Baktériumokkal a légúti betegségek ellen
Nem csak bélrendszer, de a felső légutak nyálkahártyái is fontos életterei bizonyos mikroorganizmusoknak. Mivel nedvesség, oxigénszint, hőmérséklet, valamint a hámréteg jellege helyenként eltérő, minden egyes testrész, testüreg, pl. az orrmelléküregek, a szájüreg, az arcüreg, a gége, sajátos összetételű flórával bír. A nyálkahártyát benépesítő mikrobák között találunk baktériumokat, gombákat és vírusokat, amelyek stabil életközösséget alkotnak. A normális nyálkahártyaflórában kis számban előfordulhatnak potenciálisan kórokozó hatású vírusok és baktériumok is. Szaporodhatnak, és ha a szervezet legyengül, fertőzéses megbetegedést idézhetnek elő. Ez történik például, ha a fűtött helységek levegője kiszárad, ami kiszárítja a légutak nyálkahártyáit is, vagy ha az antibiotikumok elpusztítják a hasznos baktériumok egy részét.
A WHO egyik közvélemény kutatása során12 országból 10 000 embert kérdeztek meg, és a megkérdezettek több mint egyharmada az azt megelőző hónap során, és szinte kétharmaduk az azt megelőző hat hónapban szedett valamilyen antibiotikumot. Legtöbbjük úgy nyilatkozott, hogy az antibiotikummal szembeni rezisztencia kérdését fontosnak tartják, de sokan úgy vélték, hogy ezzel a nemkívánatos jelenséggel kizárólag az állattenyésztés okolható. A megkérdezettek 70%-a úgy vélte, hogy az antibiotikumok kifejezetten hasznosak a torokgyulladás, az influenza és általában a megfázások ellen. Láthatjuk tehát, milyen fontos az antibiotikumokkal kapcsolatos tájékoztatás.
Országok szerinti antibiotikum használat
A European Centre for Disease Prevention and Control (EDCD) az antibiotikum-rezisztencia terén Európán belül megfigyelt egy kelet–nyugati, illetve egy észak–déli irányú szórást, illetve eltérést, ami a felírt antibiotikumok mennyiségéből adódik. Az országonkénti eltérés a felnőtteknél és a gyermekeknél egyaránt megfigyelhető. A legkevesebb antibiotikumot Hollandiában írják fel, de Dániában és Nagy-Britanniában is viszonylag kevés ilyen gyógyszert írnak fel. Olaszországban már jóval többet, ennél többet csak Németországban.
A német nyelvterületen főként a cefalosporin hatóanyagcsaládot írják fel átlagon felüli mennyiségben a 18 évesnél fiatalabb korosztályban. Érdemes tudni, hogy ezt a hatóanyagot eredetileg tartalék hatóanyagnak szánták, de, mint látjuk, már „leszivárgott” a gyermekgyógyászati praxisokba, és első vonalas gyógyszerként használják. Nem csoda tehát, hogy Németországban egyre több, harmadik generációs cefalosporinokkal szemben rezisztens E. coli okozta esetet jelentettek, ezek száma eléri a 10,5%-os arányt.
A németeknél a négyévesnél fiatalabb gyerekeknek írják fel a legtöbb antibiotikumot – főként a december és március közötti időszakban. A legtöbb gyermekorvos már az első vizit alkalmával ehhez az eszközhöz nyúl.
Igaz, lassan némi változás kezd kirajzolódni e téren, az aktuális mérések szerint a gyermekeknek felírt antibiotikumok mennyisége az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat.
Kétségtelen, hogy az antibiotikumok alkalmazása bizonyos esetekben indokolt, sőt, elengedhetetlen, és ezek a gyógyszerek a mai napig életek millióit mentik meg évről évre. Azonban a WHO már most megkongatta a vészharangot, rámutatva, hogy ha a baktériumok antibiotikum-rezisztenciája az eddigi tempóban folytatódik, nemsokára egy antibiotikumok utáni korszak köszönthet be, beláthatatlan következményekkel.
Az antibiotikumok felborítják a mikrobiom egyensúlyát
Az antibiotikum nem válogat, nem tesz különbséget hasznos és kórokozó baktérium között, ezért mindig óriási pusztítást végez a bélrendszert, a légutak nyálkahártyáját és más testrészeket is benépesítő hasznos baktériumok körében. Ha károsodik a bélflóra, azt immunrendszerünk is megérzi, hiszen a bélrendszer fontos, talán egyik legfontosabb eleme immunitásunknak, itt található az immunrendszert alkotó sejtek nagy része, amelyek szoros funkcionális kapcsolatban állnak a bélflóra mikrobáival. A légutak mikrobáiban keletkezett zavar szintén kedvez a fertőzéseknek. Érthető tehát, hogy valamilyen alternatív megoldás szükséges, amely természetes módon támogatja, erősíti a nyálkahártyákon élő baktériumflórát, ezen keresztül pedig az immunrendszert.
A bélrendszer és a légutak nyálkahártyáját védőrétegként, baktériumokból álló filmréteg vonja be. A kórokozóknak egyszerűen nem jut hely, nem tudnak megtelepedni és szaporodni. Emellett a barátságos baktériumok elfogyasztják a kórokozók elől a tápanyagokat, így azok táplálék híján elpusztulnak. A hasznos baktériumok a nyálkahártyát immunglobulinok, pl. IgA, vagy egyéb, antibiotikus hatású anyagok, pl. hidrogén-peroxid termelésére késztetik. A velünk élő Streptococcus salivarius úgynevezett bakteriocinok termelése révén gátolja a kórokozóként ismert Streptococcus pyogenes szaporodását az orrgaratban.
A kórokozók távoltartása annál hatékonyabban működik, minél színesebb a mikrobiom, tehát minél többféle mikroba alkotja.
Ez a legfontosabb tényező, ugyanis ekkor legellenállóbb a barátságos baktériumflóra mindenfajta külső támadással szemben. Ha ez a kényes egyensúly megbomlik, a kórokozók könnyen felülkerekednek és károsíthatják a nyálkahártyát. A Haemophilus influenzae a légutak nyálkahártyáján megtelepedve gyulladást okoz és gyengíti a nyálkahártya védelmező barrier funkcióját. Persze nemcsak a baktériumok, hanem vírusok is könnyedén okoznak fertőzést és gyulladást, aminek talaján baktériumok is elszaporodhatnak, tehát létrejön a felülfertőződés.
Az immunrendszer támogatása barátságos baktériumokkal
Az élő baktériumokat tartalmazó gyógyszerkészítmények olyan impulzusokat adnak a bélrendszerhez asszociált immunrendszernek, amelyek minden nyálkahártya ellenálló képességét fokozzák. Például az élő Enterococcus faecalis baktériumok jelentős mértékben hozzájárulnak a légutak nyálkahártyáinak védelméhez, így megelőzhetők a gyakran kiújuló légúti fertőzések. Ezek a baktériumok a hámsejtek egyik receptortípusát (Toll-like-receptorok) stimulálják, ennek révén aktiválják az immunrendszer működését. A stimulus hatására B-sejtek (egy fehérvérsejttípus) vándorolnak a hasüregi nyirokcsomókba, ahol osztódni, szaporodni kezdenek, majd a véráramba kerülve eljutnak a test valamennyi nyálkahártyájához, többek között a szájüregbe, a garatba és az orrgaratba, valamint a hörgőkbe. Ott A típusú immunglobulinokat (sIgA) termelnek, amelyek hozzákapcsolódnak a légutakba jutó kórokozókhoz, így azok képtelenek hozzátapadni a nyálkahártya sejtjeihez.
Fotó: Adobe Stock
