Mi történt József Attilával?
József Attila élete és korai halála az utókorban minduntalan nyugtalanító kérdéseket vet fel, amelyekre az irodalomtörténet, a pszichológia, a pszichiátria és az asztrológia a maga eszközeivel csak többé-kevésbé kielégítő választ tud adni. Maga József Attila is folyvást az okokat kereste – okát társtalanságának, kozmikus magányérzésének, kapcsolatai ellehetetlenülésének, az anyavesztés feldolgozhatatlanságának és a fel-feltörő halálvágynak. S bár a múlt mély rétegeinek feltárásába terapeuták segítségével többször is belefogott, az analízis mindig hamar kudarcot vallott. A pszichiáterek máig vitatják, vajon történt-e gyógykezelése során orvosi műhiba, milyen belső út vezetett ama végzetes szárszói délutánig, s elkerülhető lett volna-e a tragédia utolsó felvonása.
Ez utóbbi kérdést a humanisztikus asztrológia nem teszi, nem teheti fel; világképe szerint per definitionem a sors az, ami megtörtént. Vagyis a sorsnak nincsenek változatai. Egyedül az ok, az eredet kutatható és megérthető. S mert ismerjük József Attila születési idejét, részletekbemenően elemezték, elemeztük horoszkópját. Tapasztaltuk, hogy az szinte minden ponton kiegészíti, magyarázza és érthető keretekbe helyezi a költő életét. Szinte minden ponton. Mert – ahogy ez gyakran megesik – épp az apró ellentmondások fölött vagyunk hajlamosak könnyedén elsiklani. Pedig ezek a megmagyarázhatatlan, furcsa részletek nem ritkán olyan összefüggésekhez vezetnek, amelyek egészen más megvilágításba helyezik a – látszólag – jól ismert történetet.
Ellentmondások
A horoszkóp furcsaságait kezdjük a Holddal, vagyis azzal a belső képpel, amit József Attila az édesanyjáról alkotott. Első ránézésre a 8. házban álló Rák Hold értelmezése csak megerősíteni látszik azt, ami a Mamáról általános iskolás korunk óta bennünk él: egy szigorú, sérültségébe begubózó asszony, akit a tőke olyannyira megtört, hogy még egy mosolyt sem képes küldeni a szeretetéért sóvárgó gyermeke felé. A pszichológiai asztrológia tanúsága szerint azonban három-, legkésőbb ötéves korunkra már teljesen kiformálódik és rögzül a szülőkről alkotott belső kép. E tényt mi sem bizonyítja jobban, mint a József Attila horoszkópjának 5. házában álló 9. házúr Kos Nap: ez a másik szülőt, az apát jelzi, a kreativitás, a vállalkozások házában, a távoli országok és utazások jelzetével. S valóban: József Áron kifogyhatatlan energiákkal, ötletekkel megáldott ezermester volt (a világon először ő gyártott színes pipereszappant), tele volt kalandvággyal és vándorösztönnel – egyszóval a horoszkópban jelzett belső kép minden ponton egyezik a kis Attila hároméves koráig átélt tapasztalatával. Az apa ugyanis ekkor tűnt el végleg a család életéből.
Honnan ered azonban a horoszkóp által jelzett anyával kapcsolatos korai szeretetvesztés, anyahiány és traumaélmény – három-öt éves korig bezáróan? Hiszen tudjuk, hogy Pőcze Borbála József Attila első három életévében otthon volt a gyerekeivel, reggeltől estig énekelt, mesélt nekik, játszott velük, boldog és gondtalan életet élt. Férje eltűntével pedig nem hogy eltávolodott volna tőlük, hanem valóságos anyatigris módjára küzdött értük, s mindenben az ő érdekeiket szem előtt tartva hozta meg döntéseit. Ebben az időben jómódú iparos kérője is akadt, akinek ha igent mond, biztos hátteret teremthetett volna gyermekeinek – ám a kis Attila ellenérzése a „bácsival” szemben számára előrébbvaló volt, mint ez a kézenfekvő megoldás… Bárhonnan nézzük, József Attila első öt éve a Mamával való szoros szeretet kapcsolatban telt el, és semmilyen élettörténeti adat nem erősíti meg a horoszkópban jelzett anyatraumát.
További asztrológiai rejtélyt jelent a negyedik ház csúcsán álló Szaturnusz is, amely 3. házúrként a testvérek jelölője. Jolán és Etus egyéniségét, működését sok minden jellemezte, épp csak a Szaturnusz jelzői nem. Semmi szigorú, öreges vagy korlátozó nem volt bennük. Éppen ellenkezőleg: ha asztrológiai analógiát keresünk, akkor a Szaturnusszal ellentétes Jupiter és Vénusz tulajdonságait sorolnánk ide, hiszen a lányok nagyratörők, igényesek, optimisták, magasabb társadalmi osztályba vágyók, szépek és csábítók voltak. A Szaturnusz a horoszkópban tehát láthatóan nem a két nővérre utal. Élő testvére pedig József Attilának nem volt rajtuk kívül.
