Titokzatos szerv: a csecsemőmirigy
A tapasztalati gyógyászat egyes irányzatai azt ajánlják, rendszeresen kopogtassuk meg ujjainkkal, vagy inkább öklünkkel a csecsemőmirigyet. A módszer hívei azt állítják, ezzel serkenthetjük a mirigy működését, sőt, a már elcsökevényesedett szervet új életre kelthetjük. Mások azt javasolják, hogy kopogtatás közben bizonyos megerősítő mondatokat mondjunk, pl. a stressz vagy lámpaláz csökkentése érdekében mondogassuk közben: „nyugodt vagyok”… A csecsemőmirigy, anatómiai nevén thymus, különleges szerv. A mirigy a mellkas közepén, a mediastinum nevű üregben (magyar nevén gátor üreg), a két tüdőfél között helyezkedik el.

A nyirokerek, a nyirokmirigyek és a lép mellett a csecsemőmirigy tartozik a nyirokrendszer legfontosabb részei közé. A tankönyvek szerint a csecsemőmirigy tinédzserkorban immunkompetens sejteket termel, majd 20 éves kor után fokozatosan elcsökevényesedik, végül funkció nélküli zsírcsomóvá alakul. Emellett antitesteket is termel, amelyek szerencsétlen esetben a myasthenia gravis nevű, súlyos izomsorvadásos betegség kialakulásában is részt vesznek.
A csecsemőmirigyben daganatok (thymomák) is keletkezhetnek, amelyek szerencsére az esetek 75%-ában jóindulatúnak bizonyulnak.
Az esetek egynegyede sajnos rosszindulatú, ilyenkor elkerülhetetlen a műtét. Egy érdekes statisztikai analógia fordított összefüggést mutat a csecsemőmirigy aktivitása és a rosszindulatú betegségek kialakulása között. Fiatalkorban, amikor a csecsemőmirigy immunológiai funkciója lassanként, lépésről lépésre alakul ki, korántsem ritkák a rosszindulatú betegségek (pl. gyerekkori leukémia). A 20 és 40 éves kor közötti időszakban, amely a csecsemőmirigy fő aktivitásának időszaka, viszonylag ritkák a rosszindulatú megbetegedések (kivéve bizonyos heredaganatokat). Negyvenéves kortól kezdve azonban évről évre egyre nő a rákos megbetegedések kockázata.
Csecsemőmirigy-kivonatok
Az alternatív orvoslásban, főként az alternatív onkológiában éppen ezért sokáig nagy jelentőséget tulajdonítottak a csecsemőmirigy-kivonatok adásának, főként injekció formájában. Egyes adatok szerint több tucat kutatás eredménye bizonyítja az eljárás hatásosságát, aminek köszönhetően egyes rákbetegségek – pl. vastagbélrák, emlőrák – esetében a kivonatokkal jelentősen javítható a betegek életminősége, meghosszabbítható élettartamuk, illetve jelentősen csökkent a betegség kiújulása. Hasonlóan jó hatásokról számoltak be allergia, illetve bizonyos autoimmun betegségek, pl. reumatoid ízületi gyulladás kezelésében. Az elmélet szerint a csecsemőmirigy-kivonatokkal szabályozható az immunrendszer működésének aktivitása. A kezdeti lelkesedés ellenére napjainkra a csecsemőmirigy-kivonatok adása alábbhagyott.
T-limfociták: a test rendőrsége
Szervezetünk velünk született, folytonosan fejlődő, tanulni és alkalmazkodni képes (adaptív) immunrendszerrel bír, amelynek gerincét a T-limfociták, vagy egyszerűen csak T-sejtek alkotják. Ezek a fehérvérsejtek népes családjába tartoznak, nevüket onnan kapták, hogy a csecsemőmirigyben, azaz a thymusban érlelődnek meg végleges formájukra. A T-sejtek speciális receptorokkal vannak felszerelve, amelyek segítségével felismerik a potenciális kórokozókat. Ugyanakkor az ún. MHC-molekulák (major histocompability complex) felismerése révén képesek megkülönböztetni a testidegen fehérjéket a testazonos fehérjéktől. A sejtek falában elhelyezkedő MHC-komplexek jelzik, hogy az adott sejt a szervezethez tartozik, nem idegen betolakodó. Olyan ez, mint egy személyi igazolvány, amelyet az immunkompetens sejtek felismernek.
A T-sejtek ugyanakkor emlékeznek is arra, ha életükben valaha találkoztak valamilyen kórokozóval, és ha ismét összetalálkoznak vele, azonnal felismerik, és támadásba lendülnek. Hosszú és bonyolult folyamat, amíg a T-sejtek elsajátítják a működésükhöz szükséges képességeket. Először a még kezdetleges, éretlen sejtek a csontvelőből a vérkeringés útján eljutnak a csecsemőmirigybe, ahol elkezdődik a sejtek „érése”, átalakulása. E folyamat során alakulnak ki receptorai, amelyekkel letapogatja és felismeri a sejteket, és azonosítja a kórokozókat. Szervezetünk a T-sejteket az újonnan konstruált műszaki berendezésekhez hasonlóan speciális alkalmassági tesztnek veti alá. Csak akkor osztódhatnak, ha ezt a tesztet sikerrel végezték. A sejtek többsége megbukik ezen a vizsgán, ezért a naponta keletkező 60 millió új T-sejtből mindössze 2 millió bizonyul alkalmasnak. A többit immunrendszerünk elpusztítja.
Fotó: Adobe Stock