Fájdalomcsillapítás könnyedén

A jó hír, hogy ezek a kellemetlen pontok bárhol is keletkezzenek, ha kézzel alaposan megmasszírozzák őket, megszűnnek. Megkülönböztetünk aktív és látens triggerpontokat. Ha ujjunkkal megnyomjuk őket, fájdalmat okoznak. Ha pedig az így kiváltott fájdalom lényegében megegyezik az alapvető, gyakran visszatérő panasszal, akkor aktív triggerpontot találtunk. Ha a pontnyomásra olyan fájdalom jelentkezik, ami eddig nem volt jelen, akkor látens triggerpontra bukkantunk. Fájdalomcsillapításkor mindig az aktív triggerpontokat használjuk.

A triggerpontok a legkülönfélébb tényezők hatására alakulhatnak ki. A leggyakoribbak:

• Közvetlen sérülések.
• Akut túlnyújtás.
• Az izomzat akut túlterhelése.
• Az izomzat krónikus túlterhelése.

Emellett akkor keletkezhet egy izomban triggerpont, ha egy másik, jellemzően szomszédos izomban már jelen van egy-két triggerpont. A triggerpontok kialakulhatnak spontán módon, egy egyszeri alkalommal fellépő tényező, kiváltó ok, pl. sérülés, túlterhelés kapcsán. Például elesünk a kerékpárral, labdajáték közben nekiütközünk egy másik játékosnak. Az ütközés hatására az izomszövet közvetlenül sérülhet. Parányi, mikroszkopikus sérülést okozhat az is, ha az izmot túlterheljük vagy túlnyújtjuk, rándulást szenvedünk. A sérült izomszövetet kímélni kell, alkalmat kell neki adni, hogy regenerálódjon, gyógyuljon. Ha a sérült izmot túl korán és túl erősen terheljük, a sérült szövetben könnyen keletkezhetnek triggerpontok.

Krónikus túlterhelés

Sok triggerpont akkor keletkezik, amikor az érintett izmot tartósan túlterheljük. Ennek tipikus példája, ha egy-egy mozdulatot számtalanszor ismétlünk, pl. foglalkozásunk vagy sportolás kapcsán. Ugyanez történik, ha valamit hosszú ideig kell megtartani, és közben az izom állandóan kinyújtott vagy összehúzott állapotban van, például, ha órákon át számítógépen dolgozunk, ami folyamatosan terheli karizmainkat és vállizmainkat. Ennek hatására fokozódik a nyomás az izomban, emiatt romlik a keringése, ezzel egy időben a folyamatos aktivitás miatt megnő az izomszövet oxigén- és tápanyagigénye. Ha ezt az igényt a rossz vérkeringés képtelen fedezni, az izomsejtek túlterhelődnek, működésük zavart szenved. A rossz testtartás is túlterhel bizonyos izmokat, izomcsoportokat.

A triggerpontok kialakulásának másik fontos rizikófaktora az ún. excentrikus izomterhelés

Egy izom többféle aktivitást végezhet. A dinamikus-koncentrikus izomtevékenység közben az izomrostok összehúzódnak. Ha pl. egy csészét a szánkhoz emelünk, a felkar elülső részén lévő izmok (musculus biceps és musculus brachialis) összehúzódnak, így könyökhajlítást tudunk végezni. Mozdulat közben mindkét izom összehúzódik, azaz dinamikusan és koncentrikusan működnek. Amikor a csészét visszatesszük az asztalra, a m. biceps és a m. brachialis szintén dolgozik, ezúttal azonban a gravitáció ellen, aktivitásukat úgy fejtik ki, hogy közben lassan, a gravitáció ellenében erőt kifejtve, rostjaik kinyúlnak. Így akadályozzák meg, hogy a behajlított könyök túl gyorsan, túl hirtelen egyenesedjen ki, és a csészét az asztalhoz csapjuk. Ha egy izmot úgy terhelünk, hogy közben nem összehúzódik, hanem kinyúlik, tehát „fékez”, azt dinamikus-excentrikus izomtevékenységnek nevezik.

Ez a dinamikus-excentrikus izomtevékenység sokkal nagyobb terhelést ró az izomra, mint a dinamikus-koncentrikus. Értelemszerűen gyakrabban is okoz izomsérülést, mint a koncentrikus terhelés. Ha valaki edzetlen állapotban órákon át lejtőn lefelé gyalogol, annak elülső combizmaiban könnyen keletkezhetnek triggerpontok, hiszen ezek az izmok lejtőn lefelé haladva excentrikus munkát végeznek, „fékeznek”. Az, hogy egy izmot akutan vagy tartósan túlterhelünk-e, attól is függ, hogy az adott izom mennyire edzett állapotban van.