A hellingeri családdinamika
A halvaszületett vagy a korai életéveikben meghalt testvérek témája egészen a legutóbbi időkig nem számított lényeges élettörténeti tényezőnek a pszichológiában. Bert Hellinger német családterapeuta irányította rá a szakma figyelmét, hogy az emberi lélek szinte már a születése pillanatában mélyen belebonyolódik abba az energiarendszerbe, amit az élő és már nem élő családtagjai sorsmintázata alkot. A megszületett lélek – szeretetből és odatartozási vágyból – láthatóan hajlamos magára venni azokat a nehéz sorsokat, amelyeket ebben a családi erőtérben érzékel. A terápiák tapasztalata szerint a korán meghalt testvérek ügye a legnehezebb lelki terhek közé tartozik. Erre a „levegőben lebegő” gyászra és veszteségélményre az újszülött lelke úgy reagál, mintha azt mondaná: „Kedves testvéreim! Szörnyű lehetett nektek, hogy anyánk nem tudott titeket itt tartani. Ha ti nem élhettetek, nekem sincs jogom élni. Mostantól osztozom a sorsotokban…”
Életrajzi (bár ritkán említett) tény, hogy József Attilának volt két bátyja. Az első, Nándor, a világra jövetelekor meghalt, a második, Kálmán, ugyan életben maradt, de pár hónapos korában ő is elment a testvére után. Ennek – és a hellingeri családdinamikának – ismeretében egészen más értelmet kap a testvéreket jelölő Szaturnusz és annak házhelyzete. A gyász, a veszteség, a kihűlés és halál planétája (Szaturnusz) áll a 4. ház kezdőpontján, vagyis „a szülött által a családból vagy az előző életből örökölt meghatározó trauma” helyén. A bolygó jegyhelyzete is csak megerősíti, hogy József Attila a bátyai emlékét magában hordozta, és őket egy „rendszeren kívüli rendszerben” (Vízöntő) érzékelte.
Az átvett vagy az előző életből áthozott sorsterhek (már amennyiben e korábbi megszületéseket is ugyanazon lélek megtestesülési kísérleteinek tekintjük) magyarázzák, hogy József Attila mért választott olyan születési pillanatot, amelynek horoszkópja a végzetes és feldolgozhatatlan anyavesztést jelöli – ő ugyanis ezt az élményt, ezt a tapasztalást hozta erre az inkarnácóra magával.
Így, sejthetően, az első három boldog év sem lehetett számára más, mint csalóka idill, és az apa távozása is csak előjele volt az anyavesztés traumájának. Az öcsödi tartózkodás azután a valóságban is beteljesítette a rettegett és – tudattalanul – mindig is tudott lelki tényt: a Mama nincs többé… (Elgondolkodtató párhuzam sejlik fel abban is, hogy ebben a számára „új életben” Attila új nevet is kapott: nevelőszülei következetesen Pistának szólították…) Ez az életrajzi tény egybevág azzal az asztrológiai tapasztalattal, hogy a születési horoszkópban jelölt sorsterhek konkrét események, traumák nyomán aktiválódnak.
A hellingeri családdinamika szerint akik – tudottan vagy öntudatlanul – átvették halott testvéreik sorsát, egységesen ugyanazokról a tünetekről számolnak be: kozmikus magányérzésről, erőskötődési vágyról az anya vagy az azt képviselő személy iránt, az élet örömeinek elutasításáról és elemi elvágyódásról abba a világba, ahol halott testvéreik tartózkodnak. Nem véletlen, hogy a világirodalomban talán egyedül József Attila volt képes kifejezni ezt a nehezen körülírható, összetett érzést a legtömörebben és a leginkább lélekbemarkolóan: „A semmi ágán ül szívem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szelíden / s nézik, nézik a csillagok.”
Mit tehet ehhez még hozzá az asztrológus? A „mi lett volna, ha” kérdés abszurd boncolgatása helyett talán csak annyit: József Attila a géniuszának terhe mellett két halott bátyjának lelki traumáját is magában hordozta. Ezzel az emberfeletti súllyal pontosan addig maradt itt a földi síkon, ameddig maradhatott. Bert Hellinger szavaival: „A Sors nagy, mi kicsik vagyunk. Nem mi szabjuk meg a sorsot, ha nem az szab meg minket. Ez így van rendjén.” És ez előtt mi is csak meghajtani tudjuk a fejünket.
