Amikor "ereszt" a bélnyálkahártya

Ez csak kettő a több száz fajta csíra közül, amelyek beleink nyálkahártyáján élnek, és védelmeznek a különféle betegségektől: Fent: bifidus baktériumok, és lent: lactobacillusok

A tápcsatorna a szájtól a végbélnyílásig több mint 9 m hosszú. Redőzöttségének, fodrainak és mikroszkópos méretű bolyhainak (vékonybél) köszönhetően felülete több száz négyzetméter. A beleknek egyfelől kellőképpen átjárhatónak kell lenniük ahhoz, hogy a tápanyagok és folyadékok felszívódhassanak rajtuk keresztül, ugyanakkor védelmi mechanizmusra is szükségük van, amely visszatartja a káros anyagokat és a kórokozókat. E védelmi mechanizmus többféle struktúra és sejtek formájában létezik:

Az első frontvonalat a hasznos bélbaktériumok alkotják, amelyek a nyálkahártyát védőrétegként vonják be. A vastagbélben kb. 300-400 fajta csíra él. Feladatuk, hogy távol tartsák, hatástalanítsák a kórokozó csírákat, a rákkeltő és egyéb káros anyagokat. Ráadásul ezek a baktériumok anyagcseretermékeikkel táplálják a belek nyálkahártyájának felületi rétegét, és B₁-, B₂-, B₆-, B₁₂-vitaminokat, folsavat, biotint, niacint és panthoténsavat termelnek.

A következő védelmi sorompót a nyálkahártya felületi sejtjei alkotják, amelyek lényegében mechanikus barrierként működnek.

Harmadik védelmi vonalként a belekhez asszociált immunrendszer működik, a nyálkahártya alatti, ún. submucosa rétegben. A belek submucosája több immunsejtet tartalmaz, mint testünk bármely egyéb része. A bélflóra és a belekhez asszociált immunrendszer között szoros kölcsönhatás áll fenn. A bélbaktériumok olyan immunanyagok termelését serkentik, amelyek nem csak a belekben, hanem testünk bármely egyéb részén is szükséges védelmi funkciókat látnak el (pl. a légutakban vagy a húgyutak nyálkahártyáján).

A bélflóra és a nyálkahártya a legkülönfélébb külső hatások következtében megváltozhat, áteresztőképessége módosulhat. E jelenség neve az amerikai angolból kölcsönzött „leaky-gut szindróma”, amit talán így fordíthatunk: lyukas, áteresztő, szivárgó bél tünetegyüttes. A jelenség lényege, hogy a fentiekben említett védelmi vonalakon baktériumok toxinjai, nem megfelelően lebontott tápanyagok és sok egyéb anyag átjut, a vér- és nyirokáram révén a szervezetbe kerül és ott a legkülönfélébb betegségeket idézheti elő. Például akut és idült bélgyulladásokat, emésztési zavarokat, felfúvódást, teltségérzetet, hasgörcsöket, változó halmazállapotú székletet, gyakran göcsös hasmenésekkel, amit székrekedéses fázisok követnek. A tünetegyüttes kiválthat olyan általános tüneteket, mint az immunrendszer gyengülése, gyakori fertőzések, fáradtság, a teljesítőképesség csökkenése, allergia, élelmiszer-intoleranciák, a bőr, a nyálkahártyák vagy az ízületek gyulladásai, migrén, depressziós hangulatzavar. A bélnyálkahártya szivárgásának további következménye, hogy sok hasznos tápanyag nem megfelelő mennyiségben tud felszívódni a szervezetből. Ennek következménye a hiányállapotok kialakulása.

Elsőként a legbelső barrier, a bélflóra károsodik. Ennek oka lehet fertőzés – szalmonella, vírusok, gombák -, ami a hasznos baktériumokat elpusztítja, kiszorítja. Az antibiotikumok nem képesek a hasznos és a kórokozó baktériumokat megkülönböztetni egymástól, tehát elpusztítják mindkettőt. Az antibiotikus terápia után a korábban intakt flóra ugyan regenerálódik, de az ismételt antibiotikumkúra hatására, főként, ha a bélflóra már előtte sem volt tökéletes, ez a regenerálódás nem lehetséges. A bélflórát egyéb okok is károsíthatják: helytelen táplálkozás (tartósítószerek, élelmiszer-ipari adalékok), sugárkezelések, műtét, pszichés stressz.

