Nagy múltú, megfázás elleni receptúrák

Sokan tanulmányozták a középkori kolostorokból ránk maradt régi, gyógynövényekről és gyógyításról szóló kéziratokat. A nyolcadik század végén íródott Lorschi Orvosságoskönyv (Lorscher Arzneibuch) az UNESCO védelme alatt álló világörökség része. Noha a középkori gyógyászatnak több irányzata létezett, Szent Benedek (kb. 480–547), a bencés rend alapítója e téren is irányt mutatott. A Regula benedicti többek között azt is előírja, hogy minden kolostorban kell lennie ispotálynak, amelyekben szakképzett ápolóknak és gyógyítóknak kell ellátni a betegeket.

A betegség mindig a test, szellem és lélek harmóniájának zavara nyomán alakul ki

Ami a dolog orvos-szakmai részét illeti, a középkori gyógyítók és orvosok az ókori görög orvosoktól rájuk maradt irodalmat tanulmányozták, és sok tekintetben az ő munkásságukat folytatták. Ezért Hippokratész (kb. Kr. e. 460–370), vagy Galénosz (Pergamoni Galénosz kb. 129–205), valamint Anthimus (kb. 500) az európai gyógyászat úttörőinek tekinthetők. Galénosz tanait a filozófiából átvett négy elem (tűz, víz levegő és föld) elméletére alapozta. Úgy vélte, ezen elemek különböző kombinációi alkotják a létezés minden formájának alapelvét. Galénosz emellett átvette és elmélyítette Hippokratész négy testnedvről szóló tanítását, amit humorális patológiaként ismert meg az utókor. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a régiek elképzelése szerint minden emberben a négy alapvető testnedv – a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyálka– valamelyikéből az egyik domináns szerepet játszik. Ez a tanítás az ókortól egészen a 19. századig elfogadott volt, és csak Rudolf Virchow (1821–1902) sejtelmélete és sejtpatológiai felfedezései voltak képesek leváltani.

Nyugaton a talán legismertebb középkori gyógyító apáca Szent Hildegárd (1098–1179), a tanult kozmológus és misztikus apátnő volt. Fennmaradt művei, a Physica és a Causa et curae a mai napig nagy jelentőségű munkák. Úgy vélte, a betegség mindig a test, szellem és lélek harmóniájának zavara nyomán alakul ki, amit még inkább elmélyít, ha valaki egészségtelen életvitelt folytat. Az ókori eredetű humorális patológia nála is központi szerepet játszott. Tanítása az alábbi pilléreken nyugodott:

• Kiegyensúlyozott táplálkozás
• Gyógynövényes gyógyítás
• Drágakő-terápia
• Méregtelenítés böjtöléssel, köpölyözéssel és érvágással
• A munkaidő és pihenőidők betartása
• A szellem és lélek tisztítása meditációval, imával és zenével

A gyógynövények igen fontos szerepet játszottak a középkori kolostori medicinában

A humorális patológia tanítására alapozva mindig olyan gyógynövényeket alkalmaztak, amelyek ellentétes hatásúak voltak a betegséget okozó, tehát túltengő testnedv hatásával. Ez azt jelenti, hogy e tanok szerint pl. a megfázást a négy alaptestnedv közül a hideg és nedves tulajdonságú nyálka többlete okozza. A nátha kezelését tehát száraz, melegítő hatású gyógynövényekkel kezelték. Ilyen pl. a kakukkfű vagy a torma, amelyeket a mai napig sikerrel alkalmazhatunk légúti fertőzések, megfázások kezelésében. Bebizonyosodott róluk, hogy kiváló természetes antibiotikumok, ráadásul nem csak a baktériumok, hanem a vírusok ellen is hatásosak. A gyógynövényeket nagyrészt a kolostorkertben termesztették, de sok esetben a szabadban gyűjtötték is őket, vagy távoli országokból vásároltak egzotikusabb származású növényeket.

A hideg időben kincset érnek a melegítő hatású fűszerek

Az elmúlt évtizedekben Szent Hildegárd számos receptjét tudományos alapossággal vizsgálták, és részben átdolgozták őket. Valószínű, hogy egy szép és a mai napig kedvelt hagyományt is neki köszönhetünk. A kolostorokban a tél nagyon kemény volt, a kőfalak kihűltek, az egyetlen meleg helyiség a konyha volt. Itt állandóan életben tartották a tüzet, orvosságokat és ételeket, főként meleg leveseket főztek. Az apátnő tisztában volt vele, hogy a hideg és a sötétség rossz hatással vannak az ember hangulatára, ezért a tél beköszöntével elkezdték sütni az úgynevezett boldogságkekszeket. Ezek tönkölylisztből, tojásból, vajból, mandulából és cukorból készültek, és nem sajnálták belőlük a fűszereket, nevezetesen a fahéjat, a szerecsendiót és a szegfűszeget sem.

