Rák – Számok, adatok, kockázatok

A „rák” szó sokak számára fenyegető, szorongást okoz, ami érthető is, hiszen a bevezetőben is említett számok alapján biztosra vehető, hogy a ma élő emberek közül minden negyedik halálát ez a betegség fogja okozni. Sok esetben természetes élettartamunk vége felé, de nem mindenkinél. A 45-től 65 éves korig terjedő korcsoportban a rák 39%-os gyakorisággal a leggyakoribb halálok.

Elmondható, hogy a tüdőrák a férfiak esetében sokkal gyakrabban halálos kimenetelű, mint a nőnknél, akiket az emlőrák komolyabban fenyeget.

A rák diagnózisa villámcsapásként érinti a beteget, és ekkor egy csapásra egész életük megváltozik, fenekestül felfordul. Az eddig biztosnak hitt dolgok meginganak, és az élet minden egyes részterületén küzdelem veszi kezdetét, közben a beteg csak arra tud gondolni, sikerül-e meggyógyulnia? Ugyanakkor minden életet csak a múlandóság mellett lehet autentikusan élni – erről a tényről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, és figyelmünket elterelni róla. A Német Rákkutató Központ felmérése szerint a gyógyult emberek tíz évvel a rák diagnózisa után egészségesebbnek és elégedettebbnek érzik magukat másoknál, ha a betegség nem újul ki náluk.

Azért tisztában kell vele lenni, hogy a diagnózis nem minden esetben jelent halálos ítéletet, sőt, még csak tortúrával felérő kezeléseket sem. A betegek 70-80%-a a diagnózistól számított legalább ötödik évben életben van. A különböző rákbetegségeket sem lehet egy kalap alá venni, míg a hasnyálmirigyrákban vagy tüdőrákban szenvedőknek mindössze 8, illetve 14 százaléka van életben tíz évvel a diagnózis után, a prosztata- és emlőrák esetében – a magasabb életkor ellenére – ez az arány 88, illetve 83%. Az ún. „fehér bőrrák” (bazalióma) esetében pedig 100%. Ráadásul sok országban minden korcsoportban csökkenő tendenciát mutat a rák gyakorisága. Ebben nyilván döntő szerepet játszik a dohányzás visszaszorulása is.

Minden egy másolási hibával veszi kezdetét

Testünkben másodpercenként – részben oxidatív stressz (azaz szabad gyökök), sugárzás vagy természetes génmásolási hibák miatt – több millió génátírási hiba keletkezik. Ahogy öregszünk, e hibák száma is gyarapszik. Ezek hatására optimális esetben a hibás sejt enzimek segítségével kijavítja a hibát, vagy elpusztul. Kifejezetten ritkán, de sajnos előfordul, hogy a megváltozott, hibás sejt kicselezi a sejtbe beépített ellenőrző és hibajavító mechanizmusokat, és elveszti beépített sejthalálprogramját (apoptózis) is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mutálódott sejt önálló módon és korlátlanul osztódik, és nem engedelmeskedik többé a szervezet belső szabályzásáért felelős hormonoknak, fehérjéknek és citokineknek. Sőt, olyan anyagokat bocsát ki, amelyek segítségével saját érhálózatot építhet ki a belőle keletkező daganatnak.

A daganatsejt ugyanis mindig „éhes” (egyébiránt ez egyúttal gyengesége is). A másik szerencsétlen körülmény, hogy a sikeres daganatsejtet immunrendszerünk nem képes idegenként, hibásként azonosítani, ezért nem pusztítja el. Útjából tehát elhárul minden akadály, korlátlanul szaporodik és differenciáltságát (az adott szövetre jellemző alakját és működését) is fokozatosan elveszíti, és ezzel együtt elvész „röghöz kötöttsége” is, ezért elvándorol és áttéteket képez. Ha egy rosszindulatú daganat – először lassan (gyakran évek, évtizedek alatt), később egyre gyorsabban – kifejlődik és növekszik, előbb-utóbb sejtek vagy egész sejtcsoportok szakadnak le róla, és vagy a nyirokerek, vagy a vérerek útján elsodródnak távolabbi testrészekbe, szervekbe. Ezeket az új helyen létrejövő telepeket nevezi az orvostudomány áttéteknek, görög szóval metasztázisnak. Ha idáig fajult a helyzet, általában már nagyon nehezen kezelhető a betegség.

