Omega-3 zsírsavak a rákmegelőzésben

Az orvostudományi adatbankokban több száz klinikai kutatást és legalább egy tucat ún. metaanalízist (több, egymástól független kutatás eredményeinek egybevetése, összefoglalása) találunk az omega-3 zsírsavaknak a rák kórfolyamatára gyakorolt hatásáról. A hideg vizekben élő zsíros tengeri halak, pl. a lazac, a hering és a szardínia kifejezetten gazdagok az omega-3 zsírsavak csoportjába tartozó, gyulladásgátló hatású EPA (eicosapentaénsav) és DHA (docosahexaénsav) zsírsavakban.

Számos statisztikai adat utal rá, hogy a megfelelő mennyiségben omega-3 zsírsavat fogyasztó emberek körében ritkábban alakulnak ki bizonyos rákos megbetegedések, pl. emlő-, bőr-, tüdő- vagy méhtestrák. Egy kisebb létszámon, de tudományos szempontból kifogástalanul kivitelezett kutatás keretében kb. 500, méhtestrákban szenvedő nő táplálkozását hasonlították össze egészséges nők étrendjével. Kiderült, hogy a legmagasabb EPA-menynyiséget fogyasztó nőknél az átlagosnál kb. 50%-kal alacsonyabb a méhtestrák kialakulásának veszélye.

A DHA esetében (amely a másik fontos, tengeri halakban megtalálható omgea-3 zsírsavfajta) valamivel kisebb a védőhatás. Ez a zsírsav kb. harmadával képes csökkenteni a méhtestrák kockázatát, és a gyulladásgátló hatása sem annyira erős, mint az EPA-é, viszont fontosabb védőhatású az agy és általában véve az idegrendszer szempontjából. Azokban a nőkben, akik bármilyen omega-3 zsírsavkészítményt szedtek, szintén kb. 33%-kal csökkent a méhtestrák kockázata, függetlenül a szedett készítmény minőségétől vagy mennyiségétől.

Egy kifejezetten jó minőségű készítmény standard dózisa feltételezhetően ennél erőteljesebb védőhatással bír. Egy másik, az emlőrák kockázatát kutató klinikai tanulmány keretében ezer mexikói nőt vizsgáltak a kutatók. Megállapították, hogy azokban a nőkben, akik viszonylag nagy mennyiségben fogyasztottak károsnak tartott omega-6 zsírsavakat (állati eredetű zsiradékok, illetve napraforgóolaj), az átlaghoz képest kétszer gyakoribb volt az emlőrák előfordulási gyakorisága. Ugyanakkor a különösen sok omega-3 zsírsavat – főként hal formájában – fogyasztó nőkben az átlagoshoz képest 50%-kal ritkábban fejlődött ki emlőrák. Ennél is jelentősebb különbséget mutatott egy koreai kutatás eredménye.

Egy 100 kérdésből álló kérdőív segítségével több mint 700 emlőrákos és egészséges nő étkezési szokásait vizsgálták. A válaszok alapján kiszámították az egyének EPA- és DHA-fogyasztását, illetve a kockázat statisztikai adatait. A nők kb. egynegyedénél, akik a legtöbb omega-3 zsírsavat fogyasztották, kb. 80%-kal alacsonyabb volt annak kockázata, hogy már a változókor előtt, illetve 75%-kal alacsonyabb volt annak veszélye, hogy a változókor utáni időszakban emlőrákot kapjanak. Európában az EURAMIC Study keretében öt országban folytattak vizsgálatokat.

A kutatási eredmények nem hazudnak

A legnagyobb szabású kutatás a világ számos országában élő, összesen 300 000 nőre terjedt ki, akik közül közel 9000-en szenvedtek emlőrákban. A kutatás az omgea-6/ omega-3 kvócienst, azaz a „rossz” és a „jó” zsírsavak arányát vette górcső alá. Minden, a kvóciensben mutatkozó 10%-os csökkenés 6%-kal csökkentette az emlőrák gyakoriságát. Kivéve az USA-t, ahol a kockázat csökkenése még erőteljesebb, 27%-os! Ebből az adatból a kutatók arra következtettek, hogy az amerikai nők, akik különösen sok omega-6 zsírsavat fogyasztanak (sok hús, sajt és kukoricaolaj), az átlagosnál is jobban profitálhatnak az omega-3 zsírsavak nagyobb arányú fogyasztásából.

A férfiak körében leggyakoribb rosszindulatú daganat a prosztatarák. Az omega-3 zsírsavaknak e betegségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban élénk vita zajlik. Ennek ellenére a jó minőségű kutatások adatai egyértelmű és meggyőző eredménnyel szolgálnak. Az egyik, nagy létszámon végzett, norvég kutatás keretében közel 15 000 egészséges férfi vérmintáit gyűjtötték össze. A 13 évig zajló adatgyűjtés alatt a vizsgált férfiak közül 500-nál alakult ki prosztatarák. Ekkor a megbetegedett férfiak vérmintáiban megmérték a vérzsírok szintjét, és összehasonlították azokat az egészséges férfiak mintáival. A legmagasabb EPA- és DHEA-szinttel rendelkező személyek prosztatarák-kockázata kb. 40%-kal alacsonyabb volt.

