Gyógyíthatók az autoimmun betegségek?
A mindennapi életünk szempontjából ésszerű úgy megkülönböztetni a gyulladásokat, hogy mennyire feltűnőek. A bőrünkön vagy a nyálkahártyáinkon lévő gyulladást könnyű észrevenni, hiszen ott többnyire melegséget, vörösséget, duzzanatot, fájdalmat látunk vagy érzünk. Azok a gyulladások azonban, amelyek kvázi a felszín alatt, észrevétlenül léteznek vagy hatalmasodnak el, jóval nagyobb kárt okozhatnak. Bár hozzáértéssel apró jelekből észlelhetjük, de később már csak a gyulladás következményét láthatjuk, és többnyire csak utólag sejthető, hogy az tartósan fennállt. Az ilyen folyamatok tehát egyszerű, rövid formájukban a gyógyulást szolgálnák, később mégis maguk válhatnak a problémává: az észrevétlenül vagy ismerten sokáig fennálló vagy ismétlődő gyulladások a súlyos krónikus, autoimmun betegségek kiindulópontjai.
A gyulladás fontos szerepe a patológia kialakulásában
A legfontosabb betegségcsoportok kialakulásának megértésére, az eredményes gyógyítás folytatására különböző patológiai (megbetegedési) modellek, paradigmák léteznek, s a gyulladás ezekben szinte mindig központi jelentőségű. A gyulladás az immunsejtek közötti kommunikációs fehérjéket, hegszövetet, sarjszövetet termel, amelyek további változások, krónikus betegségek kiindulópontjai. A nyugati orvoslás ilyenkor a kórokozó megjelenésében, genetikai okokban vagy ismeretlen mechanizmusokban látja a bajok okát, és a létrejött szöveti struktúrát, károsodást kezeli. Többnyire elveszti a fonalat a betegség patológiáját illetően, így marad a tüneti terápia: sebészet, gyulladáscsökkentő gyógyszerek (kortizol, nem-szteroid gyulladásgátlók stb.), palliatív beavatkozások.
A természetes gyógymódokban jártas orvos jóval többet ért a folyamatból, és a szükséges tüneti csillapításon túl sokkal okszerűbben lép fel.
Heinrich Reckeweg (1877‒1944), a német természetgyógyászat egyik meghatározó alakjának patológiai modellje, valamint az ájurvédikus patológiai modell alakította ki a modern integrált orvoslás korszerű szemléletét.
Minden betegség legfőbb kiindulópontja az emésztőrendszer ‒ állapította meg már Hippokratész is, hiszen itt szembesül a testünk első körben a táplálkozásunk hiányosságaival, élelmiszereink minőségi hibáival. Az emésztőrendszerünk képezi le leggyorsabban a fizikai valóság szintjére (szomatizálja) a gondolkodásunkat, magatartásunkat, pszichénket, világhoz való hozzáállásunkat az étkezési módunk etikájával, önkontrollunk mértékével, más élőlények iránti megértésünkkel kapcsolatban.
Óriási génállomány létezik a bélben: míg a testünkben 23 000 gén van, addig a bélben levő baktériumokban közel 5 millió gén található. Ugyanúgy szabályozó fehérjéket termelnek, az ételek összetételétől függően óriási érzékenységgel változtatják megoszlásukat, aktivitásukat, amivel jó közérzetet vagy a legvadabb megbetegedési sorozatot indítják el.
Az emésztőrendszer szerepe az autoimmun betegség kialakulásában
Az emésztőrendszer tehát kulcsszerepet játszik, és az alábbi hat fázist különböztethetjük meg a betegségek kialakulásában.
