Milyen okok állnak a puffadás hátterében?

Szinte elviselhetetlen puffadás, olykor hasmenés, folyamatos zörejek a hasból – ha a tünetek közül csak egy áll fenn, a megszokott gyógyszerek enyhülést hozhatnak, ám ha a háttérben szervi okok húzódnak meg, akkor azokat nem számolják fel. Ha nincsenek szervi elváltozások, a tünetek okára a béltükrözés sem mutat rá. Az ilyen páciensnél felmerülhet az epeműködési zavar, illetve a gyümölcscukor-túlérzékenység gyanúja. Ha az illető egy hétre elhagy minden édeset az étrendjéből és a panaszai mégsem javulnak, akkor a gyümölcscukor- intolerancia kizárható.

Ha a bélflóra vizsgálata a tejsavbaktériumok nem megfelelő jelenlétét mutatja ki, szokás bélflóraszanálást végezni, amely azonban megint csak a tüneteket fedi el, és nem szünteti meg az okot. A jó baktériumkészítményekkel végzett terápiának van értelme például bizonyos betegségeknél immunmodulációs célzattal, vagy megelőzésként például utazási hasmenés esetén. A zsíremésztési zavart azonban ez nem szünteti meg, mivel a jó baktériumokat olyan miliőbe helyezik, ahol nem tudnak megtelepedni.

Először az okot kell megszüntetni, azután jöhet a bélszanálás

Ha nem a megzavart bélflóra az emésztési bántalmak oka, hanem valamilyen mélyebben fekvő ok idézi elő a mikrobiológiai zavart, akkor nincs sok értelme sem a béltükrözésnek, sem a bélszanálásnak. Az okok felderítésére a következő markerek szolgálnak:

• Az emésztési maradványok elemzése rámutat az esetleges zsíranyagcsere-zavarra.
• A pankreász-elasztáz a hasnyálmirigy funkciójáról árulkodik.
• A PMN-elasztáz segítségével a gyulladásos folyamatok deríthetők fel.
• Az alfa-1-antitripszin a bél nyálkahártyájának áteresztőképességéről árulkodik.
• Az antigliadin antitest alapján meghatározható az esetleges gluténtúlérzékenység vagy a cöliákia.
• Az antitranszglutamináz antitest ennél is specifikusabb marker.

Mindez kiegészíthető még vérvizsgálattal, az endomizium vagy transzglutamináz antitestnek a vérben mérhető szintmeghatározásával.

Szintén irányadó diagnosztikai érték, ha a székletben az epesavak szintje megemelkedett (a normál szint 1,7 mikromol/g alatt van). Az epesavakat az epehólyag választja ki abból a célból, hogy megkönnyítse a vékonybélben a zsír megemésztését. Elvégzett munkájuk után az epesavak a vékonybél utolsó szakaszán (és csak ott) újra felszívódnak, és a véren keresztül visszajutnak a májba, illetve az epehólyagba. Ha ez az újrafelvétel nem működik, akkor az epesavak „elvesznek”, tudniillik továbbjutnak a vastagbélbe, ahol puffadást, fájdalmat és hasmenést okozhatnak. Ezt a tünetet az orvosi tankönyvek chologén diarrhoea, azaz az epéből kiinduló hasmenés néven ismerik. A tapasztalatok szerint erre a gyakori zavarra az orvosok ritkán gyanakodnak, ezért többnyire későn ismerik fel és kezdik el gyógyítani.

Enyhébb esetekben a bolhamag megköti az epesavakat

Enyhe epesavvesztéskor kiegészítő rostanyagok adagolásával megköthetők és ezzel semlegesíthetők az epesavak. A leghatékonyabbak a bolhamagkészítmények. Magasabb értékek esetén a bolhamag általában már nem elegendő, ilyenkor ioncseregyanták jöhetnek szóba. A terápiát napi 3×1-es adaggal lehet kezdeni, majd a tünetek változásához igazítani: ha például a széklet túl keménnyé válik, csökkenteni kell a dózist, ha túl folyóssá, növelni. A készítmény kombinálható bolhamaggal.

Epesavvesztéskor azért jelentkeznek a zsíremésztés zavarára jellemző tünetek, mert a zsírok megemésztéséhez szükséges savakat érinti a kedvezőtlen változás: a vastagbélben túl sok van belőlük, ahol pedig szükség lenne rájuk, a májban és az epében, ott túl kevés. A helyes terápia lényege tehát az epefolyadék elválasztásának serkentése, még akkor is, ha úgy tűnik, ezzel fölösleges mennyiség termelődik majd. Zsíros ételek fogyasztásakor ezért a már említett szerek mellett érdemes articsóka-készítményeket is kipróbálni. Ez a terápia általában rendezi a székletet, megszünteti a hasmenést és a puffadást, mindez pedig hozzájárul a testi-lelki egészség visszanyeréséhez.

Így segít bélrendszerének

• Rendszeresen és kis adagok fogyasztásával
• Könnyen emészthető, zsírszegény ételekkel, „bélbarát” elkészítési mód alkalmazásával: grillezés, sütés vagy durva, nyers ételek helyett párolással, gőzöléssel.
• Aki nyugodtan és alaposan rág, megkönnyíti a gyomor és a belek munkáját.
• A nap folyamán bőséges folyadékfogyasztással: a folyadék megduzzasztja a ballasztanyagokat és fokozza a vastagbél aktivitását.
• A fizikai mozgás masszírozza a hasi szerveket, így segíti a beleket és megelőzi a székrekedést. Emellett a stresszt is csökkenti.
• Naponta ballasztanyagban gazdag koszt (zöldség, gyümölcs) fogyasztásával: a ballasztanyagok növelik a széklet térfogatát, így élénkítik a belek izomműködését, lerövidítik a széklet áthaladását és táplálják a bélbaktériumokat.
• A stressz közvetlenül kihat a belekre és székrekedéshez vagy hasmenéshez vezethet.
• Kevés (főleg: minél kevesebb vörös!) hús fogyasztásával: a húsfogyasztás növeli a bélrák kialakulásának kockázatát.
• A dohányzás abbahagyásával: a cigarettából származó méreganyagok károsítják az egész emésztőrendszer nyálkahártyáját és gátolják az emésztést.
• A túl sok alkohol károsítja a májat és hasnyálmirigyet, és kedvez a vastagbélrák kialakulásának.

Az egyénre szabott gyógymódnak nem feltétlenül kell sokba kerülnie

A gasztroenterológiai panaszok többségét a régi, „jól bevált” és meglehetősen drága gyógyszerekkel kezelik. Bélgyulladás esetén általában automatikusan antitesteket adnak, jóllehet egy ilyen terápia egyáltalán nem olcsó – az erre fordított pénzből jó sok bolhamagot lehetne vásárolni! Az egyénre szabott terápiának tehát nem kell feltétlenül sokba kerülnie, hiszen előfordulhat, hogy a legdrágább diagnosztikai és terápiás eljárások sem hoznak enyhülést, miközben valamilyen egyszerűbb és olcsóbb megoldás igen.

Fotó: Adobe Stock