Amit a puffadásról tudni kell

Minden harapás és minden falat, ami eltűnik a szájunkban, ezek után még hosszú út előtt áll. Átlagosan 2,4 óráig tart, amíg a táplálék végighalad a kereken hat méter hosszú emésztőrendszeren, a szájtól a végbélig. Ezen az úton az étel mechanikusan feldarabolódik, az emésztőenzimek pedig kémiai úton bontják fel. Csak ezek után képes szervezetünk a táplálék építőelemeit hasznosítani és felhasználni energianyerésre. Hogy a fent leírt út folyamán gázok képződnek, puffadás keletkezik, az teljesen normális dolog.

Normális gázok a puffadás hátterében

A táplálékkal nap mint nap akár háromliternyi levegőt is lenyelünk, különösen ivás közben. Ehhez jönnek még a friss kenyérből felszabaduló gázok (a sütőpor szén-dioxidot fejleszt), illetve azok, amelyek a tejszínhab, a joghurtos ételek és a szénsavas italok miatt jutnak a bélrendszerünkbe (szén-dioxid). Ugyancsak szén-dioxid keletkezik például akkor, amikor a gyomortartalom a vékonybélbe jut, és ott semlegesítődik. A legnagyobb gázmennyiséget azonban a vastagbél termeli. Itt, az emésztőcsatorna végén várnak táplálékukra a bélbaktériumok. A szétdarabolt táplálékmaradványok és az ember számára emészthetetlen rostok rengeteg gázt termelnek, elsősorban hidrogént, szén-dioxidot és metánt.

A puffadással kapcsolatban az emberek általában a kellemetlen szagú szelekre gondolnak. Ebbe a csoportba csak a bélgázoknak egy százaléka tartozik, és ezek főként a fehérjék emésztése során keletkeznek. Idetartozik a kénhidrogén, az ammónia és az indol. A maradék 99 százalék bélgáz azonban szagtalan.

Buborékok a hasunkban

Normális esetben a bélben 200 ml gáznál nem marad több, ennek nagy része is a vastagbélben. A fölösleges levegő a bélfalon át a vérbe kerül, a tüdőn keresztül kilélegezzük vagy szelek formájában távozik. Ha mégis túl sok gáz marad vissza a bélben, akkor nyákkal körülvett buborék formáját öltik, puffadás keletkezik. A nyákot a bél alig tudja mozgatni, ezért a buborékok felfúvódnak, és ez a folyamat gyakran fájdalmas lehet. Ha a felfúvódott buborékok nyomják a rekeszizmot, akkor akár szívfájdalom is kialakulhat, amely kisugározhat a vállba, és kifejezett szorongásérzést alakíthat ki.

Az emésztés során a gyomor-bél csatorna mentén elhelyezkedő szervek és mirigyek saját emésztőváladékuk kibocsátásával járulnak hozzá a táplálék feldolgozásához. Közéjük tartozik például a száj, a hasnyálmirigy, a máj és az epehólyag. A hasnyálmirigy például kerek másfél liter enzimtartalmú folyadékot bocsát ki nap mint nap a vékonybélbe, segítve ezzel a szénhidrátok, a fehérjék, de különösen a zsírok emésztését.

Gyulladás esetén vagy idősebb korban ezeknek a mirigyeknek a teljesítménye csökkenhet. A szénhidrátok és a fehérjék emésztésében ugyan a legnagyobb szerepet a nyál és a gyomorsav játssza, ezen a hálón azonban a zsírok könnyen átcsúsznak. Ezek értékesítésére csakis a hasnyálmirigy lipáz nevű enzimje képes. A nem tökéletesen megemésztett táplálék a vastagbélbe jut, és ott kellemetlen gázok képződése közben esik áldozatul a bélflóra baktériumainak.

Nehezen emészthető

Gyakran előfordul, hogy a puffadásért a különösen egészségesnek számító, a gyümölcsökből, zöldségekből és gabonafélékből származó rostok a felelősek. Ezek ugyan serkentik a természetes bélmozgást és az egészséges bélflórát, ez utóbbinak azonban előbb hozzá kell szoknia a „keményebb” koszthoz, és néhány rostos ennivaló valóban puffasztó hatású: például a káposzta, a hagyma vagy a hüvelyesek, mint a bab vagy a borsó. Ezek nagymennyiségű nehezen emészthető szénhidrátot tartalmaznak, amelyeknek lebontására az emberi szervezet nem rendelkezik enzimekkel. Ezért csak a vastagbélben a baktériumok kezdik megemészteni, és az ennek a folyamatnak a során keletkező hidrogéngázok erős puffadást okoznak. Hasonlóképpen sokak számára nehezen emészthető a búza, a zab, a krumpli vagy a kukorica. A rizs viszont, főként a fehér, hántolt, nagyon ritkán idéz elő puffadást.