1. Az emésztőrendszeri nyálkahártya salakosodása (táplálkozási hibák, pszichés konstitúció, stresszkezelés hiányosságai miatt)
Az első lépcsőfok az emésztőrendszer nyálkahártyájának károsodása, elsalakosodása étkezési hibák vagy a rossz stresszkezelés, szorongás miatt. Felgyűlik a felesleges vagy nem kellően megemésztett béltartalom (élelmiszer-maradványok, emésztőnedvek, a baktériumok és azok anyagcseretermékei), a nyálkahártya öntisztulása csökken, romlik a felszívódás minősége. Ez a fázis lehet tünetmentes, ugyanakkor preklinikai vizsgáló módszerekkel (Enderlein-féle sötét látóteres vizsgálattal, szárazcsepp-vizsgálattal) már fellelhetők a tünetek. Az időben elvégzett salaktalanító és más kezelésekkel a folyamat továbbhaladása megakadályozható.
2. A mikrobióta (bélflóra) zavara (mérhető, tüneteket okoz!)
A második lépcsőfok, amikor a bél nyálkahártyájának salakosodása zavarokat okoz a mikrobiótában (a bél baktériumflórájában); ez a széklet mikrobiológiai analízésével felderíthető.
3. Székletrendellenességek (állag, gyakoriság, összetétel, pH)
A széklet állaga (formált, kemény vagy túlzottan lágy), gyakorisága (napi egyszer vagy többször, vagy ritkábban), a 6,5 alatti vagy feletti pH rendkívül nagy jelentőségű a betegség prognózisában. A lúgos széklet kedvez a gyulladások és vastagbéldaganatok kialakulásának, ezért mérni kell a széklet pH-ját, vizsgálni a formáját, gyakoriságát. A kívánatos a 6,5 pH alatti, formált széklet.
4. Bélgyulladások, irritáció, intolerancia, áteresztő bél (laborvizsgálatok)
A flóra– és a székletzavar, az intolerancia gyulladásokat okozhat a bélben. Ezek meglétéről a klinikai tüneteken túl endoszkópiával, a széklet és a vér gyulladásos markereinek és egyéb tényezőinek (calprotectin, alfa-antitripszin, IgA, zonulin, Helicobacter pylori) vizsgálatával is meggyőződhetünk.
5. Testarányok változása, alkatváltozások (Mayr-diagnosztika, kiropraktikai, ortopédiai vizsgálat, reflexológiai vizsgálatok) és egyéb jelek
A tartósan fennálló bélzavarokat a has, a mellkas és az alkat alaki változásai, a bőr-haj elváltozásai, a gerinc rendellenességei, tartási hibák, mozgásszervi panaszok, reflexológiai jelek is jelzik. Szerencsés esetben itt még nincsenek egyéb tünetek, de ez a fázis már közvetlenül a súlyosabb megbetegedések előtti állomás. Ugyanitt használható információkat ad az infrakamerás vizsgálat, vagyis a hőtérkép is.
Távolabb megjelenő gyulladások, szövetszaporulatok, funkciózavarok (a mai nyugati orvoslás vizsgálódási területe)
A gyulladásos folyamat távolabbi helyeken is megjelenik (ízületek, bőr, pajzsmirigy, a szem retinája, hasnyálmirigy), vagy felléphetnek autoimmun-folyamatok, krónikus gyulladások, autoimmun-kórképek, daganatok, krónikus anyagcsere-betegségek, érelmeszesedés és következményes betegségei.
Az autoimmunitás kialakulása
A gyakori vagy elhúzódó gyulladások kedveznek az autoimmunitás kialakulásának. Autoimmunitásról akkor beszélünk, ha a kóros (tehát sejt- és szövetkárosító) T és B sejtek immunreakciója lép fel a saját antigének (tehát sejtek/szövetek/szervek) ellen. Az autoimmunitás oka a saját antigénekkel szembeni tolerancia zavara. Amikor ez a folyamat elindult, akkor már kicsi az esélye, hogy magától megáll vagy mérséklődik, és sajnos az idő előrehaladtával az oki gyógyítás lehetősége is jelentősen csökken. Az autoimmunitás a lakosság 3%-át, de egyesek szerint akár 11%-át is érinti.
A leggyakoribb autoimmun-kórképek a pajzsmirigy gyulladásai, a reumás ízületi betegségek, a festékhiányos vitiligo, az I-es típusú cukorbetegség, az anaemiák, a sclerosis multiplex, a vese glomerulonephritise, valamint az SLE (szisztémás lupus erithematosus).
