Mozgásszervi műtétek- Mikor indokolt?

A térd-, csípő- és gerincműtétek száma az európai országokban évről évre egyre nő. Ezek a beavatkozások a legtöbb esetben nagy megkönnyebbülést jelentenek az érintetteknek. Akit jó ideje súlyos csípőízületi kopás gyötör, és a műtét után ismét fájdalommentesen képes mozogni, létezni, dicshimnuszokat zeng a műtétről. Az operáltak 90 százalékának a későbbiekben vagy egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékű panaszt okoz az implantátum. Ez kifejezetten pozitív mutatószám. Ennek ellenére nem szabad kizárólag a műtétre mint megoldásra hagyatkozni – ez egyébként a térdre és a gerincműtétekre is érvényes –, hanem módosítani kell az életmódot, csökkenteni a túlsúlyt, megszüntetni a gyulladásokat, és főként növényi bázisú étrendet tartani, de ajánlatos rendszeresen beiktatni a gyógyító böjtöt is.

Még ha a csípőn végzett műtétek – amelyek közül messze a leggyakoribb beavatkozás a csípőízületi protézis beültetése – túlnyomó többsége sikeres is, mindig gondolni kell rá, hogy minden műtét kockázattal jár. A műtét után felléphet trombózis, de az altatás során is felléphetnek nemkívánatos komplikációk. Éppen ezért jobb, ha inkább igyekszünk elkerülni a bajt, hogy ne is legyen szükség műtétre. Minden páciens sokat tehet ennek érdekében. Ugyanis a kopás okozta fájdalmak, és ennek kapcsán a műtét, nem elkerülhetetlen sorscsapás.

Térdműtétek

A csípőműtétek utáni második leggyakoribb mozgásszervi beavatkozás a térdízületet érinti. A leggyakoribb térdműtét a térdízületi protézis beültetése, illetve a keresztszalagon végrehajtott korrekciós műtétek – pl. sportsérülés miatt –, valamint a porcgyűrűn (meniscus) végzett operációk. Utóbbi elsősorban sportolás vagy esés következtében sérül.

Enyhébb esetekben azonban inkább a konzervatív, tehát megtartó jellegű kezeléseket, pl. gyógytornát és gyógyszeres kezelést kell előnyben részesíteni. A leggyakoribb sportsérülés, a meniszkuszszakadás esetében mindig az adott eset alapján, személyre szabott döntést kell hozni. Általában érdemes legalább két orvos véleményét kérni, mielőtt döntenénk.

Azt, hogy a térdnél elegendő lesz-e valamilyen konzervatív gyógymód, minden esetben a porc állapota dönti el. A konzervatív terápia esettől függően jelenthet fizikoterápiát, gyógytornát, gyógyszeres kezelést, az ízületet kímélő mozgásformák alkalmazását, valamint a gyulladásos folyamatokat fékező étrendet.

A térden végrehajtott beavatkozásoknál az elégedettségi ráta messze nem olyan magas, mint a csípőműtétek esetében. Nem ritka, hogy a hegesedés mentén a bőrben futó idegek túlérzékennyé válnak, és nagyon kellemetlen, neuropátiás jellegű fájdalmakat okoznak. A lehetséges komplikációk között szerepel továbbá az érintett csontokon kialakuló csontritkulás, valamint az ízület fájdalmas duzzanata is. A műtét után fontos a gyógytorna, amit érdemes szorgalmasan folytatni a műtét után néhány hónapig, hogy helyreálljon a mozgás. Mozgás hiányában könnyen kialakulhatnak letapadások, összenövések, de lehetséges mészlerakódás vagy a protézis meglazulása is. A térdízület biomechanikája igen összetett és bonyolult, és a beültetett mesterséges ízületi „alkatrészek” nem képesek az eredeti, természetes ízület összes mozgását biztosítani.

A gerincoszlop

Noha a legtöbb porckorongműtét különösebb komplikációk nélkül zajlik, elmondható, hogy a gerincműtétek után gyakran jelentkeznek kellemetlen utóhatások. A sebész által korrekten kivitelezett műtét mellett nagyon fontos a gondos utókezelés. Egyébként a gerincműtétek túlnyomó része csak részben indokolt – a műtét szükségessége szempontjából legtöbbször a beteg által közölt szubjektív szenvedés mértéke mérvadó. A beavatkozás általában csak akkor elkerülhetetlen, ha az alsó végtagban bénulás, vagy a hólyag, illetve a végbél működésében lép fel valamilyen zavar, aminek hátterében valamilyen gerinckárosodás áll. Gerincműtétre általában porckorongsérv, a gerinccsatorna szűkülete, szkoliózis (gerincferdülés), csigolyaelcsúszás (spondylolisthesis) miatt kerül sor.

A betegeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a műtét után újabb problémák jelentkezhetnek, pl. hegek, átvágott izmok, sebváladék, nyirokelfolyási problémák miatt. A csípőműtétek után jelentkező, megváltásszerű panaszmentességre a gerincműtétek után nem számíthatunk.

