Válaszol a humanisztikus asztrológus – sza­ba­du­lás és a füg­get­le­ne­dés út­ja

Ked­ves Pé­ter!

28 éves lány va­gyok. A ho­rosz­kó­pom­ban a Nap az Orosz­lán je­gyé­ben áll. Amit ed­dig er­ről a jegy­ről ol­vas­tam, azt igaz­nak, ta­lá­ló­nak ér­zem. Büsz­ke va­gyok és igé­nyes, kü­lö­nö­sen az em­be­ri kap­cso­la­taim, a kör­nye­ze­tem és mun­kám te­rén. Amit ennyi idő­sen meg le­het te­rem­te­ni, azt meg­te­rem­tet­tem, az élet­kö­rül­mé­nye­im­mel elé­ge­dett va­gyok. Ami gon­dot okoz (mint ezt nyil­ván sej­ti), az a pár­kap­cso­la­tom. Be­le­sze­ret­tem egy Ha­lak fi­ú­ba, aki négy év­vel fia­ta­labb ná­lam.

Ara­nyos em­ber, min­den­ki imád­ja. A gond az, hogy ne­ki egé­szen más fel­fo­gá­sa van a hű­ség­ről, mint ne­kem. Azt mond­ja, sze­rel­mes be­lém, de köz­ben rend­sze­re­sen le­mond­ja a ran­de­vúin­kat, és ha ilyen­kor vá­rat­la­nul fel­hí­vom, za­var­ba jön, és hal­lom, hogy össze­vissza be­szél. Ar­ra kér­tem, le­gyen hoz­zám őszin­te, mi­re nagy so­ká­ra ki­bök­te, időn­ként nem tud el­le­náll­ni a kí­nál­ko­zó al­kal­mak­nak. Kér­te, fo­gad­jam ezt el, de én őszin­tén meg­mond­tam, nem tu­dok ez­zel együtt él­ni. Sza­kí­tot­tam ve­le, el­telt egy hó­nap, és ő sír­va kö­nyör­gött, foly­tas­suk, mert meg­vál­to­zott. Hit­tem ne­ki, de pár hét el­tel­té­vel ugya­nott vol­tunk, ahol ko­ráb­ban ab­ba­hagy­tuk. Há­rom­szor sza­kí­tot­tunk, és há­rom­szor kezd­tük új­ra. Te­he­tet­len va­gyok, mert sze­re­tem őt. Ho­gyan ér­he­tem el, hogy ő meg­vál­toz­zon,
és vég­re bol­do­gok le­hes­sünk?

O. Ka­ta (Orosz­lán Nap, Ví­zön­tő aszcen­dens, Bak Hold)

Ami­kor va­la­ki egy pro­blé­má­já­ra meg­ol­dást ke­res, úgy ér­zi, a gond egy tő­ből, egy góc­pont­ból ered. A hu­ma­nisz­ti­kus asz­tro­ló­gia ta­pasz­ta­la­ta ez­zel szem­ben az, hogy min­den pro­blé­má­nak le­ga­lább ket­tő, de in­kább több for­rá­sa, ere­de­te van. Az ön ese­té­ben, Ka­ta, a pro­blé­ma szin­tén több­ré­te­gű. Vizs­gál­juk meg ezek kö­zül most a két leg­fon­to­sab­bat.

Az el­ső ré­te­get a gye­rek­kor és a szü­lői min­ták té­ma­kö­re je­len­ti. Az ön Nap­ja a tár­sa­kat és ba­rá­to­kat je­len­tő 7. ház­ban áll, ami ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy kis­ko­rá­ban ap­já­val paj­tá­si, jó vi­szony­ban le­he­tett. Va­ló­szí­nű­leg ön pó­tol­ta azt a de­rűt és já­té­kos­sá­got, amit a ke­mé­nyen dol­go­zó, sok ter­het ci­pe­lő fe­le­sé­ge (Bak Hold) nem tu­dott számá­ra nyúj­ta­ni. Ám úgy 13-14 éves ko­rá­ban (er­re utal a Nap hely­ze­te) meg­vál­to­zott a kap­cso­la­tuk, és a kez­de­ti har­mó­ni­át vi­ták és kon­fron­tá­ci­ók vál­tot­ták fel.