Immunológiai tolerancia
Immunológiai toleranciának nevezzük azt a bonyolult folyamatot, amelynek során az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit tolerálja, nem indítja be az immunműködést. Amikor ez meghibásodik, akkor elindul az autoimmun-gyulladás.
Az autoimmunitás, vagyis az immunológiai tolerancia beindulhat infektológiai károsodás révén. Előfordul bizonyos fertőzések után, hogy a szervezet kizökken a normális immunműködés ritmusából, és a fertőzés hatására elveszti a normális immunológiai toleranciát.
Mimikri
Az autoimmunitás kialakulásában fontos jelenség a bakteriális vagy virális mimikri. Ennek az a lényege, hogy az epitop (a hely, amit a receptor felismer az antigénben) megegyezik vagy nagy hasonlóságot mutat a szervezet saját fehérjéjével. Ilyenkor beindul a betolakodó elleni immunreakció, de mivel hasonló szerkezetű helyek vannak a szervezet valamely saját fehérjéjén is, ezért az ellen is elindítja a reakciókat az immunműködés (pajzsmirigy, hasnyálmirigy vagy bőr), és máris kész az autoimmun-reakció. Ha pedig elindult és eltűnik a valódi betolakodó, a saját fehérjerész elleni reakció akkor is megmarad, és ez már az autoimmun-betegség egy előrehaladottabb állapota.
Kémiai szerek
A betegség kitörésében a kémiai szerek (gyógyszerek, peszticidek, adalékanyagok) is nagy szerepet játszhatnak. Felgyorsítják a kedvezőtlen folyamatot, érzékenyítik az egyes sejteket.
Az autoimmun-gyulladások helye
Lokális
Mirigyek: hasnyálmirigy: 1-es típusú diabetes mellitus; mellékvese: Addison-kór; pajzsmirigy: Hashimoto-thyreoiditis – Basedow-kór, Sjögren-szindróma.
Idegrendszer: akut disszeminált encephalomyelitis (ADEM) – SM – Guillain‒Barré-szindróma (GBS) – Alzheimer-kór – Parkinson-kór, Neuritis opticus, Opsoclonus myoclonus szindróma (OPS).
Vér, erek: Anaemia perniciosa, aplasztikus anaemia – idiopátiás trombocitopéniás purpúra, antifoszfolipid szindróma (APS), Takayasu arteritis, Wegener granulomatosis.
Máj: autoimmun-hepatitis, primer biliaris cirrhosis (PBC).
Emésztőrendszer: IBD, IBS, coeliákia – M. Crohn – Colitis ulcerosa.
Tüdő, vese: Goodpasture szindróma.
Izom: Myasthenia gravis.
Bőr: atópiás ekcéma, pemphigus vulgaris, vitiligo, psoriasis, scleroderma, sarcoidosis.
Ízület: Reiter-szindróma, RA, Spondylitis ankylopoetica.
Szisztémás
Sjögren-szindróma, Reiter-szindróma, SLE, Wegener granulomatosis, Lichen, sarcoidosis.
A bél és az autoimmun-folyamatok
A folyamat megindulását a bélben található sejtek áteresztőképességének növekedése idézi elő. Ez az ún. leaky gut szindróma vagy áteresztő (lyukas) bél szindróma, amikor is a felszívódásra normálisan megnyíló sejtek nem záródnak megfelelően, tartósan vagy túl sokáig nyitva maradnak, és olyan részecskék kerülhetnek be a keringésbe és az alaprendszerbe (Pischinger-féle alaprendszer), mint például emésztetlen szénhidrátláncok, fehérjék vagy akár baktériumok, vírusok, gombák és más paraziták.
Ezek a vérben életképesek maradhatnak, és beindíthatják az immunrendszer működését hamis célpontok irányába. Az ilyen bakteriális sejtfelszínek epitópjai (a sejtfelszín azon része, melyet az immunrendszer ellenségesként felismer) gyakran hasonlítanak a szervezet saját szöveteinek epitópjaihoz, és ez az autoimmun-folyamatok kiindulópontja.
