Fo­gak – szép­ség – egész­ség

A mos­ta­ni ge­ner­áci­ók nem akar­ják meg­ér­te­ni, hogy nap­ja­ink­ban csak elvét­ve ta­lál­koz­ha­tunk ma­ni­pu­lá­lat­lan bő­rök­kel. Koz­me­ti­kus­ként az 1950-es évek­ben még a bőr ápo­lá­sa könnyebb fe­la­dat volt, mert az üze­mi kony­hák és nap­kö­zik krum­pli, bab, ká­posz­ta ét­rend­jén min­den bőr szép ma­radt (ma már a tu­do­mány is iga­zol­ta, hogy ezek­ben van a leg­több szé­pí­tő ha­tá­sú fi­to­ösz­tro­gén). Le­gin­kább masszí­roz­tunk, fes­tet­tünk, gyan­táz­tunk. Sok­kal ke­ve­sebb volt a gyul­ladt, pat­ta­ná­sos bőr.

Az 1960-as évek­től egy ki­csit át­ala­kult a vi­lág. A ke­ve­sebb moz­gás, il­let­ve a na­gyobb mér­té­kű hú­se­vés ha­tá­sá­ra elön­töt­te a nő­ket a pat­ta­nás, gyul­la­dás. Iszo­nya­tos ak­né­so­dást oko­zott az ún. zso­ké­dié­ta is, ami csak hús­ból (fő­ként hal, csir­ke, pá­ri­zsi, virs­li) állt. A fog­akat – a tej­fog­akat – is in­kább be­töm­ték, rá­adá­sul amal­gám­mal. A gaz­da­go­dás je­le volt, ha fé­nye­sen vil­lan­tak a száj­ban a „vi­plafo­gak”.

Ek­kor fi­gyel­tem fel 14–20 éves lá­nyok­nál az ol­dal­sza­káll és pa­jesz­sző­rök meg­erő­sö­dé­sé­re, a fül kö­rü­li és fül alat­ti se­bor­re­ás, gyul­la­dá­sos és ak­nés tü­ne­tek­re, ame­lye­ket az en­do­kri­no­ló­gu­sok sze­rint a nö­vő böl­cses­ség­fo­gak okoz­nak. A fo­gak nö­ve­ke­dé­se, vál­tá­sa nagy meg­eről­te­tés a szer­ve­zet­re. A bölcsességfogak növekedését és a fogváltást népiesen fogfrásznak hívták.

Az ak­nék több­nyi­re nem kö­zé­pen, az ún. se­bor­re­ás vo­nal­ban he­lyez­ked­tek el, ha­nem a po­fa­cson­tok és az al­só áll­ka­pocs­csont alatt. A ros­ace­ás bőr­gyul­la­dá­sok is eb­ben a vo­nal­ban vö­rö­söd­tek, hám­lot­tak és visz­ket­tek. Min­den­ki iszo­nyú­an al­ler­gi­ás lett min­den­re, még szem­pil­lát, sze­möl­dö­köt is alig tud­tunk fes­te­ni. Egy-egy tisz­tí­tás órá­kig tar­tott. El sem tud­tuk kép­zel­ni, mi­ért a po­fa­cson­tok vo­na­lá­ban van­nak az ak­nék. Egy­szer egy ven­dé­gem­nél a va­do­na­túj vil­lo­gó vi­pla­ko­ro­ná­ja és híd­ja rá­te­rel­te a fi­gyel­me­met a fém­fo­ga­kra és az amal­gám­tö­mé­sek­re.