Nem izomeredetű tényezők pl. a gyulladt, kopott ízület, a fájó ideg, a belső szerv betegsége, funkciózavara. Ilyen esetekben, ha csak lehetséges, az elsődleges okot kell kezelni. Ha pl. gyulladt ízület a kiváltó ok, a gyulladást kell kezelni, megszüntetni. Azt általában az orvosnak kell eldönteni, hogy a keletkezett triggerpontokat is kezelni kell-e.

A túlterhelés vagy a sérülés gyógyulása után az izomfájdalmak maguktól, mindenfajta kezelés nélkül megszűnnek. Ha ez nem történik meg, azt nem a sérülés okozza, hanem olyan tényezők, amelyek gátolják a spontán gyógyulást. Ilyen fenntartó tényező sokféle lehet, talán nem pihentünk eleget a sérülés után, túl korán kezdtük terhelni a sérült izmot, pl. a vállunk képtelen volt regenerálódni, mert naponta többször meg kell sétáltatni a kutyánkat, amelyik hajlamos erősen húzni a pórázt, vagy munkahelyünkön egy nem éppen ideális mozdulatot kell állandóan ismételnünk, vagy túl korán ismét elkezdtünk sportolni, vagy nem jó a testtartásunk.

A triggerpontok megtalálása

A miofaszciális triggerpontok kezelésének célja, hogy a tartósan összehúzódott izomrostokat feloldja, javítsa a szövetek keringését, tágítsa az összetapadt, zsugorodott kötőszöveteket és csökkentse a kóros állapotot fenntartó tényezőket. A triggerpontok és az izompólyát érintő problémákat bárki, egyszerű módszerekkel, saját magán kezelheti.

Természetesen nem könnyű megtalálni a panaszokat előidéző pontokat, ugyanis, mint a bevezetőben említettük, a legtöbb pont, tőle távol eső területeken okoz fájdalmat. Akut túlterhelés esetén gyakran az első fájdalmak alapján lehet következtetni rá, hogy melyik izom okozhatja a panaszt. Az is segíthet, ha valaki megfigyeli, hogy a jellegzetes fájdalmat milyen mozdulat váltja ki. Fontos támpont lehet, hogy milyen helyzetben erősödik, illetve csillapodik a fájdalom. Végül vannak speciális anatómiai atlaszok, amelyek ábrázolják a leggyakoribb, legjellemzőbb területeket, és a hozzájuk tartozó triggerpontokat. A szerzők általában az összes lehetséges triggerpontot ábrázolják, a hozzájuk tartozó fájdalmas területekkel együtt. Ez nagy segítség, mert pl. csupán a vállban jelentkező fájdalmak hátterében 20 triggerpont állhat, és ezeket a térkép segítségével könnyebb feltérképezni. Nehezebb a helyzet, ha krónikus vagy összetett probléma áll a fájdalom hátterében – itt általában csak tapasztalt terapeuta segíthet.

Ha tudja, melyik izomban szeretne triggerpontokat keresni, először keressen feszes, kemény izomrostkötegeket az adott izomban. Ezt úgy lehet legkönnyebben megtenni, ha az izomrostok lefutásához képest keresztben futtatjuk végig ujjunk az izmon, kicsit nyomva, és figyelve, van-e valahol olyan keménység, amin a csúszó ujjbegy hirtelen „átugrik”, és lehet is érezni, hogy ez a környezeténél keményebb terület.

Az első lépés tehát az izomcsomók feltérképezése. A második lépésben azt kell meghatározni, melyek a nyomásra legérzékenyebb, legfájdalmasabb pontok. Itt érdemes a megkeményedett izomrostot hosszában végigtapintani, és ennek során meghatározni, hol van a legérzékenyebb pont.

A harmadik lépésben „provokálnunk” kell ezeket az érzékeny pontokat, méghozzá úgy, hogy ujjunkkal erősen megnyomjuk őket – nem hirtelen, hanem lassanként, fokozatosan növelve a nyomás erejét. Ha a nyomás kiváltja a szokásos, jól ismert panaszt – tehát fájdalmat, egy, a ponttól távolabbra eső helyen –, akkor aktív triggerpontot találtunk. Ezt a pontot azonnal kezelésbe kell venni! Ha a pont megnyomása olyan, máshová kisugárzó fájdalmat provokál, amely nem tűnik ismerősnek, látens triggerpontot talált. Ezt nem kell kezelni, helyette inkább folytatni kell a keresést az aktív pontok után.

