Növényi enzimek a házi patikában

Kezdjük az enzimek talán legjobban ismert képviselőivel, az emésztőenzimekkel. Az ételek lebontásához és hasznosításához nem elegendő az alapos rágás, ehhez a tápanyagokat molekuláris szinten is fel kell aprítani, le kell bontani. Ezt a feladatot végzik az emésztőenzimek. Minden tápanyagtípusnak megvan a maga, kifejezetten rá specializálódott bontóenzime. Ezek az enzimek a különféle vegyi kötéseket veszik célba. Az enzim a tápanyagok kémiai bontása után változatlan formában marad, tehát katalizálja a folyamatot, de annak folyamán nem alakul át, ismételten hasznosulni tud.

Az ebéd megemésztéséhez több mint tízmillió biokémiai reakció szükséges, amelyekben több mint ezer különféle enzim vesz részt. A véralvadás, a hormontermelés és az immunrendszer további háromezer különféle enzim segítségével zajlik. A tudomány jelenleg több mint 6000 különféle enzimet ismer az emberi szervezetben. Különösen fontosak azok az enzimek, amelyek a sejtekben található mitokondriumokban fejtik ki hatásukat, ugyanis a mitokondrium a sejt energiaközpontja, ezért a bennük zajló folyamatok kulcsfontosságúak.

Enzimek a friss zöldség- és gyümölcslevekben

Mivel valamennyi élettani funkciót molekuláris szinten enzimek irányítják, a frissen, nyersen fogyasztott élelmiszerek is tele vannak velük. Az emésztés élettanának értelmében ezek, a tápcsatornába kerülő enzimek nem kerülhetnek be a szervezetbe, pontosabban sejtjeinkbe. A tapasztalati gyógyászat tradíciói azonban másra engednek következtetni. A friss növényi préslevek, amelyekben rengeteg értékes tápanyag és hatóanyag található eredeti, változatlan formában, már az ókori Rómában is az egészségmegőrzés fontos eszközei voltak. Lé formájában sokkal több ilyen értékes anyagot vehetünk magunkhoz, mintha az adott növényt egyszerűen csak megennénk. Egy pohár narancslé kb. 100 mg C-vitamint tartalmaz. Ebben a formában biológiai szempontból ez a mennyiség sokkal értékesebb, mintha ugyanezt a dózist tabletta formájában vennénk magunkhoz. Ennek okát a mai napig nem sikerült tisztázni, de feltételezhető, hogy a narancsban található enzimek fontos szerepet játszanak benne.

A frissen facsart vagy préselt növényi leveknél tehát nincs jobb. A papaya, az ananász és a friss füge is tele van értékes növényi enzimekkel. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a terápiás céllal alkalmazott enzimek mennyiségét képtelenség lenne növényi levek formájában elfogyasztani, mert a növényekben a hatás kiváltásához nincs elegendő mennyiségű enzim. Az enzimterápia bevezetéséhez további biológiai, biokémiai felfedezések kellettek.

Már az ókorban is tudták, hogy a füge vagy a papaya termése, illetve a friss ananász sebekre vagy fekélyekre helyezve felgyorsította a sebgyógyulást. Az egyiptomiak, a görögök és az arabok – kellő kémiai és biológiai ismeretek híján – valamiféle „titokzatos erőkben” hittek, amely minden anyagot egy másik anyaggá képes átalakítani. Az első kémikusok (görög chyme: öntés, öntvény) különféle anyagokat kevertek össze, hogy elixírt készítsenek, amelynek segítségével ez a változás végbemegy (pl. a tej sajttá, az árpa sörré, a tészta kenyérré alakul). Csak évszázadokkal később sikerült felfedezni, hogy a gyógyulás és az élelmiszergyártás során zajló folyamatok összefüggenek egymással.

Enzimterápia az orvoslásban

Jean Senebier (1742–1809) genfi pap, természettudós gyógyító állatok gyomornedvével kente be a nehezen gyógyuló sebeket és lábszárfekélyeket, amivel figyelemre méltó eredményeket ért el. A folyadék feloldotta a sebszéleken burjánzó szövetszaporulatot, így beindulhatott a sebgyógyulás. Az enzimek hatása három szempontból érdekes. A gyomornedvben található fehérjebontó enzimek megtisztítják a sebet, szabályozzák a gyulladásos folyamatokat, és védelmet nyújtanak a baktériumokkal szemben. E két utóbbi aspektus játssza a főszerepet napjaink modern enzimterápiájában is. Hasonló dolog történik a mézzel végzett sebkezelés során is. A méz sokféle enzimet tartalmaz, amelyek hasonlóan jótékony hatással bírnak a sebkezelésben.