1964-ben elvé­gez­tem Pá­rizs­ban egy elek­tro­koz­me­ti­kai tan­fo­lya­mot és hoz­tam ma­gam­mal egy kis elek­tro­mos koz­me­ti­kai ké­szü­lé­ket, ami vég­re nem csak a kel­le­met­len egye­ná­ra­mot szol­gál­tat­ta, ha­nem az ún. Schaf­fer-ára­mot is. Ez­zel na­gyon sok­fé­le koz­me­ti­kai ke­ze­lést le­he­tett vé­gez­ni. Ez a kis ké­szü­lék na­gyon sok min­den­re hív­ta fel a fi­gyel­me­met, töb­bek kö­zött ar­ra is, hogy azok­nál, akik a hát­só fel­ső 4-es, 5-ös, 6-os fo­gai­kat amal­gám­mal be­tö­met­ték vagy vi­plá­val be­ko­ro­náz­tat­ták, gya­kran pa­nasz­kod­tak al­ha­si nyi­lal­lás­ra. Ter­mé­sze­te­sen a bő­rü­kön a po­fa­csont alatt ott vol­tak a pat­ta­ná­sok, gyul­ladt, hám­ló, visz­ke­tő fol­tok. Együtt fi­gyel­tük a ven­dé­ge­im­mel, hogy egy-egy friss fog­ke­ze­lés mely szerv­ben okoz fáj­dal­mat, gyul­la­dást, be­teg­sé­get. Meg­hök­ken­tő volt, hogy szin­te a füg­gő­le­ges aku­punk­tú­rás vo­na­lak men­tén ke­let­kez­tek a ba­jok.

El­mond­tam ezt dr. Eőry Aján­dok­nak, ő aján­lot­ta, hogy kon­zul­tál­jak dr. Vá­gó Pál fo­gor­vos­sal, aki már ak­kor fo­ga­ku­punk­tú­rás ke­ze­lé­se­ket vég­zett. Döb­be­ne­tes fel­fe­de­zés volt, hogy a fo­ga­ku­punk­tú­rás pon­tok ugya­na­zok­ra a szer­vek­re ha­tot­tak, ami­ket én is meg­fi­gyel­tem a be­tö­mött fo­gú ven­dé­ge­i­men! Eze­ken fel­buz­dul­va ne­ki­fog­tam, hogy fel­de­rít­sem a fo­gak kü­lö­nös tu­laj­don­sá­gait.

El­so­ro­lom a gyűj­te­mé­nyem leg­fon­to­sabb ál­lo­má­sait a tel­jes­ség igé­nye nél­kül:

– Melczer pro­fesszor, a pé­csi egye­tem bőr­gyó­gyá­sza­tá­nak ve­ze­tő­je be­szá­mol a fém­ből ké­szült fog­pro­té­zi­sek, tö­mé­sek és ko­ro­nák leu­ko­pla­ki­át kel­tő ha­tá­sá­ról. (For­rás: Raj­ka–Szo­do­ray – Bőr és ne­mi be­teg­sé­gek, 447. o.)

– A fé­mek a szá­jü­reg­ben elek­tro­mos za­vart és leu­ko­pla­ki­át okoz­nak. (For­rás: Szo­do­ray – Gya­kor­la­ti bőr- és ne­mi gyó­gyá­szat, 471. o.)

(leu­ko­pla­kia: A nyál­ka­hár­tya kró­ni­kus gyul­la­dás­tól kí­sért fáj­dal­mat­lan, sza­bály­ta­lan ala­kú, szür­kés­fe­hér fol­tok­ban je­lent­ke­ző el­sza­ru­so­dá­sa. Rá­kot meg­elő­ző ál­la­pot­nak te­kint­he­tő, amely 10-30%-ban vál­hat rosszin­du­la­tú­vá. Napjainkban a szájüregi rákok kialakulása meghatványozódott.)

– A No­bel-díj­ra is je­lölt Se­lye Já­nos pro­fesszor em­lí­ti az Éle­tünk és a stressz cí­mű köny­vé­ben a fo­gak be­teg­sé­go­ko­zó sze­re­pét.

– Döb­be­ne­tes ada­tot kö­zöl a Ba­logh-fé­le Fo­gá­sza­ti Tan­könyv (19. ol­dal). A den­tin­ben négy­zet­mil­li­mé­te­ren­ként 15 000–75 000-ig ter­jed a Tho­mes-fé­le ve­ge­ta­tív sza­bá­lyo­zó ro­stok mennyi­sé­ge. Ezek­nek sze­re­pe ma sincs fel­de­rít­ve.

