Új eredmények a krónikus gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatban

A krónikus gyulladásos bélbetegségek( CIBD ‒ Chronic Inflammatory Bowel Disease) napjainkban már nem számítanak autoimmun-betegségnek. A kutatók apránként felderítették a kiváltó okokat és hajlamosító tényezőket. A klinikai orvoslás lassanként kezdi elismerni a bélflóra összetételének fontosságát is. Az utóbbi években bevonult a köztudatba a mikrobiom elnevezés, amely a bélrendszert benépesítő mikroorganizmusok összességének gyűjtőneve. A kutatási eredmények alapján azt is tudjuk, hogy a mikrobiom jelentős mértékben befolyásolja anyagcserénket és immunrendszerünk működését. Sok jel utal rá, hogy bizonyos allergiák, gyulladásos betegségek, sőt a cukorbetegség, a túlsúly és a depresszió megjelenése is összefüggésbe hozható a mikrobiom összetételével, ill. annak változásával.

Mivel a krónikus gyulladásos bélbetegségek jellemzően családi halmozódást mutatnak, feltételezhető a betegség hátterében álló örökletes hajlam. A Crohn-betegségben szenvedő páciensek testvérei az átlagosnál 30-szor magasabb kockázattal rendelkeznek. Colitis ulcerosa esetében ugyanez a veszélyeztetettség az átlagosnak 15-szöröse. A kutatók endogén (belső) és exogén (külső), azaz: örökletes és környezeti eredetű kórokokat különböztetnek meg. Már Goethe is említi az alkat, ill. konstitúció fogalmát, amely lényegében az örökletes tényezők összességének eredménye, megnyilvánulása. Ma már tudjuk, hogy bizonyos gének érvényesülése nagymértékben függ az egyén életvitelétől, tehát az örökletes hajlam nem elkerülhetetlen végzetet jelent. Ezzel foglalkozik a viszonylag új tudományág, az epigenetika. Kutatói azt vizsgálják, milyen hatások, milyen tényezők határozzák meg egy adott gén aktivitását.

A kockázat csökkentése

A következő konstelláció kifejezetten jellemző. Fiatal, érzékeny páciens, aki erős stressz hatása alatt áll, pl. a vizsgaidőszak kellős közepén van, és hasfájással keresi fel az orvost. Állandóan hasmenése van, a széklete olykor véres. Ilyen esetben szinte bizonyos, hogy valamilyen krónikus gyulladásos bélbetegséggel állunk szemben. Ezt vastagbéltükrözéssel kell megerősíteni, aminek része a szövetmintavétel a gyulladt bélszakaszból.

A stressz minden bizonnyal nem az egyetlen oki tényező a CIBD kialakulásában, de sok páciens arról számol be, hogy a betegség főként stressz hatására lángol fel vagy alakul ki. A másik fontos kiváltó ok a dohányzás. Főként a Crohn-betegségben szenvedőknél bizonyított, hogy a dohányzás hatására könnyebben alakulnak ki a végbélben ún. sipolyok (fisztulák). Sok esetben a sipolyok keltik fel az orvos gyanúját a Crohn-betegség irányában.

Figyelemre méltó a CIBD terjedése a feltörekvő ipari országokban, ami arra utal, hogy a modern civilizációnak szintén szerepe van a betegség kialakulásában. Akit csecsemőként anyatej helyett tápszerrel tápláltak, annál nagyobb a CIBD kockázata. A gyakori antibiotikumos kezelések (akár évekkel a betegség kitörése előtt) szintén kedveznek e kórképek kialakulásának. Hasonlóan kedvezőtlen hatásúak bizonyos fájdalomcsillapítók (az ún. nonszteroid gyulladáscsökkentők, mint pl. a diclofenac és az ibuprofen) és a D-vitamin-hiány. Megemlítendő még a terhesség korai szakaszában kapott vaskészítmények negatív hatása is. További kockázati tényező a hosszabb tartózkodás nagy magasságban, ill. a gyakori, hosszú repülőutak.

Figyelemre méltó felismerés, hogy a CIBD-s esetek mindig együtt járnak az irritábilis bél szindrómával (IBS) is. Erre akkor kell gondolni, amikor a vérleletben a gyulladásos paraméterek (süllyedés és CRP) normálisak, de a páciens mégis súlyos emésztőszervi panaszoktól szenved. Úgy is mondhatnánk, hogy minden, ami pozitív hatású az IBS kezelésében, alkalmas a krónikus gyulladásos bélbetegségek kezelésére is.

