Apró egészségcsomagok a vadon termő bogyók

Az ősszel termő bogyós termések nem csak étrendünket színesítik, de egészségünk felett is őrködnek. Főként a vörös és kék színű festékanyagok értékesek. Minél több kék és vörös színű bogyót eszünk, annál védettebbek vagyunk az agresszív szabad gyökök támadásaival szemben. Ráadásul a bogyók finomak is, és az ilyenkor kapható – részben trópusi eredetű – gyümölcsökkel összehasonlítva kevesebb cukrot is tartalmaznak. A bogyók általában gazdagok csersavakban (procianidinekben) és az antociánok csoportjában tartozó növényi festékanyagokban is. Ez utóbbiak vízben oldódó festékanyagok, amelyek nem csak színesítik a bogyókat, de remek ízük kialakításában is részt vesznek.

Ma már sok helyütt kapható kisméretű aszalóberendezés, amelynek segítségével megkímélhetjük az értékes hatóanyagokat. Az aszalógépek kb. 40-50°C-os hőmérsékleten működnek – hasonló módon használhatjuk a légkeveréses sütőt is, ha 50 °C-ra állítjuk és az ajtaját résnyire nyitva hagyjuk az aszalás ideje alatt.

A bogyókról tudni kell, hogy leszedés után már nem érnek tovább, mint pl. az alma vagy a banán, ezért csak teljesen érett állapotban szabad szüretelni őket. Ez figyelmet és türelmet követel. A teljesen érett, lédús bogyókat óvatosan kell szállítani, és csak korlátozott ideig lehet őket tárolni. A szupermarketben vásárolt bogyókat gyakran éretlenül szedik le, hogy jobban bírják a szállítást és a raktározást. Pedig a fentiekben említett értékes hatóanyagok csak a teljesen érett bogyókban vannak jelen kellő mennyiségben.

A Superfood itthon is megterem

Ami a biológiai szempontból oly értékes szekunder növényi hatóanyagokat illeti, az itthon termő bogyók semmiben sem maradnak el a gyakran távoli országokból importált és méregdrágán kínált, szupertáplálékként (Superfood) hirdetett gyümölcsöktől. Szerencsére ismét egyre népszerűbbek a hazai termésű bogyós gyümölcsök, pl. a fekete szeder.

Időrendben haladva a sort a fekete berkenye, másik nevén arónia (Aronia melanocarpa) nyitja. Ez a növény a rózsafélék családjába tartozik, és Észak-Amerika keleti részén őshonos, ahol az indiánok ősidők óta fogyasztják táplálékként és orvosságként egyaránt. A növény fagytűrő képessége és rendkívül értékes hatóanyagai felkeltették az orosz botanikusok érdeklődését, aminek köszönhetően az arónia egykettőre elterjedt az egykori Szovjetunióban is. Innen jutott el más kelet- és kelet-közép-európai országokba, majd később egész Európába. Dísznövényként is megállja a helyét, de valódi értékét a termése adja. A bogyókat nyersen és szárítva egyaránt lehet fogyasztani. Rengeteg káliumot, kalciumot, magnéziumot, vasat, C-, E- és B-vitaminokat tartalmaz, és a bogyók között toronymagasan vezet az antociánok és porcianidinek terén is (lásd a kiemelést).

Augusztus végén, szeptember elején, a hűvösebb vidékeken pedig októberben szüretelik. Fő szezonja szeptemberben van. Akinek nagy bokra vagy több cserjéje van, annak érdemes szárítva tartósítani a termést. Ha aszaljuk, az aszalványokat tehetjük müzlibe, vagy csak úgy önmagában is jó. De készülhet belőle gyümölcsszósz, turmix, smoothie is. A friss aróniából 2:1 arányban almával és zselésítőcukorral kiváló dzsem készíthető.

Mahónia: elterjedt díszcserje, ehető terméssel

A mahónia (Mahonia aquifolium) díszcserjeként ismert növény, kevesen tudják, hogy bogyói ehetők. A kis növésű, örökzöld cserje a borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozik. 1825-ben érkezett Észak-Amerikából Európába. Szép, könnyen termeszthető, igénytelen növény, amely elterjedt dísze parkjainknak, díszkertjeinknek, de a magánkertekben is gyakran találkozhatunk vele.