Az eredeti receptúrát mára megváltoztatták, mert az eredeti összetételét mai szemmel mámorítónak, már-már kábítószerszerű hatásúnak tartjuk. Ezt ők is tudták – tapasztalták –, ezért ezeket a süteményeket soha nem nassolnivalónak, hanem orvosságként fogyasztották, és ügyeltek rá, hogy egyszerre senki ne egyen belőle sokat. Ám a mai napig szokás a téli ünnepekre fűszeres aprósüteményekkel készülni, amelyeket már az adventi időszakban elkezdenek sütni. Ezek jellemzően fahéjat, szegfűszeget és kevés szerecsendiót is tartalmaznak. Természetesen a mai karácsonyi és adventi sütemények és kekszek nem tekinthetők orvosságnak, de a hozzájuk kapcsolódó hagyomány a középkori kolostori gyógyászatból maradt ránk.

A kolostori medicina tipikus gyógynövényei

A középkori kolostori medicina leginkább a téli és a kora tavaszi megfázásos, fertőzéses időszakokban valóságos áldás. Egyetlen más hagyományos gyógyászati irányzatban sem rendelkezik annyi terápiás eszköz felett, mint a gyógynövényes gyógyászat, a fitoterápia. A kolostori medicina tipikus gyógynövényei, néhány modern fitoterápiás készítménnyel kiegészülve napjainkig is kifejezetten sikeresnek mondható a megfázásos betegségek elleni küzdelemben.

A gyulladásgátló növényeket kiválóan kombinálhatjuk slejmoldókkal (expektoránsokkal). A növényi nyálkákban gazdag növények, mint pl. az orvosi ziliz és a mályva jól kiegészítik a klasszikus köhögéscsillapítók, pl. az édesköménytermés és az orvosi pemetefű hatását. A mustárolaj-tartalmú növények pedig elsőrangú melegítő hatású szerek.

Értékes receptúrák a megfázásos időszakban

Mustármaglisztes lábfürdő

A megfázás gyakran didergéssel kezdődik. A mustármagliszttel dúsított lábfürdő kellemes, melegítő és gyulladásgátló hatásaival sokszor még elhárítható az influenzaszerű fertőzés okozta betegség kitörése. Ez a fürdő átmelegíti az egész szervezetet.

Kivitelezés: Megfelelő edénybe töltsünk 38 °C hőmérsékletű vizet, és adjunk hozzá két evőkanál mustármaglisztet (gyógyszertár). Ebben áztassuk 15 percig lábfejünket, majd öblítsük le. Húzzunk rá meleg zoknit és pihenjünk. Vigyázat: A mustárolaj kifejezetten erőteljes hatású hatóanyag, ezért tilos túladagolni, illetve 15 percnél hosszabban áztatni benne a lábunkat! Ezt a fürdőt nem alkalmazhatjuk gyermekeknél, illetve valamely visszérbetegségben szenvedőknél. Értelemszerűen nem ajánlott a lábszáron vagy a lábfejen keletkezett és még be nem gyógyult sérülés esetén sem alkalmazni.

Erdei mályva, orvosi ziliz és lándzsás útifű

Száraz ingerköhögés esetén az irritált nyálkahártyát jótékonyan bevonó növényi nyálkát tartalmazó növényeket célszerű alkalmazni. Az erdei mályva (Malva sylvestris) leveleiből és virágaiból kiváló tea készülhet, ráadásul a virágok kifejezetten kellemes ízűek. Az orvosi ziliz (Althaea officinalis) nyálkái is jól oldódnak vízben, tehát kiváló teaalapanyagról van szó. Ehhez egyaránt alkalmazhatjuk a növény gyökereit és leveleit. Az erdei mályva és az orvosi ziliz egyaránt a mályvafélék családjának tagjai, és mint ilyenek, rokonai a hibiszkusznak. A gyógynövényeket célszerű gyógyszertárból vagy gyógynövényszaküzletből beszerezni.