A növényi eredetű omega-3 nem véd a ráktól

A norvég kutatás ugyanakkor a növényi eredetű alfa-linolénsav (pl. a repcében, lenmagban vagy chiamagban található, szintén az omega-3 zsírsavak csoportjába tartozó zsírsav) hatását is vizsgálta. Megállapították, hogy az alfa-linolénsav sajnos semmilyen rákmegelőző hatással nem bír. A vegetáriánusok és a vegánok gyakran hangoztatják, hogy a lenmagolaj, illetve a chiamagból származó omega-3 zsírsavak ugyanolyan jók, mint a halakból származók, ám a tudomány ennek az ellenkezőjét bizonyította. A világon egyetlen kutatás sem tudta igazolni, hogy a növényekből nyerhető alfa-linolénsav alkalmas lenne a rák kockázatának csökkentésére.

A már kialakult rák esetében egy kutatás a halolaj terápiás hatását mutatta prosztatarák esetében. 48 enyhe vagy közepes malignitású prosztatarákos szövetében megmérték az EPA mennyiségét. Fél évvel később megismételték a szövettani vizsgálatot, és megállapították, hogy a magas EPA-tartalmú szövetekben a rákos folyamat jóval lassabban romlott, mint a többieknél. Más rákbetegségekkel kapcsolatban egy metaanalízis számos, az omega-3 zsírsavaknak a bőrrákra gyakorolt hatásait foglalta össze. Az ún. bazalióma esetében az omega-3 zsírsavak semmilyen pozitív hatást nem mutattak.

Melanóma és az omega-3

A laphámkarcinómák esetén a magas omega-3 zsírsavfogyasztás enyhe, kb. 7%-os kockázatcsökkenést jelent. E két bőrráktípust a köznyelv „fehér bőrráknak” nevezi. Az ezeknél sokkal rosszabb indulatú „festékes bőrrák”, a melanoma malignum esetében azonban a magas omega-3-fogyasztás jelentős mértékben, 50%kal csökkenti a betegség kockázatát. Egy szintén nagyszabású, 50 000 norvég férfira és nőre kiterjedő kutatásban az orvosok az omega-3 zsírsavak fogyasztása és a tüdőrák gyakorisága közötti összefüggést vizsgálták. Míg a közép-európai országok lakosainak mindössze 5%-a, a norvégoknak közel fele szed rendszeresen valamilyen omega-3-készítményt.

Tüdőrák kockázatának csökkentése

Mivel a dohányzás, az életkor és a nemi hovatartozás a tüdőrák ismert kockázati tényezői, a kutatók megfelelő módon igazították az adatokat, azaz statisztikailag beszámították, hogy az omega-3-fogyasztók között több vagy kevesebb volt-e a dohányos, az idősebb vagy fiatalabb személy, a férfi vagy a nő. Az eredmények meggyőzőek, a magas omega-3-fogyasztás kb. 50%-kal csökkenti a tüdőrák kockázatát. A norvég kutatás kapcsán ismét felmerül a kérdés, vajon az omega-3-adagolás jótékonyan befolyásolja-e a kórlefolyást a már kialakult tüdőrák esetében? 46 tüdőrákos betegen tesztelték a hatást. A betegek egyik fele napi 2,5 g EPA/ DHA készítményt szedett, a kontrollcsoport nem kapott halolajat.

A 2,5 g omega-3 zsírsav jelentős menynyiség, amely több mint egy evőkanálnyi halolajnak felel meg. Az omega-3-at nem szedő csoport tagjainak 58%ánál a rák roszszabbodott, és 61%-uk egy éven belül elhunyt. Ez nem szokatlan arány a tüdőrák esetén, amely az egyik leghalálosabb rákbetegség. A halolajas csoportban a kórfolyamat mindössze a csoport 20%-ánál romlott, és egy év múltán a csoportnak „csak” 40%-a hunyt el. Természetesen mindkét csoport részesült szokványos kemoterápiában. Míg a halolajat nem kapó betegeknek csak 25%-a reagált a kezelésre, az omega-3-csoportban ez az arány 60% volt. Mint látjuk, az omega-3 zsírsavak nem gátolják, sőt erősítik az orvosi kezelés hatékonyságát. (Figyelem, bizonyos kemoterápiás készítmények esetén az omega-3-tartalmú olajokat soha nem szabad közvetlenül a kezelés előtt, illetve közvetlenül az után beszedni! A kezelési ciklusok közötti időszakban azonban van értelme a halolaj szedésének.)