Hogyan kezeljük a triggerpontokat és az izompólyákat?

Az önkezelés (masszírozás) mellett szóba jöhet pl. a triggerpontok kezelése akupunktúrás tűvel. Ezt a szakma dry needlingnek, azaz „száraz szúrásnak” nevezi, és nagyon sikeresen alkalmazható, ha valaki megfelelően ki van képezve rá. A száraz szúrás mellett az orvos beadhat a fájdalmas izompontokba injekciót is, többnyire valamilyen helyi érzéstelenítőt, de jó hatással alkalmazható az izmokat egy időre ellazító, szinte lebénító botulinum toxin is. A másik lehetőség a lökéshullám-terápia, de többféle elektromos kezelés is szóba jöhet, például galvánkezelés, ultrahangos kezelés, melegítés stb.

Hová sugárzik a fájdalom?

Alapvetően bármelyik izomban létrejöhetnek triggerpontok, ezért bármely testrészünkben okozhatnak fájdalmat. A leggyakoribb helyek a következők:

• Tarkó- és fejfájás.
• Vállfájdalom.
• Könyökfájdalom.
• Az alkar, a kéz és az ujjak fájdalma.
• A lapockák közötti fájdalom.
• Mellkasi fájdalmak.
• Alsó háti fájdalmak.
• Csípő- és lágyéktáji fájdalmak.
• Térdfájdalom.
• Az Achilles-ín fájdalma.
• A lábszár és a lábfej fájdalma.
• Állkapocscsont-fájdalom.

Az izomeredetű fájdalmakat gyakran nem ismerik fel, mint olyat, mert a fájdalom helye nem azonos a triggerpont helyével, sőt, nemritkán meglepően távol esnek egymástól. A hátfájás eredete nemritkán a hasizmokban, a fejfájásé a nyakizmokban található. Sok esetben a könyökfájdalmat a nyak vagy a váll izmai okozzák. A lábfájdalom eredete pedig sokszor a farizomban keresendő, ha pedig az Achilles-ín fájdul meg, érdemes a panaszt kiváltó izompontot a lábikrában keresni.

Így találjuk meg a megkeményedett izomköteget

Az izomszövetben kialakult kemény kötegekben helyezkednek el a triggerpontok. A köteget úgy találjuk meg legkönnyebben, ha ujjunkkal az izomrostok irányával merőlegesen tapintjuk végig az izmot. Amikor megvan a köteg, az izmon végigtolt ujjunk szinte átpattan a kemény, húrszerű izomkötegen.

Így masszírozzuk a triggerpontokat

A triggerpontok és az izompólyák kezelését kézzel végezzük. A pontokat célzottan, az I. és II. technikával kezeljük. A technikákat ugyanazon a ponton 2-5 alkalommal ismételjük, majd innen áttérhetünk a soron következő pont kezelésére, amelyeket ugyanezzel a két technikával masszírozunk. Az izompólyák kezeléséhez a II., III. és IV. technikát alkalmazzuk. Itt is fontos, hogy egy-egy technikát többször ismételjünk meg.

I. technika

Az I. technika lényege, hogy a triggerpontot ujjunkkal vagy egy segédeszközzel, pl. egy kis méretű, kemény gumilabdával vagy egy speciális masszírozópálcával erősen megnyomunk, vagy két ujjunk közé fogva nyomjuk a pontot. Mindeközben állandó nyomást fejtünk ki a pontra, és a nyomást 10‒60 másodpercig folyamatosan fenntartjuk, majd rövid szünet után többször megismételjük. Optimális esetben olyan sokáig nyomjuk a pontot, míg a fájdalom érezhetően nem csillapodik. Olykor határozottan érezhető, hogy ujjunk alatt a kemény szövetek megpuhulnak – ez nagyon jó jel!

II. technika

A II. technika során ujjal vagy segédeszközzel lassú, masszírozó mozdulattal kezdjük el nyomni a triggerpontot, illetve annak környezetét. Az ujjbegy folyamatosan a ponton marad, a masszírozás kis mozdulattal történik, tehát az ujj legfeljebb egy centiméterre távolodik el a ponttól. A masszírozó mozdulat iránya megegyezik a megkeményedett izomköteg lefutásának irányával. Ezzel a mozdulattal kissé nyújtjuk a triggerpontot alkotó szöveteket. Az ismétlések száma a szövetek érzékenységétől függ. Akkor tekinthető a kezelés optimálisnak, ha a triggerpont fájdalmassága csökken, és a pontot sikerült „kiradíroznunk”. A lassú masszírozással nemcsak magukat a triggerpontokat, de az izompólya esetleges letapadásait és zsugorodásait is feloldjuk.