Fürtös, feketés-sötétlila termései kb. borsóméretűek, és a fekete berkenyéhez hasonlóan bővelkednek ásványi anyagokban, nyomelemekben, valamint növényi hatóanyagokban, bár korántsem kutatták őket olyan alaposan, mint az előbbit. A népgyógyászatban a cserje kérgével bőrbetegségeket, pl. pikkelysömört és aknét kezeltek, de teát is főztek belőle, amellyel különféle emésztőszervi panaszokat gyógyítottak. A nyers bogyók nagy mennyiségben hashajtó, székletlazító hatásúak, tehát óvatosan kell velük bánni. Csak teljesen éretten, szeptembertől októberig szabad, illetve kell őket szüretelni. Mivel nyersen hashajtó, célszerű lekvárt főzni belőle, mert ekkor már nem okoz semmiféle panaszt. Készülhet belőle gyümölcsbor is.

Eperfa (Morus nigra)

Az eperfa termése (Morus nigra) lehet fehér vagy fekete. Korábban e fa leveleivel táplálták a selyemhernyókat, a termésére nem sok figyelmet fordítottak. A selyemhernyó-tenyésztés eltűnésével az eperfa is lassan feledésbe merült, pedig a gyümölcse kellemesen édes, zamatos és lédús. Sajnos nehezen szállítható és csak rövid ideig tárolható. Gyűjteni műanyag vödörbe érdemes, mert így viszonylag kevéssé törik össze, és nem csurog ki mindent megfestő fekete leve.

A fekete termésű eperfa közepes méretű, lombhullató növény, amely akár 20 méter magasra megnőhet és akár 300 évig is elél. Szederre emlékeztető termése nem egyszerre érik be, hanem augusztustól szeptemberig folyamatosan érik. A szedrek akár 3 cm-es méretűre nőhetnek, feketék és sok cukrot tartalmaznak, de gyümölcssavak egyáltalán nincsenek benne, ezért kiválóan alkalmasak desszertek, turmixok édesítésére. Léteznek aszalt faepret tartalmazó csokoládék és müzliszeletek is.

A kányabangita (Viburnum opulus) gazdag vitaminforrás

A kányabangita (Viburnum opulus) a bodzához hasonlóan a pézsmaboglárfélék családjának tagja. Oroszországban régóta fogyasztják, és növényi orvosságként alkalmazzák a termését. A nyers bogyók enyhén mérgezőek, és émelygést, hányást okoznak, de ha megfőzik, sütik, tehát hőkezelik őket, már ártalmatlanok és fogyaszthatók. Hagyományosan süteményeket, édességeket, gyümölcslevet és lekvárt készítenek belőle.

A kányabangita gyorsan növő faj, amely néhány év alatt akár 4 méter magasra is megnő. Csodálatos, fehér, ernyős virágai vannak, ezért tetszetős dísznövény is egyben. Később a virágdíszt felváltják az élénkvörös, kb. 1 cm vastagságú bogyók, amelyek rendkívül sok C-, A-, E-, K- és P- vitamint, valamint többféle B-vitamint tartalmaznak, továbbá igen gazdagok ásványi anyagokban, nyomelemekben, invertcukorban, csersavakban, flavonoidokban, karotinban, pektinben, amigdalinban és viburninban, továbbá szerves savakban. A népgyógyászat a mézben főzött termésekkel kezeli a köhögést, a légszomjat, a rekedtséget és a hörghurutot. Az első fagyok után a bogyók édesebbek és aromásabbak, ezért célszerű vele késő őszig várni. A bodzához hasonlóan mindig az egész fürtöt egyben, a szárával együtt, ollóval kell levágni.

Magas C-vitamin-tartalom – nem csak a madarak kedvelik

A madárberkenye (Sorbus aucuparia) elterjedt cserje. Ősszel messziről világítanak sötét narancssárga, fürtös bogyói. A madarak egyik kedvenc csemegéje, de az emberek is szeretik. A rózsafélék családjába tartozó madárberkenye termése főve fogyasztható, és igen ízletes (mint általában a rózsafélék termése). Nemesített alfaja, a nagyobb termésű Sorbus aucuparia edulis nyersen is fogyasztható, mert nincs meg benne a keserű ízű paraszorbin, mint vadon termő rokona esetében. A paraszorbin főzés hatására szorbinsavvá alakul, és így már élvezhető a termésből főtt lekvár. A madárberkenye rendkívüli C-vitamin-forrás, emellett található benne almasav, (para-)szorbinsav, szorbit, karotinoidok, pektin és többféle csersav. A madárberkenye termését csak teljesen érett állapotban tanácsos leszüretelni. A fürtökbe rendezett bogyókat szárral együtt kell levágni. Igazán az első fagy után finom az ízük.