Főképp a nyakcsigolyákon végzendő műtétek előtt ajánlott az óvatosság, itt nem árt kétszer is meggondolni a dolgot, mielőtt belevágnánk! Az ilyen jellegű műtét alapvetően csak akkor szükséges, ha a nyaki gerincbántalmak miatt bénulás alakult ki, neurológiai funkciók szűnnek meg, a vagy gerincvelőre gyakorolt erős nyomás, illetve a gerincvelőben jelentkező súlyos szervi elváltozás alakult ki. Minden egyéb esetben a konzervatív kezelés és az életmódváltozás indokolt. Ezek az eljárások általában segítenek a fájdalmak enyhítésében. Ha végül mégis elkerülhetetlen a beavatkozás, többféle eljárás jöhet szóba. Kisebb porckorongsérvek esetén mikrosebészeti technikákkal orvosolható a baj, a tarkó felől megközelítve a műtéti területet. A nagyobb sérveket azonban csak a nyak irányából, tehát elölről közelítve lehet eltávolítani. Végül vagy mesterséges porckorongot helyeznek el, vagy a két érintett csigolyát csavarok és lemezek segítségével rögzítik.

Azonban a nyakcsigolyákon végrehajtott műtétek messze nem hoznak olyan kielégítő eredményt, amilyet a páciensek remélnek. Ráadásul igen nagy a kockázata annak, hogy a beavatkozás során valamelyik ideg, vagy egyenesen maga a gerincvelő sérül. A gerincvelő sérülése általában végleges és visszafordíthatatlan, aminek következtében az érintettek élete drámai módon megváltozik, felléphet akár teljes bénulás, mozgásképtelenség is.

Gerincmerevítéses technikák

A csigolyamerevítéses (spondylodesis) technika során a háti vagy az ágyéki gerinc két vagy több csigolyáját speciális rudazat és csavarok segítségével mereven egymáshoz rögzítik, hogy ezzel javítsák a csigolyák stabilitását. Erre akkor kerül sor, ha az érintett csigolyák instabilak. Merevítéses műtétre csak akkor szabad sort keríteni, ha a gerincoszlop egyik szakasza nagyon instabillá válik, és a pácienst irreverzibilis idegkárosodás, pl. bénulás fenyegeti. Hogy ez fennáll-e az adott esetben, mindig alaposan ki kell vizsgálni, mert a rögzítés minden esetben visszafordíthatatlan, végleges állapotot eredményez. Gerincmerevítéses műtétet csak akkor szabad végezni, ha egyetlen más terápia sem képes a páciens panaszait enyhíteni, illetve a kialakult bénulást megszüntetni. Akinél ez a műtéti technika valódi segítséget nyújt, annak számára valóságos áldást jelenthet, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ismét normális életet élhessen. Minél nagyobb a baj, és minél erősebb a szenvedés, általában annál nagyobb haszonnal végezhető a műtét.

Azonban minden egyéb esetben a merevítéses (fúziós) műtét inkább csak további gondok forrása. A gerincoszlop kevésbé mozgékonnyá, merevebbé válik. A merevítés (fúzió) fölötti és alatti szakaszoknak a merevített szakasszal közvetlenül szomszédos csigolyái erős terhelésnek vannak kitéve, ami azzal a veszéllyel jár, hogy idővel ezek a csigolyák is károsodni fognak. Mindez nagymértékben rontja a páciensek életminőségét. Fizikai (és ezzel párhuzamosan gyakran pszichés) terhelhetőségük csökken, sokuk munkaképtelenné válik. Az érintettek számára ez az élethelyzet drámai következményekkel jár. A páciensek nagy hányada kifejezetten elégedetlen a gerincmerevítő (fúziós) műtétet követően, pláne, ha teljes panaszmentességet reméltek tőle, és az elmarad. Sőt, vannak esetek, amikor a műtét után a fájdalmak nemhogy csökkennének, hanem felerősödnek, ugyanakkor a gerinc mozgathatósága csökken. A páciens egyre rövidebb utat képes megtenni, nem tud dolgokat felemelni a padlóról, nem tud súlyt cipelni. Ezek olyan szempontok, amiket mind meg kell fontolni, mielőtt beleegyezésünket adnánk a műtéthez.

Nyolc kérdés, ha orvosi konzultációra kerül sor

Olykor a beteg kezdettől fogva már akkor ösztönösen érzi, hogy jó kezekbe került, amikor a műtétről kap tájékoztatást az orvostól. Mások inkább ellenkező hatást váltanak ki. Ilyen esetekben érdemes egy másik orvost is megkérdezni. Az alábbi nyolc kérdést célszerű feltenni a megbeszélés során, hogy könnyebben legyen eldönteni, beleegyezünk-e a műtétbe:

• Hányszor végzett ilyen típusú műtétet?
• Ha Ön ilyen helyzetben lenne, mint én, elvégeztetné magán ezt a beavatkozást?
• Mi lesz jobb a műtét után?
• Milyen lehetséges alternatívái vannak a műtétnek?
• Mire számíthatok, ha nem hagyom magam megműteni?
• Milyen kockázatokkal jár a műtét?
• Mi a legjobb időpont a műtétre?
• Milyen hosszú az implantátum várható élettartama?

Fotó: Adobe Stock