III. technika

A III. technika nyújtja az izompólyákat. Itt ujjunkat nagyon lassan végighúzzuk az izom teljes hosszában, tehát az egész izmot kezeljük, nem csupán a triggerpontot. Ez azt jelenti, hogy nem csak a felszínesen elhelyezkedő pontokat, hanem a mélyben lévő, a triggerpontokat fenntartó egyéb struktúrákat is kezelésbe vesszük és nyújtjuk. Az izompólyák kilazulnak, amihez vagy az ujjak ízületét, a könyökünket, vagy valamilyen segédeszközt, pl. egy teniszlabdát vagy izompólya-masszírozó hengert tolunk végig, nagyon lassan, az izom teljes hosszában, miközben egyúttal nyomást is gyakorlunk az izomra. Ez a technika akkor a leghatásosabb, ha kivitelezése közben a kezelt izom kissé nyújtott állapotban van.

IV. technika

A IV. technika célja, az izom és az izompólya közötti letapadások, szaknyelven: adhéziók feloldása. Ezek az adhéziók főként helyi fájdalmak kapcsán jönnek létre, amikor a fájdalom miatt nem mozgatjuk megfelelően az adott testrészt. A letapadás kioldható, ha ujjainkat két izom közötti résbe mélyen benyomjuk. Ha eközben masszírozva, kicsit mozgatjuk is ujjainkat, a letapadt izompólyarétegek fokozatosan felszabadulnak.

Mikor ne végezzünk kezelést?

Az alábbi helyzetekben inkább ne mi magunk kezeljük a triggerpontokat, hanem hagyjuk ezt tapasztalt, szakképzett terapeutára:

• Gyulladás a szövetekben.
• Vérzékenység – ebben az esetben a triggerpontok kezelése komoly belső vérzést okozhat.
• Műtét után a sebgyógyulás és a rehabilitáció a legfontosabb! Leghamarabb hat-tizenkét héttel a műtét után lássunk hozzá a triggerpont kezeléséhez.
• A sérült szöveteket, ahol pl. véraláfutás látható, nem szabad kezelni! A terápiát csak az adott terület teljes gyógyulása után szabad megkezdeni.
• Csontritkulás: fokozott óvatosság indokolt a mellkason található triggerpontok kezelése során. Ha túl nagy nyomást fejtünk ki, akár bordatörést is okozhatunk.
• Rosszindulatú daganatok helyén vagy azok közelében tilos kezelést végezni!
• Ha a kezelés közben megmagyarázhatatlanul heves, erős fájdalom vagy egyéb, nyugtalanító panasz jelentkezik, hagyjuk abba kezelést, vagy csökkentsük annak intenzitását!

Hogyan előzzük meg a triggerpontok kialakulását, kiújulását?

Négy kiegészítő eljárással megelőzhető a fájdalmas izomcsomók kialakulása, illetve visszatérése:

1. Fontos felismerni, vajon fennállnak-e a kóros állapotot fenntartó körülmények (pl. kedvezőtlen testtartás, egyoldalú edzések stb.), amelyek tartósan túlterhelik az izmokat. Ezeket a körülményeket lehetőség szerint minimálisra kell csökkenteni.

2. A triggerpontokat tartalmazó izmokat rendszeresen nyújtani kell.

3. Egészséges testmozgás: Izmaink csak akkor gyógyulnak meg, és maradnak egészségesek, ha használjuk őket. A személyre szabott edzésprogram nélkülözhetetlen e cél megvalósításához. Edzés közben ügyelni kell rá, hogy nem csak az izmokat, hanem a nem mozgatható szöveteket, pl. a kötőszöveteket is átmozgassuk. A gyógyulás érdekében az izompólyáknak is megfelelő terhelésre van szükségük.

4. A triggerpontok otthoni kezelése: Olykor nem lehetséges minden kiváltó okot és tényezőt kiiktatni életünkből. Nehéz, egyoldalú terheléssel járó munka, pl. fodrászok munkája során folyamatos és egyoldalú terhelésnek vannak kitéve a váll és a karok izmai. Ilyen esetekben az érintett izmokat nyújtani és erősíteni kell, ugyanakkor célszerű hetente két-három alkalommal a fent bemutatott módszerekkel kezelni. Ezzel tartósan fájdalommentesek maradhatunk.

Fotó: Adobe Stock