Fontos a pontos diagnózis

A diagnózisban a betegségre jellemző panaszok mellett kolonoszkópiás vizsgálat – tehát a vastagbéltükrözés és a szövetmintavétel – játssza a főszerepet. A vér laboratóriumi vizsgálatában a gyulladásos paraméterek (vérsüllyedés és CRP) utalhatnak a gyulladás súlyosságára. A székletben pedig a calprotectin – szintén egy gyulladásos paraméter – mérésével lehet ellenőrizni a betegség további alakulását. A calprotectin egyébként nem csak az utógondozásban, hanem a betegség diagnosztizálásában is fontos tényező lehet, főként bizonytalan hasi panaszok esetén. Ha a székletben magas a szintje, nagyon valószínű, hogy a páciens gyulladásos bélbetegségben szenved. Differenciáldiagnosztikai szempontból fontos a Clostridium difficile és a Campylobacter fertőzés kizárása is.

A fentiekben említett calprotectin mellett az orvos kérheti a labortól a székletből az alfa-1-antitripszin és az immunglobulin-A szintjének meghatározását is. Ezek szintén fontos támpontul szolgálnak a diagnózis felállításában. A defenzin (főként Crohn-betegség esetén) és a zonulin (inkább colitis ulcerosában) a bélnyálkahártya sejtjeinek károsodását jelzik. Hasmenés esetén a székletben célszerű meghatározni a pankreász-elasztáz-1 és a szabad epesavak jelenlétét, ugyanis gyakran előfordul, hogy a bélpanaszok hátterében a hasnyálmirigy vagy az epehólyag működészavara áll. A szervezet ásványianyag- és vitaminellátottsága főként Crohn-betegség esetén jelentős mértékben csökken, ezért ezek szintjét érdemes rendszeresen mérni a vérben. Ezek a fontos tápanyagok a vékonybél alsó szakaszában szívódnak fel, tehát éppen abban a szakaszban, amely minden második érintettnél a betegség fő célpontja. A B12-vitamin mellett főként a cink, a szelén és a vas szintje süllyed gyakran kritikusan alacsony szintre a Crohn-betegeknél.

A gyulladásos bélbetegségek kezelése

A colitis ulcerosa kezelésében a főszerepet a meszalazin nevű, gyulladásgátló (egy szalicilsav-származék) játssza. Szintén ezzel kezelik a Crohn-betegség enyhébb eseteit, főképp, ha az a vékonybél és a vastagbél találkozásánál alakul ki. Ha ez nem bizonyulna elegendőnek, kortizont adnak a betegnek. Ennek alternatívája lehet a kizárólag lokálisan ható bodenozid kortizonszerű vegyület, amely azonban sokkal kevesebb mellékhatást okoz a közönséges kortizonnál, mert csak az alkalmazás helyén fejti ki hatásait. A 2016. évi luzerni gasztroenterológus-kongresszuson elhangzott, hogy a lokális terápiákban rejlő lehetőségeket eddig nem használták ki kellő mértékben, ezért túlságosan hamar került sor az immunrendszert elnyomó hatású gyógyszerek alkalmazására. A meszalazin pl. alkalmazható beöntés, hab vagy végbélkúp formájában is, de a budenozidot is lehet végbélen keresztül alkalmazni. A szájon és a végbélen keresztül történő gyógyszeradás jelentős mértékben növeli a kezelés hatékonyságát, főként, mert a legtöbb esetben az alsó bélszakaszok okozzák a legsúlyosabb panaszokat.

A konvencionális terápiában tehát alapvetően a gyulladásgátlók játsszák a főszerepet: a kortizon, ill. annak származékai, erős immunszuppresszív hatóanyagok, pl. azathioprin és TNF-alfa-blokkolók – azok a szédületesen drága hatóanyagok amelyek termékneve az „-imip”, „-imap” vagy „-umap” szótagokkal végződik. Minden egyéb terápiás megközelítés, mint pl. a bélflóra összetételének módosítása, egyelőre a jövő zenéje.

Természetgyógyászati szempontból főként a fő kockázati tényezők – a dohányzás, a stressz, bizonyos gyógyszerek (nonszteroid gyulladáscsökkentők és antibiotikumok) kritikátlan szedése – kerülése a legfontosabb teendő.