Fontos a főbb rizikófaktorok felismerése és csökkentése

A daganat nagyobb része kezdetben semmilyen panaszt, tünetet nem okoz. A rák a fiatal, egészséges, kockázati tényezőktől mentes emberekre is lecsaphat, miközben a magas kockázatú egyének közül sokakat megkímél. Tény, hogy bizonyos családokban halmozott gyakorisággal fordul elő, ugyanis bizonyos genetikai konstelláció kedvez a rák kialakulásának. Becslések szerint az összes eset legalább 40%-át azonban életvitelünk okozza, legfőképp a túl kevés testmozgás, a dohányzás (az összes rákos betegség 19%-a, kisebb arányban pedig a passzív dohányzás és az e-cigaretták), a táplálkozási szokások (sok hús, zsír és alkohol) és a túlsúly. Az (UV-)sugárzás, a műanyagok (hormonra érzékeny daganatok keletkezése pl. PVC vagy PET hatására), a porszennyezés és a különféle toxikus anyagok szintén a kiváltó okok között szerepelnek.

Utóbbiak akár 4‒20%-kal csökkenthetik a kockázatot. Ilyen tényező pl. a fatüzelés, ami a dohányzás visszaszorulásával a tüdőrákot okozó anyagok kibocsátásának első számú felelősévé lépett elő. A füsttel többtucatnyi rákkeltő anyag – többek között policiklikus aromás szénhidrogének (PAK), korom és finom por – jut a lakótérbe, illetve a szomszédságba.

Nem feledkezhetünk meg a vírusokról – kisebb számban baktériumokról és parazitákról – sem, mint potenciális rákkeltőkről. Ezek a biológiai tényezők az összes rákos betegség 4%-áért felelősek. Jól dokumentált a szexuális úton terjedő humán papilloma vírusok (HPV) kóroki hatása a méhnyakrák kialakulásában

Egyes jelentések szerint a pandémia miatti lezárások és szociális elkülönítés nyomán 2020 tavasza óta Európa-szerte jelentősen megnőtt az újonnan felfedezett rákos esetek száma. Egyes szakemberek szerint ez az esetszám-emelkedés nem a Covid‒19 járvánnyal magyarázható.

A korai felismerés szerepe

A rendszeres szűrővizsgálatokkal sok esetben megelőzhető a rossz kimenetel, azonban a mai napig szomorú a statisztika, hogy a szervezett, ingyenes szűrővizsgálatokra a behívottaknak alig negyede megy el, a béltükrözések esetében még ennél is rosszabb az arány. Sajnos a legtöbb férfit fenyegető tüdőrák esetében a mai napig nincs korai szűrés. A legtöbb – sokak számára kellemetlen – endoszkópiás vizsgálat, pl. béltükrözés, gyomortükrözés, hörgőtükrözés – ma már részben helyettesíthető CT-vel (igaz, itt nincs lehetőség szövetminta vételre), bár utóbbiakat nem minden esetben téríti a társadalombiztosítás, és bizonyos mértékű sugárterheléssel járnak.

Vannak kritikus hangok, amelyek pl. a mammográfiás vizsgálatokat (a női emlő speciális röntgenvizsgálata) nem tartják kellően hatékonynak, sőt, egyesek szerint ezek inkább csak megrövidítik az egyén életét, mert aki nagyon keres, mindig talál valamit – esetleg olyasmit, ami felfedezetlenül soha nem okozott volna gondot, de a pozitív lelet egyrészt szorongást kelt, másrészt a pozitív leletet gyakran, a szervezetet nagyon megterhelő terápiák követik.

