A rák és a táplálkozás

A tudományos megfigyeléseken alapuló modern medicina ókori ősatyjának, Hippokratésznek tulajdonítják a kijelentést, miszerint az étel egyben orvosság is. Bár ennek az elvnek a helyességét a tudományos kutatások számtalan esetben bizonyították, a mai napig hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Sőt, gyakran a kórházi betegek élelmezésénél is elsiklanak a táplálkozásterápia jelentősége felett. A dietetikusok és a holisztikus rákterápiával foglalkozó orvosok közül sokan vallják, hogy megfelelő táplálkozással megelőzhető a rák, sőt optimális esetben a megfelelő étrend döntő szerepet játszhat a gyógyulásban is.

Rák, mint civilizációs betegség

A statisztikák adatai könyörtelenül tükrözik a szomorú valóságot, a nyugati világban az emlő, a vastagbél és a prosztata rákos megbetegedései 60-szor gyakoribbak, mint Ázsiában, ahol tudvalevőleg egészen másképpen táplálkoznak az emberek, mint Európában vagy Észak-Amerikában. Úgy vélhetnénk, hogy e különbség – legalábbis részben – genetikai okokkal magyarázható, de a rákkutatók egyhangúlag úgy nyilatkoznak, hogy a manifesztálódott rákos eseteknek mindössze 15%-ában lehet genetikai tényezőket kimutatni.

Az is az életmód döntő és a genetikai okok elhanyagolható szerepét támasztja alá, hogy azok az ázsiaiak, akik áttelepülnek az USA-ba vagy Kanadába, miután feladják hagyományos, hazai étrendjüket, és áttérnek a modern nyugati táplálkozásra, ugyanolyan arányban betegszenek meg rákban, mint az európai származású amerikaiak. A legveszedelmesebb tényezők között első helyen kell említeni ételeink túlságosan magas kalóriatartalmát, főként finomított cukor formájában.

Mi árt a legtöbbet?

A dobogó második helyét a rendkívül elterjedt élelmiszeripari késztermékek foglalják el. Ezek az ételek a feldolgozás során teljes mértékben denaturálódnak, ráadásul megszámlálhatatlanul sokféle szintetikus adalékanyagot tartalmaznak. Ha következetesek akarnánk lenni, utóbbiakat, ha nem is egyenesen mérgeknek, de káros anyagnak kellene neveznünk. A harmadik helyen a túlságosan sok hús és kolbászféle áll, de valójában a rengeteg tejtermék is ebbe a kategóriába sorolható, miközben a hal sajnálatos módon teljesen a háttérbe szorult, főként Magyarországon, amely halfogyasztás terén a nemzetközi mezőny végén kullog.

A másik fontos tényező, hogy egyértelműen túl kevés friss zöldséget eszünk. Hajlamosak vagyunk távoli vidékekről, hosszan tartó szállításon, raktározáson átesett egzotikus nyersanyagokat vásárolni, ami, mire a tányérunkra kerül, már jócskán veszített eredeti tápértékéből, értékes vitaminjaiból és növényi hatóanyagaiból. Számos célzott táplálkozásterápiás módszerrel foglalkozó szakember szakmai tapasztalata is arról tanúskodik, hogy bizonyos étkezési szokások legalábbis kedveznek a rosszindulatú folyamatok kialakulásának ‒ már csak azért is, mert a bélrendszerben zajló folyamatok az egész szervezet állapotára és működésére hatással vannak.

Az étrend következetes módosítása, amelynek lényege, hogy a fentiekben felsorolt hibákat kiküszöböljük, sok esetben látványos eredménnyel jár. Úgy tűnik, hogy aki helyesen étkezik, az alkalmazott onkológiai terápiákra is jobban reagál. Felgyorsul a gyógyulás folyamata, és csökken a visszaesés kockázata. A megfelelő összetételű étrend hatására az egész szervezet, minden egyes sejt anyagcseréje változik, ami megteremti annak lehetőségét, hogy a rákhoz vezető, több szinten kisiklott élettani folyamatok visszatérjenek a normális mederbe, ami hosszú távon gyógyuláshoz vezet.

A száguldó, kapkodó nyugati életmód semmilyen szempontból nem tekinthető egészségesnek vagy normálisnak. Jellemzően gyorsan, kapkodva, kutyafuttában étkezünk – legalábbis hétköznap. Elfelejtettünk rendesen rágni, a falatot szinte egészben nyeljük le. Evés közben mindenféle másra figyelünk, csak nem a tányérunkra és az ételre. Ez a stressz-szerű helyzet pedig a vegetatív idegrendszer révén károsan befolyásolja emésztőszerveink működését, a táplálékok megemésztését és felszívódását. Az egészséges étkezés nyugodt, stresszmentes és némiképp „befelé figyelő” hangulatban zajlik.

