Mandulagyulladás kezelése homeopátiával
Ha a köznyelvben a mandula és a mandulagyulladás kifejezést használjuk, a garatmandulákat, másik nevükön a szájpadmandulákat (Tonsillae palatinae) értjük alatta. Ezen kívül létezik még az orrmandula (Tonsillae pharyngae), a nyelvgyöki mandulák (Tonsillae paralinguales) és a gégefőnél is vannak mandulák (Tonsillae laryngeae). A mandulák nyirokszervek, amelyek a csecsemőmiriggyel és a vakbélen elhelyezkedő féregnyúlvánnyal együtt az egész testünket behálózó nyirokrendszer részei. Amikor megbetegszünk, nem egyes szerveink betegek, hanem az egész szervezetet éri támadás, amelyet a test meghatározott szerveivel igyekszik elhárítani, ezért ott jelentkezik a panasz, ill. a tünet. A mandulagyulladás különösen gyermekkorban gyakori, hiszen ők fogékonyabbak a légúti fertőzésekre, és a mandulák fő feladata, hogy ezeket a fertőzéseket elhárítsák.
Amikor a garatmandulák megduzzadnak, gyakran a szabad szemmel nem látható orrmandulák is duzzadtak, hiszen ilyenkor az egész nyirokrendszer készenléti állapotban van. Mindez főként akkor okoz gondot, ha a mandulák duzzanata túlságosan kifejezetté válik, mert akadályozhatják a légzést, alvás közben horkoláshoz vezetnek és rontják az alvás minőségét.
Azonban az erősen megduzzadt mandulákat sem tanácsos elhamarkodottan eltávolítani, csupán akkor, ha olyan góccá alakulnak át, amelyek komolyan veszélyeztetik a gyermek egészségi állapotát. Bár a fertőzések elhárításában játszott szerepük felnőttkorban kevésbé kifejezett, azért soha nem szűnik meg teljesen.
A mandulaműtét sokszor felesleges és kockázatos
Éppen ezért ma már nem olyan elterjedt a mandulák művi eltávolítása, mint a korábbi évtizedekben. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes években szinte minden olyan gyermeknél elvégezték ezt a műtétet, akinek gyakran voltmandulagyulladása. Azóta változott az orvosok hozzáállása, ma már nem szívesen folyamodnak műtéthez, mert a tapasztalat szerint a mandulaműtéten (tonsillectomia) átesett gyermekek még hajlamosabbá válnak a légúti fertőzésekre.
A műtéti kockázatot sem szabad alábecsülni: a mai adatok szerint 6000, mandulával műtött páciens közül a beavatkozás következtében 1 meghal.
A mandulák eltávolításának későbbi szövődményeként pedig kialakulhat asztma vagy krónikus melléküreg-gyulladás. A műtétet manapság azoknál a gyermekeknél ajánlják, akiknél halmozottan gyakran alakul ki fülkürthurut. Ennek következtében a középfülben váladék termelődik, ami hallászavart okozhat. A fülkürt gyulladását valóban előidézheti a kórosan megduzzadt mandula, de ez megfelelő homeopátiás kezeléssel gyorsan enyhíthető.
Szintén fontos a sok víz fogyasztása, mert így felhígul a fülben felgyülemlett váladék.
Homeopátiás szempontból a mandulák jelentőségét nem egyszerű megmagyarázni. A homeopátiás orvoslás háromféle, betegségre adott reakciótípust ismer. Az első életfázisban (psora) a pácienseknél hirtelen fellépő, heves lázzal, olykor drámai hevességgel zajló, de többnyire rövid időn belül jól gyógyuló betegségek jelentkeznek. Ez a betegségekre adott egészséges reakció, amelyben a mandulák fontos szerepet játszanak. A következő életfázisban (sycosis) a betegségek lassabban alakulnak ki, de hajlamosak idültté válni. A harmadik életfázisra (destruktív fázis) a hosszan tartó és általában végzetes kimenetelű betegségek (pl. rák) jellemzők. Értelemszerűen az első életfázisra jellemző reakciótípust célszerű minél hosszabb ideig fenntartani, támogatni. Ezt a célt szolgálja számos természetes gyógymód, többek közt a homeopátia is, amely ahelyett, hogy elnyomná a betegség tüneteit pl. antibiotikumokkal, a szervezet ellenálló képességét és reakciókészségét támogatja.
