Dr. Sá­gi Má­ria és Sá­gi Ist­ván­ – Gyógyító információ

Pszi-me­ző, vek­to­rok, je­lek, információ. Pál­ca. Új ho­me­o­pá­tia, ma­kro­bio­ti­ka. Olyan sza­vak és fo­gal­mak, ame­lyek ol­va­só­ink előtt már nem is­me­ret­le­nek. Mint aho­gyan a két név sem: Kör­bler és Kus­hi. E két nagy­ság te­vé­keny­sé­gé­nek lény­ege olyan szo­ro­san össze­függ, mint­ha le­ga­láb­bis test­vé­rek len­né­nek, kö­zös lá­tás­mód­dal, ha­son­ló kva­li­tás­sal, át­ütő erő­vel. Iz­gal­mas sors­sze­rű­ség, hogy mun­ká­juk­nak, szel­le­mi­sé­gük­nek ép­pen egy „iga­zi” test­vér­pár, Sá­gi Má­ria és Sá­gi Ist­ván a le­té­te­mé­nye­se.

Az iga­zán nagy dol­gok rend­kí­vül egy­sze­rű­ek

Dr. Sá­gi Má­ri­át hall­gat­va az em­ber is­mét bi­zony­sá­got nyer ar­ról, amit a lel­ke mé­lyén min­dig is sejt a túl­bo­nyo­lí­tott vi­lág­ban: az iga­zán nagy dol­gok rend­kí­vül egy­sze­rű­ek. A le­tisz­tult­ság­hoz azon­ban mind föl­jebb és föl­jebb kell jut­ni, s on­nan, ab­ból a fön­ti per­spek­tí­vá­ból már tény­le­ge­sen lát­szik a lé­nyeg. Az pél­dá­ul, hogy – bár min­dent meg­te­he­tünk – nem min­den va­ló ne­künk. Meg­te­het­jük, hogy rossz he­lyen al­szunk, kon­troll nél­kül bár­mit meg­eszünk, fö­lös­le­ge­sen sze­dünk gyógy­sze­re­ket vagy eset­le­ges kör­nye­ze­tet te­rem­tünk ma­gunk kö­ré. En­nek azon­ban ára van.

– Én pél­dá­ul – me­sé­li Má­ria – ér­zé­keny vol­tam a ví­zér­re. A ba­la­to­ni nya­ra­lónk­ban va­la­hogy so­ha nem tud­tam alud­ni. Meg­ol­dást ke­res­tem a baj­ra, s Erich Kör­bler egy spe­ciá­lis le­pe­dő­vel tu­dott raj­tam se­gí­te­ni. Kap­cso­la­tot ke­res­tem ve­le, s a tu­dá­sa egy­sze­rű­en leny­űgö­zött. Kör­bler ab­ból in­dult ki, hogy min­den lé­te­ző egy sa­ját­os elek­tro­mág­ne­ses su­gár­zást bo­csát ki ma­gá­ból, ugyan­ak­kor lé­te­zé­sé­nek mi­nő­sé­gét a kör­nye­ze­té­ből ér­ke­ző elek­tro­mág­ne­ses su­gár­zá­so­kra adott re­ak­ció­ja mu­tat­ja meg. Op­ti­má­lis eset­ben a kör­nye­zet­ből a szer­ve­zet számá­ra hasz­nos, táp­lá­ló elek­tro­mág­ne­ses su­gár­zá­sok ér­kez­nek. For­dít­va: kel­le­met­len­sé­get ak­kor ta­pasz­ta­lunk, ha a kör­nye­zet­ből ked­ve­zőt­len, ár­tó su­gár­zá­so­kat ka­punk. A fi­nom ener­ge­ti­kai kap­cso­la­to­kat ki le­het mér­ni a Kör­bler-pál­cá­val, amely el­té­rő moz­gá­so­kat ír le at­tól füg­gő­en, hogy a kap­cso­lat har­mo­ni­kus vagy disz­har­mo­ni­kus. Jel­zi az el­té­rés mi­nő­sé­gét, va­gyis sú­lyos­sá­gát is a vek­tor­rend­szer. Ez­zel a rend­szer­rel töb­bek kö­zött az al­ler­gi­ás meg­be­te­ge­dé­se­ket le­het ke­zel­ni nagy si­ker­rel. Ne fe­led­jük, hogy a táp­lá­lék útján is információ jut el a szer­ve­ze­tünk­höz, akár­csak a min­den­na­pi élet­ben hasz­ná­la­tos vegy­sze­rek, koz­me­ti­ku­mok, tex­tí­li­ák, gyógy­sze­rek, ék­sze­rek – azaz min­den. Ha oly­as­mit al­kal­ma­zunk, ami nem ne­künk va­ló, ak­kor meg­bom­lik az egyen­súly. Ez a mód­szer a szer­ve­zet egész­sé­gi ál­la­po­tá­nak vizs­gá­la­tá­ra is al­kal­mas, sőt be­teg­ség ese­tén az egész­ség ge­o­met­ri­kus for­mák al­kal­ma­zá­sá­val hely­re­ál­lít­ha­tó.

