Ingerlékeny bél

Nagyon sok beteggel fordul elő, hogy bélpanaszaival orvoshoz fordul, aki a modern diagnosztika fegyvertárát bevetve megállapítja: az illetőnek semmiféle szervi baja nincs. Ám a panaszok ettől még nem múlnak el, és az olyan „csak funkcionális” betegségek, mint például az ingerlékeny bél ettől még pokollá tehetik a páciens életét. Ezt a bajt is komolyan kell venni, és ha az orvos erre képes, akkor a beteg kórtörténetében döntő tényezőkre bukkanhat. Az ingerlékeny bél diagnózisát is alapos anamnézis alapján állítják fel. Ilyenkor a műszeres diagnosztika általában felesleges. A kórt néhány éve önálló betegségnek tekintik, de még mindig kevés orvos képes a megfelelő terápiára. A pácienseket többnyire teljesen haszontalan tanácsokkal bocsátják útjukra, például hogy „ne idegeskedjen”, vagy a tüneteket enyhítő gyógyszereket írnak fel, amelyek az alapbajt nem gyógyítják meg. Az ingerlékeny bél fő oka általában a vastagbél baktériumflórájának zavara. Ha a bélfalban kevés az ottani sejtek energiaellátásáért felelős baktériumok száma, a bélfunkció zavart szenved, és ez okozza az ingerlékeny panaszokat.

Kitörni az ördögi körből

A káros és hasznos baktériumok közötti arány eltolódása gyakran a bél túlsavasodását okozza. Ezzel a páciens ördögi körbe kerül, mivel a túlsavasodás újra csak a káros baktériumok szaporodásának kedvez, és gátolja a hasznosak szaporodását. Az elsődleges elsavasodás is ugyanilyen következményekkel jár, amikor a páciens túl sok húst és kevés lúgos kémhatású zöldséget fogyaszt. Ilyenkor a megoldást a hasznos koli-baktériumokat tartalmazó készítmény szedése jelenti, amely helyreállítja a vastagbél egészséges flóráját.

Az antibiotikumra persze sokszor szükség van, nemritkán azonban teljesen fölöslegesen alkalmazzák, például vírusfertőzések esetén. Nélkülözhetetlen a baktériumölő antibiotikum például gennyes mandulagyulladás esetén, hogy megakadályozza a kórokozóknak a szervezetben való szétszóródását és ezáltal életveszélyes állapot – például szívbelhártya-gyulladás – kialakulását. De előfordul, hogy az ily módon meggyógyított beteg egy év múlva hasi panaszokkal jelentkezik, amelyek mondjuk reggelente gyötrik, vagy váltakozó hasmenés és székrekedés formájában keserítik meg az életét. Ilyenkor a jó diagnoszta hamar rájön, hogy ingerlékeny bél tünetcsoportról van szó, amely a korábban adott antibiotikum-kúra következményeként alakult ki. Ilyenkor nagy valószínűséggel beválik a hasznos baktériumokat tartalmazó háromhetes kúra.

A makacs élesztőgombák

Ha a bélben megbetegítő élesztőgombák telepszenek meg, akkor viszont a fenti probiotikus terápia általában nem elegendő. Ilyenkor szükség van a gombák következetes megsemmisítésére is, még akkor is, ha ebben a terápiában még mindig nem minden szakember hisz. A többnyire a Candida-családhoz tartozó káros élesztőgombák a szájban jól felfedezhetők, a bélben azonban megbújnak a nyálkahártya mélyedéseiben. A megfelelő székletvizsgálat azonban választ ad a kérdésre. Ehhez arra van szükség, hogy a mintát abból a szempontból vizsgálják meg, a benne talált Candida-féleség termel-e egy bizonyos (SAP nevű) enzimet. Ha igen, kezelésre van szükség, azaz a szóban forgó gombát ki kell irtani a bélből. Ha nem, akk or a bél ártalmatlan lakójáról van szó, és a gomba maradhat, ahol volt.A legtöbb ingerlékeny bél szindrómában szenvedő betegnél a gomba virulens változata mutatható ki. Az általuk termelt SAP-enzim képes a fehérjék megemésztésére, s ez történik a bélfallal is. Így a gombák nagyon szilárdan megtapadnak, és elnyomják a bélfal hasznos baktériumait. Súlyos esetben sérül a bélnyálkahártya sejtjeinek energiaellátása, zavar lép fel a bélműködésben, és kialakul az ingerlékeny bél tünetcsoport. Ilyenkor az egyetlen valóban hatásos módszer a Candida-gombák speciális anyagokkal való megsemmisítése. A leginkább bevált anyag a nystatin, amely két-három hetes következetes kúra során megszabadítja a beleket a Candida-gombáktól. Máig nem találtak olyan élesztőgombára, amely rezisztens volna erre a szerre. Ráadásul ez az anyag biztonságosan alkalmazható, ott marad, ahová adagolják, azaz a bőrön vagy a nyálkahártyán, és még súlyos gyulladás esetén sem hatol át a bélfalon, vagyis nem jut a testbe. A terápia csak akkor vall kudarcot, ha nem megfelelően végzik. A terápia megkezdése előtt tehát mindig előbb rendbe kell hozatni a fogakat. A terápia során a partnert is kezelni kell, hogy elkerüljék az ide-oda való fertőződést.

Gyakran előfordul, hogy a Candida-fertőzés nem ingerlékeny bél tüneteket, hanem bőrekcémát vált ki. Az immunrendszer nyolcvan százaléka ugyanis a bélben található, és ha itt blokádok keletkeznek – amelyet az élesztőgombák egykettőre előidéznek –, akkor a zavarok nemcsak a bélre hatnak ki, hanem az egész szervezetre, így a bőrre is. A Frankfurt am Main-i egyetem bőrklinikájának vizsgálatai már évekkel ezelőtt bebizonyították, hogy az ekcémás betegek 90 százalékának beleiben káros élesztőgombák élnek. A fent említett nystatin-terápia és a bélflóra helyreállítása esetükben többnyire sikert hoz.Előfordulhat azonban, hogy inge rlékeny bél tünetcsoportban szenvedőknél a terápia következetes végigvitele sem jár sikerrel. Ilyenkor élelmiszer-allergiára kell gyanakodni. A kiváltó ok felderítése nem mindig könnyű, hiszen vannak olyan táplálékok, amelyek azonnal allergiás reakciót váltanak ki – például az eper vagy a paradicsom –, mások viszont nem ennyire szembetűnők. Ilyenkor tanácsos táplálkozási naplót vezetni, amely megkönnyíti a diagnózist. Ezt segíti elő bizonyos immunglobulinok mérése is. Az ilyen beteget megfelelő diéta és a bélflóra helyreállításának kombinációjával lehet meggyógyítani.

Foto: Shutterstock