John Beard (1857–1904) skót orvos saját elméletet dolgozott ki a rák gyógyításával kapcsolatban, amely némiképp módosított formában és részlegesen, de a mai napig érvényben van. Ő a daganat tápanyagellátását tartotta kulcsfontosságúnak, ezért malacok és bárányok hasnyálmirigynedvével kezelte rákban szenvedő betegeit, olykor meglepően jó eredménnyel. Kollégái megismételték a klinikai kísérletet összegyűjtött és előkészített hasnyálmirigy-készítményekkel, és kudarcot vallottak. Itt is a frissesség volt a kulcsmomentum, de ez csak később derült ki, ugyanis a kudarcba fulladt kísérletezést követően az enzimterápia egy időre kikerült a tudomány érdeklődésének homlokteréből.

Gyógyszerek vagy sem?

1930 körül Ernst Freund (1863–1946) és Gisa Kaminer (1883–1941) bécsi tudósok kezdtek ismét intenzívebben enzimekkel foglalkozni. Megfigyelték, hogy a kémcsőben tartott ráksejtek elpusztultak, gyakorlatilag feloldódtak, ha egészséges ember vérének szérumát adták a sejttenyészethez. Ezek voltak az első lépések, amelyek a II. világháború utáni időszakban az enzimek módszeres kutatásához vezettek. Prof. dr. Max Wolf (1885–1976) és Helen Benitz sejtbiológus számtalan kísérlet révén fedezték fel az ananászból származó bromelain, a papayából származó papain nevű enzimek különleges tulajdonságait, amelyeket a hasnyálmirigyben termelődő tripszin és kimotripszin enzimekkel kombináltak.

A 2000-es években az enzimek hasonló sorsra jutottak, mint sok egyéb növényi eredetű orvosság. A gyógyszerré minősítés folyamatában bevezetett új követelmények hatására főképp a kombinált készítmények elveszítették gyógyszerstátuszukat, és étrendi kiegészítőkké minősítették át őket. Az egykomponensű termékek, pl. a magas dózisú bromelainkapszulák azonban továbbra is gyógyszerként kaphatók.

Ennek ellenére a növényi eredetű enzimek kutatása és terápiás alkalmazása tovább fejlődött. Főként a terápiás enzimek kutatására 1967-ben létesült és Grassau városában működő társaság (Medizinische Enzymforschungsgesellschaft, MEF) kezdettől fogva a mai napig az enzimek kutatásával és terápiás alkalmazási lehetőségeinek feltárásával foglalkozik.

Kisebb sérülések

Évente több millió kisebb-nagyobb háztartási baleset történik világszerte – és ez csak azon esetek száma, amelyeknél orvosi ellátás szükséges. Rándulások, ficamok, zúzódások, vágások. Ezek nem életveszélyes sérülések, de azért nagyon kellemetlenek tudnak lenni. A sportban már régóta alapszabály sérülés esetén a pihentetés, jegelés, kompresszió (értsd nyomókötés vérzéscsillapítás és a duzzanatok megelőzése céljából) és felpolcolás. Mindezt kiválóan képesek kiegészíteni a belsőleg alkalmazott, tehát beszedett enzimkészítmények. Minden sérülés készültségbe helyezi immunrendszerünket, és az emberi szervezet rendszerei igen gyorsan képesek reagálni. A gyermekeknél és serdülőknél gyakran megfigyelhető, hogy egy-egy kisebb baleset után igen gyorsan gyógyulnak. A jelenség hátterében a gyermeki szervezetre jellemző magas enzimszint rejlik. A természet kellő mennyiségű enzimmel, úgynevezett proteázokkal (fehérjebontó enzimek) látott el minket, amelyek sérülés esetén, optimális módon működtetik és vezérlik az immunrendszert és a gyógyulási mechanizmusokat.

Minél öregebbek vagyunk – és a biológiai öregedés már harmincéves korunkban elkezdődik –, annál kevesebb enzim termelődik szervezetünkben. Sérülés esetén emiatt a duzzanat nagyobb, fájdalmasabb, mint gyermekkorban, és a gyógyulás, a szövetek regenerálódása is jóval tovább tart. Az ananász és a papaya enzimeinek (bromelain és papain) keveréke, kombinálva a tojásfehérje enzimjével, a lizozimmel, optimális segítséget nyújt ilyen esetekben. Egy ilyen enzimkeverékkel kiegyensúlyozható az öregedéssel együtt járó enzimhiány.

Új generációs enzimkészítmények, amelyekből kisebb dózis is elegendő

Aki emlékszik a régebbi enzimkészítményekre, tudja, hogy mindig nagy (akár naponta 20 tabletta) dózisban kellett szedni őket. Ez mára megváltozott. A MEF által kifejlesztett új generációs készítmények nagy koncentrációban tartalmazzák a fontos enzimeket, és ezek jól is hasznosulnak a szervezetben, aminek köszönhetően az új generációs készítményekből a sérülés napján elég eleinte 2×5 tablettát, majd azt követően elegendő belőlük 2×3 tablettát szedni. Az új termékeknél nincsenek ellenjavallatok sem, tehát pl. nyugodtan szedhetők vérhígító gyógyszer mellett is. A kiváló minőségnek köszönhetően ezek a készítmények nem tartalmaznak allergén anyagokat sem. Szakmai körökben gyakran felmerül a kérdés, vajon mi történik az enzimekkel a gyomorban. A tablettákat gyomorsavnak ellenálló bevonattal látták el, így azok sértetlenül a vékonybélbe jutnak, és innen felszívódnak a véráramba.