Tudni kell, hogy a diétás és táplálkozási szokások megváltoztatása a bél baktériumflórájának összetételét és funkcióját is megváltoztatják, amelyek szabályozzák a gazdaszervezet veleszületett és szerzett immunrendszerét.
Az, hogy élettanilag az elfogyasztott élelmiszerekből miket hasznosít a szervezet, nagyban függ a bélflórától, vagy ahogyan az utóbbi időben az orvoslás nevezi, a mikrobiótától. Vica versa: a táplálék meghatározza a bélflóra összetételét, hiszen ez adja az ott levő több mint ezerféle baktérium szaporodásának életfeltételeit, és minden diétaváltozás két napon belül változtatja azt is, hogy mely baktériumok képesek életben maradni és nagyobb mértékben szaporodni.
A tartós és ismétlődő gyulladások következtében kialakuló autoimmun folyamatok
A tartós és ismétlődő gyulladások következtében heg és sarjszövetek alakulnak ki (ami sokszor jelentősen rontja az életminőséget, ízületi deformitásokat, testalkatváltozásokat okoz), romlik az eredeti szövet funkciója (csökken a teljesítménye, az általa termelt anyagok mennyisége, pl. enzimek, vagy a szövet rugalmassága stb.), a rosszabb funkció nyomán még inkább salakanyagok termelődnek.
A gyulladás elharapózásával a szervezet más pontjain is fellépnek gyulladások, többnyire olyan helyeken, ahol a károsító salak- vagy méreganyagokra, immunfolyamatokra a legérzékenyebb szövetek találhatók.
Növekszik az autoimmun-folyamatok és a daganatok kockázata. Ez manapság nagyon gyakori patológiai sémává vált, mivel az emésztőrendszeri zavarok mennyisége a mai élelmiszeripar és étkezési kultúra térnyerésével növekedett.
Kezelés és annak dilemmái
Ésszerű lenne a beteget úgy kezelni, hogy amíg visszafordítható a kiváltó ok megszüntetésével, addig legalábbis ezt a kezelést is kaphassa a páciens. Kérdés, hogy meddig reverzibilis a folyamat, és hogy még feléleszthető-e a regenerációs képessége? Mert ha nem kapja a konzervatív kezelést, a gyulladást és hegszövetképződést elnyomó erős gyógyszert, akkor olyan károsodások jöhetnek létre a lángoló gyulladása miatt, ami az életminőségét rontja, vagy akár súlyos állapotba sodorja. Viszont erős gyógyszerek mellett a természetes módszerekkel dolgozó orvos gyakorlatilag vakon követi a betegét, hiszen nem képes megítélni, hogy hol is tart a betege az általa bevezetett módszerek segítségével.
Mint ismeretes, a mai orvoslás nem ismeri az autoimmun-betegségek életmódbéli és természetes gyógymódját, így leginkább erős, a saját immunműködést elnyomni képes gyógyszerekkel kezeli azt.
Az orvostudomány nem ismer visszafordítható autoimmun-folyamatot sem, pedig a gyulladások nem rögtön autoimmun-betegségként kezdődnek, hanem egy pontig szokvány gyulladásról van szó, és egy pontig még akár a kezdeti autoimmunitás is leállítható lenne a kiváltó ok eltávolításával és a szervezet támogatásával. Hogy hol van ez a pont, azt nem lehet általánosan megállapítani. Leginkább úgy dönthetjük el, hogy túl van-e már a beteg ezen a ponton, ha egyénre szabott diétával, salaktalanító kúrákkal, életmódprogrammal, flórajavító, természetes áthangoló kezelésekkel, ortomolekuláris szerekkel megpróbáljuk felismerni, hogy az autoimmunitás csökkenthető-e jelentősen, tehát ex juvantibus kezeljük és látjuk, hogy hol járunk.