Lázadás egy kapcsolatban

Az apa ere­je és te­kin­té­lye (Orosz­lán) egy­re nyo­masz­tób­bá és kor­lá­to­zób­bá vált, és ön ke­res­ni kezdte a sza­ba­du­lás és a füg­get­le­ne­dés út­ját. Gon­do­lom, ez a harc ha­tá­roz­ta meg egész ka­masz­korát, s azó­ta is szem­be­he­lyez­ke­dik min­den­ki­vel, aki ha­tal­mat akar gya­ko­rol­ni ön fe­lett (a 7. ház a vi­ták, a szem­be­nál­lá­sok, a kon­fron­tá­ci­ók he­lye is). Pár­vá­lasz­tá­sa – egy fia­ta­labb, be­le­ér­ző, al­kal­maz­ko­dó (Ha­lak) fiú sze­mé­lyé­ben – ar­ra utal, hogy nem kér töb­bé az erős fér­fi­ak­ból, akik meg­mond­ják, hogy ön mit te­het és mit nem. Te­hát je­len­le­gi part­ne­rét nem „mél­tó pár­ja­ként”, le­en­dő fér­je­ként és gye­re­kei ap­ja­ként vá­lasz­tot­ta, ha­nem sze­re­tő­ként, aki­től elvár­ja, hogy ön­höz min­den te­kin­tet­ben al­kal­maz­kod­jék. E sze­re­posz­tás­sal azon­ban part­ne­re ösz­tö­nö­sen szem­be­he­lyez­ke­dik, s az, hogy az ön ál­tal meg­ha­tá­ro­zott sza­bá­lyok el­le­né­re te­ret en­ged kész­te­té­se­i­nek, ösz­tön­ei­nek, jó ok­kal ér­tel­mez­he­tő lá­za­dá­sa meg­nyil­vá­nu­lá­sa­ként is.

A pro­blé­ma má­so­dik ré­te­gét az ön Ví­zön­tő aszcen­den­se je­len­ti. A Ví­zön­tő a sza­bad, ön­ál­ló és füg­get­len élet kész­te­té­sét je­len­ti, a kö­tött­sé­gek­től va­ló tel­jes meg­sza­ba­du­lást, min­den kö­te­lék fe­lol­dá­sát és elvá­gá­sát. A part­ner­kap­cso­lat pél­dá­ul ilyen kö­tött­ség, nem is be­szél­ve a há­zas­ság­ról… Orosz­lán Nap­ja és Ví­zön­tő aszcen­den­se bel­ső kon­flik­tus­ra utal: az Orosz­lán Nap ha­gyo­má­nyos csa­lád­mo­dell­re vá­gyik, olyan élet­kö­rül­mé­nyek­re, ame­lyek­re mél­tán le­het büsz­ke. A Ví­zön­tő aszcen­dens ez­zel szem­ben ir­tó­zik a kon­ven­ciók­tól, fo­lya­ma­to­san azt sug­all­ja, csi­nál­jon min­dent a tár­sa­dal­mi elvá­rá­sok­kal hom­lo­ke­gye­nest el­len­ke­ző­en, és em­be­ri kö­te­lé­ke­it se húz­za túl szo­ros­ra: min­dig le­gyen annyi hely, hogy ha el­fog­ja a me­ne­kül­het­nék, gyor­san ki­búj­has­son be­lő­lük. E két el­len­té­tes erő har­cát ön a part­ner­kap­cso­la­tá­ba ve­tít­ve éli meg: a part­ner kép­vi­se­li a sza­bad­sá­got/sza­ba­dos­sá­got (Ví­zön­tő), míg ön a ren­dít­he­tet­len hű­sé­get és meg­bíz­ha­tó­sá­got (Orosz­lán).

Ked­ves Ka­ta! Ami­lyen mér­ték­ben ké­pes fel­tár­ni, tu­da­to­sí­ta­ni és meg­él­ni bel­ső el­lent­mon­dá­sait (fon­tos tud­nia: min­den­ki, ki­vé­tel nél­kül bel­ső el­lent­mon­dá­sok­kal szü­le­tik!), olyan mér­ték­ben csök­ken­nek és szűn­nek meg a kör­nye­ze­té­vel, a part­ner­ével fen­nál­ló fe­szült­sé­gei, kon­flik­tu­sai. Hol úgy, hogy a kül­vi­lág mu­tat­ja meg vá­rat­la­nul egy má­sik, ad­dig is­me­ret­len ar­cát, hol pe­dig úgy, hogy ön­ma­ga lesz ké­pes ki­lép­ni – ma­gá­tól ér­te­tő­dő könnyű­ség­gel, mint­ha csak rossz álom­ból éb­red­ne – éle­té­nek ad­dig kín­zó és mél­tat­lan kö­rül­mé­nye­i­ből.

Foto: Adobe Stock