Értékes hatóanyagok

Az antociánok vízben oldódó hatóanyagok, és egyaránt megtalálhatók a növények virágában, levelében és termésében, amennyiben azok vörös, kék, lila vagy kékes-fekete színűek. A tudomány eddig 250 különféle antocián vegyületet azonosított. Feladatuk, hogy elősegítsék a növények szaporodását, mert odacsalogatják a beporzást végző rovarokat és állatokat. Ugyanakkor védik a növényt a szöveteiket károsító ibolyántúli sugárzástól és az annak hatására keletkező szabad gyököktől.

A procianidinok cserző hatású anyagok, amelyektől az adott termés jellegzetesen fanyar ízű és összehúzó hatású.

Receptek:

A mahoniabogyó-tekercs egészséges alternatívája lehet a gumicukornak. A bogyókból először gyümölcsszószt kell készíteni. Ezt a műveletet legjobb egy ún. gőzüzemű gyümölcspréssel végezni, vagy a bogyókat egy fazékban vízzel együtt feltesszük főni. Kis lángon főzzük, közben állandóan kevergetjük, míg az összes bogyó megfő. Ezután egy sűrű konyhai szitán átpréseljük, hogy megszabaduljunk a magoktól.

Minden liter gyümölcsléhez adjunk 2-3 evőkanál körtesűrítményt és 2 evőkanál bolhamaghéjat – ettől édes lesz és besűrűsödik. Egy liter bekevert levet két, sütőpapírral kibélelt sütőlemezen szétterítünk. A sűrű léből melegítés hatására kb. 3-4 mm-es réteg képződik, amely egyre jobban besűrűsödik, így könnyen leválasztható a sütőpapírról. Ehhez a légkeveréses sütőben 50-60 Celsius-fokon kb. 3-6 órán át kell melegíteni. A folyamat végén a sűrű lé bőrszerű állagúvá válik, amelyből 10 cm hosszú, 1-2 cm széles csíkokat vágunk és felpödörjük őket.

Antocianidin-tartalom

Az alábbi értékek mg/100 mg termésben értendők:

• Fekete berkenye (arónia) 800
• Cseresznye 180
• Fekete áfonya 165
• Kék szőlő 165
• Fekete szeder 160
• Málna 40
• Földieper 30

Csípős szósz kányabangita-termésből

500 g kányabangita-termést öntsünk le forrásban lévő vízzel, majd passzírozzuk át egy szűrőn. Adjunk hozzá 400 g barna nádcukrot, 1-2 aprított csilipaprikát és egy citrom kifacsart levét. Főzzük fel, és kevergessük, míg a cukor fel nem oldódik benne. Ekkor töltsük kisméretű, csavaros befőttesüvegekbe, azonnal zárjuk le, és hűvös helyen tároljuk.

Erdei aperitif

200 g madárberkenye-termést, 50 g bodzabogyót vagy 20 g fekete áfonyát 200 g nyers nádcukorral, 1 evőkanál szárított cickafarkfűlevéllel és -virággal, 1 evőkanál szárított fekete ürömmel, 1 evőkanálnyi erdei angyalgyökérmaggal, 1 citrom lereszelt héjával 1 liter vízben felforraljuk, és további 3 percig nagy lángon tovább forraljuk. Ezután a bogyókat burgonyatörővel összezúzzuk, áttörjük, és a fazekat lefedve a keveréket 7 percig állni hagyjuk. Végül a forró folyadékot egy szűrő és tölcsér segítségével steril csavaros üvegbe töltjük.

Javasolt fogyasztása: Egy pohár aperitifhez töltsünk ki egyharmad pohárnyi bogyólevet, és hígítsuk kétszeres mennyiségű buborékos ásványvízzel. Narancslével keverve is nagyon finom.

Fotó: Adobe Stock