Bél – egészségünk központja
Az impresszionista mester, Renoir képeink csodálói közül viszonylag kevesen tudják, milyen óriási kínok között születtek ezek a mesterművek. A festő ugyanis súlyos reumában szenvedett, és késői éveinek képeit tolószékben ülve, az ecsetet begörbült ujjaihoz kötve festette. Orvosai akkoriban még nem segíthettek rajta azokkal a gyógyszerekkel, amelyeket ma már széles körben használunk. És valószínűleg az emésztése után sem tudakozódtak. Akkoriban ugyanis még nem volt ismert az az összefüggés, amelyet ma már jól ismerünk: a bél döntő szerepet játszik a reumatikus bántalmak kialakulásában. Közvetítő az idegrendszer, a belső elválasztású mirigyek és az immunrendszer, azaz a három irányító rendszer között, amely testi funkcióinkat szabályozza.
Az immunrendszer legjobb segítője az ép bélrendszer ép bélflórával. A bélfal csak akkor működik jól, ha megkapja a szükséges tápanyagokat és energiát, amely alapvetően a vérrel jut el a sejtekhez. A vastagbélnek azonban egy további energiatermelő rendszere is van. A benne élő baktériumok látják el a táplálékból előállított savakkal a bélfalat, amelyből ennek sejtjei energiában gazdag foszfátokat (ATP) állítanak elő. Ha a sejtek nem jutnak elegendő ATP-hez, sem ők, sem a szerv nem képes megfelelően működni.
A test külső és belső része közötti határt képező szerv a bél, és a bélfal az a sorompó, amely védi a testet a mérgek és káros anyagok behatolásától. A vastagbél – szemben a korábbi felfogással – sokkal több, mint a hulladék anyagok gyűjtőhelye. Nagyon fontos része van abban, hogy valaki egészséges-e vagy sem. Egyrészt mert helyet ad az immunrendszernek, másrészt meg a vastagbél falának minősége határozza meg, mennyi káros anyag képes behatolni a szervezetbe.
Itt van például a krezol nevű anyag (régebben fertőtlenítőszernek használták), amely a baktériumok munkája közben keletkezik a vastagbélben. Bizonyos mennyiség még nem okoz gondot, de ha a táplálék túl sokáig időzik ott, túl sok keletkezik belőle, és ez egyrészt megkönnyíti a bélfal átjárhatóságát a káros anyagok számára, másrészt krónikus gyulladás és a rákot megelőző állapotok kialakulását segítheti elő. Ez az oka annak, miért kell komolyan venni a krónikus székrekedést: lehetővé teszi a krezol káros hatásainak érvényesülését. A krónikus székrekedés oka többnyire a bélizmok renyhesége, ami mögött az izmok csökkent energiaellátása áll.
Az egészséges bél a bélflóránál kezdődik
A vastagbél energiaellátását azonban tartósan javítani lehet az egészséges bélflóra felépítésével. Ezt bizonyította az a kísérlet is, amelyben krónikus székrekedésben szenvedő betegek egy csoportja hasznos baktériumokat kapott kapszulában, a másik csoport placebót. Az eredmények szerint a bélflóra újrafelépítésével sikerült elérni, hogy az illetők mindennap mentek vécére, míg a többiek továbbra is csak heti egyszeri székletürítésről számoltak be.
A kísérletben a csodabaktériumnak számító Escherichia Coli baktériumot használták, amelyet a freiburgi higiéniaprofesszor, Alfred Nissle fedezett fel. Egy olyan katona székletében azonosította, aki beteg társai között egészséges maradt egy hasmenésjárvány közepette. Nissle abból indult ki, hogy az egészséges ember beleiben számos hasznos baktérium él, amelyek védelmet nyújtanak a káros mikrobák ellen. Ezt hívjuk ma antagonizmusnak, az ellentétes baktériumok játékának. Ez a jelenség akadályozza meg például, hogy az egyiptomiak megkapják a fáraó átkát, a mexikóiak Montezuma átkát, azaz megmeneküljenek attól a hasmenéstől, amely az oda látogató európaiakat kínozza. Ez utóbbiak beleiből hiányoznak a megfelelő ellentétes hatású baktériumok.
A vékonybél az emésztés fő helyszíne, itt alakítják át az enzimek az összerágott táplálékot tápanyagokká, amelyek a test energianyerésére szolgálnak. A Nissle-baktérium csak egyike annak a 100 billió mikroorganizmusnak, amelyek beleinkben laknak, és amelyek felelősek bélrendszerünk egészségéért. Már kis mennyiségben is képes megteremteni a kiinduló alapot az egészséges bélflóra kialakulásához. Ez a flóra szimbiózisban él a testünkkel, és megfelelő, hasznos szaporodásra képes, fiziológiai baktériumokkal való gazdagítása (az élőmikroba-terápia) segít helyreállítani a bélhez kötődő immunrendszer energiaellátását, és ezzel legyőzni az immunrendszer túlreakcióin alapuló megbetegedéseket.
Foto: Shutterstock