– Tu­do­má­nyos kí­sér­le­tek: An­gol ku­ta­tók ha­lot­tak­ból ki­hú­zott, tö­ké­le­te­sen ép zo­mán­cú fog­akat áz­tat­tak 5 évig cukros, er­je­dő nyál­ban, és egyet­len apa­tit kris­tály nem hi­bá­so­dott meg. Ami­kor a ha­lot­tak­ból ki­hú­zott tel­je­sen ép fog­akat ul­tra­hang­gal su­gá­roz­ták be, azt ta­pasz­tal­ták, hogy egyes fo­gak job­ban el­nye­lik az ul­tra­han­got, má­sok job­ban vissza­ve­rik. Ek­kor met­sze­te­ket ké­szí­tet­tek a fo­gak­ból, és ki­de­rült, hogy azok­ban a fo­gak­ban, ame­lyek job­ban el­nyel­ték az ul­tra­han­got, sok volt a ko­lesz­te­rin. Ame­lyek vissza­ver­ték, azok­ban a met­sze­tek­ben nem volt vagy csak ke­vés ko­lesz­te­rin volt, és sok­kal ke­mé­nyebb ál­lo­má­nyú­ak vol­tak.

– Meg­hök­ken­tő az a meg­fi­gye­lés, hogy a ter­mé­sze­ti né­pek­nél, ahol is­me­ret­len a fog­szuva­so­dás, a tel­je­sen ép­nek lát­szó fo­gak az em­be­rek 40-es évei után ki­hull­nak. Pl. öreg né­gert vagy hin­dut ne­mi­gen lát­ni fo­ga­san.

– Egy­re riasz­tóbb köz­le­mé­nyek je­len­tek meg. Pl. a „Ze­it” cí­mű új­ság­ban Ad­ler pro­fesszor nagy fel­tű­nést kel­tő cik­ket írt, „Ihr Herzni­fart kommt von der Zah­nen”, azaz „A szí­vin­fark­tu­sát a fo­gai okoz­zák”.

Az amal­gá­mok gyil­kos ha­tá­sá­ról már kö­te­te­ket le­het­ne össze­gyűj­te­ni. Az ausz­trál Well­be­ing ma­ga­zin szin­te min­den számá­ban fog­lal­ko­zik az amal­gám és a fém­mel ke­zelt fo­gak gyil­kos ha­tá­sá­val. Tud­nunk kell, hogy az ún. por­cel­án­fo­gak is fé­mek, csu­pán a fém­re zo­mán­cot éget­tek, de ez a té­nye­ken nem vál­toz­tat.

A Well­be­ing ma­ga­zin 73. szá­má­­ban ajánl egy anya­got „For a ra­di­ant, me­tal free smi­le” (a ra­gyo­gó, egész­sé­ges, fém­men­tes mo­so­lyért) cím alatt. Ez egy mi­kro­kris­tá­lyos, po­li­ce­ra­mi­ás anyag, ami­ből tö­més, in­lay­ko­ro­na és híd is ké­szít­he­tő.

Amit a hi­gany­tar­tal­mú tö­mé­se­kről tud­ni kell (for­rás: Well­be­ing Ma­ga­zin)

• A hi­gany a le­gin­kább mér­ge­ző az is­mert fé­mek kö­zül, mér­ge­zőbb, mint az ar­zén.

• A fog­tö­mé­sek­ből a hi­gany szi­vá­rog­hat és mér­ge­zést okoz­hat.

• A hi­gany­pá­rol­gás a leg­jel­lem­zőbb mód­ja a hi­ganyki­áram­lás­nak a tö­més­ből.

• A hi­gany sejt­mér­ge­ző (meg­öli a sej­te­ket).

• A hi­gany gá­tol­ja az en­zi­mek mű­kö­dé­sét, me­lyek na­gyon fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak szin­te min­den anyag­cse­re-fo­lya­mat­ban.

• A ki­pá­rol­gó hi­gany 80%-ban fel­szí­vó­dik a tü­dőn ke­resz­tül és be­ke­rül az ar­té­ri­ás vér­be.

• Hosszú tá­von az amal­gám­tö­mé­sek­ből ki­vá­ló hi­gany kró­ni­kus, ki­sebb szin­tű mér­ge­zést okoz, amit „mi­kro­hi­ga­nyo­so­dás” né­ven is­mer­nek.

• A fog­tö­mé­sek hi­ga­nya köz­re­ját­szik sok agyi ren­d­el­le­nes­ség­ben, ide­ért­ve az Alzhei­mer- és Par­kin­son-kó­ro­kat és az el­me­bajt.