Cukor: fehér méreg

Mint látjuk, az első és legfontosabb teendő a cukor száműzése az étrendből. Felmerülhet a kérdés, vajon miért olyan káros a cukor, hiszen az természetes eredetű – cukorrépából és cukornádból nyerik, és ősidők óta az emberiség egyik alapélelmiszere. A magyarázat egyszerű, a cukor, a maga természetes formájában, pl. gyümölcsökben vagy bizonyos gyökerek formájában jól tolerálható, hiszen egy adagban csak kis mennyiségben fordul elő, ráadásul a növényi ballasztanyagok lassítják a felszívódását. Egészen más a helyzet a kristálycukorral, ami ipari koncentrátum: a feldolgozás során a cukorrépa minden más része eltűnik és csak a színtiszta cukor marad vissza.

Édesszájúak veszélyben!

Szervezetünk a cukrot csak kis mennyiségben képes normálisan, oxidációval járó anyagcsere-folyamatok keretében feldolgozni. Ha egyszerre sokat eszünk belőle, a cukortöbblet erjedni kezd. Otto Warburg német biokémikus kutatásai már a múlt században bizonyították, hogy a ráksejtek nem oxidatív, hanem erjedéssel járó (anaerob) biokémiai folyamatokból nyerik a túlélésükhöz szükséges energiát. Ha tehát sok cukrot eszünk, fokozzuk a ráksejtek anyagcseréjét, és növekedésre, szaporodásra késztetjük őket. Ezen kívül a kutatók azt is megállapították, hogy a sok cukrot tartalmazó étrend hatására számos kórokozó is könnyebben szaporodik, amelyek ennek eredményeként elárasztják a szervezetet toxikus anyagcsere-végtermékeikkel.

Sokan úgy vélik, nem kifejezetten édesszájúak, ezért rájuk nem vonatkozik a figyelmeztetés. Tévedés! A fogyasztási adatok egyértelműen bizonyítják, hogy szinte kivétel nélkül sok cukrot eszünk. Ugyanakkor a cukorpótlóktól is tartózkodni kell, hiszen ezek jó része szintetikus vegyszer, amelyek szintén károsak. Az állattenyésztésben előszeretettel alkalmazzák őket hizlaló hatású takarmányadalékként, és az állatorvosok, valamint a gazdák megfigyelése szerint ezek némelyike kifejezetten rákkeltő hatású.

Rák esetén van alternatíva

A rákbetegeknek pedig a kifejezetten alacsony glikémiás indexű édesítőszerek, pl. a kókuszvirágcukor (más néven pálmacukor), a stevia vagy az agávészirup ajánlhatók. E helyütt nem kerülhetjük meg, hogy a gyümölcsökről is ejtsünk néhány szót. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a gyümölcsökben található tápanyagok egészségünk fenntartása szempontjából nagyon fontosak. Ennek ellenére bizonyos édes gyümölcsfajtákból ‒ főként a rákban szenvedőknek ‒ célszerű keveset enni. Az édesebb gyümölcsökben ugyanis sok gyümölcscukor van, ami kedvez a fentebb említett, erjedéses cukoranyagcserének. Ezért inkább a kevésbé édes gyümölcsfajtákat részesítsük előnyben!

Még jobb választás, ha gyümölcs helyett inkább zöldségeket eszünk, a jelenleg érvényes ajánlás szerint naponta ötmaréknyi mennyiségben. Ez különösen fontos azok szempontjából, akik valamilyen oknál fogva nagyobb kockázatnak vannak kitéve, vagy éppen rosszindulatú betegségben szenvednek, vagy korábban átestek a betegségen. Szénhidrátokra szükségünk van. A legnagyobb energiasűrűségű szénhidrátok a gabonák, de a zöldségekben is megtalálható ez az alapvető tápanyag, méghozzá keményítő formájában. Lassan felszívódó, a vércukorszintet és az inzulinszintet csak apránként megemelő hatású a quinoa, az amaránt, a köles, az édesburgonya és a hajdina. Utóbbiak gluténmentesek, ezért nem lehet belőlük kenyeret sütni. E célra jobban megfelel a teljes őrlésű tönkölybúza és esetleg a rizs.

