Lapszemle 2004. június

Sok té­vé­zés – fi­gye­lem­hi­á­nyos gye­re­kek

Ha a gye­rek min­den­nap té­vé­zik, na­gyobb az esé­lye ar­ra, hogy ké­sőbb a fi­gye­lem hi­á­nyá­val kap­cso­la­tos pro­blé­mái lesz­nek. Er­re a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott a dr. Di­mit­ri Chris­ta­kis se­att­le-i ku­ta­tó ál­tal ve­ze­tett vizs­gá­lat, amely­nek ered­mé­nye­it a Pe­diat­rics cí­mű szak­lap 2004. ápri­li­si számá­ban tet­ték köz­zé. Alá­tá­maszt­ja ez az ame­ri­kai gyer­mek­gyó­gyá­szok szö­vet­sé­gé­nek ko­ráb­bi aján­lá­sát, amely sze­rint jobb, ha a ké­té­ves­nél fia­ta­labb gyer­me­kek egy­ál­ta­lán nem néz­nek té­vét.

A ku­ta­tás so­rán két kor­cso­port­tal, az 1 és 3 év kö­rü­li gyer­me­kek­kel fog­lal­koz­tak. Ki­de­rült, hogy a té­vé­zés túl­sá­go­san ösz­tön­zi és fo­lya­ma­to­san fe­szült­ség­ben tart­ja a fej­lő­dés­ben lé­vő agyat.

Össze­sen 1345 gyer­mek té­vé­zé­si szo­ká­sait vizs­gál­ták meg, majd pe­dig 7 éves ko­ruk­ban új­ból meg­fi­gyel­ték őket, hogy ki­de­rít­sék, van­nak-e a fi­gye­lem­hiánnyal kap­cso­la­tos pro­blé­máik. Idetar­to­zik a kon­cen­trá­lás ne­héz­sé­ge, a fo­lya­ma­tos nyug­ta­lan­ság és az, hogy a gyer­me­ket könnyű za­var­ba hoz­ni. A vizs­gá­lat ada­tai sze­rint az egyé­ves­nél fia­ta­labb cse­cse­mők 36%-a egy­ál­ta­lán nem né­zett té­vét, 37%-uk na­pi 1-2 órát té­vé­zett, 14%-uk na­pi 3-4 órát, a ma­ra­dék 13% na­pon­ta le­ga­lább öt órát (!) töl­tött a té­vé előtt. Már a na­pi 1-2 órás té­vé­zés is 10-20%-kal nö­vel­te a koc­ká­za­tát a ké­sőb­bi élet­kor­ban je­lent­ke­ző fi­gye­lem­hi­á­nyos ál­la­pot­nak.

A sza­kér­tők sze­rint el­ső­sor­ban nem is a té­vé­a­dá­sok tar­tal­ma szá­mí­tott a ki­csik szem­pont­já­ból, ha­nem in­kább az, hogy a gyor­san vál­ta­ko­zó kép­so­rok, a vil­lo­gó ké­per­nyő ká­ro­san be­fo­lyá­sol­ta az agy nor­má­lis fej­lő­dé­sét.

A ku­ta­tás nem ter­jedt ki a fi­gye­lem­hi­á­nyos ál­la­po­tot ki­vál­tó más té­nye­zők­re, így nem vet­te te­kin­tet­be az ott­ho­ni kör­nye­zet ha­tá­sát és az anya szo­ká­sait, lel­ki be­ál­lí­tott­sá­gát. A gyer­mek­gyó­gyá­szok ame­ri­kai szak­mai szö­vet­sé­ge (Ame­ri­can Aca­demy of Pe­diat­rics) már 1999-ben meg­fo­gal­maz­ta azt az ál­lás­pont­ját, hogy a ké­té­ves­nél fia­ta­labb gye­re­kek számá­ra a té­vé­zés egy­ál­ta­lán nem aján­lott.