Ízületi panaszok enyhítése enzimekkel

Az enzimek másik fontos alkalmazási területe az ízületi, főként a térdpanaszok kezelése. A német Robert Koch Intézet 2017. évi kutatása szerint a 18–29 éves korosztály 10%-a a méréstől számított 12 hónapon belül szenvedett valamilyen típusú ízületi fájdalomtól. A 65–80 éves korcsoportban ez az arány értelemszerűen jóval magasabb, kb. 50%-os. Minden második ember tehát élete során megtapasztalja az ízületi fájdalmak kínját, legyen szó váll-, csípő- vagy térdfájásról. Az egészben az a legrosszabb, hogy a bajok egészen alattomosan kezdődnek és zajlanak egészen addig, míg az ízületben komoly károsodásra nem kerül sor. Az okok között szerepel túlterhelés, helytelen testtartás, kisebb sérülés, illetve az ezek nyomán fellépő gyulladások. A térdízület különösen gyakran érintett. A gyógyulás szempontjából legalább annyira fontos a rendszeres mozgatás, mint az akut sérülést követő átmeneti pihentetés és kímélet. Hegyi túráknál főként lejtőn haladva kifejezetten ajánlatos egy vagy két bot használata, amivel enyhítjük a térdekre gyakorolt terhelést.

Ha egy-egy nagyobb gyaloglás vagy túrázás után térdfájdalmat tapasztalunk, célszerű legalább 10 napos enzimkúrát tartani, és ez idő alatt csak vízszintes terepen gyalogolni, és mindennap csak keveset, hogy ne okozzon fájdalmat. Akut gyulladás kivételével célszerű az ízületet melegen tartani. Erre a célra ajánlatos a hideg évszakban térdmelegítőt viselni. Hasonlóan hasznos tud lenni a szaunázás is, amennyiben a térd nem duzzadt, és nincsenek egyéb, gyulladásra utaló jelek.

Reumatoid ízületi gyulladás: az enzimek autoimmun betegségeknél is segítenek

Az enzimek másik hálás alkalmazási területe a krónikus gyulladások, pl. a reumatoid ízületi gyulladás kezelése. Ebben az esetben a kezelés célja a többnyire már régóta fennálló gyulladás nyomán kialakult szöveti károsodás gyógyítása, illetve az állapotromlás megakadályozása. A növényi enzimek egyik figyelemreméltó tulajdonsága, hogy képesek szabályozni, harmonizálni az immunrendszer működését. Gond nélkül kombinálhatók a hivatalos orvosi gyógykezeléssel, kiválóan kiegészítik azt, segítségükkel optimális esetben csökkenthető a kortizon és a fájdalomcsillapítók adagja. Sok természetgyógyász és természetes gyógymódokkal is foglalkozó orvos előszeretettel alkalmazza az enzimeket, amiket ómega-3 zsírsavakkal, D-vitaminnal és gyulladásgátló növényi hatóanyagokkal (pl. kurkuminnal) kombinálnak.

Az érrendszer védelmében

Főként a bromelain és a papain nevű növényi enzimek fontos szerepet játszanak a vér viszkozitásának szabályzásában és a véredények egészségének megőrzésében. A kisebb véredényekben kialakuló elváltozások sokszor éveken át észrevétlenül zajlanak, csakúgy, mint az azokat létrehozó, úgynevezett lassú vagy lappangó gyulladásos folyamat (silent inflammation). Szakmai körökben a lassú gyulladások hátterében vírusfertőzést gyanítanak. A szívinfarktus, a szélütés vagy egy trombózis sokszor olyan váratlanul lép fel, hogy mindenki azt hiszi, a baj épp az adott pillanatban alakult ki, pedig valójában egy alattomosan, évek óta az érrendszerben zajló gyulladás áll az esemény hátterében. Akivel valamilyen szűrővizsgálat alkalmával közölte a vizsgáló orvos, hogy bizonyos érrendszeri elváltozások jeleire bukkant, jól teszi, ha mielőbb megbeszéli kezelőorvosával, hogy mit kell tennie a komolyabb bajok elkerülése érdekében.

Az alapkezelés minden ilyen esetben ómega-3 zsírsavak és enzimkészítmények szedése. A tapasztalatok szerint az enzimterápia sok esetben valóban figyelemreméltó eredményeket tud felmutatni.

Az ananászból, papayából és tojásfehérjéből készült enzimek elmaradhatatlan részei a krónikus betegségek holisztikus terápiájának. Ha valamilyen krónikus betegségben szenvedünk, mindig gondoljunk az enzimek gyógyító erejére. Ha kell, kérdezzen rá a lehetőségre orvosánál, természetgyógyászánál vagy gyógyszerészénél!

Fotó: Adobe Stock