Divertikulumok és polipok a bélrendszerben
A belekben kialakuló divertikulumok jellegzetes velejárói a civilizált életmódnak, és a fejlett ipari országok lakosságában széles körben megtalálhatók. A legfontosabb okok között a helytelen táplálkozás és a mozgáshiányos életmód áll az első helyen. Ázsiában és Afrikában ez a betegség (egyelőre) igen ritka. Noha a divertikulumokra nem jellemző a rákos elfajulás, a béltükrözés során az orvos gyakran talál polipokat, amelyek – ha időben eltávolítják őket – ártalmatlanok, de rosszindulatúvá válhatnak.
Divertikulumak nevezik a bélfal kisebb kiboltosulásait. A jelenség főképp a vastagbélre jellemző. Ugyanúgy, ahogy a gyenge kötőszövetű és gyenge izomzatú ember hasfalán sérv keletkezik, a belek fala is sérvet kap. A bélnyálkahártya külső kötőszövetes fala egy helyen elgyengül, átszakad, és a keletkezett nyíláson kiboltosul a nyálkahártya.
A betegség okaként a ballasztanyagokban szegény étrendet és a belekben uralkodó nagy belső nyomást (pl. krónikus székrekedés miatt), valamint az időkori kötőszöveti gyengeséget nevezik meg a gasztroenterológusok. Megelőzésképpen, valamint a panaszmentes időszakokban a legfontosabb a ballasztanyagokban gazdag étrend, étrendi kiegészítőként esetleg bolhamag és sok folyadék fogyasztása, valamint a rendszeres testmozgás.
Ballasztanyagok: lehet, hogy nem segítenek, sőt inkább rontanak a helyzeten?
Ez a kijelentés egy régóta zajló és egyelőre le nem zárt szakmai vitát tükröz. Újabban a ballasztanyag-elmélet megingani látszik. Egyes klinikai kutatók egyenesen azt állítják, hogy a bőséges ballasztanyag-fogyasztás kifejezetten kedvez a divertikulumok kialakulásának – ez a kijelentés az eddigi orvosi felfogást a feje tetejére állítja. Az említett kutatók a ballasztanyagokban szegény étrend helyett azok túlsúlyában látják a divertikulumok kialakulásának fő okát. Mint minden ellentmondásos helyzetben, a szakértők e kérdés tisztázása érdekében is a további kutatások elvégzését követelik.
Ha a divertikulumok nem okoznak panaszt vagy tünetet, véletlenül, általában tükrözés alkalmával fedezik fel. Az érintettek kb. egyharmadánál a divertikulumok a vastagbél utolsó, szigmabélnek nevezett szakaszában alakulnak ki. Jóval ritkábban fordulnak elő az ún. felszálló ágban, illetve a vakbél környékén.
Az érintettek kb. 20%-ában a divertikulumok időről időre be is gyulladnak, ezt nevezzük divertikulitisznek. Erre az állapotra az alhas bal oldalán jelentkező fájdalom jellemző. Úgy tűnhet, mint egy vakbélgyulladás a „rossz oldalon”. A beteg vérleleteiben általában magasak a gyulladást jelző értékek: magas fehérvérsejtszám, magas CRP-szint és magas vérsüllyedés. A bélszakasz vizsgálható ultrahanggal, de a legalkalmasabb képalkotó eljárás a CT (vigyázat, nagy sugárterhelést jelent) és az MRI. Akut gyulladás idején kerülni kell a beteg béltükrözéses vizsgálatát, mert ilyenkor fennáll a gyulladt nyálkahártya perforációjának (kilyukadásának) veszélye.
Az enyhébb gyulladások esetén nyilván MRI és hasonló vizsgálati módszerek nélkül is elkezdhető a kezelés. Ehhez elegendő támpontként szolgál a has bal alsó részének fájdalma és a gyulladást jelző vérvizsgálati eredmények együttese. Nőknél persze előbb ki kell zárni a petefészek-gyulladást, ami szintén hasonló tünetekben nyilvánulhat meg. Heveny gyulladás esetében ajánlott egy ideig tartózkodni a szilárd táplálékoktól, helyette pépes ételeket célszerű fogyasztani. A növényi eredetű gyulladáscsökkentők közül a mirhatartalmú készítmények szedése ajánlott az antibiotikus kezelés kiegészítésére. A normális, ill. rostdús étrendre csak az akut tünetek és panaszok lecsengését követőn kerülhet sor.