• A hi­gany ki­hat a mag­zat­ra (még mi­előtt az anyá­ra hat­na), az anya­tej­ben tá­ro­ló­dik el, így nö­vel­he­ti an­nak esé­lye­it, hogy a gyer­mek­nél aszt­ma fej­lőd­jön ki.

• 1991-ben az Egész­ség­ügyi Vi­lág­szer­ve­zet meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az amal­gám­tö­mé­sek­ből 3-17 mi­kro­gramm mennyi­sé­gű hi­gany sza­ba­dul fel na­pon­ta.

• Az amal­gám­ból ki­vá­ló hi­gany ki­vá­lá­sá­nak ará­nyát nö­ve­li a súr­ló­dás, dör­zsö­lés (mint pél­dá­ul a rá­gás), a hő és a sa­vak (a for­ró ci­tro­mos te­ázók óva­kod­ja­nak).

• Sem a vér­ből, sem a vi­ze­let­ből nem le­het pon­to­san meg­ha­tá­roz­ni egy test hi­gany­szint­jét.

• Az agy hi­gany­szint­jé­ről meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy egye­ne­sen ará­nyos az amal­gám­tö­mé­sek­kel be­fe­dett fo­gak számá­val.

• Az amal­gám­tö­mé­sek­ből ki­áram­ló hi­gany­pá­ra vég­ig­ha­lad a száj- és orr­üre­gen ke­resz­tül, és köz­vet­le­nül az agy­ba szál­lí­tó­dik, in­nen el­jut az agy min­den pont­já­ra és a ge­rinc­ve­lő­be. A tü­ne­tek asze­rint je­lent­kez­nek, hogy az agy me­lyik ré­szét tá­mad­ja a hi­gany.

• A hi­gany át­ha­lad és köz­ben ká­ro­sít­ja a vér-agy gá­tat, ami egy olyan rend­szer, mely a köz­pon­ti ideg­rend­szer­től tá­vol tart­ja a mi­kro­or­ga­niz­mu­so­kat és a mé­re­ga­nya­go­kat. Még egy kis mennyi­sé­gű hi­gany is sú­lyo­san ká­ro­sít­ja a sejt­funk­ci­ót és meg­nö­ve­li a mér­ge­ző­a­nyag-túl­ten­gés esé­lye­it.

• A hosszú tá­vú, ala­csony szin­tű hi­gany­mér­ge­zés az egyik leg­főbb oka an­nak, hogy az amal­gá­mot na­gyon ve­szé­lyes anyag­nak tart­ják.

• Ki­mu­tat­ták, hogy az amal­gám­tö­mé­sek a száj­ban már két hó­nap után csök­ken­tik a ve­se szű­rő funk­ció­ját.

• Az amal­gám­tö­mé­sek­ből ki­vá­ló hi­gany ha­mar meg­tá­mad­ja az im­mun­rend­szert, így a test­ben olyan kö­zeg jön lét­re, amely­ben a kü­lön­bö­ző mi­kro­or­ga­niz­mu­sok száma meg­nö­ve­ke­dik, és to­váb­bi be­teg­sé­gek ala­kul­nak ki.

• A hi­gany erő­sen össze­kap­cso­ló­dik a sze­lén­nel, mely a sej­tek egész­sé­gé­hez szük­sé­ges nyo­m­elem. A le­gú­jabb ausz­triai ku­ta­tá­si ered­mé­nyek egyér­tel­mű kap­cso­la­tot mu­tat­nak a sze­lén­szint csök­ke­né­se és a rá­kos meg­be­te­ge­dés esé­lyé­nek nö­ve­ke­dé­se kö­zött.

• A hi­gany hoz­zá­kap­cso­ló­dik a pro­te­i­nek­hez. Az olyan pro­te­i­ne­ket, me­lyek­hez hi­gany kap­cso­ló­dott, az im­mun­rend­szer ide­gen anyag­nak te­kin­ti. Így ki­ala­kul­hat szá­mos au­to­im­mun-be­teg­ség, mint pél­dá­ul a bőr­far­kas, sö­mör, Crohn-be­teg­ség (sú­lyos vas­tag­bél­gyul­la­dás), vas­tag­bél­fe­kély. A méh­gyul­la­dás­sal is össze­füg­gés­be hoz­ha­tó a hi­gany mint elő­i­dé­ző té­nye­ző.