Műtét után gyakori a krónikus betegségek megjelenése
A mandulaműtét hatására azonban a páciensek hamarabb átlépnek a második életfázisra jellemző reakciótípusba. A szülők általában örülnek a változásnak, mert csak annyit tapasztalnak, hogy a korábban oly gyakori, lázas fertőzések sorozatának egy csapásra vége szakad. Csak később szembesülnek a krónikussá váló, hosszú lezajlású betegségek megjelenésével. A mandulaműtét kapcsán keletkező hegek olykor fájdalmassá válnak, a fájdalom pedig kisugározhat a nyaki gerinc irányába. Még a torokfájást sem mindig sikerül megszüntetni a mandulák eltávolításával.
Ha a garatmandulákat kimetszik, cserébe a többi, bent maradt mandula duzzad meg és okoz panaszokat – ráadásul az egész immunrendszer működése összezavarodik.
Nem ennyire problémás az orrmandulák eltávolítása. Ezt a műtétet még mindig viszonylag gyakran végzik, főként, ha a kisgyermekek horkolnak. A műtét általában jó eredménnyel zárul, a gyermek orra valóban jobban szelel – általában, de nem minden esetben. A műtét helye hegesedik, ami sokaknál rendszeresen jelentkező fejfájások forrása. Az orrmandulák hajlamosak a műtét után bent felejtett csonkokból újranőni. Ilyenkor a műtét megismétlése semmiképp nem javasolt, mert ezáltal még nagyobb mértékű hegesedésre lehet számítani az orrgaratban. Az orrmandulák általában négyéves korban érik el legnagyobb méretüket, majd hétéves korra általában felszívódnak, és már csak MR-felvételeken lehet őket látni. Ettől kezdve már mechanikus akadályt sem jelentenek a légzésben. Az orrgarat hátulsó részében található orrmandulák többnyire csak akkor jelentenek problémát, ha a garatmandulákat eltávolították, így az orrmandulák átveszik annak szerepét, és felső légúti fertőzés esetén megduzzadnak, fájdalmassá válnak.
Antibiotikumokra a legtöbb esetben nincs szükség
A legtöbb, mandulagyulladásban szenvedő gyermeket antibiotikumok egész sorával kezelik. Akkor is megfigyelhető ez az orvosi gyakorlat, ha a fertőzést vírusok okozzák, márpedig ebben az esetben az antibiotikum teljesen hatástalan, hiszen csak a baktériumokat képes elpusztítani. A legújabb felfogás szerint a garatban zajló gyulladások 90 százalékát vírusok okozzák, ezért a felső légúti fertőzések antibiotikumokkal történő kezelése kifejezetten ellenjavallt. Ugyanakkor a kórházakban és a hétvégi ambuláns ügyeletek működésében a mai napig rendszeres gyakorlat az antibiotikumok felírása.
A gyermekek immunrendszerére nagy terhelést rónak az antibiotikumok. Bizonyos esetekben valóban szükség lehet antibiotikumokra, de szerencsére ez ritkán fordul elő – a közönséges felső légúti gyulladások szinte soha nem tartoznak ezek közé. Ha a gyermeket sokszor kezelték antibiotikumokkal, mégis duzzadtak a mandulái, szükség lehet a szervezet méregtelenítésére. E célra egy dózis (5 golyócska) Nux vomica D200-at, majd ezután három hónapon át Okoubaka D3-at (naponta 3-szor 5 golyócska étkezés előtt) kap. Ez a kezelés néhány hónap alatt jelentős javulást eredményez.
Ezután az akut fertőzéseket lehetőleg antibiotikumok és lázcsillapítók nélkül kell kezelni. Három hónap múltán a homeopátiás kezelést a páciens aktuális tüneti képe, ill. alkati sajátosságai alapján kell folytatni, amit a homeopátiában jártas gyermekorvosra kell bízni. A leggyakrabban szóba jövő szerek között szerepel a Calcium carbonicum, a Calcium phosphoricum, a Calcium bromatum vagy a Calcium jodatum, méghozzá a legkülönfélébb hígításban. Ezen kívül: Barium bromatum, Barium jodatum vagy Aethusa cynapium, esetleg Silicea vagy Mercurius solubilis.
Annak eldöntését, hogy ezek közül melyiket és milyen hígításban kell szedni, mindenképp szakemberre kell bízni. A homeopátiás kezelés hosszú távú prognózisa e betegségcsoportban kifejezetten jó, nem szükséges műtétet fontolgatni.
A mandulagyulladás homeopátiás kezelése viszonylag egyszerű és hálás feladat, mert nagyon ritka kivételektől eltekintve szinte mindig siker koronázza.
Vigyázat: tehéntej!