A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) szintén kiváló teaalapanyag. Emellett a belőle készült kivonatok, szirupok stb. szintén jól ismert és remek hatású köhögés elleni növényi orvosságok.

Kakukkfű és édesgyökér

A makacs, sűrű, felszakadni nem akaró, köhögésre ingerlő slejm kiürítésében segítenek a köptető (expektoráns) hatású növények. Ezek elfolyósítják a sűrű váladékot, így azt könnyebb felköhögni. A kolostori medicina e célra elsősorban a kakukkfüvet (Thymus vulgaris) ajánlotta. Teájához egyaránt használhatunk friss vagy szárított kakukkfüvet. A leforrázott kakukkfüvet fedjük le, és hagyjuk legalább nyolc percig ázni, mielőtt leöntenénk. A lefedés segít megőrizni az értékes illóolajokat, amelyekből így több marad a teában. Ha édesgyökérrel (Glycyrrhiza glabra) kombináljuk, a tea még hatásosabb, egyúttal ízletesebb is lesz. Emellett az édesgyökérben található triterpén vegyületek gyulladásgátló hatásúak is. Vigyázat: Az édesgyökér hosszabb időn át fogyasztva megemelheti a vérnyomást.

Orvosi pemetefű

A Marrubium vulgare az ókor és a középkor egyik legfontosabb gyógynövénye volt. Az újkorban egy időre háttérbe szorult, de soha nem merült teljes feledésbe. A modern tudomány is foglalkozott a pemetefűvel, alapos kutatásnak vetették alá, és bebizonyították, hogy valóban rendkívül hatásos, így 2018-ban az év gyógynövénye volt.

A pemetefűvel régen tüdőbetegségeket és emésztőszervi bántalmakat gyógyítottak, ma is légúti hurutot és enyhe emésztési panaszokat kezelnek vele, e hatása bizonyított. Leghatásosabb hatóanyagai keserű diterpének. Köztudott, hogy a keserű anyagok emésztésjavító hatásúak, de a kutatások szerint a hörgők simaizomsejtjein is találhatók a keserű anyagokra reagáló, speciális receptorok. Ha ezeket a receptorokat aktiválják, az összeszűkült hörgők kitágulnak, aminek hatására az ott lerakódott slejm könnyebben oldódik. A pemetefűből készíthetünk teát, de jellegzetes, fanyar-keserű íze élvezhetetlenné teszi az italt. Ennél jobb a helyzet a növényből készült folyékony kivonatokkal, cukorkákkal.

A növényi szaponinok elfolyósítják a slejmet, ugyanakkor csíraölő hatásúak. A kankalin a modern fitoterápiában is elismert gyógynövény, és számos, jól ismert készítmény fontos alkotóeleme. A kankalinból készíthetünk teát. Ehhez három rész kankalinvirágot egy rész kankalingyökérrel keverünk össze. Ezt a teát érdemes kipróbálni makacs köhögés ellen, mert nagyon jól elfolyósítja a slejmet. Hatása kiegészíthető kakukkfűvel és édesköményterméssel, amelyeket a teához keverhetünk.

Torma és a kerti sarkantyúka

A torma (Armoracia rusticana) és a kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) gyógyerejét a csípős mustárolajnak köszönheti. A mustárolajban lévő glikozid vegyületek mikrobaölő tulajdonsága nem csak légúti, hanem a húgyúti fertőzéseknél érvényesül. E két, a hagyományos kolostori medicinában fontos szerepet játszó gyógynövény hatását a modern kutatások is egyértelműen igazolták, ezért joggal nevezhetjük őket növényi antibiotikumoknak. A hatóanyag a torma gyökerében és a sarkanytyúka föld feletti részeiben található. Az Angocin Anti-Infekt N e két növény kivonatának keverékét tartalmazza, tabletta formájában.

A hideg időszakban támadó megfázásos fertőzések ellen megelőzésképp végezhetünk tormakúrát, ehhez mindennap kevés frissen reszelt tormát, vagy konzerv, (kénezetlen) üveges tormát fogyasztunk. Mivel a mustárolaj nagyon csípős, előfordulhat, hogy irritálja a gyomornyálkahártyát, ezért egyszerre csak kicsi, kb. negyed teáskanálnyi dózissal kezdjük a kúrát, vagy keverjük ezt az adagot ételeinkbe – ezzel enyhíthetjük a csípősséget.

Fotó: Adobe Stock