Ha a védvonalak összeomlanak, az ellenség áttör rajtuk

Ha a bélflóra mint első védvonal összeomlik, nem sokáig képes tartani magát a többi sem. A méreganyagok és kórokozók károsítják a nyálkahártyát. Ez áteresztővé válik a káros anyagok számára, amelyek behatolnak a szervezetbe, ahol immunreakciókat váltanak ki. Az enzimek által még nem tökéletesen lebontott tápanyagok is áthatolnak az említett barriereken. Mivel ezek az immunrendszer számára idegen anyagnak minősülnek, antitesteket kezd el termelni ellenük, és máris kialakult az élelmiszer-intolerancia. A bélflóra és a nyálkahártya hosszabb ideig tartó károsodása esetén a bélfalhoz asszociált immunrendszer is jelentősen károsodhat, és feladatát már nem látja el tökéletesen. A szervezet immunrendszere legyengül.

Az említett sorompók működési zavarának diagnosztizálása érdekében erre specializált laboratóriumokban a székletet vizsgálják meg. Itt ellenőrzik a bélflórát, a gombák jelenlétét és mennyiségét, valamint meghatározzák a pH-értéket. A belekben termelt antitestek, pl. szekretorikus IgA vagy defenzinek (a test által termelt antibiotikumok) mennyiségét is mérik. Lehetőség van bizonyos markerek segítségével a székletből egyes immunfolyamatok, valamint a „szivárgó bél” kimutatását jelző faktorok (alfa-1- antitripszin, kalprotektin) megállapítására is. Ha a páciensnél már kialakult az élelmiszer-intolerancia, megfelelő antitesteket lehet keresni a vérben. Sajnos e vizsgálatokat külföldön végzik, áruk 50-160 euró, az elvégzett vizsgálattól függően (németországi adatok).

Először béltisztítás, utána a bélflóra újratelepítése

A barrier funkció helyreállítása érdekében tett első lépés az alapos béltisztítás kolon-hidroterápiával (professzionális bélöblítés), esetleg gyógyböjttel. Ezt követően fokozatosan újra felépíthető a bélflóra. Ez hasznos bélbaktérium-csírákkal, ún. probiotikumokkal történik. Ezek tartalmazhatnak legyengített vagy teljesen élő csírákat, esetleg mikrobiológiai anyagcseretermékeket is.

Ha a belekben nagyobb számban kimutathatók penész- vagy élesztőgombák, megfelelő gombaellenes gyógyszert kell szedni. A bélflóra prebiotikumokkal, pl. inulinnal vagy oligofruktózzal, amelyet egyre több probiotikus joghurt is tartalmaz, optimalizálható, jelentősen javítva a bélbaktériumok szaporodási feltételeit. Hiányállapotok esetén indokolt lehet a nyomelemek, ásványi anyagok vagy vitaminok pótlása.

E terápiás eljárásokkal párhuzamosan megfelelő diétára is szükség van, amely elegendő ballasztanyagot tartalmaz: sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes őrlésű gabonát és minél kevesebb cukrot, finomlisztből készített élelmiszert. A savanyított tejtermékek, kvasz, savanyú káposzta fogyasztása is ajánlott a bennük található hasznos tejsavbaktériumok miatt. Ha egyes élelmiszerekkel szemben képződő antitesteket mutattak ki a páciens vérében, az adott élelmiszertől egy ideig tartózkodni kell. A gyógyító böjt gyorsítja a gyógyulás folyamatát. Míg helyreáll a megtámadott bélflóra, akár 1,5 év is eltelhet.

A sikeres bélszanálás után, ha a beteg tünetei megszűntek, óvatosan, kis lépésekben ismét fel lehet venni a korábban panaszt okozó élelmiszereket az étrendbe. Vérvizsgálattal igazolható, hogy csökkent-e az antitestek mennyisége a szervezetben. Mindez megkönnyíti az étkezés összetételének kialakítását.

Az élelmiszer-intolerancia megszűnik

Ha a megfelelő, egészséges bélbarriert sikerül felépíteni, és néhány hónapig kerültük azokat az élelmiszereket, amelyek a vérben antitestek termelődését provokálták, az antitestek eltűnnek a vérből. A korábban termelt antitestek elpusztulnak, és a diéta hatására semmi nem provokálja további termelődésüket. A test „elfelejti”, hogy bizonyos élelmiszereket idegenként azonosított, ezért ismét tolerálja azokat.

Rendszerint ez a terápiás séma a legtöbb páciens panaszait jelentős mértékben enyhíti. Sok, korábban panaszt okozó élelmiszert, a kombinált bél- és táplálkozásterápiás kezeléseknek köszönhetően, gond nélkül fogyaszthatják a páciensek. Közérzetük, teljesítőképességük javul. Az, hogy a „szivárgóbél-szindróma” e kezelések nélkül, mintegy „magától” javulna, aligha remélhető.