A máj és az epeutak alattomos betegségei
A baj sokszor alattomosan, általános tünetekkel, pl. levertséggel, kedvetlenséggel és állandó fáradtsággal kezdődik. Laborvizsgálatok híján a felületes szemlélő depresszióra gyanakodhat. Ilyenkor csak az alapos kivizsgálás derít fényt a tényre, miszerint májbetegséggel állunk szemben. Erre figyelmeztetnek az emelkedett májértékek. Ha kizárható a vírusos májgyulladás és minden egyéb gyakori máj-, illetve epebetegség, a máj ritkán előforduló autoimmun gyulladásáról, ún. autoimmun hepatitiszről van szó. A betegség lényege, hogy az immunrendszer ismeretlen okból a máj, illetve az epehólyag szöveteit megtámadva gyulladást okoz.
A máj autoimmun megbetegedései
Az asztmával és a reumatoid ízületi gyulladással ellentétben az epe és a máj autoimmun megbetegedései kifejezetten ritkák, ezért sokszor csak késve sikerül felállítani a helyes diagnózist. Mindenképp gondolni kell rá, ha a gyulladásra utaló májértékek magasak, de nem sikerül magyarázatot találni a gyulladásra (nincs jele vírusfertőzésnek). Az autoimmun hepatitisz mellett ismeretes még az epeutak krónikus gyulladását okozó primer szklerotizáló cholangitis (PSC), amelyet csak meghatározott antitestek igazolnak.
Az e betegségcsoportba sorolható harmadik ritka autoimmun betegség a primer biliaris chirrosis (PBC), amely először a májban lévő epeutakat támadja meg, majd lassanként a májszövetek pusztulásával járó májzsugorhoz (májcirrózist) vezet. A hivatalos orvoslás az autoimmun hepatitiszt kortizonnal és/vagy egyéb, az immunrendszer aktivitását fékező gyógyszerekkel kezeli. Gyógykezelés híján ez a betegség elkerülhetetlenül májzsugorhoz vezet, amikor már csak a sikeres májátültetés mentheti meg a beteg életét. A PSC és a PBC kezelésében legfontosabb hatóanyag az ursodeoxicholsav, egy természetazonos epesav, amely jelentős mértékben képes lefékezni a kórlefolyást.
Fontos a megfelelő adagolás: legalább 10 mg, sőt akár 15–20 mg/testsúly-kg dózisban kell kapnia a betegnek, hogy igazán hatásos legyen. Egy 70 kg testsúlyú betegnek tehát 750‒1500 mg-os napi dózist kell szednie. Természetesen fontos, hogy a beteg mindenképp kerüljön minden, a májat és az epeutakat károsító ételt és italt. Noha e betegségek kialakulását alapvetően nem az alkohol rovására írjuk, a páciensnek lehetőleg tartózkodnia kell az alkoholtól. A dohányzás is károsítja a májszöveteket, ezért értelemszerűen ezzel a káros szokással is haladéktalanul fel kell hagynia a betegnek. Az élvezeti szerek közül csak a kávé engedélyezett, tekintettel arra, hogy újabb kutatások szerint a kávé bizonyos fokú májvédő hatással rendelkezik.
A gyulladásos májbetegségek komplementer terápiái
A gyulladásos májbetegségek komplementer terápiájában a gyulladáshajlamot bizonyos mértékben ómega-3 zsírsavak fogyasztásával csökkenthetjük. Az ómega-3 zsírsavak gyulladáscsökkentő hatása 2 gramm vagy annál magasabb dózisban jelentkezik. Ezt a mennyiséget tartalmazzák az alábbiak: 100 g hering, 150 g tonhal, 250 g lazac, 300 g makréla, 800 g angolna, 1400 g pisztráng, 3000 g tőkehal, 15 db (½ g-os) halolajkapszula, 1 evőkanál halolaj.
Helyesebben járunk el, ha a vérben meghatározzuk az ómega-6 és ómega-3 zsírsavak arányát. A megfelelő arány 2,5, amellyel eredményesen sakkban tartható a krónikus gyulladás. Sajnos ez a vizsgálat egyelőre nem terjedt el az orvosi gyakorlatban. Minden gyulladásos májbetegség kezelésében kötelező az antioxidánsok alkalmazása. Ezek legfontosabb természetes forrásai a zöldségek, saláták és a gyümölcsök. Rengeteg antioxidáns hatású vitamint, pl. C- és E-vitamint, valamint karotinoidokat tartalmaznak. De legalább ennyire fontosak a szintén antioxidáns hatású, ún. szekunder növényi hatóanyagok. Néhány példa az utóbbiakra:
• a paradicsomban található likopin,
- a kakaó flavonoidjai (70‒85%-os kakaótartalmú csokoládék),
- a szőlő antocián vegyületei (nem csak bor formájában juthatunk hozzá),
- a zöld tea katechinjei,
- a gránátalma polifenol vegyületei,
- kurkumin a kurkumában és a curryben,
- a gyömbérben található gingerolok.
A keserű anyagok serkentik az emésztőnedvek termelődését, javítják a zsírok emésztését és a bélperisztaltikát. Roboráló hatásúak, ezért gyorsítják a lábadozást betegségek, műtétek után és májbetegségekben. A máj szereti a keserűt! A keserű anyagok fogyasztására fokozódik az epe termelődése, ami révén a májból gyorsabban távoznak a kiürítendő mérgező anyagok.
