzá, mivel minden nap más bolygó hatása alatt áll, naponta eltérő, az adott nap energiájának megfelelő gabonaféle. A hétfőhöz a fehér és barna rizs, a keddhez az árpa, a szerdához a köles (esetleg mák), a csütörtökhöz a rozs, a péntekhez a zab, a szombathoz a hajdina és a kukorica, míg a vasárnaphoz a búza társul. Ezek többségét szemes vagy pehely formában használjuk fel, a búzánál lehetőség van a dara és a csíra, illetve a teljes kiörlésű formák beiktatására is. A napi öt étkezésből négy – a reggeli, a tízórai, az ebéd és az uzsonna – kötelező, elhagyhatatlan, csak a vacsorát nem fontos elfogyasztani.

A napi folyadékszükséglet kielégítéséhez ásványvizet, teakeverékeket, pi-vizet válasszunk. Az ásványvízhez néhány csepp „élő” citromot is facsarni kell. A gyógyteakeveréknél, a zöldteánál és a gyümölcsteáknál is fontos alapszabály, hogy nem szabad kényelmi szempontok miatt a filteres kiszerelést választani. A gyümölcsleveket sárgarépából, almából, narancsból, sütőtökből nyerhetjük.

Reggelire a 3-5 dl folyadékon túl édes kását készítünk: a napnak megfelelő „magot” zsiradék nélkül megpörköljük, majd vízben megfőzzük. Ízesítéshez lehet gyömbérport használni, illetve kevés sót. Az elkészült alapkását két egyenlő részre kell osztani, a második részre az ebédnél lesz szükség. A reggeli kása édesítéséhez-ízesítéséhez mézet, olajos magvakat, aszalt gyümölcsöket használhatunk. Az ízesítőknek, adalékoknak mindig páratlan számban kell lenniük. Hogy melyik fűszer (vanília, fahéj, szegfűszeg, ánizs, édeskömény stb.), illetve olajos mag, aszalt gyümölcs kap nagyobb hangsúlyt, azt mindenkinél eltérő módon a kezdeti általános állapotfelmérés dönti el.

Tízóraira lehet mézzel vagy barnacukorral ízesített, malátából és cikóriából főzött kávét inni. Az évszaknak megfelelő friss, élő gyümölcs kihagyhatatlan. Ugyancsak a gyümölcs alkotja majd az uzsonna gerincét is.

Az ebédet mindig nyers saláta fogyasztásával kezdjük, majd zöldségekből főzött levessel, főzelékkel, rakott, töltött, párolt vagy sült zöldséggel, esetenként mártással folytatjuk. Ilyenkor kell a reggeliről maradt fél adag kását is elfogyasztani ízlés szerinti, de megfelelő ízesítés után. (Dr. Papp Zsófia szerint például a legegyszerűbb verzió, ha pörköltalapot készítünk és arra dobjuk rá a kását.) Természetesen miként a reggelinél, itt is fontos szabály, hogy páratlan számú fűszert alkalmazzunk. Tilos a gyárilag előre kevert, komplex fűszerek használata, mert ezek adalékanyagokat is tartalmaznak.

Mint már említettük, a vacsora az az étkezés, amelyet elhagyhatunk. Ha ezt nehéz megállni, akkor mindenféleképpen együnk friss nyers salátát is. „Főételnek” választhatunk gyümölcsöt, zöldséget, krumplit vagy tésztát. A burgonyát héjában megsütjük vagy megfőzzük, meghámozzuk, karikákra vágjuk és olajban az eredeti térfogata felére összesütjük. A sütéshez minimum hétféle fűszert kell használni. A tésztát érdemes házilag gyúrni, tojás nélkül. De vehetünk bolti tésztát is, ezekből az olasz gyártmányokat, illetve a gyermelyi durumtésztát érdemes választani. A kifőtt tésztát ízesíthetjük olajos magvakkal, zöldséggel vagy gyümölccsel. Elsősorban az arányokra kell figyelni. Ha mennyiségre több a tészta, mint a zöldség-gyümölcs, az eredmény súlygyarapodás.

Néhány megjegyzés a diétás ételek elkészítéséhez.

Az ebédnél kipróbálhatjuk a következő receptet: étolajban megforgatjuk az általunk kiválasztott, szárított fűszereket, majd amikor illatuk szétnyílik, friss zöldfűszerekkel is meghintjük, végül hozzákeverjük a reggelről félretett gabonakását.

A zöldségféléket igen változatosan készíthetjük el. Rakott zöldségre tejföl helyett kukoricaliszttel sűrített zöldségturmixot vagy paradicsomszószt (friss, „élő” paradicsomból) öntünk. Sült zöldséget fűszeres gabonakásával készítsünk töltött zöldségeket (karalábé, paprika) készíthetünk hagyományos fűszerezéssel is. Tojás helyett sárgarépalével fogjuk össze és színezzük ételeinket. Zöldségfasírt esetén zabpehely vagy kukoricadara fogja össze a masszát.

Sárgaborsó liszttel zöld és száraz fűszerekkel, vízzel, sóval palacsintatészta állagú masszává keverhető. Rántás, prézli, tojás, liszt helyett ebbe a masszába mártsuk a zöldségeket és után forró olajba süssük ki őket.

Kiváló ételízesítő fűszerkeverék a gomasió, amellyel elérhetjük, hogy kevesebb konyhasót kell használnunk. Ezt az összeállítást otthon is el tudjuk készíteni. Négy összetevő mindegyikét egyenlő részben használva szükségünk van frissen őrölt szezámmagra, görög tengeri sóra, szárított petrezselyemlevélre és szárított zellerlevélre.