Ha tehát emésztésünket rostokkal akarjuk lendületbe hozni, tanácsos inkább olyan rostforrásokat választani, mint a zabnyák, a len- vagy a szezámmag. Ezeket a baktériumok alig bontják le, és úgy haladnak keresztül a beleken, hogy alig okoznak puffadást. Szintén elővigyázatosságot érdemel azonban a gyümölcsökben, üdítőkben és lekvárokban lévő természetes gyümölcscukor, illetve a diétás ennivalókban lévő cukorpótló, például a szorbit. Egészséges béltevékenységgel ezeket szintén alig lehet megemészteni, és ha nagyobb mennyiségben jutnak a bélbe, akkor ugyancsak felfúvódást eredményezhetnek, sőt, egyéni érzékenység esetén hasmenést is.

Minden tizedik ember tejérzékeny

Ha valamilyen tápanyagra érzékenyek vagyunk, akkor a beleink ezt az anyagot valószínűleg csak rosszul tudják felszívni. A tejérzékenységben (laktózintoleranciában) szenvedő emberek például egy bizonyos enzimhiánnyal jöttek a világra, ennek megfelelően szervezetük nemigen képes a tejcukrot felbontani alkotóelemeire. Ha nagy mennyiségű tejcukor jut a beleikbe, akkor a vastagbél baktériumai bontják fel, és közben olyan gázok keletkeznek, amelyek puffadást és hasfájást okoznak. Mivel a vastagbél nem tudja felszívni ezeket az anyagokat, a tünetek bélgörcsökkel és hasmenéssel egészülnek ki. Megoldást jelenthet, ha tej helyett az érintettek savanyított tejtermékeket fogyasztanak, például joghurtot vagy kefirt. Ezek a tejcukrot már részben feldolgozott formában tartalmazzák, ezért könnyebben emészthetők. Így nem kell teljesen lemondaniuk a fontos kalciumforrást jelentő tejtermékekről.

Ha feszültek vagyunk, fájdalmaink vannak, túl gyorsan eszünk vagy evés közben sokat beszélünk, izgatott légvételünkkel több levegőt pumpálunk a gyomorba és a bélbe, mint amennyi elszállítható. Ilyenkor beszélnek a szakemberek aerofágiáról, azaz levegőevésről. A jelenség következménye erős puffadás és szélbántalom lesz. Ezt megakadályozhatjuk, ha tudatosan egyenletesen lélegzünk és időt hagyunk a rágásra. A jó hasi légzés a rekeszizmon keresztül masszírozza a beleket is, és serkenti az emésztést.

A krónikus bélrenyheség és a bélelzáródás vagy az antibiotikumokkal végzett kezelés is szóba jöhet a puffadás kiváltó okaként. Ismeretlen eredetű, erős és tartós probléma esetén azonban mindenképpen orvosi kivizsgálást tanácsos kérnünk.

Mi segít puffadás ellen?

• Táplálkozás: kerüljük a stresszt, az idegeskedést, a túl bőséges táplálkozást. A lassú, alapos rágás és a kiegyensúlyozott táplálkozás már fél emésztés. Próbáljuk ki, szervezetünk melyik rostanyagot tűri jól, és adjunk időt a beleinknek, hogy hozzászokjanak.
• Légzőgyakorlatok: lazítanak, és segítenek csökkenteni a levegőnyelést. Megfelelő hasi légzés esetén a rekeszizom is masszírozza a belet és ezzel serkenti tevékenységét.
• Igyunk eleget! A rostoknak sok folyadékra van szükségük ahhoz, hogy megduzzadjanak, különben összeragadnak, és akadályozzák a székletürítést.
• A hő, például meleg palack formájában, ellazítja a gyomor- és bélizomzatot, és görcsoldó hatású.
• Mozgás: a bélgázok csak akkor tudnak egyenletesen eloszlani a bélben, ha rendszeresen mozgunk. Ideális megoldás például az evés utáni séta, míg a háton fekvés (mondjuk ebéd utáni szunyókálás keretében) a lenyelt levegőt egyenesen belepréseli a belekbe.
• Gyógynövények: ánizs, köménymag, édeskömény, koriander, kamilla – illóolajaik puffadásgátló és görcsoldó hatásúak. Az enciángyökér, articsóka, ezerjófű és üröm keserű anyagai pedig a gyomornedv-termelődést segítik és ezzel együtt az emésztést is serkentik.
• Emésztőenzimek: segítik a hasnyálmirigy munkáját. Így kevesebb megemésztetlen táplálék kerül a vastagbélbe, ahol a gázképző baktériumok várakoznak. A hasnyálmirigy krónikus bántalmaival azonban feltétlenül forduljunk orvoshoz.

Foto: Adobe Stock