Másik tájékozódási pont, ha olyan vizsgálatokat végzünk (preklinikai vizsgálatoknak nevezem), melyek árulkodnak arról, hogy az illető szervezete mely stádiumban van. Az bizonyos, hogy amennyiben látványosan javul a beteg a természetes módszerek nyomán, attól még közel sem tekinthető rögtön gyógyultnak. Az autoimmun betegségek gyógyulási szakasza – már amennyiben gyógyulni képes – hosszú, hónapok, akár sok év lehet. Ez idő alatt sokszor a kétféle kezelési stratégia kombinációjára van szükség: konzervatív gyógyszeres kezelés és a természetes módszerek. Észszerűen a konzervatív kezelés folytonos csökkentésére, a természetes módszerek permanens folytatására, időnként módosítására van szükség.
Megfelelő kezelési módszer
Sajnos mivel számtalan ponton túlszabályozott a konzervatív kezelés (csak bizonyos orvosszakma láthatja el az adott beteget, csak szigorú szabályok szerint kaphatja térítéssel a gyógyszerét, csak bizonyos protokollt követhetnek évekig, akár egy évtizedig), ezért sokszor reménytelennek tűnik annak kombinációja a természetes módszerekkel, pedig azok akkor és ott tudnának hatni leginkább, ahol a szupresszív (elnyomó) gyógyszeres terápia a legkevesebb. Sajnos sokszor az adott szakorvos sem mindig kellően nyitott a természetes módszereket használó orvossal való együttműködésre, bár egyre több azért a pozitív kooperáció is e téren.
Mégis számtalan jó példa bizonyítja, hogy kombináció létezik, és a lehetőség adott: a konzervatív gyógyszeres kezelést olyan mértékben és annyi ideig kell adni, amennyire az adott pillanatban, az adott gyógyulási fázisban szüksége van a betegnek, de ezt nem lehet felelőtlenül, rendszertelenül adagolni, mert az könnyen a beteg súlyos állapotát idézheti elő.
Tapasztalatom szerint ugyanakkor többnyire nem a gyógyszerek felelőtlen nem szedésével van a gond, hanem azzal, hogy az illető fellelkesülve az elért eredményeken, vagy beleunva az addigi élvezeteinek csökkentésébe, visszatér a régi életmódjához, illetve a természetes gyógymódok meggondolatlan elhagyásába fog. Ilyenkor súlyos állapot alakulhat ki.
Tehát folytonos dilemma az is, hogy mennyire tekinthető a beteg intelligens partnernek, mennyire rabja az érzékeinek, mennyire képes egy az addigi étkezésétől jelentősen különböző diétára, rendszeres gyógyszerszedésre, gyakorlatok végzésére, mennyire képes kooperálni és elfogadni a helyzetét, bízni abban az orvosban, akinek ebben az integrált kezelésben tapasztalata van.
Következtetés
Minden nehézség ellenére tapasztalatom, hogy az autoimmun betegségek jelentős része, bizonyos korlátok figyelembevételével, gyógyítható, helyesebben a csupán gyógyszeresen végzett kezelésnek van alternatívája: a kombinált kezelés, ami egyes esetekben akár a gyógyszermentességhez is elvezethet. Természetesen a deformációk, hegek már nem szűnnek meg, de bizonyos mértékig minden javítható. A folyamat azonban nagyon sok tényezőtől függ: az orvos felkészültségén, együttműködési hálóján, a beteg kooperációs képességén át a gyulladások miatt elszenvedett korábbi károsodásokig.
Az egyéni adottságok, a betegség megjelenése óta eltelt idő, a beteg pozitív vagy negatív meggyőződése, beállítódása is nagy szerepet játszik, mint ahogyan a pszichoszomatika sem hanyagolható el. De ha jól meggondoljuk, valamennyi betegség esetén számba vehetők ezek a tényezők, legfeljebb nincs ekkora jelentősége a rossz döntéseknek, az elmulasztott intézkedéseknek és a nem kellő mértékű lelkesedésnek. Az autoimmun-betegségek nem könnyen gyógyíthatók természetes gyógymódokkal, ugyanakkor az sem helyes, ha reménytelennek hisszük a helyzetet. Jó esélye van a sikernek!
Tel.: 06-20-361-9530 vagy 06-1-788-4836
Facebook: https://www.facebook.com/tamasidr/
Foto: Adobe Stock