A szénhidrátok teljes kiiktatása nem ajánlott, sőt veszélyes, ezért tartózkodjunk a teljesen szénhidrátmentes diétáktól, mert azok végletesen legyengíthetik a szervezetet. A cukor mellett a másik potenciálisan veszélyes, ezért kerülendő alapanyag a finomliszt. Ha már gabonaterméket fogyasztunk, akkor mindenképp teljes őrlésű gabona, és lehetőleg ne búza formájában. Feltűnő, hogy sokan, köztük főként a rákbetegek, rosszul vagy egyáltalán nem tolerálják a búzát.

A zsiradékok szerepe

Szintén fontos, hogy biológiai szempontból értékes – főként sok omega-3 zsírsavat tartalmazó – zsiradék és olaj szerepeljen az étrendben. Tartózkodjunk a keményített, hidrogénezett, transzzsírsavakat tartalmazó zsiradékoktól és margarinoktól. A transzzsírsavak gyulladásos folyamatokat idéznek elő és szív-érrendszert károsító hatásúak, ráadásul a legújabb kutatások szerint potenciálisan rákkeltőek is. A legjobb növényi omega-3 zsírsavforrásaink a hidegen sajtolt lenmagolaj és kenderolaj. Utóbbi omega-3-aránya kb. 30%, a lenmagolajé pedig 50%. Szintén ajánlható az olívaolaj, a földimogyoró-olaj és a tisztított vaj (ghí).

Mindenképp figyelembe kell venni az adott olajfajta füstölési hőmérsékletét – erről bőséges adatot találhatunk az interneten. Hevítés, főként sütés hatására ugyanis könnyen képződnek az olajban káros transzzsírsavak. Ez gyakran már 130 °C-on, de a lenmagolaj és a kenderolaj esetében már ennél jóval alacsonyabb hőmérsékleten is megtörténik. Ezért a fentiekben említett, értékes növényolajokat lehetőleg csak hidegen, pl. salátaöntetekhez keverve használjuk. Vigyázat, a késztermékekben, pl. kekszekben, nápolyiban és péksüteményekben gyakran aggasztóan sok transzzsírsav található, ezért ezektől feltétlenül tartózkodjunk! Ugyanez vonatkozik a készen kapható, flakonos, dobozos szószokra és salátaöntetekre is. Ezeket, továbbá minden, mesterséges adalékanyagot, pl. az ízfokozókat (nátrium-glutamátot) tartalmazó termékeket nagy ívben kerüljük!

A zöldségek és vadon termő ehető növények szerepe

Elérkeztünk az egyik legfontosabb alapanyag-kategóriához, a zöldségekhez. Mint említettük, a gyümölcsök, magas fruktóztartalmuk miatt, csak korlátozott mennyiségben ajánlhatók, de egészen más a helyzet a zöldségekkel. Ez az élelmiszercsoportot fenntartás nélkül ajánlható. Zöldségeink legjobb beszerzési forrása a piac, de ott is lehetőleg a biominőséget keressük. Még ennél is jobb megoldás, ha mi magunk termesztjük a salátát, a paradicsomot, az uborkát, a tököt, a zöldbabot stb. A balkonládában termeszthetünk zöld fűszernövényeket (pl. bazsalikomot, szurokfüvet, kakukkfüvet), és a hétvégi kirándulások alkalmával a természetben is gyűjthetünk ehető vadnövényeket. A szabad természetben fellelhető, ehető vadnövények még nem fajzottak el annyira, mint nemesített zöldségeink. Úgy is mondhatnánk, hogy megmaradtak természetes ősállapotukban, ezért gazdagok értékes tápanyagokban, pl. a káliumban rendkívül gazdag tyúkhúr.

A vadnövények egyúttal valóságos klorofillbombák. A klorofill a növények „vére”, amelynek fő feladata az oxigénszállítás. Az emberi szervezetbe jutva táplálja a bélflórát és elősegíti az új vörösvértestek termelődését. Az ehető vadnövények gazdagok a bélrendszert megtisztító ballasztanyagokban és lazítják a székletet. Sok ehető vadnövény gyulladásgátló, méregtelenítő és lúgosító hatóanyagokat is tartalmaz, ami rák esetén különösen fontos, hiszen a ráksejtek kifejezetten kedvelik a savas közeget. Ha sikerül lúgosítani a sejtközi állományt, elvesszük a ráksejtektől létalapjuk egyik legfontosabb elemét. Ehető növényeket lehetőleg a forgalmas utaktól távolabbra eső mezőkön és patakpartokon gyűjtsünk, mert ezek többnyire vegyszerektől és káros kipufogógázoktól mentes termőhelyek. A leghasznosabb, ugyanakkor szinte mindenütt fellelhető vadnövények a csalán, a vörös, a sárga és a fehér árvacsalán, a podagrafű, a mezei sóska, a galajfélék (pl. tejoltó galaj), a kereklevelű és a lándzsás útifű, a százszorszép, a cickafarkfű és a sarkantyúka. Ezekből készülhet saláta (a csalánt előtte le kell forrázni, hogy ne csípjen) vagy zöld smoothieturmix. Érdemes kísérletezni az ízekkel, a különféle növények kombinálásával.