Új homeopátia és az információ

– Mi­ért ho­me­o­pá­tia, és mi­ért új?

– Ha­son­ló­an a klasszi­kus ho­me­o­pá­tiá­hoz, itt sem a bio­ké­miai fo­lya­ma­tok­ba avat­ko­zunk be, ha­nem a mű­kö­dést ve­zér­lő me­ző­be jut el a di­na­mi­zá­ló információ, hi­szen az információ a lé­nyeg. Az új­sze­rű­sé­ge vi­szont ab­ban van, hogy meg tud­juk ál­la­pí­ta­ni a za­var okát. Ez azért le­het­sé­ges, mert az információ a vek­tor­rend­szer men­tén értelmeződik, azaz ér­tel­mez­ni tud­juk. A sze­líd gyó­gyí­tás ge­o­met­riai for­mák al­kal­ma­zá­sá­val tör­té­nik. A be­teg nem­csak a már ki­ala­kult tü­ne­tek alap­ján kap meg­fe­le­lő ke­ze­lést, ha­nem a pál­ca és a vek­tor­rend­szer se­gít­sé­gé­vel, a me­ri­di­án­pon­tok alap­ján már a tü­ne­tek meg­je­le­né­se előtt ké­pe­sek va­gyunk bár­kit meg­vizs­gál­ni. Az új ho­me­o­pá­tia ré­vén na­gyon pon­tos di­ag­nó­zist ka­punk már ak­kor, ami­kor a vizs­gált sze­mély, tü­ne­tek hí­ján, még nem ér­zi ma­gát be­teg­nek.

– Min­dez a ho­lisz­ti­kus fel­fo­gás­nak is új ér­tel­met ad.

– Kör­bler sze­rint a va­ló­di ho­lisz­ti­ka nem azt je­len­ti, hogy a lényt a ma­ga tes­ti-lel­ki-szel­le­mi egy­sé­gé­ben te­kint­jük, ha­nem ott, hogy a kör­nye­ze­té­be be­ágyaz­va vizs­gál­juk. Min­den élő­lény­nek a kör­nye­ze­te sze­rint szer­ve­ző­dik a funk­cio­na­li­tá­sa. Min­dig újabb és újabb információ jut el hozzá, s eze­kről kell el­dön­te­nie, hogy ár­tal­ma­sak-e vagy ked­ve­ző­ek. Min­daz az információ, amely a sejt­fal fe­szült­sé­gét fo­koz­za, hasz­nos, az el­len­ke­ző elő­je­lű pe­dig rom­bo­ló.

– Ho­gyan de­rült ki, hogy ön a szel­le­mi örö­kös?