A korai felismerés otthon kezdődik! Fel kell figyelni, ha valamilyen változást tapasztalunk, amely néhány héten belül nem szűnik meg magától. Főként a következő jelekre kell figyelni (bár az esetek többségében ezek hátterében is valamilyen jóindulatú ok áll, de azért meg kell vizsgálni):

• Általános tünetek: láz, éjszakai verejtékezés, megmagyarázhatatlan testsúlycsökkenés.
• Fáradtság, émelygés, fokozott fogékonyság fertőzésekkel szemben.
• Kitapintható csomók (pl. az emlőben).
• Anyajegyek vagy májfoltok, amelyek megváltoznak, szokatlan lesz a színük, esetleg udvaruk van.
• Tartós rekedtség és köhögés.
• Előzmények nélküli székrekedés vagy hasmenés, vérnyomok a székletben.
• Nők esetében szokatlan vérzés, gyakori vérszivárgás.
• Nehezített nyelés.
• A szem és a bőr sárgás elszíneződése (a májra, az epehólyagra, a patkóbélre és a hasnyálmirigyre utaló jel).

A prevenció mintapéldája a bélrendszeri daganatok esete

A vastag- és végbélrák sokáig észrevétlen marad, és amikor már székletürítési problémákat okoz, általában előrehaladott stádiumban van. Legtöbb esetben a vastagbélrák hosszú ideig jóindulatú, ártalmatlan növedékekből, ún. bélpolipokból alakul ki. A rákos daganat először lassan növekszik, és akár 15 évig teljesen észrevétlen marad, mert nem okoz panaszt, tünetet. Az esetszám számottevően ötvenéves kor felett növekszik. Egy egyszerű székletvér teszt jelenti a standard előszűrést, amit ötvenéves kortól kezdve érdemes rendszeresen végezni. Ezzel a vizsgálattal a daganatok 70%-a már korai stádiumban felfedezhető. Ennél is jobb találati arányú (95%) a vastagbéltükrözéses vizsgálata. A vastagbélrák ismert kockázati tényezői között szerepel a dohányzás, az egészségtelen, sok vörös húst és kevés növényi ballasztanyagot tartalmazó étrend, a túlsúly és a családi halmozódás. Kórmegelőző hatású a dohányzás és az alkohol mellőzése, a súlyfelesleg csökkentése, a füstölt és pácsóval készült húsok és felvágottak mellőzése, illetve a testmozgás (naponta 30-60 perc), az egészséges táplálkozás, amely főként zöldségekből, gyümölcsökből, ballasztanyagokból áll.

Emlőráknál a 10 éves túlélési arány kb. 83%

A nőket sújtó, leggyakoribb daganatos megbetegedés az emlőrák (mamma karcinoma), élete során minden kilencedik nő megbetegszik benne. Ennek ellenére sok országban – sajnos Magyarországon egyelőre nem – javul a 10 éves túlélési arány, és mára, pl. Németországban, elérte a 83%-ot. A többi, hormonérzékeny daganathoz (pl. méhtestrák, petefészekrák, hererák) hasonlóan ez a daganattípus is a középkorosztályban jelenik meg legnagyobb számban, és ezzel a 30-tól 60 évig terjedő korosztályban a leggyakoribb halálok. Az első életkori csúcsot a 45‒50 éves korosztály, míg a másodikat a 60 feletti korosztály jelenti. Az érintettek először általában egy csomót fedeznek fel a mellükben, méghozzá az esetek 55%-ában a mell külső-felső kvadránsában (= negyedében; ha a mellet elméletben négy egyenlő részre osztjuk).

Az emlőrák legfontosabb kockázati tényezői közé tartozik az öröklött hajlam (családi halmozódás, ami két-háromszor nagyobb kockázatot jelent), a dohányzás (kb. 30%-os kockázat), a mozgáshiány, a hormonpótló kezelés, a fogamzásgátló, a túlsúly, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a gyermektelenség (vagy késői szülés), a korai első menstruáció és a késői menozapuza. Megelőző hatású a rendszeres testmozgás, a normális testsúly és a korai gyermekvállalás. Az évente elvégzendő (30 éves kortól) tapintásos vizsgálat mellett fontos az önvizsgálat, illetve önmagunk rendszeres figyelése: fel kell figyelni a két emlő közötti látható egyenlőtlenségre, a mell alakjában és méretében bekövetkezett változásokra, esetleges behúzódásokra vagy kidudorodásokra, illetve arra, ha a mellbimbóból váladék szivárog. Meg kell tanulni a saját mell, a mellbimbó, a négy kvadráns és a hónaljárok tapintásos önvizsgálatát (csomók, keménységek, tapintásra érzékeny helyek) is.