Kurkuma és a rák

Ami a fűszereket illeti, mindenképp meg kell említenünk egy különleges, dél-ázsiai fűszernövényt, a kurkumát. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a gyulladásgátló hatású kurkuma 5:1 arányban fekete borssal, esetleg csilivel keverve szabályozza immunrendszerünk működését (immunmodulatív hatású), és nagyon hatásosan véd a rák kialakulása, gyógyult betegeknél pedig a kiújulás ellen. Erős gyulladásgátló és antioxidáns, a legerőteljesebb gyulladásgátló hatást az ananászból származó bromelain enzimmel kombinálva képes kifejteni. A kutatók megállapították, hogy rák esetén gátolja a rákos daganat vérellátását biztosító erek kifejlődését és növekedését. Szintén megakadályozza a vastagbélpolipok, illetve az annak nyomán képződő vastagbélrákos sejtek képződését. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban elősegíti a ráksejtekben a programozott sejthalál, az ún. apoptózis folyamatát – leegyszerűsítve: „öngyilkosságba kergeti” a ráksejteket. Figyelem! Epekövesség esetén tilos fogyasztani, mert epehajtó hatása révén elindíthatja a nyugalomban lévő epekövet, amely az epevezetékbe ékelődve életveszélyes állapotot idézhet elő. Szintén kedvező hatású a fokhagyma, amely a kurkumához hasonló módon elősegíti a ráksejtek apoptózisát. Ugyanakkor a kemoterápiás kúra alatt fogyasztva megakadályozza a ráksejteknek az alkalmazott szerrel szembeni rezisztenciájának kialakulását. Végül nem feledkezhetünk meg a szintén rákgátló, ill. rákmegelőző hatású és a kurkumával rokonságban álló gyömbérről sem.

Nem mindegy, hogy milyen húst eszünk!

A legtöbb dietetikus a teljesen húsmentes étkezést sem javasolja a betegeknek. Ezzel együtt azonban nem árt bizonyos keretek között tartani a húsadagokat. E téren is célszerű az ázsiaiak étkezési szokásait követni. Ők a sok zöldség mellé valóban egészen kicsi húsadagokat fogyasztanak. A távol-keleti ételekkel kapcsolatban azonban érdemes tisztában lenni vele, hogy a kínaiak manapság előszeretettel ízesítik ételeiket nátrium-glutamáttal, amit mindenképp kerülnünk kell. Erre is gondoljunk, ha esetleg kedvünk támadna a „sarki kínaihoz” beugrani egy ebédre. Nem minden hús egyforma. A nyáron szabadon legelő, télen lenmaggal dúsított takarmányt kapó marhák húsa kifejezetten gazdag értékes omega-3 zsírsavakban – ellentétben a hizlaldákban összezsúfolt fajtársaikkal.

Mi a helyzet a tejtermékekkel?

Amit a húsokról leírtunk, az természetesen a tejtermékekre is érvényes. Bár azzal is tisztában kell lennünk, hogy sem az egészséges felnőttnek, sem a betegek szervezetének alapvetően nincs szüksége tehéntejre. Valamivel jobb választás a kecsketej és a juhtej, illetve az ezekből készülő tejtermékek (sajt, túró). Azonban a természet ezek tejét is a gidák és bárányok táplálására szánta, ezért valójában juh- és kecsketejre sincs szükségünk. Aligha hihető, hogy vadászó, gyűjtögető életmódot folytató őseinktől örökölt tápcsatornánk és anyagcserénk könnyen megbirkózik napjaink tej- és tejtermékdömpingjével. Nem véletlen, hogy egyre többen szenvednek laktózérzékenységben. Hús és tejtermékek helyett inkább halat együnk! A tengeri halak kifejezetten gazdagok gyulladásgátló hatású omega-3 zsírsavakban. Klinikai kutatások igazolták, hogy aki hetente legalább kétszer tengeri halat eszik, annál jelentősen csökken bizonyos ráktípusok kockázata.

Foto: Shutterstock