Nyug­ta­lan lábak

Meg­le­pő­en sok em­bert – fő­leg idő­seb­be­ket – érint a nyug­ta­lan lábak tü­net­cso­port (aka­ti­zia). A leg­fris­sebb ku­ta­tá­sok ar­ra de­rí­tet­tek fényt, hogy va­ló­szí­nű­leg az agy­ban in­ge­rü­le­te­ket (ide­g­im­pul­zu­so­kat) köz­ve­tí­tő anyag hi­á­nya áll a be­teg­ség hát­te­ré­ben. A do­pa­min­ról van szó, ugya­nar­ról a hor­mon­sze­rű ve­gyü­let­ről, amely­nek nagy­mértékű hi­á­nya a fő­leg idős fér­fia­kat feny­ege­tő Par­kin­son-kór­hoz ve­zet.

A nyug­ta­lan lábak szind­ró­ma becs­lé­sek sze­rint a fel­nőtt la­kos­ság 6-15%-át érin­ti, pon­tos ada­tok azon­ban nem áll­nak ren­del­ke­zés­re, mert sok érin­tett nem tart­ja be­teg­ség­nek vagy szé­gyel­li a ba­ját, ezért nem for­dul ve­le or­vos­hoz.

Bár nyug­ta­lan lába­kra el­ső­sor­ban az idő­sebb, 50 év fe­let­ti fel­nőt­tek pa­nasz­kod­nak, a ren­del­le­nes­ség gyer­mek­kor­ban is fel­lép­het, el­ső­sor­ban azok­nál a gye­re­kek­nél, akik hi­pe­rak­tív­nak, fi­gye­lem­hi­á­nyos­nak szá­mí­ta­nak. Ér­de­kes, hogy a tü­net­cso­port csa­lá­di hal­mo­zó­dást mu­tat­hat, és in­kább azo­kat az em­be­re­ket feny­ege­ti, akik­nek nincs ele­gen­dő vas a szer­ve­ze­té­ben.

A nyug­ta­lan lábak tü­net­cso­port több­nyi­re köz­vet­le­nül elal­vás előtt je­lent­ke­zik, kü­lö­nö­sen ak­kor, ha a be­teg elő­ző­leg va­la­mi­lyen stressz­hely­ze­tet élt át. A lábak­ban bi­zony­ta­lan, kel­le­met­len ér­zés ta­pasz­tal­ha­tó, amit irá­nyít­ha­tat­lan láb­moz­gá­sok kí­sér­nek. Sok érin­tett­nek a lába éj­sza­ka, al­vás köz­ben is meg-meg­rán­dul, és ez bi­zony meg­ne­he­zí­ti a há­zas­társ­sal va­ló együt­tes pi­he­nést. Ugyan­csak jel­lem­ző le­het a nyug­ta­lan lábú em­be­rek­re, hogy kép­te­le­nek so­ká­ig egy hely­ben ma­rad­ni. Ha pél­dá­ul mo­zi­ban van­nak vagy re­pü­lő­gé­pen ül­nek, előbb-utóbb erős kész­te­tést érez­nek ar­ra, hogy fel­kel­je­nek és jár­kál­ja­nak egy ki­csit.

A té­ma egyik ame­ri­kai sza­kér­tő­je, az al­vá­si ren­del­le­nes­sé­gek­kel fog­lal­ko­zó ore­go­ni OH­SU kli­ni­ka or­vos-igaz­ga­tó­ja, dr. Ro­bert Sack sze­rint csak az or­vo­sok kis há­nya­da tud be­te­gé­nek er­ről a pro­blé­má­já­ról, és olyan dok­to­rok is akad­nak, akik még so­ha nem hal­lot­tak a nyug­ta­lan lábak szind­ró­má­ról.