A betegség okozta kellemetlenségek enyhítése

A rákbetegséggel együtt járó kellemetlenségeket is hatékonyan enyhíthetjük halolajjal. A leggyakoribb panasz nem a fájdalom, nem is a depresszió vagy az étvágytalanság, ahogy gondolnánk. A leggyakoribb panasz a rendkívüli mértékű kimerültség, gyengeség, amelyről senki sem tudja, hogy maga a betegség vagy a kezelés okozza-e. Az orvosok 600 emlőrákos nő esetét vizsgálva megmérték, miként aránylik egymáshoz a páciensek szervezetében az omega-6 és az omega-3 zsírsavak aránya. A legmagasabb omega-6/ omega-3 kvóciens (= legmagasabb omega-6-szint és legalacsonyabb omega-3-szint) esetében a nagyfokú kimerültség 2,6-szor gyakoribb volt. Vagyis, az omega-3 zsírsavak a rák kialakulását követően is hatékonyan kiküszöbölik az egyik leggyakoribb panaszt, a nagymértékű levertséget és kimerültséget.

Ehhez napi 2 g EPA/DHA szedése szükséges. Ez a mennyiség kb. 30 dkg makrélafilének, egy evőkanál kiváló minőségű halolajnak vagy annak megfelelő halolajkapszulának felel meg. Az ideális kvóciens értéke 2,5:1. Ha a kiinduló érték 7:1 és 15:1 között van, általában napi egy evőkanál halolaj, valamint a hús- és kolbászfélék, továbbá az omega-6 zsírsavakban bővelkedő növényi olajok (főként napraforgóolaj) mennyiségének étrendi csökkentésével már megközelíthető az ideális érték. A 7:1 vagy az alatti értékek esetében (ami azt jelenti, hogy az illető amúgy sem eszik sok húst, és viszonylag gyakran fogyaszt halat) már az is elegendő, ha a páciens csak a halmentes napokon vesz be egy evőkanál halolajat.

Kapszulát vagy olajat? Csak ízlés dolga?

Muszáj-e kanállal bevenni az olajat, nem elegendő-e, ha kapszulázva szedjük? Természetesen az evőkanálnak megfelelő adagolás kapszulák formájában is biztosítható. Feltétlenül figyelembe kell venni a kapszulák DHA/EPA-tartalmát, ami termékenként nagyon eltérő lehet. Az említett egy evőkanál halolaj kb. 2 g EPA/DHA mennyiségnek felel meg. Ehhez – gyártmánytól függően – négy-tizenöt kapszula beszedése szükséges.

Az ilyen olajat nem szabad elfogyasztani, mert nem csak kellemetlen az íze, de már hatástalan is. Aki inkább a kapszulák mellett dönt, tesztjelleggel néha-néha harapjon el egy kapszulát, aminek segítségével megállapíthatja, jó-e még az olaj, vagy már elkezdődött az avasodás. Az olcsó kapszulák szinte mindig penetráns, kellemetlen ízűek, ezektől tartózkodni kell. Léteznek „jó ízű” kapszulák is, de ezek általában drágábbak.

A jó minőségű termékkel folytatott terápia ára meghaladhatja a napi 5 eurót, krillolaj esetében pedig akár napi 10-20 euróra is rúghat. Jóval olcsóbb a jó minőségű, nem kapszulázott halolaj. Ennél minden egyes adag elfogyasztásával tesztelhető a termék minősége, ugyanis az avas halolaj rossz ízű. Sok páciens azonban a semleges zamatú halolajat (a friss halnak sincs átható halszaga vagy halíze) sem kedveli, annak olajos állaga miatt. Szerencsére a halolajat az étolajhoz hasonlóan is fel lehet használni.

Recpetek alapjául is szolgál az omega-3

Készíthetünk vele salátaöntetet, leveseket stb. Vegyük figyelembe a következőket:

• A megnyitott halolajos üveget soha ne tároljuk szobahőmérsékleten, hanem mindig tartsuk a hűtőszekrényben.
• Ha az olajnak kezd halíze, illetve halszaga lenni, ne fogyasszuk el, hanem dobjuk ki.
• A halolajjal nem szabad sütni, mert hevítés hatására veszélyes transzzsírsavak termelődnek benne.
• A halolajat főzésre se használjuk (megváltozhat az íze).

A rákbetegek gyakran amiatt aggódnak, hogy a halolaj nehézfémekkel vagy növényvédő szerekkel terhelt, mert érthető módon ezektől a környezeti mérgektől szeretnék távol tartani magukat. Míg a halakban ezek az anyagok valóban kimutathatók, a jó minőségű, tisztított halolaj gyakorlatilag nem tartalmaz sem nehézfémeket, sem egyéb, zsírban oldódó környezeti mérgeket – ezt számtalan toxikológiai vizsgálat eredménye igazolja. Végezetül mit ajánlhatunk a vegetáriánusoknak és vegánoknak, akik a lenmagból és chiamagból származó alfa-linolénsav szedésével nem csökkenthetik a rák kockázatát?

A vegánok zsírsavprofilja általában rosszabb a sok halat fogyasztókénál. Omega-6/ omega-3 kvóciensük nemritkán 20:1, sőt egyeseknél 30:1 értékű. Aki súlyos betegsége ellenére sem hajlandó halolajat fogyasztani, algákból származó olajra térhet át. Ennek is kifejezetten jó minőségűnek kell lennie, és ebből is egy-két evőkanálnyi a javasolt napi adag.

Foto: Shutterstock