– Kör­blert be­ve­zet­tük a ma­gyar szel­le­mi élet­be. A Nul­la­dik tí­pu­sú ta­lál­ko­zá­sok cí­mű te­le­ví­zi­ós sor­ozat négy adá­sá­ban mu­tat­ta be ku­ta­tá­sait a ha­zai ér­dek­lő­dők­nek. A mód­sze­rét meg­ta­ní­tot­ta egy ma­gyar or­voscso­port­nak is. Az 1994-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la után föl­hí­vott a né­me­tor­szá­gi ki­adó­ja, hogy Bu­da­pest­re jön­ne, és ta­lál­koz­ni sze­ret­ne ve­lünk. Fel­kért ar­ra, hogy Né­me­tor­szág­ban ta­nít­suk Kör­bler mód­sze­rét. Azó­ta is ta­nít­juk, né­met nyelv­te­rü­le­ten ugya­núgy, mint itt­hon. Az el­múlt tíz év­ben to­vább is fej­lesz­tet­tem a mód­szert. Mi­vel az úgy­ne­ve­zett pszi-me­ző min­den in­for­má­ci­ót őriz, ki­ta­pasz­tal­tam, hogy az el­já­rás pszi­chi­kai pro­blé­mák gyó­gyí­tá­sá­ban, il­let­ve táv­gyó­gyí­tás so­rán is rend­kí­vül jól mű­kö­dik.

Az em­ber test­be van zár­va, s ezen nem le­het vál­toz­tat­ni

Sá­gi Ist­ván, a fi­vér ma­kro­bio­ti­ká­val fog­lal­ko­zik, egyút­tal az új ho­meo­­pá­tia kez­dő cso­port­ja­it ok­tat­ja, hogy az­tán jó ala­pok­kal ve­hes­se át őket Má­ria a fel­sőbb kur­zu­so­kra. Az ő nagy mes­te­re Mishyo Kus­hi, a táp­lál­ko­zás és az egész­ség kap­cso­la­tá­nak nem­zet­kö­zi­leg hí­res ku­ta­tó­ja, tu­dó­ja. Erich Kör­bler­rel 1991-ben ta­lál­ko­zott elő­ször, aki­vel an­nak 1994-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ig mély ba­rát­ság­ban dol­go­zott együtt ta­nít­vány­ként és mun­ka­tár­sként. A két­fé­le tu­do­mány jól ki­egé­szítet­te egy­mást. A ma­kro­bio­ti­ká­ról így vall:

– Ak­kor már na­pi 6-8 órát fog­lal­koz­tam a ma­kro­bio­ti­ká­val – em­lé­ke­zik. – A tu­do­mánnyal Bé­csúj­he­lyen ke­rült­em kap­cso­lat­ba, ahol az egyik ba­rá­tom­nak egy má­ig mű­kö­dő, ma­kro­bio­ti­kus ter­mé­ke­ket elő­ál­lí­tó üze­me van. Ott dol­goz­tam reg­gel­től es­tig, s köz­ben meg­ta­nul­tam, mi­ként hat­nak az élel­mi­sze­rek a szer­ve­ze­tünk ál­la­po­tá­ra. Ez a tu­dás több ezer év­re nyú­lik vissza, hi­szen Ke­le­ten pon­to­san tud­ják, mi­lyen éle­lem be­te­gít meg, s me­lyik épít, szó sze­rint táp­lál.

– Van, aki úgy vé­li, min­degy, mit eszünk, hi­szen a szel­le­mi lé­nyegünk a fon­tos.

– Csak­hogy az em­ber test­be van zár­va, s ezen nem le­het vál­toz­tat­ni. Ezért te­hát a spi­ri­tuá­lis fej­lő­dés ki­zá­ró­lag a tes­ten ke­resz­tül me­het vég­be. Aki fá­radt, vagy be­teg­nek ér­zi ma­gát, az nem ké­pes a szel­le­mé­vel tö­rőd­ni. A fej­lő­dés azt je­len­ti, hogy be­fe­lé és föl­fe­lé gya­rap­szunk, ne­me­se­dünk. S eb­ben alap­ve­tő a táp­lál­ko­zás.

– Ezek sze­rint van­nak til­tott élel­mek?