Biz­to­sabb a ke­zük a szá­mí­tó­gé­pes já­té­ko­kat ked­ve­lő se­bé­szek­nek

Az em­ber nem is gon­dol­ná, még­is tény, hogy azok a se­bé­szek, akik sze­re­tik a szá­mí­tó­gé­pes já­té­ko­kat, na­gyobb biz­ton­ság­gal ope­rál­nak. Le­ga­láb­bis ab­ban az eset­ben, ha la­pa­rosz­kó­pi­ás mű­té­tet haj­ta­nak vég­re. Ilyen­kor ke­ve­sebb hi­bát kö­vet­nek el és gyor­sab­ban dol­goz­nak, mint azok a kol­lé­gáik, akik ke­rü­lik a szá­mí­tó­gé­pes já­ték­pro­gra­mo­kat. Min­der­ről dr. Ja­mes „Butch” Ros­ser szá­molt be ab­ban a ta­nul­mány­ban, ame­lyet a New York-i Beth Is­ra­el Me­di­cal Cen­ter­ben mu­ta­tott be.

A la­pa­rosz­kó­pi­ás mű­té­tek­hez mi­ni­ka­me­rát hasz­nál­nak, és a mű­tét so­rán a já­ték­pro­gra­mok­ban al­kal­ma­zott joy­stickhez ha­son­ló „bot­kor­mány” se­gít­sé­gé­vel moz­gat­ják az esz­kö­zö­ket. Ez a tech­ni­ka egy­re in­kább tért hó­dít a se­bé­szet­ben – a vak­bél­mű­té­tek­től kezdve a vas­tag­bél- és epe­hó­lyag-ope­rá­ci­ó­kig –, mert csu­pán pa­rá­nyi vá­gást ej­te­nek a be­te­gen, a mű­tét he­lye ké­sőbb alig lát­szik, va­la­mint gyor­sabb a gyó­gyu­lás is.

A szá­mí­tó­gé­pes já­ték­pro­gra­mok fej­lesz­tik a kéz–szem koor­di­ná­ci­ót, a se­bé­szek­nek pe­dig pon­to­san er­re van szük­sé­gük a la­pa­rosz­kó­pi­ás mű­té­tek­ben, hi­szen a mű­tét me­ne­tét mo­ni­to­ron kö­ve­tik nyo­mon, mi­köz­ben a joy­stick se­gít­sé­gé­vel ve­zér­lik az ope­rá­ció­hoz hasz­nált esz­kö­zö­ket. A szí­ve­sen ját­szó or­vo­sok a mű­tét so­rán is gyor­sab­ban re­agál­nak a vá­rat­lan fej­le­mé­nyek­re.

Mennyi szennye­ző­dés van a tes­tünk­ben?

Hihetetlen mégis tény, mi­lyen sok szennye­ző anyag gyű­lik össze az ember szer­ve­ze­té­ben még ak­kor is, ha egész­sé­ges élet­mó­dot foly­tat és tö­rek­szik a tar­tó­sí­tó­sze­rek­től, íz­fo­ko­zó és szí­ne­ző­a­nya­gok­tól men­tes ét­elek fo­gyasz­tá­sá­ra. A ku­ta­tók most egy új mód­szer­rel, az úgy­ne­ve­zett bio­mo­ni­tor­ozás­sal ké­pe­sek pon­to­sabb in­for­má­ci­ót ad­ni er­ről. A vizs­gált sze­mély vé­rét, vi­ze­le­tét, il­let­ve szop­ta­tó anyák­nál az anya­te­jet is ele­mez­ve az össze­gyűlt szennye­ző anya­go­król rész­le­tes ké­pet kap­nak, amit „test­ter­he­lés­nek” ne­vez­tek el.

