Sav-bázis egyensúly- Mi történik, ha elsavasodunk?

A sav-bázis egyensúly témában a legkülönbözőbb táblázatok forognak közkézen, amelyen egymásnak ellentmondó adatok szerepelnek arról, mely élelmiszerek savasítanak, és melyek lúgosítják szervezetünket. A sav-bázis túlsúlyt egyfelől az ásványianyag-tartalom, másfelől az aminosavak, vagyis a fehérjék mennyisége határozza meg. Leegyszerűsítve mindez azt jelenti, hogy az ásványi anyagok lúgosítanak, az aminosavak (fehérjék) pedig savasítják szervezetünket. A sok fehérjét tartalmazó élelmiszerek – a hús, a hal, a sajtok – tehát savasítanak.

Mitől savasodik a szervezetünk?

Az élelmiszer élő anyag, legalábbis élő anyagból származik. Ami a zöldségeinket illeti, a termesztés során képesek vagyunk befolyásolni azt, hogy növényünk mennyi ásványi anyagot szívjon fel. A tárolás és a szállítás során ugyanakkor veszteségeket okoz. Az egymásnak ellentmondó táblázatok okozta zavar abból ered, hogy ezek általában csak durva zsinórmértéket adnak arról, hogy mit fogyasztunk el. Egy élelmiszer elfogyasztása és annak hasznosulása a szervezetben két különböző dolog, amit a cukor példája is mutat. Ez jó példa arra, hogy a táblázatok csak a féligazságot mondják el: A cukor valóban nem savas kémhatású. Az elfogyasztott cukor azonban nemcsak a bélcsatornában található.

Minden egyéb elfogyasztott élelmiszerben erjedéshez és alkohol termelődéséhez vezet. Ennek következtében a bélben alkohol termelődik, amihez nem kis mértékben hozzájárul a bélflóra egyensúlyának kóros elváltozása. A termelődött alkohol jelentős mértékben savasítja szervezetünket. Sok nőnél, akik eleve nehezebben bírják az alkoholt, ez az erjedéses végtermék kóros májértékek kialakulásához is vezet. Őket általában azzal gyanúsítják meg, hogy titokban alkoholt fogyasztanak, noha sokszor egy korty szeszes italt sem isznak.

A bélflóra szerepe a sav-bázis egyensúlynál

Azt is hallhatjuk, hogy a citrom lúgos. És: mi a helyzet a többi „savanyú” gyümölccsel? Ezek hatására sokszor megfigyelhető, hogy a bőr ekcémás elváltozásai rosszabbodnak. A citromban gyümölcssavak vannak. A gyümölcs­savak az anyagcsere-folyamatok során oxidálódnak. E folyamatok révén ezek a gyümölcssavak lúgosítanak, ugyanis biokémiai úton a savmolekula „elég”. Ez paradoxnak tűnik, de testünknek vannak furcsa titkai.
A tiszta citromlé fogyasztása azonban kedvezőtlen hatású, ugyanis megtámadja a fogzománcot. Éppen ezért – a többi gyümölcsléhez hasonlóan – vízzel hígítva ajánlatos elfogyasztani.

A többi gyümölccsel ugyanez a helyzet. Ezekben azonban lehetnek egyéb anyagok is, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki, ezért súlyosbíthatják az ekcémás és egyéb bőrpanaszokat. Itt szintén figyelembe kell venni a cukortartalmat. A bőrbetegségek hátterében a legtöbbször a kóros bélflóra áll. Minden zöldség jelentős lúgosító potenciállal bír, egyesek jobban, mások kevésbé.

A gabonát kétféle módon kell néznünk. Egyfelől viszonylag magas káliumtartalma semlegesítheti a savakat, ilyenkor a savterhelés a vizeletben mérhető. Elsavasodáskor a test a savasságot jelző hidrogént juttat a sejtekbe, a kálium pedig kiűzi a hidrogént a sejtekből. Ha elegendő káliumot veszünk fel a táplálékból, fordított folyamat indul meg: A kálium semlegesíti a savakat azzal, hogy kihajtja sejtjeinkből a hidrogént.

Ilyen szempontból a gabona – magas káliumtartalma miatt – nagyon hasznos lehet. Másfelől meg kell említenünk, hogy a gabona aminosavakat, tehát fehérjéket is tartalmaz. Végtére is az egyensúly számít. Ha valaki jó minőségű kovászos kenyeret vagy teljes gabonából készült kenyeret fogyaszt, biztosan nem fog elsavasodni. Általában a feltétek – tehát a felvágottak és a sajtok – szállítanak sok fehérjét, amelyek savasító hatásúak. Ha valaki nem bírja a glutént, annak kerülnie kell a gluténtartalmú gabonákat. Tisztázatlan gyomor-bél rendszeri panaszoknál erre mindig gondolni kell. Ennek azonban nincs köze a sav-bázis egyensúlyhoz.

A savasodás és az életmód

Az elsavasodás tudományos szempontból is helytálló kifejezés. Sajnos a hivatalos medicina ezt a problémát másként látja, és a szervezet vészjelzéseit, pl. a gyomorégést savkötőkkel kapcsolja ki. A biokémiai alapprobléma azonban ettől még változatlanul fennáll, ha a páciens nem hajlandó változtatni életmódján és táplálkozási szokásain.

Természetesen a tápcsatornában igen változatosak a sav-bázis viszonyok. A savakat tartalmazó gyomornedv szükséges a fehérjék lebontásához és a bejutó kórokozók elpusztításához. A hétköznapi gyomorégéssel kapcsolatban figyelmen kívül hagyják, hogy sósav mellett azonos mennyiségű, lúgos nátrium-bikarbonát is termelődik, amely nélkülözhetetlen a májnak, a hasnyálmirigynek és a vékonybél mirigyeinek. A mai orvoslás azonban csak a savat látja, amelyet minden erővel igyekszik semlegesíteni. Ennek következtében azonban nem termelődik a gyomorsavat semlegesítő nátrium-bikarbonát sem. A páciens ugyan panaszmentessé válik, de csak addig, amíg szedi a savkötőket. Ennél sokkal jobb alternatíva az étkezés átállítása. Sok érintett hamar észreveszi, hogy melyek a fő kiváltó okok: a dohányzás, a kávé, a túl sok táplálék és az édességek.

A lúgosító hatású tablettákkal, porokkal sok mindent el lehet érni. Sok betegség és panasz semlegesíthető a segítségükkel. Azonban a mai életmód, a sok stressz kiüríti a szervezetből a bázikus hatású energiát. Elméletileg ez így magyarázható: Az érzelmekre adott reakciók a vegetatív idegrendszeren keresztülhaladnak. Ennek részei a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer. Ha stressz hatására aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, olyan biokémiai folyamatok zajlanak le a szervezetben, amelyek fokozott mértékben használják fel az ásványi anyagokat.

Ha szervezetünk kellő mennyiségben raktároz bázikus (lúgos) kémhatású anyagokat, mindez gond nélkül zajlik. Ha azonban raktáraink kiürülnek, a regenerálódás mindig tovább tart, és a legkisebb terhelés hatására is bekövetkezhet az összeomlás. Csak nyugtatókkal nem lehet kitörni ebből az ördögi körből. Fontos a bázikus étrendi kiegészítők adása, az étrend átállítása, és nem utolsósorban a stressz csökkentése.

Foto: Shutterstock