– Nin­cse­nek! Az a lé­nyeg, hogy a ma­kro­bio­ti­ka sem­mit nem tilt, ha­nem a szél­ső­sé­gek­től óv. Bár­ki ki­pró­bál­hat­ja, hogy né­hány hé­tig pél­dá­ul csak disz­nó­húst vagy csak mag­va­kat eszik – az ered­mény is szél­ső­sé­ges lesz, nem fog­ja jól érez­ni ma­gát. Olyan ét­ele­ket kell fo­gyasz­ta­nunk, ame­lyek biz­to­sít­ják a lel­ki és szel­le­mi ak­ti­vi­tá­sun­kat. Az élet­hez alap­ve­tő­en há­rom do­log nél­kü­löz­he­tet­len, a lé­leg­zés, a moz­gás és a táp­lál­ko­zás. Min­de­gyik­nek za­var­ta­lan­nak, jó mi­nő­sé­gű­nek kell len­nie. A nem meg­fe­le­lő ét­ke­zés­sel ren­ge­te­get ront­ha­tunk az ál­la­po­tun­kon, mert túl­ter­helt­ség­hez, fá­radt­ság­hoz ve­zet.

Gyógyító információ: A táp­lá­lé­kok spi­ri­tuá­lis üze­ne­te­ket köz­ve­tí­te­nek

– Kus­hi ho­gyan, mi­re ta­ní­tot­ta Önt?

– Az am­szter­da­mi Kus­hi In­té­zet­ben sa­ját­ítot­tam el a ma­kro­bio­ti­kus táp­lál­ko­zás és gyó­gyí­tás alap­jait. Ké­sőbb részt ve­het­tem egy két­he­tes ham­bur­gi sze­mi­ná­riu­mán. Na­pi nyolc órát me­di­tál­tunk, s ott a ma­kro­bio­ti­ka tu­do­má­nyos alap­jait sa­ját­ítot­tam el. A Kus­hi há­zas­pár­nak mind­két ma­gyar­or­szá­gi lá­to­ga­tá­sa al­kal­má­val kí­sé­rő­je vol­tam. Min­den sza­k­iro­dal­mat elol­vas­tam, ami csak lé­te­zik. Áll­ha­ta­tos és ki­tar­tó vol­tam, s ta­lán ezért esett rám a mes­ter fe­le­sé­gé­nek, Eve­lin Kus­hi­nak a vá­lasz­tá­sa, ami­kor a Mar­git­szi­ge­ten be­mu­ta­tót tar­tott. Sen­kit nem en­ge­dett a kony­há­nak még a kö­ze­lé­be sem, csak en­gem. Én vol­tam a köz­vet­len asszisz­ten­se. Meg­ta­nul­tam tő­lük, hogy a nö­vé­nyek, a táp­lá­lé­kok spi­ri­tuá­lis üze­ne­te­ket, in­for­má­ció­kat köz­ve­tí­te­nek. Min­de­gyik­nek meg­van a ma­ga rez­gé­se, mi­nő­sé­ge. Min­den éle­lem a sza­bad ener­gia meg­annyi meg­tes­te­sü­lé­se. Ez a tu­dás óriá­si kincs, hi­szen ar­ról van szó, hogy az egész­sé­gün­ket a ke­zünk­ben tud­juk tar­ta­ni. Per­sze csak ak­kor, ha akar­juk.

A test­vé­rek üze­ne­tét dr. Sá­gi Má­ria így fo­gal­maz­za meg: „Ar­ra bá­to­rí­tom az ol­va­só­kat, hogy ha bár­mi gond­juk van, az or­vo­si di­ag­nó­zis után olyan se­gít­sé­get ke­res­se­nek, amely sze­líd ter­ápi­át biz­to­sít. A jól ki­vá­lasz­tott al­ter­na­tív gyógy­mód ga­ran­tál­ja azt, hogy a szer­ve­zet ön­gyó­gyí­tó erő­for­rá­sai föl­sza­ba­dul­nak.”

Fotó: Adobe Stock