Válaszol a humanisztikus asztrológus – Karmikus kötelékek

Ked­ves Pé­ter!

Negy­ve­né­ves fér­fi va­gyok és még nem ala­pí­tot­tam csa­lá­dot. Nem ma­radt sok időm, ha az uno­kái­mat is lát­ni aka­rom. Az ed­di­gi kap­cso­la­taim azon­ban rend­re sze­ren­csét­le­nül ala­kul­tak. Két-há­rom év­nél egyik sem tar­tott to­vább, pe­dig part­ner­eim­nek min­dig tá­maszt je­len­tet­tem, volt, aki­nek a há­zát is én épí­tet­tem. Ki­vé­tel nél­kül min­de­gyik­nél ki­de­rült, hogy egy har­ma­dik fél is meg­hú­zó­dik a hát­tér­ben, aki miatt az­tán vé­ge is lett a kap­cso­lat­nak. Be­val­lom, ki­csit meg­fá­rad­tam és meg­ke­se­red­tem. Évek óta já­rok asz­tro­ló­gus­hoz, aki azt mond­ja, a ho­rosz­kó­pom te­le van kar­mi­kus fény­szög­gel, és hogy eb­ben az élet­ben az a dol­gom, hogy egye­dül él­jek. Ezt egy lá­tó is meg­erő­sí­tet­te, és hoz­zá­tet­te, több elő­ző in­kar­ná­cióm­ban pap vagy szer­ze­tes vol­tam, s most is a spi­ri­tuá­lis út és má­sok se­gí­té­se a fe­la­da­tom.

Ön, mint asz­tro­ló­gus, szin­tén úgy lát­ja, hogy az én utam az ön­zet­len szol­gá­lat és az ezo­té­ria, és hogy eb­ben fo­gom meg­ta­lál­ni az élet­hi­va­tá­so­mat?

R. Kál­mán (Skor­pió Nap, Rák aszcen­dens)

Ked­ves Kál­mán!

Én, mint asz­tro­ló­gus, ezút­tal nem te­he­tek mást, mint hogy össze­dön­töm azt a gon­do­san fe­lé­pí­tett kár­tya­vá­rat, ame­lyet hosszú évek mun­ká­já­val il­lesz­tett egy­be. Me­rem ezt ten­ni ab­ban a hit­ben, hogy nin­cse­nek vé­let­le­nek, va­gyis ha en­gem kér­de­zett, nem vissza­iga­zo­lást vár tő­lem, ha­nem va­ló­ban a vé­le­mé­nyem­re kí­ván­csi. Min­de­ne­ke­lőtt ki kell ábrán­dít­sam: nin­cse­nek „karmikus fény­szö­gek”. Mi több, karmikus pla­né­ták, há­zak, je­gyek sin­cse­nek.

Így kü­lön, alá­húz­va, ki­emel­ve. Ugya­nis min­den fény­szög, pla­né­ta, ház – ha úgy tet­szik – kar­mi­kus, lé­vén hogy a ho­rosz­kóp egé­sze az. A kar­ma tet­tet je­lent, il­let­ve egy múlt­be­li tett kö­vet­kez­mé­nyét, jó és rossz ér­te­lem­ben egy­aránt. Így éle­tünk, jel­le­münk, sor­sunk (va­gyis ho­rosz­kó­punk) po­zi­tí­vu­mai jó kar­mánk, ne­héz­sé­gei rossz kar­mánk kö­vet­kez­mé­nyei. Hogy is le­het­ne eb­ből ki­emel­ni egy-két fény­szö­get vagy boly­gót? Se­hogy. Ha úgy tet­szik, az élet min­den ese­mé­nye, ta­pasz­ta­la­ta a kar­ma kö­vet­kez­mé­nye, ki­vé­tel nél­kül. Ami­kor azt mond­ja: „ez kar­mi­kus”, mint­ha csak azt mon­da­ná: „ez föl­di”… Mond ez va­la­mit? Per­sze, ren­ge­te­get. Min­dent. Va­gyis sem­mit. Nem tu­dunk ve­le mit kez­de­ni. Il­let­ve csu­pán egyet: amennyi­ben is­mer­jük a kar­ma tör­vé­nyét, el­dönt­het­jük, akar­juk-e el­jö­ven­dő – kar­mi­kus – ter­hein­ket nö­vel­ni. Mert ami­kor tu­da­to­san, önös ér­dek­ből ne­he­zít­jük más éle­tét, azt tes­szük. Mi­kor pe­dig a budd­his­ta „ne árts” elvet kö­vet­jük, fo­ko­za­to­san könnyeb­bed­nek a lép­te­ink.

Ami­ről ön be­szél, Kál­mán, az nem a sor­sa, ha­nem az éle­te. Va­gyis a tu­da­tos és ön­tu­dat­lan dön­té­se­i­nek szö­ve­dé­ke. Az éle­té­nek ön a kor­má­nyo­sa, an­nak ha­jó­ja ar­ra megy, amer­re a kor­mány­ke­re­ket for­gat­ja. (Vi­gyá­zat! Ön­tu­dat­lan dön­té­se­ink sem sors­sze­rű­ek, csu­pán ön­tu­dat­la­nok. Ezért ala­kít­hat­juk át éle­tün­ket az önis­me­ret, a tu­da­tos­ság se­gít­sé­gé­vel: mi­nél több lel­ki me­cha­niz­must te­szünk tu­da­tos­sá, an­nál in­kább kéz­be tud­juk ven­ni az éle­tünk irá­nyí­tá­sát!)

A karmikus kötések feloldhatóak

Az én ol­va­sa­tom­ban az ön éle­te az éde­sany­já­hoz va­ló ön­tu­dat­lan ra­gasz­ko­dás tör­té­ne­te (az aszcen­dens ura a Hold, ami az anyá­val va­ló mély, bel­ső azo­no­su­lás­ra utal). Ha­son­ló ese­tek­ben a fér­fiak­nak ne­he­zé­re esik alap­ve­tő szin­ten kö­tőd­ni egy part­ner­hez, mert a lel­kük­ben az „el­ső hely” fog­lalt: az a ma­máé. Ez te­remt sza­bad te­ret an­nak a bi­zo­nyos har­ma­dik­nak. A csa­ló­dás, a szét­vá­lás ilyen­kor ér­zel­mi szin­ten ke­se­rű meg­ráz­kód­ta­tás, a lé­lek számá­ra azon­ban meg­nyug­vás – sen­ki nem fog­lal­ja el az anyá­nak fenn­tar­tott vir­tuá­lis he­lyet…

Ked­ves Kál­mán!

A Nap­ja Skor­pió, va­gyis ön to­tá­lis át­vál­to­zás­ra, új­já­szü­le­tés­re ké­pes em­ber. Ha úgy ér­zi, sze­ret­ne az uno­kái­ban gyö­nyör­köd­ni, dönt­sön az élet mel­lett, ke­res­sen egy sze­re­tő part­nert, és ala­pít­son csa­lá­dot – en­nek el­ső lé­pé­se pe­dig egy ér­tő pszi­cho­ter­a­peuta meg­ta­lá­lá­sa, aki gye­rek­ko­ri (ha úgy tet­szik: kar­mi­kus) kö­té­se­i­től se­gít egy­szer s min­den­kor­ra meg­sza­ba­dul­nia.

Fotó: Adobe Stock