Ezen kívül a keserű zamatú zöldségek és gyógynövények étvágyjavító hatásúak, ami kifejezetten hasznos krónikus májgyulladás (hepatitisz) és kóros lesoványodással járó májzsugor (májcirrózis) esetén. A keserű salátafélék közül megemlítendő a pitypang, a radicchio, az endíviasaláta és a cikóriasaláta. Fogyassza rendszeresen ezeket a növényeket, építse be őket étrendjébe. Kesernyés ízüket szószokkal és öntetekkel szelídítheti meg.
Zamatos és egészséges fűszer- és gyógynövények
Az emberiség évszázadok óta hajlandó vagyonokat fizetni a fűszerekért. Ez szó szerint értendő, hiszen évszázadokkal ezelőtt a bors, a fahéj vagy a szerecsendió az aranynál is drágább portéka volt. A globalizáció hatására ma már jóval olcsóbban hozzájutunk ezekhez és sok egyéb, távoli vidékeken termő egzotikus fűszerhez. A fűszerek nem csak ételeinket ízesítik, de általában emésztőszerveink működését is serkentik. Főként a nehezen emészthető zsírok feldolgozásában jelentenek óriási segítséget.
Néhány kiváló emésztésjavító fűszernövény: gyömbér, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, kurkuma, lestyán, galanga, ánizs, kömény, koriander és édeskömény. A lista közelről sem teljes. E helyütt érdemes kiemelni a Jáva szigetén őshonos kurkumát, a gyömbér rokonát. A kurkuma, illetve az azt tartalmazó közkedvelt curry nevű fűszerkeverék rendszeres fogyasztása különösen ajánlható.
Persze azért – mint általában – e téren is legyünk óvatosak, vegyük figyelembe az egyéni érzékenységet. A kurkuma ugyanis nem csak a máj, de a gyomor működését is serkenti, ezért étvágyat csinál. Minden gyulladásos májbetegségben érdemes legalább egy növényi eredetű orvosságot kúraszerűen alkalmazni – erre a legalkalmasabb a kurkuma vagy az articsóka kivonata, ha a májszövetek a károsodás következtében kezdenek kötőszövetesen átalakulni (a májzsugor első jele), akkor a máriatövis kivonatai javalltak.
Természetesen a fentiekben felsorolt természetes gyógymódok egyikétől sem remélhetjük az autoimmun betegségek gyógyulását, de azért képesek lassítani, fékezni a gyulladást. Az említett autoimmun májbetegségek fenyegető súlyos következményeinek tükrében érdemes minden szalmaszálba belekapaszkodni a kórlefolyás lassítása érdekében.
A hivatalos orvoslás és a komplementer gyógyászat fentiekben felsorolt módszerei kombinálásának van értelme és kézzelfogható, pontosabban labordiagnosztikailag mérhető eredménye. Sok esetben adekvát konzervatív terápiával teljesen lefékezhető a gyulladás és a májszövetek károsodása, és jelentősen javítható a páciens életminősége.
Hogyan lehet felismerni a máj és az epeutak autoimmun betegségeit?
Az autoimmun hepatitisz lényege, hogy az immunrendszer megtámadja a májat, ez gyulladást okoz. Meglehetősen ritka betegség (100 ezer emberből évente 1 betegszik meg). Az érintettek között több a nő, mint a férfi, és a betegség túlnyomórészt a harmincadik életév előtt alakul ki. A betegség altípusait a beteg vérében található antitestek típusa alapján különböztetik meg. A primer szklerotizáló cholangitis (PSC) hosszú távon az epeutak megkeményedését (szklerotizálódás) és szűkületét okozza.
A PSC-re jellemző a vérben a májértékek emelkedése, emellett pedig a sárgaság (ikterusz), a viszketés, a has felső részében jelentkező panaszok, a fáradtság, a csökkent fizikai erőnlét és a hasmenés. A páciensek kb. egyharmada tünet- és panaszmentes.
A betegség antitestek kimutatása révén diagnosztizálható. Szinte kivétel nélkül minden esetben magas a PANCA nevű antitest szintje a vérben. Sok beteg ezzel párhuzamosan colitis ulcerosában, a vastagbelet érintő krónikus gyulladásban is szenved. Minden colitises pácienst, akinek májértékei – főként a gamma-GT és az AP érték – magasak, ki kell vizsgálni PSC-re is. A primer biliaris chirrosis (PBC) a máj autoimmun betegsége, amely kezdeti stádiumban a májon belüli kis epeutakat érinti, de később átterjed a máj más területeire is, ezért idővel májzsugorhoz vezet. A betegek több mint 90 százaléka nő.
A betegség megtámadja a sejtek erőműveinek nevezett mitokondriumokat. Jellemző tünetek a fáradtság, kimerültség, viszketés és az ízületi fájdalmak. A páciensek gyakran valamilyen más autoimmun betegségben, pl. pajzsmirigygyulladásban (Hashimoto-betegség) is szenvednek. A májzsugor kialakulásakor pedig jelentkeznek a májfunkció elégtelenségére utaló panaszok és tünetek, amelyek lényege, hogy a máj képtelen méregteleníteni a szervezetet és fehérjéket előállítani.
A tipikus májértékek (gamma-GT, és AP), valamint bizonyos antitestek (jellemzően az AMA) szintjének emelkedése segít a diagnózis felállításában. Kétes esetekben – pl. amikor az AMA érték negatív – a májból vett szövetminta alapján diagnosztizálható a kórkép. Ultrahangvizsgálattal kimutatható a májszövetek hegszövetté alakulása, ami a májzsugor lényege.
Fotó: Adobe Stock