A mandulák duzzanatát nem csak fertőzéses eredetű gyulladás, de a tehéntej is okozhatja. Már a tizenkilencedik századi fül-orr-gégészeti szakkönyvek is felhívják az orvosok figyelmét a tehéntej veszélyeire, később ezek a tapasztalatok fokozatosan feledésbe merültek. Manapság azonban kifejezetten gyakori a tehéntej-allergia. IgE-testekre végzett vérvizsgálattal kimutatható az allergia ténye. Az IgG-antitestek vizsgálatán alapuló tesztek azonban megbízhatatlanok! Megjegyzendő, hogy sem az IgG-, sem az IgE-antitestek vizsgálata nem alkalmas a tejcukor- érzékenység (laktóz-intolerancia) megállapítására. Ezt sokkal bonyolultabb módszerekkel lehet igazolni – gyermekeknél pedig sokszor egyáltalán nem lehetséges. Puszta gyanú alapján azonban nem célszerű laktózmentes tejet adni a gyerekeknek, mert annak előállítása különféle vegyszerekkel történik.
Mandulagyulladás kezelése homeopátiával
Gyermekkorban kifejezetten gyakori a fertőzés eredetű mandulagyulladás. A mandulák vörösek, felületükön gennyes tüszők láthatók. A gyulladást láz és torokfájás kíséri. Kezelésként javasolható a zsályateás gargarizálás, illetve a toroktájék mikrohullámú besugárzása (fizikoterápiás készülékkel, soha nem a konyhai mikrosütővel!). Ezzel egy időben Belladonna D30- at adunk (12 óránként 5 golyócska), majd áttérünk Mercurius solubilis D12-re (naponta 3-szor 5 golyócska étkezés előtt). Legtöbbször a fertőzése ennek hatására gyorsan megszűnik. A felnőttek krónikus mandulagyulladása már nagyobb kihívást jelent. Ebben a stádiumban nem ritka a gennycsorgás, amit a mandulába jutó ételmaradékok okoznak, amelyek előidézik a gennyképződést.
A gennyes területek felfakadnak, és a genny kicsorog a garatba. Mindez nem jár fájdalommal, de kellemetlen szagú lehelettel annál inkább. Itt is kifejezetten jótékony hatású a zsályateás gargarizálás, illetve a Silicea vagy a Mercurius bijodatus nevű homeopátiás szerek, méghozzá magasabb hígításban. A felnőttkori krónikus mandulagyulladás általában nem olyan veszélyes, mégis kezelést igényel. 18 éves kor körül gyakori a fertőző mononukleózis (másik nevén Pfeiffer-féle mirigyláz). Laborvizsgálattal könnyen diagnosztizálható. Semmiképp nem szabad antibiotikumokkal kezelni, hiszen vírusfertőzésről van szó, amely antibiotikumok hatására csak még rosszabbá válik.
Mandulagyulladás vagy skarlát?
Egyes irodalmi adatok szerint a sztreptokokkus- fertőzések mindig valamilyen szövődménnyel, szívizom- vagy szívbelhártya-gyulladással, vesebetegséggel vagy reumás gyulladással fenyeget. Bár ez a veszély elméletileg valóban fennáll, a valóságban kifejezetten ritkán fordul elő ilyesmi. Minden tizenkettedik orvos egész pályafutása alatt egy esetettel találkozik. Egyébként ezeket sem lehet antibiotikumokkal megelőzni. Éppen ezért nem kell kétségbe esni, ha egy pozitív kenetminta kapcsán skarlátot diagnosztizálnak és az orvos antibiotikumot rendel. Valójában az antibiotikum szedése felesleges.
Sajnos a gyakorlatban szinte minden szakrendelőben és klinikán ennek ellenére antibiotikumot adnak a betegeknek. Ehelyett sokkal helyesebb, ha a kezelést Kalium jodatum D3-mal (naponta háromszor 5 golyócska étkezés előtt). E kezelés hatására két-három nap alatt múlik a betegség. E helyütt célszerű megemlíteni a skarlátot is. A torokgyulladás vizsgálata keretében a garatból vett kenetmintában gyakran találnak béta-hemolitikus sztreptokokkuszokat, ami alapján az orvos skarlátot állapít meg. A skarlát klinikai képéhez azonban más, fontos szimptómák is hozzátartoznak. Duzzadt, vörös mandulák és az egész testet elborító, de a száj környékén hiányzó jellegzetes kiütések, valamint magas láz. Ez a teljes klinikai kép viszonylag ritka, tehát a legtöbb esetben csak „kenetmintaskarlátról” van szó, aminek valójában nincs valódi klinikai jelentősége. Éppen ezért gyermekkorban nem célszerű egészséges gyermektől kenetmintát venni, hiszen ebben a korban minden második gyermek mintájában találnak sztreptokokkuszokat. Felnőttek körében is viszonylag magas, 25% os az előfordulási ráta. Tehát könnyen előfordulhat, hogy együtt élünk a sztreptokokkuszokkal, mégsem betegszünk meg.
Fotó: Shutterstock