Prosztatarák – az idősödés velejárója

A tüdőrák és a vastagbélrák után a prosztatarák a férfiak leggyakoribb daganatos betegsége. Az újonnan felfedezett esetek 90%-ára hatvanéves kor után bukkannak, de a gyakorisági csúcs statisztikailag 72 éves korra esik. A legtöbb érintettnél ilyenkor aktív vagy látens prosztatarákra bukkan a vizsgáló orvos, amely sok esetben nem okoz panaszt (és 90%-os a tízéves túlélési aránya). Előrehaladott állapotban azonban a daganat egyre inkább nyomni kezdi a húgycsövet, ami megnehezíti a vizeletürítést. A kockázati tényezők között szintén szerepel az örökletes hajlam, a sok vörös hús és a sötétre sütött, grillezett ételek fogyasztása és az életkor. A magas tesztoszteronszint is kedvez a betegség kialakulásának. Megelőző hatású a szexuális aktivitás, az egészséges életmód és az ún. fitoösztrogének (pl. szója) fogyasztása. 45 éves kortól minden férfinak évente ajánlott felkeresni az urológust ingyenes, tapintásos szűrővizsgálat céljából. Rákgyanú esetén szövetmintavételre kerül sor.

A tüdőrákos páciensek 86%-a dohányzik

A mindkét nemben legtöbb halálos áldozatot szedő daganatos betegség a tüdőrák, amely ráadásul többnyire a még nem nyugdíjas korosztályban fordul elő. Ötéves túlélési rátája mindössze 16%, ami nagyon alacsonynak számít. Azért ennyire agresszív, mert ez a daganattípus hajlamos erősen beszűrődni a szövetekbe és könnyen ad áttéteket is. A magas kockázatú csoportok, tehát a dohányzók és a korábban dohányzók számára Magyarországon létezik ingyenes szűrés az Országos Onkológiai Intézet szervezésében, amelyet alacsony sugárdózisú CT-vizsgálattal végeznek (https://onkol.hu/2020/08/14/orszagos_tudorakszuro_program/). Létezik (nem ingyenes) nyálból végzett szűrővizsgálat is, illetve megalapozott gyanú alapján az orvos dönthet úgy, hogy bronchoszkópiás (hörgőtükrözéses) vizsgálatot végez. A dohányzás mellett (az esetek 86%) a por, a különféle toxinok és a passzív dohányzás szintén kockázati tényezők. A legfontosabb kórmegelőzési teendő a dohányzás mellőzése, illetve a leszokás, valamint a porterhelés és a különféle toxinok kerülése.

Évtizedek óta várat magára az igazi terápiás áttörés

Annak ellenére, hogy a médiumokban időről időre szenzációs híreket olvashatunk a rákkezelés eredményeiről, valójában a rák gyógymódjában évtizedek óta alig látunk valódi áttörést. A terápia három pillérét a mai napig a műtét, a kemoterápia és a sugárterápia hármasa alkotja. Utóbbi kettő a tápanyagigényes, önmaga örökítő anyagának kijavítására kevéssé képes és érzékeny daganatsejteket vegyszerekkel, illetve ionizáló sugarakkal igyekszik károsítani vagy elpusztítani. Sajnos ezek a kezelések nem szelektívek, tehát az egészséges sejteket is súlyosan károsítják, és komoly, szélsőséges esetekben végzetes kimenetelű egészségkárosodást okoznak a betegnek.