Természetgyógyászati szempontból érdemes a bélrendszer szanálását is elvégezni. Székletből megállapítható a bélflóra összetétele, illetve néhány egyéb érték, pl. a szekretorikus IgA értéke, ami egy a nyálkahártya immunitását biztosító fehérjeréteg. Ha a nyálkahártya immunitása legyengült, alkalmazhatunk béta-glukánokat tartalmazó termékeket. A bélflóra zavarai esetén tejsavbaktériumokat, bifidus és coli baktériumokat tartalmazó készítményeket érdemes a betegnek adni.
Ha a gyulladás súlyos vagy a bélfal perforálódásától kell tartani, a kórházi kezelés, szükség esetén pedig a műtét elkerülhetetlen.
A gyulladás gyógyulása után el kell végezni a béltükrözést
A divertikulumoknak egy jó tulajdonsága azért van, soha nem rákosodnak el, és nem is tekinthetők rosszindulatú folyamat előstádiumának. Ennek ellenére azért okozhatnak gondot. A súlyos formában zajló gyulladások mindig hegesen gyógyulnak, aminek következtében a belek belső átmérője az érintett helyeken összeszűkül. A szűkület olyan mértékű is lehet, hogy a béltartalom nem tud átjutni rajta. Ekkor elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás – általában a leszálló vastagbél egy szakaszát el kell távolítani.
Ám a divertikulózis, illetve a divertikulitisz puszta diagnózisával soha nem elégedhetünk meg. A heveny gyulladás lecsengése után feltétlenül el kell végezni a teljes vastagbél tükrözéses vizsgálatát, kizárandó az egyéb súlyos bélbetegségeket, pl. a vastagbélrákot.
A polipok életmódunk következményei?
Míg a divertikulumok a bélfal apró sérvei, vagyis kifelé türemkednek, a polipok másik irányba, tehát a bélcsatorna belső falán kialakuló sejtburjánzás. A 60 évesnél idősebb korosztály 30%-ánál megtalálhatók. E polipok fele a végbélben található. Míg a vastagbél felszálló ágában (jóval ritkábban) található polipok laposak, a leszálló ágban található példányok általában nyeles vagy kocsányos alakúak. A polipok több mint 90%-a ún. adenóma, amelyek a nyálkahártya mirigyeinek hámsejtjeiből alakulnak ki. Sejtburjánzásról van szó, ami bizonyos idő múltán rosszindulatúvá válik, tehát elrákosodik. A vastagbélrákok 80%-a ilyen polipokból alakul ki. Hogy a polip veszélyessé vált-e, azt csak szövettani vizsgálattal lehet eldönteni. Egyes polipok hajlamosak a gyulladásra – ezek kevésbé veszélyesek. Olykor a polipok jelenlétére a véres széklet hívja fel a figyelmet – ekkor általában rutinszerűen el kell végezni a béltükrözést. Mivel a legtöbb embernél több polip is kialakul, ha egyet felfedeznek, feltétlenül érdemes az egész vastagbelet tüzetesen átvizsgálni.
Meglehetősen kritikus a helyzet az ún. familiáris polipózis esetén. Ez azt jelenti, hogy örökletes okok miatt a vastagbél teljes hosszában egyszerre több tucat (!) polip is kialakulhat. Ráadásul ezek erősen hajlamosak az elrákosodásra. Ez a forma minden tízezer emberből egyet érint.
Az elsődleges terápiás cél a polipok eltávolítása. Ez a legtöbb esetben a tükrözéses vizsgálat keretében megtörténik a vizsgáló eszközre szerelt mintavételi hurokkal vagy fogóval. A nagyobb, illetve szélesebb bázisú növedékek esetén szükségessé válhat az érintett bélszakasz eltávolítása. Ha valakinél egy-két polipot találtak és távolítottak el, annál legkésőbb öt év múlva meg kell ismételni a tükrözést. Ha valakinél kettőnél több polipot találtak, ennél jóval gyakrabban kell ismételni a vizsgálatot.
Az örökletes polipképződési hajlam kivételével a tudomány semmi biztosat nem tud a polipok keletkezésének okairól. Azonban vélhetően életmódunk is hozzájárul a betegség kialakulásához. Főképp a gyulladáskeltő állati zsírok (arachidonsav), amelyek elsősorban a vörös húsokban találhatók meg nagyobb mennyiségben, valamint a rostszegény táplálkozás kedvez a bélrák, illetve előstádiumai kialakulásának.
Akinél rendszeresen kiújulnak a bélpolipok, annak feltétlenül azt ajánljuk, változtasson étrendjén. Feltétlenül érdemes elvégezni bizonyos székletvizsgálatokat, amelyek célja a bélrendszer miliőjének vizsgálata.