Kör­nye­zet­vé­dő szer­ve­ze­tek ál­tal fi­nan­szí­ro­zott vizs­gá­la­tok­kal – fe­jen­ként 5 ezer dol­lá­ros költ­ség­gel – si­ke­rült pon­tos ada­to­kat nyer­ni 9 ön­kén­tes ál­la­po­tá­ról. Ér­de­kes­ség, hogy szer­ve­ze­tük­ben több olyan vegyi anya­got is ki tud­tak mu­tat­ni – így a PCB és a DDT ro­va­rir­tó sze­re­ket –, ame­lyek­nek az al­kal­ma­zá­sát már év­ti­ze­dek­kel eze­lőtt be­til­tot­ták. Bár a ku­ta­tók­nak most pon­tos lis­ta áll ren­del­ke­zé­sük­re, nincs sem­mi­lyen bi­zo­nyí­té­kuk ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy az em­be­ri szer­ve­zet­ben je­len lé­vő szennye­ző anya­gok eset­leg mi­lyen kap­cso­lat­ba hoz­ha­tók kon­krét be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­val. A hely­zet ugya­nis az, hogy az Egye­sült Ál­la­mok­ban al­kal­ma­zott és nyil­ván­tar­tott 75 ezer szin­te­ti­kus vegyi anyag kö­zül csu­pán né­hány­nak a ha­tá­sát ku­tat­ták az egész­ség­re, il­let­ve be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­ra néz­ve.

Egyes kon­krét ku­ta­tá­sok ered­mé­nyei azon­ban már ren­del­ke­zés­re áll­nak. 2003 már­ciu­sá­ban pél­dá­ul ka­li­for­niai vizs­gá­la­tok so­rán ki­de­rült, hogy a San Fran­ci­sco tér­sé­gé­ben élő nők mell­szö­ve­té­ben 3-10-szer annyi égés­gát­ló vegyi anyag ta­lál­ha­tó, mint az eu­ró­pai vagy ja­pán nő­ké­ben. Az in­di­a­nai egye­tem ku­ta­tói ugya­nak­kor ar­ról szá­mol­tak be, hogy az In­di­a­na és Ka­li­for­nia ál­lam­ban la­kó nők és gyer­me­kek szer­ve­ze­té­ben az em­lí­tett vegyi anyag­nak húsz­szor ak­ko­ra a kon­cen­trá­ció­ja, mint a Své­dor­szág­ban és Nor­vé­giá­ban élő­ké­ben. E két utób­bi or­szág­ban nem­rég til­tot­ták be a szó­ban for­gó égés­gát­ló ada­lék al­kal­ma­zá­sát.

Ugyan­csak egy ta­va­lyi vizs­gá­lat so­rán – me­lyet a Cen­ters for Di­se­ase Con­trol and Pre­ven­tion el­ne­ve­zé­sű kor­mány­szer­ve­zet fi­nan­szí­ro­zott – 2500 ön­kén­tes tes­té­ben 116-fé­le szennye­ző anyag je­len­lé­tét ku­tat­ták. Köz­tük volt a hi­gany, az urán és a ko­ti­nin, va­gyis a ci­ga­ret­ta ni­ko­tin­já­ból szár­ma­zó bom­lás­ter­mék. E vizs­gá­lat­ban ki­de­rült, hogy a szí­nes bő­rű gye­re­kek szer­ve­ze­té­ben két­szer annyi ko­ti­nin ta­lál­ha­tó, mint a fe­hé­re­ké­ben, ami ar­ra utal, hogy a sze­gé­nyebb kö­rül­mé­nyek kö­zött élők szü­lei ol­csóbb, egyút­tal gyen­gébb mi­nő­sé­gű ci­ga­ret­tát szív­nak, így gyer­me­ke­ik szer­ve­ze­té­be is több szennye­zés jut. A má­sik jel­lem­ző adat, hogy a me­xi­kói-ame­ri­kai gyer­me­kek tes­té­ben há­rom­szor annyi a DDT ro­va­rir­tó szer­ből szár­ma­zó szennye­ző­dés, mint más gyer­me­ke­ké­ben, ami­nek a va­ló­szí­nű ma­gya­rá­za­ta az, hogy Me­xi­kó­ban és La­tin-Ame­ri­ka több or­szá­gá­ban még min­dig en­ge­délye­zik a má­sutt már ti­los ro­va­rir­tó szer hasz­ná­la­tát.