Az újabb terápiás protokollok bizonyos daganattípusok (pl. emlőrák) esetében hormongátló kezelést alkalmaznak, a leukémiánál szóba jöhet csontvelő-átültetés, és újabban alkalmaznak már immunológiai kezeléseket is. Noha az irodalom gyakran említi bizonyos növényi anyagok rákellenes hatását, a rákkezelés terén a természetgyógyászat is gyorsan lehetőségeinek határaiba ütközik. Ugyanis minden, ami a szervezetet segíti, támogatja, egyúttal a daganatsejteket is támogatja. Az utóbbi évtizedek talán egyetlen, igazán új szemléletű terápiája a helyi hipertermia, azaz, a szövetek túlmelegítésének elvére alapozott eljárás.

Az onkológusok általában a szakmai protokollokban leírt eljáráshoz ragaszkodnak minden esetben – függetlenül a páciens igényeitől. Kedvező prognózis és viszonylag jó fizikai állapot esetén ez valóban sikerrel kecsegtet. Azonban még a kedvező kimenetelű kezelések mellett is szükség lehet a páciens támogatására pl. önsegítő csoportok, ergoterapeuta, fizikoterapeuta és pszichoterapeuta bevonásával.

Távolságtartás helyett emberi közelségre van szükség

Azonban az élet végén, illetve különösen kedvezőtlen prognózis esetén óhatatlanul felmerülnek bizonyos kérdések: Milyen esélye van a gyógyulásnak? Milyen előnyök állnak a terápia és a diagnosztika okozta pszichés és testi károkkal, mellékhatásokkal szemben? A kezelés valódi életminőséggel ajándékozza meg a beteget, vagy csupán szenvedéseit hosszabbítja meg feleslegesen? Mikor érkezik el a pillanat, amikor egyszerűen el kell fogadni a betegség tényét, le kell mondani a kezelésekről, és lassan el kell búcsúzni az élettől? Ezekben az élethelyzetekben értékelődik fel a palliatív kezelések és a hospice-ápolás szerepe, ahol csillapítják a beteg fájdalmait és egyéb panaszait, és szeretettel, odafordulással ápolják, gondozzák utolsó heteiben, napjaiban. Itt nem szabad a hozzátartozóktól a többi kórházban alkalmazott látogatási tilalmat és távolságtartást megkövetelni, sőt, a távozónak fontos, hogy vele legyenek, hogy fogják a kezét, hogy megöleljék, hogy érezhesse szerettei közelségét, hogy a szeretet érzése felülkerekedhessen a betegségen és az elmúláson is.

Fontos kockázati tényezők

Bizonyos kockázati tényezők növelik a rák kialakulásának esélyét, ezért – amelyik esetében lehetséges – érdemes megszüntetni őket, mert ezzel párhuzamosan csökken a betegség kockázata is:

• Dohányzás az elmúlt 15 évben, különösen, ha napi 5-nél több cigaretta elszívásáról van szó.
• Túlsúly, különösen 25-nél nagyobb testtömegindex (BMI) és 88 cm-nél (nők), illetve 102 cm-nél (férfiak) nagyobb derékkörfogat.
• Mozgáshiány.
• Sötétre sütött, grillezett ételek.
• Penészes ételek.
• Füstölt vagy pácsóval kezelt hús, húsipari termékek.
• Vörös húsok gyakori fogyasztása főételként.
• Mértéktelen (naponta egy adagnál több) alkoholfogyasztás.
• Egyoldalú, kevés zöldséget tartalmazó, sóban és zsírokban gazdag étrend.
• Magas életkor.
• Rák előfordulása szülőknél, nagyszülőknél, gyermekeknél vagy testvéreknél 65 éves kor előtt.
• Sok vagy a bőr síkjából kiemelkedő májfolt.
• Gyakori napégés és az élet során sok, az erős, tűző napon, megfelelő bőrvédelem nélkül töltött idő.
• Magas vagy gyakori sugárzás pl. hosszú repülőutak, sok röntgenvizsgálat, természetes vagy mesterséges radioaktivitás.
• Stressz.
• Vegyszerek, füst (pl. fafűtés), oldószerek, nehézfémek, porterhelés.
• Sok műanyaggal érintkező élelmiszer, pl. műanyag-bevonatos tárolóedények, csomagolóanyagok, műanyag tányér, pohár, doboz stb.

Ingyenes rákszűrések

Fotók: Adobe Stock