• A szív­funk­ci­ót is be­fo­lyá­sol­ja a hi­gany, ami kó­ro­san sza­po­ra szív­ve­rés­hez, ma­gas vér­nyo­más­hoz és sza­bály­ta­lan szív­mű­kö­dés­hez ve­zet­het.

Sze­ren­csé­re ren­ge­teg „ara­nyos” ven­dé­gem hall­ga­tott rám an­nak ide­jén és meg­sza­ba­dult a fé­mek­től a szá­já­ban. Töb­bek kö­zött ma­gam is ezt tet­tem. A kö­vet­kez­mény az egész­ség vissza­nye­ré­se volt, ter­mé­sze­te­sen a nö­vé­nyek és az elek­tro­koz­me­ti­ka se­gít­sé­gé­vel.

Mi­lyen ba­jo­kat okoz­hat­nak a flu­or­tar­tal­mú ké­szít­mé­nyek?

Hoz­tam Lon­don­ból egy „To­day’s The­ra­pist” cí­mű új­sá­got, mely köz­li prof. Ep­ste­in or­vos, bio­ké­mi­kus 11 évig tar­tó ku­ta­tá­sá­nak ered­mé­nye­it a to­a­lett­sze­rek­ben le­vő anya­gok le­het­sé­ges rák­kel­tő ha­tá­sá­ról. Eb­ből ki­de­rül, hogy a flu­or az egyik leg­na­gyobb és leg­ve­sze­del­me­sebb rák­kel­tő.

Már ré­gó­ta is­mer­jük a flu­or bőr­ká­ro­sí­tó ha­tá­sát, csak azt nem ér­tem, hogy mi­ért nem til­ta­ko­zott egyet­len tu­do­má­nyos szer­ve­zet, egyet­len tu­dós ku­ta­tó sem a flu­or al­kal­ma­zá­sa el­len. Pe­dig a flu­or ször­nyű ha­tá­sát már 1942-ben kö­zöl­te So­ós Jó­zsef pro­fesszor Kó­rélet­tan cí­mű köny­vé­ben és a Ma­gyar Nép­táp­lál­ko­zás Tan­ban. A flu­or­mér­ge­zés tü­ne­tei:

1. fog­lu­or­ozis (fol­tos fo­gak)

2. cson­to­so­dá­si és ás­vá­nya­nyag­cse­re-za­var

3. szén­hi­drá­ta­nyag­cse­re-za­var

4. re­la­tív jód­hi­ány

5. re­la­tív C-vi­ta­min-hi­ány

6. ter­mé­keny­ség­csök­ke­nés

7. öre­ge­dé­si je­len­sé­gek

Az 1960-as évek­ben prof. Zel­les, a Kó­rélet­ta­ni In­té­zet ak­ko­ri ad­junk­tu­sa elő­adást tar­tott ne­künk az ás­vá­nyi sók, nyo­me­le­mek je­len­tő­sé­gé­ről és a flu­or rém­tet­te­i­ről. El is in­téz­tük, hogy az uno­káim­nak és tár­saik­nak ne kell­jen flu­or­ta­blet­tá­kat szed­ni­ük az óvo­dá­ban, amely töb­bek kö­zött ideg­rend­sze­ri ká­ro­so­dá­so­kat is okoz­hat. Né­me­tor­szág­ban 2002-ben von­ták vissza a for­ga­lom­ból a flu­or­tar­tal­mú cu­kor­ká­kat, rá­gó­gu­mi­kat. A flu­or okoz­ta pro­blé­mák el­len­sú­lyo­zá­sá­ra na­gyon fon­tos a jó­dos gyógy­vi­zek ivá­sa, mert a jó­do­zott só fo­gyasz­tá­sa nem ké­pes el­len­sú­lyoz­ni a flu­or­tar­tal­mú ké­szít­mé­nyek egész­ség­ká­ro­sí­tó ha­tá­sát és a jód­hi­ány pót­lá­sát.