Alternatív terápiák a kezelésben

A természetelvű gyógyításnak fontos eleme az „eliminatio” (eliminare = eltávolítani). Ez esetünkben a böjtöt jelenti. Régóta bizonyított tény, hogy a böjtölés gyulladáscsökkentő és pszichovegetatív szempontból stabilizáló hatású, ezért kifejezetten kedvező CIBD esetén. A kutatások azt is igazolták, hogy böjtölés hatására nem csökken a bélflórát alkotó csírák száma, sőt összetétele változatosabbá válik. A gyulladásos bélbetegségek esetében azonban tartózkodni kell a só bázisú hashajtók (keserűsó és glaubersó) alkalmazásától. A bélrendszeren keresztül történő kiválasztás serkentésére reggelente egy-egy pohár savanyúkáposzta-lé javallott, feltéve, hogy a páciensnek épp nincs amúgy is, a betegsége jellegéből eredően, hasmenése. A többségükben erősen lesoványodott CIBD-páciensek további súlyvesztését megakadályozhatjuk különféle nyákok (rizsnyák, zabnyák, lenmagnyák) fogyasztásával. A nyák jótékony, nyálkahártya-nyugtató bevonatot képez az irritált bélnyálkahártya felületén.

A böjtölés után javasolt az étrend módosítása. Ez a terápia második oszlopa, a dirigatio (= irányítás, kormányzás). Általában a reumatoid ízületi gyulladás, illetve a gyulladásos bőrbetegségek esetén javallott étrend ajánlott a gyulladásos bélbetegségben szenvedőknek is. Tartózkodni kell a gyulladáskeltő zsírsavaktól, pl. az arachidonsavtól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem javasolt a vörös húsok, a felvágottak, kolbászfélék és szalámik fogyasztása.

Ezzel szemben előnyben kell részesíteni a gyulladásgátló hatású zsírsavakat (ezek főként omega-3 zsírsavak). A reumás schub idején javasolthoz hasonlóan napi két gramm tiszta omega-3 zsírsav fogyasztása javallt. Ezt a mennyiséget élelmiszerek formájában nehéz volna a szervezetbe juttatni, ezért kúraszerűen megfelelő étrendi kiegészítők szedését ajánljuk.

Ami a táplálkozást illeti, az irritábilis bélszindrómához hasonlóan az CIBD esetén is fokozott óvatosság indokolt a nyers gyümölcsök és zöldségek, valamint a durva őrlésű és gluténtartalmú gabonafélékkel kapcsolatban. A gluténról azt gyanítják, hogy serkenti a gyulladásos folyamatokat és felerősíti a fájdalmakat. Mindent egybevetve a mediterrán étrendet és részben az ázsiai konyhát ajánljuk minden érintett figyelmébe. Fontos az ételek jó emészthetősége, és tekintettel kell lenni az egyénenként eltérő érzékenységekre, intoleranciákra is.

A bélrendszer megnyugtatása ásványfölddel és gyógynövényekkel

A bélnyálkahártya megnyugtatásában az utóbbi időben elterjedt az ásványföld használata, ez az ősidők óta alkalmazott természetes orvosság megköti a bélrendszerben zajló erjedéses és rothadásos folyamatok vég- és melléktermékeit, ezzel védve a nyálkahártyát azok irritáló hatásaitól. Ásványföld főként por formájában kapható, de újabban léteznek kapszulák és granulátumok is.

A mirha szintén ősidők óta ismert és kedvelt természetes, növényi eredetű orvosság. Gyógyhatásait az utóbbi évek kutatásai igazolták: gyulladáscsökkentő és nyálkahártya-nyugtató. Évek óta kapható a Myrrhinil intest nevű készítmény, amely egyesíti a mirha, a kamilla és az aktív szén hatásait. A kamillatea, apránként kortyolgatva, szintén remek gyulladáscsökkentő. Az uzaragyökér, a vérontó pimpó, továbbá a szárított fekete szeder magas csersavtartalmuknál fogva nyugtatják a bélnyálkahártyát és megfékezik a hasmenést. A cél minden esetben a bélmiliő normalizálása. Noha már évekkel ezelőtt bizonyították, hogy az élő Coli baktériumokkal történő kezelés legalább annyira hatásos, mint a szokványos (meszalazinnal), ez a terápia egyelőre nem terjedt el a gasztroenterológiai praxisban.

Semmi esetre sem szabad a kezelés alatt álló krónikus bélgyulladásban szenvedő pácienstől elvenni az addig használt gyógyszereit (látszólag stabil, tünetmentes állapotban sem), és úgy gondolni, hogy minden átmenet nélkül át lehet térni valamilyen természetes gyógymódra. Ez nagy hiba, amit a szervezet az akut tünetek hirtelen fellángolásával (schub) bosszul meg. A helyes eljárás, ha a betegség nyugvó állapotában, a gyógyszeres kezelés mellett elkezdjük a természetelvű terápiákat, majd fokozatosan és nagyon óvatosan csökkentjük a gyógyszerek dózisát. Így hosszabb távon is biztosítható a páciens is panasz- és tünetmentessége.

Fotó: Adobe Stock